Csak annyit pontosítanék, hogy nem előírta, hanem megszabta. 1920: a zsidó egyetemisták főiskolások aránya meghaladta a 30 %-ot, ezt akarták csökkenteni. A törvény 15,4 %-ban állapította meg a "magyarországi nemzetiségek és népfajok" arányát a továbbiakban. Ennek lett egy olyan hatása is, hogy sok zsidó külföldön járatta felső fokú iskolába a gyermekét.
Érdekességek a történelemből
- Téma inditó Létrahuszár
- Kezdés dátuma
Hajóvontató halálra ítéltek
II. József a magyarországi utazása során azt tapasztalta, hogy a Duna egyes szakaszain és a mellékfolyóin az élelmiszerek és egyéb áruk szállítása a víz sodrával szemben nagy nehézségekkel jár. Ennek hatására egy 1795-ben kiadott rendeletében a halálra ítéltek büntetését életfogytig tartó hajóvontatásra módosította, mert úgy vélte, hogy „a halálbüntetésnek koránt sincs meg az a hatása, amelyet a tartós és nehéz munka előidézni szokott”. A hajóhúzó rabok többsége két évnél nem bírta tovább a mostoha körülmények miatt. A rendkívül kemény munka, a gyenge táplálkozás, az állomáshelyek egészségtelen szállásai következtében hat év alatt 1100 721 halt meg.
Hajóvontatással büntették a közmunkára ítélt rabokat is.
Hajóvontatás a Tiszán:
II. József a magyarországi utazása során azt tapasztalta, hogy a Duna egyes szakaszain és a mellékfolyóin az élelmiszerek és egyéb áruk szállítása a víz sodrával szemben nagy nehézségekkel jár. Ennek hatására egy 1795-ben kiadott rendeletében a halálra ítéltek büntetését életfogytig tartó hajóvontatásra módosította, mert úgy vélte, hogy „a halálbüntetésnek koránt sincs meg az a hatása, amelyet a tartós és nehéz munka előidézni szokott”. A hajóhúzó rabok többsége két évnél nem bírta tovább a mostoha körülmények miatt. A rendkívül kemény munka, a gyenge táplálkozás, az állomáshelyek egészségtelen szállásai következtében hat év alatt 1100 721 halt meg.
Hajóvontatással büntették a közmunkára ítélt rabokat is.
Hajóvontatás a Tiszán:
Áruszállító vitorlások a Balatonon
A Balatonon az 1760-as években indult meg a rendszeres hajózás. Gróf Festetics György (1755-1819) készíttetett vitorlás és komphajókat, amelyek alapanyagául a Balaton-mellék délnyugati térségében lévő őstölgyesek szolgáltak. A hajóépítő mestert, Antonio Borrit Itáliából hozatta a gróf. A hajók közül a legnagyobb a 33 méter hosszú, 1797-ben készült Phoenix volt, amely a Balaton nevezetességévé vált. Ennek elpusztulása után 1846-ig megszűnt a rendszeres hajózás. létezett három révátkelő is, Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy, Boglár és Fülöp, valamint Öszöd és Akali között.
A Balaton két vége között gyorsabban és olcsóbban szállították az árukat a hajók, mint a parti utakon a szekerek. A Festeticsek hajói Keneséig faárut, visszafelé pedig távoli bányák kincse, só volt a rakományuk.
A tó hajózásának történetében mérföldkövet jelentett 1846. Festetics unokájának, Széchenyi Istvánnak a kezdeményezésére még 1845-ben megalakult a Balatoni Gőzhajózási Társaság, amelynek első hajóját, az oldalkerekes Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én helyezték üzembe. Gőzgépét Angliában vásárolták.
A Balatonon az 1760-as években indult meg a rendszeres hajózás. Gróf Festetics György (1755-1819) készíttetett vitorlás és komphajókat, amelyek alapanyagául a Balaton-mellék délnyugati térségében lévő őstölgyesek szolgáltak. A hajóépítő mestert, Antonio Borrit Itáliából hozatta a gróf. A hajók közül a legnagyobb a 33 méter hosszú, 1797-ben készült Phoenix volt, amely a Balaton nevezetességévé vált. Ennek elpusztulása után 1846-ig megszűnt a rendszeres hajózás. létezett három révátkelő is, Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy, Boglár és Fülöp, valamint Öszöd és Akali között.
A Balaton két vége között gyorsabban és olcsóbban szállították az árukat a hajók, mint a parti utakon a szekerek. A Festeticsek hajói Keneséig faárut, visszafelé pedig távoli bányák kincse, só volt a rakományuk.
A tó hajózásának történetében mérföldkövet jelentett 1846. Festetics unokájának, Széchenyi Istvánnak a kezdeményezésére még 1845-ben megalakult a Balatoni Gőzhajózási Társaság, amelynek első hajóját, az oldalkerekes Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én helyezték üzembe. Gőzgépét Angliában vásárolták.
Nem vár,de védelmi rendszer ! Csörsz árok,Debrecen határában !
Méretei
- Az árok mélysége: 2–5 m
- Az árok szélessége: 5–8 m
- Az árokrendszer teljes hossza: ~1260 km
- A körbekerített terület nagysága: ~60-65.000 km²
- A megmozgatott föld mennyisége: ~10 millió m³
- Az építésre fordított munkanapok száma: ~10 millió (Vagy 2250 nap 15 évvel, évente 5 hónappal [1 hó = 30 nap] számolva; vagy 1800 nap a 700 m/nap sebességből kiindulva.)
- Az építkezésen részt vett emberek száma: ~5500 fő
- Az árok építésének „sebessége”: ~700 m/nap (15 építési évvel és évi 5 munkahónappal számolva)
- Maradványai több mint 1600 évig jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan. Helyének pontos meghatározásában nagy segítséget nyújt a légirégészet. A nyomvonal kikerülte a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhetett volna), ahol pedig vizes, ingoványos területre fut, ott építésekor valószínűleg a maitól eltérőek voltak a terepviszonyok.
-
1849. október 6.
„Utoljára – büntetésül kellett végignéznie társai kivégzését – Vécsey Károly került sorra. Az a Vécsey, akit családja se siratott; akinek apja azt üzente: örvend, hogy fiát kivégzik, megérdemli, miért merészelt a császár ellen lázadni; az a Vécsey, aki 1849 januárjában indulatosan összeszólalkozott Damjanichcsal, és emiatt hónapokig nem is köszöntek egymásnak
Megszégyenítések, női sorsok a Szabadságharc alatt, után...
"A megszégyenítés kegyetlen formája jutott ki Madersprach Károly, híres hídépítő mérnök feleségének, Buchwald Franciska asszonynak. A köztiszteletben álló férj 1839-ben saját pályázatot adott be az állandó pest-budai híd építésére is. A család lelkes támogatója volt a magyar nemzeti ügynek, ruszkabányai vasgyáruk számos fegyvert szállított a honvédseregnek. 1849 augusztusában megfordult házukban Bem, Kmety és Kossuth is. Talán éppen ezért őrjöngött Haynau, és augusztus 23-án elfogatta az asszonyt, akit a falu főterén nyilvánosan levetkőztettek és megvesszőztek. A szégyent a férj nem élte túl, s még ugyanebben az órában agyonlőtte magát. Az ekkor 45 éves, öt gyermekes családanya csak később 1880-ban halt meg. Gyermekei 1909-ben Ruszkabányán emlékművet állítottak neki. A szomorú történethez hozzátartozik az is, hogy ma már csak az emlékmű talapzata áll. Az asszony sírja a Kerepesi temetőben található."
Barlanglakások a Gellért-hegy körül
A 18-19. században a Gellért-hegy körül lévő, természet által alkotott barlangok zömét lakásként használták, akárcsak az építkezésekhez kitermelt kövek barlangszerű mélyedéseit. A barlangokat ajtóval látták el, benn szobát konyhát, kamrát alakítottak ki, némelyikhez még ablakot is vájtak. A falakat fehérre meszelték. Lakóik többnyire favágók, kőfejtők, napszámosok voltak.
Hasonló lakások Budafokon és (Buda-)Tétényben is voltak a közelben.
A 18-19. században a Gellért-hegy körül lévő, természet által alkotott barlangok zömét lakásként használták, akárcsak az építkezésekhez kitermelt kövek barlangszerű mélyedéseit. A barlangokat ajtóval látták el, benn szobát konyhát, kamrát alakítottak ki, némelyikhez még ablakot is vájtak. A falakat fehérre meszelték. Lakóik többnyire favágók, kőfejtők, napszámosok voltak.
Hasonló lakások Budafokon és (Buda-)Tétényben is voltak a közelben.
1588. október 8. - A szikszói diadal
1588. október 8-án arattak győzelmet Rákóczi Zsigmond egri várkapitány – későbbi erdélyi fejedelem (ur. 1607–1608) – és Homonnai Drugeth István csapatai Kara Ali fehérvári bég Szikszót fosztogató serege felett. A túlerővel szemben kivívott diadal híre a következő esztendőkben szinte egész Európát bejárta, a hamarosan kirobbanó tizenöt éves háború (1591/93–1606) árnyékában azonban a csata emléke utóbb feledésbe merült.
Az 1580-as években Szikszó térségét súlyos gabonahiány – és ezzel összefüggésben az élelmiszerárak drasztikus emelkedése – sújtotta, a szikszóiak képtelennek bizonyultak a török által követelt évi 1000 arany megadására, amit a pasa természetesen nem hagyott megtorlatlanul. A polgárok is számítottak az oszmán bosszúhadjáratra, erre utal, hogy 1586-ban erődítménnyé alakították a város templomát.
A budai pasa végül 1588-ban szánta el magát a támadásra, és szeptember végéig mintegy 11.000 katonát gyűjtött össze Pest közelében az engedetlen szikszóiak megbüntetésére. Ilyen mértékű csapatösszevonás szokatlannak számított a „béke” évtizedeiben, ezért Habsburg Ernő főherceg – Magyarország katonai főkormányzója – és hadvezérei sokáig azt feltételezték, hogy a törökök egy dunántúli erősség ostromára, vagy az északi bányavárosok elleni támadásra készülnek. Ennek megfelelően a királyi haditanács a veszélyeztetettnek vélt erődök megerősítésére fordította figyelmét, így a Kara Ali fehérvári bég által vezetett büntetőexpedíció október első napjaiban akadálytalanul törhetett előre kelet felé. Miután az oszmánok egy rövid – eredménytelen – kísérletet tettek Putnok bevételére, október 8-án délelőtt megjelentek Szikszó határában. A város lakosságának döntő része elmenekült a fosztogatók elől, egy kisebb csoport azonban az erődített templomban hősiesen küzdött egészen addig, míg a keresztény felmentő csapatok meg nem érkeztek.
A török hadmozdulatok láttán október első napjaiban Rákóczi Zsigmond egri kapitány, Homonnai Drugeth István – az ország egyik legtehetősebb főnemese – és Serényi Mihály a környező erősségekből és városokból mintegy 2500 német és magyar katonát gyűjtött össze. A sereg Szendrő várából figyelte az ellenség felvonulását, majd október 8-án a támadás hírére a szikszóiak segítségére indult. A keresztény erők szürkületkor érkeztek meg az akkor már lángokban álló mezővároshoz, és bátran rohamra indultak az oszmán túlerő ellen, a véres küzdelemben azonban nem tudták áttörni az ellenség sorait. Egy ponton úgy tűnt, az éjszakába nyúló harc a – Kara Ali megsebesülése miatt már Kurkut füleki bég által vezetett – fosztogatók győzelmével ér véget: rövid időre maga Homonnai Drugeth István is fogságba esett, és a források szerint Paczoth András és Sennyey Jób – Rákóczi Zsigmond két tisztje – már a visszavonulásra akarta rábírni az egri kapitányt, a sötétség és egy szerencsés mozzanat azonban a keresztények javára döntötte el a szikszói csatát.
A küzdelem során Rákóczi – más híradások szerint egyik tisztje, Balázsdeák István – mintegy 500 német és magyar katonát gyűjtött maga mellé, és csapatával váratlan támadást intézett a török jobbszárny ellen. A rohammal egy időben a távoli dombokon egy német kürtös riadót fújt, amivel azt a látszatot keltette, hogy újabb keresztény erők érkeztek a csatamezőre. Ennek hatására a török sereg megzavarodott, és a harcosok nagy része futásnak eredt. A következő órákban az ellenség üldözésére induló keresztények rettenetes mészárlást vittek végbe a menekülők soraiban, akik közül sokan – a sötétség által fokozott zűrzavarban – a Sajó folyóban lelték halálukat; több eltévedt törököt később a környékbeli parasztok vertek agyon. Becslések szerint a szikszói csatában mintegy 2000 oszmán katona esett el, míg Rákócziék összesen 4–500 főt veszítettek.
Az ütközet után Rákócziék négy ágyút, illetőleg számos zászlót és szekeret zsákmányoltak, és több oszmán méltóságot – pl. a budai pasa udvarmesterét – is foglyul ejtettek. A Szikszónál aratott győzelemért I. Rudolf (ur. 1576–1608) később bárói címmel jutalmazta meg az egri főkapitányt, egyúttal pedig arra használta fel a diadalt, hogy saját nemzetközi tekintélyét növelje. A császár-király Bécsben hálaadó szentmisét tartatott, és ezzel egy időben arról is gondoskodott, hogy – „személyes érdemeinek” kiemelésével – a szikszói csata a német tartományok hírlapjaiban is megjelenjen; ennek köszönhetően a győzelemről számos beszámoló és metszet maradt fenn. A források között fontos megemlíteni Tardi György históriás énekét is, mely – szerkezete és a költő által alkalmazott eposzi kellékek miatt – sok szempontból a Szigeti veszedelem műfaji előzményének tekinthető.
1588. október 8-án arattak győzelmet Rákóczi Zsigmond egri várkapitány – későbbi erdélyi fejedelem (ur. 1607–1608) – és Homonnai Drugeth István csapatai Kara Ali fehérvári bég Szikszót fosztogató serege felett. A túlerővel szemben kivívott diadal híre a következő esztendőkben szinte egész Európát bejárta, a hamarosan kirobbanó tizenöt éves háború (1591/93–1606) árnyékában azonban a csata emléke utóbb feledésbe merült.
Az 1580-as években Szikszó térségét súlyos gabonahiány – és ezzel összefüggésben az élelmiszerárak drasztikus emelkedése – sújtotta, a szikszóiak képtelennek bizonyultak a török által követelt évi 1000 arany megadására, amit a pasa természetesen nem hagyott megtorlatlanul. A polgárok is számítottak az oszmán bosszúhadjáratra, erre utal, hogy 1586-ban erődítménnyé alakították a város templomát.
A budai pasa végül 1588-ban szánta el magát a támadásra, és szeptember végéig mintegy 11.000 katonát gyűjtött össze Pest közelében az engedetlen szikszóiak megbüntetésére. Ilyen mértékű csapatösszevonás szokatlannak számított a „béke” évtizedeiben, ezért Habsburg Ernő főherceg – Magyarország katonai főkormányzója – és hadvezérei sokáig azt feltételezték, hogy a törökök egy dunántúli erősség ostromára, vagy az északi bányavárosok elleni támadásra készülnek. Ennek megfelelően a királyi haditanács a veszélyeztetettnek vélt erődök megerősítésére fordította figyelmét, így a Kara Ali fehérvári bég által vezetett büntetőexpedíció október első napjaiban akadálytalanul törhetett előre kelet felé. Miután az oszmánok egy rövid – eredménytelen – kísérletet tettek Putnok bevételére, október 8-án délelőtt megjelentek Szikszó határában. A város lakosságának döntő része elmenekült a fosztogatók elől, egy kisebb csoport azonban az erődített templomban hősiesen küzdött egészen addig, míg a keresztény felmentő csapatok meg nem érkeztek.
A török hadmozdulatok láttán október első napjaiban Rákóczi Zsigmond egri kapitány, Homonnai Drugeth István – az ország egyik legtehetősebb főnemese – és Serényi Mihály a környező erősségekből és városokból mintegy 2500 német és magyar katonát gyűjtött össze. A sereg Szendrő várából figyelte az ellenség felvonulását, majd október 8-án a támadás hírére a szikszóiak segítségére indult. A keresztény erők szürkületkor érkeztek meg az akkor már lángokban álló mezővároshoz, és bátran rohamra indultak az oszmán túlerő ellen, a véres küzdelemben azonban nem tudták áttörni az ellenség sorait. Egy ponton úgy tűnt, az éjszakába nyúló harc a – Kara Ali megsebesülése miatt már Kurkut füleki bég által vezetett – fosztogatók győzelmével ér véget: rövid időre maga Homonnai Drugeth István is fogságba esett, és a források szerint Paczoth András és Sennyey Jób – Rákóczi Zsigmond két tisztje – már a visszavonulásra akarta rábírni az egri kapitányt, a sötétség és egy szerencsés mozzanat azonban a keresztények javára döntötte el a szikszói csatát.
A küzdelem során Rákóczi – más híradások szerint egyik tisztje, Balázsdeák István – mintegy 500 német és magyar katonát gyűjtött maga mellé, és csapatával váratlan támadást intézett a török jobbszárny ellen. A rohammal egy időben a távoli dombokon egy német kürtös riadót fújt, amivel azt a látszatot keltette, hogy újabb keresztény erők érkeztek a csatamezőre. Ennek hatására a török sereg megzavarodott, és a harcosok nagy része futásnak eredt. A következő órákban az ellenség üldözésére induló keresztények rettenetes mészárlást vittek végbe a menekülők soraiban, akik közül sokan – a sötétség által fokozott zűrzavarban – a Sajó folyóban lelték halálukat; több eltévedt törököt később a környékbeli parasztok vertek agyon. Becslések szerint a szikszói csatában mintegy 2000 oszmán katona esett el, míg Rákócziék összesen 4–500 főt veszítettek.
Az ütközet után Rákócziék négy ágyút, illetőleg számos zászlót és szekeret zsákmányoltak, és több oszmán méltóságot – pl. a budai pasa udvarmesterét – is foglyul ejtettek. A Szikszónál aratott győzelemért I. Rudolf (ur. 1576–1608) később bárói címmel jutalmazta meg az egri főkapitányt, egyúttal pedig arra használta fel a diadalt, hogy saját nemzetközi tekintélyét növelje. A császár-király Bécsben hálaadó szentmisét tartatott, és ezzel egy időben arról is gondoskodott, hogy – „személyes érdemeinek” kiemelésével – a szikszói csata a német tartományok hírlapjaiban is megjelenjen; ennek köszönhetően a győzelemről számos beszámoló és metszet maradt fenn. A források között fontos megemlíteni Tardi György históriás énekét is, mely – szerkezete és a költő által alkalmazott eposzi kellékek miatt – sok szempontból a Szigeti veszedelem műfaji előzményének tekinthető.
Napóleon erőszakos katonái
Napóleon seregei a győri csata (1809) után megszállták az ország északnyugati részét. Ellátásukat itt rekvirálással oldották meg. Bár a rablás a rablás, fosztogatás büntetés terhe mellett szigorúan tilos volt, előfordult, hogy as csapattestüktől leszakadt egységek megszegték a tilalmat. Raboltak, fosztogattak és erőszakoskodtak Győrzámolyban is. Ahol a feldühödött parasztok néhány katonát agyonvertek, néhányat pedig a Mosoni-Dunába dobtak.
Akiknek sikerült elmenekülniük, jelentették az esetet, mire egy büntetőosztagot vezényeltek a községbe. Megtorlásul felgyújtották a házakat, parasztokat fogtak el, akiket Győrbe hurcolták őket, s ott a katonai törvényszék halálbüntetést szabott ki rájuk. Az ítéletet végül nem hajtották végre, mert a győri püspök közbenjárására kegyelmet kaptak.
Napóleon seregei a győri csata (1809) után megszállták az ország északnyugati részét. Ellátásukat itt rekvirálással oldották meg. Bár a rablás a rablás, fosztogatás büntetés terhe mellett szigorúan tilos volt, előfordult, hogy as csapattestüktől leszakadt egységek megszegték a tilalmat. Raboltak, fosztogattak és erőszakoskodtak Győrzámolyban is. Ahol a feldühödött parasztok néhány katonát agyonvertek, néhányat pedig a Mosoni-Dunába dobtak.
Akiknek sikerült elmenekülniük, jelentették az esetet, mire egy büntetőosztagot vezényeltek a községbe. Megtorlásul felgyújtották a házakat, parasztokat fogtak el, akiket Győrbe hurcolták őket, s ott a katonai törvényszék halálbüntetést szabott ki rájuk. Az ítéletet végül nem hajtották végre, mert a győri püspök közbenjárására kegyelmet kaptak.
Már akkor sem értettem, miért vörösiszap-katasztrófának nevezik. Hiszen egyrészt mint ezen a fotón is látszik, az iszap messze túlnyomó része a kazettában maradt, másrészt maga a vörösiszap ha nem is éppen egészséges, de nem is különösebben mérgező, nem számít veszélyes hulladéknak. (Ráadásul az állaga miatt gátszakadás esetén nem is tudott volna kilométerekre elfolyni.) A katasztrófa oka itt az „iszap” tárolására kialakított és engedélyezett kazettában tárolt tömény nátrium-hidroxid oldat volt, ami egyrészt maró és mérgező hatása miatt veszélyes hulladék, másrészt állaga miatt a tároló kazetta kialakítására is más biztonsági és engedélyezési követelményeket támaszt, gátszakadás esetén pedig úgy folyik, mint a víz, mellesleg némi vörösiszapot is magával ragadva. Mivel egyrészt a nátrium-hidroxid nem olcsó, másrészt ha az iszapban marad, akkor annak tárolási költségeit is növeli, "normális" helyeken ülepítéssel elválasztják az iszaptól (de "jobb helyeken" a maradékát is kimossák belőle), és betöményítve visszavezetik a technológiába. Ezért a nagy kérdés itt szerintem inkább az, hogy az üzemeltető cégnek hogyan érhette meg így dolgozni. Hiszen az ellenőrző hatóság hanyagsága (vagy jobb esetben – mert ez a cégnek már pénzbe került volna – korruptsága) csak a tárolási költségeket csökkentette, a "kidobott" lúg ára így is ment a levesbe. Szerintem valami nagyobb sumákságot lepleznek azzal, hogy máig ilyen névvel kommunikálják.
Féltékenységből kellemetlenné tette férje életét
Lotharingiai Ferenc 15 éves volt, amikor megismerkedett a tízéves Mária Teréziával. Egymásba szerettek, és házasságkötésük elé semmilyen politikai érdek nem gördített akadályt. 1736-ban fogadtak örök hűséget egymásnak. Házasságukból 11 lány és öt fiú született.
Ferenc kedvelték a hölgyek, és ő is szívesen időzött a társaságukban, aminek Mária Terézia egyáltalán nem örült. Amikor a féltékenység erőt vett rajta, duzzogott, s a mennyire tudta, kellemetlenné tette férje életét, akit annyira szemmel tartottak, hogy nem volt lehetősége hűtlenségre. Pletykák azonban így is keletkeztek. Tényként terjesztették, hogy Ferenc lángra lobbant a tőle 30 évvel fiatalabb szépséges Wilhelmine von Auersperg hercegnőbe, s viszonyuk Ferenc halálával ért véget. A költött románc csupán szóbeszéd volt.
Mária Terézia férje halála után kizárólag feketében járt, s élete végéig gyászolt.
Lotharingiai Ferenc 15 éves volt, amikor megismerkedett a tízéves Mária Teréziával. Egymásba szerettek, és házasságkötésük elé semmilyen politikai érdek nem gördített akadályt. 1736-ban fogadtak örök hűséget egymásnak. Házasságukból 11 lány és öt fiú született.
Ferenc kedvelték a hölgyek, és ő is szívesen időzött a társaságukban, aminek Mária Terézia egyáltalán nem örült. Amikor a féltékenység erőt vett rajta, duzzogott, s a mennyire tudta, kellemetlenné tette férje életét, akit annyira szemmel tartottak, hogy nem volt lehetősége hűtlenségre. Pletykák azonban így is keletkeztek. Tényként terjesztették, hogy Ferenc lángra lobbant a tőle 30 évvel fiatalabb szépséges Wilhelmine von Auersperg hercegnőbe, s viszonyuk Ferenc halálával ért véget. A költött románc csupán szóbeszéd volt.
Mária Terézia férje halála után kizárólag feketében járt, s élete végéig gyászolt.
Lehet sumákság is de, talán azért nevezték így mert egyszerűbb és nem annyira félelmetes a hangzása mint a lúg szónak.
1944. október 15-én tett sikertelen kiugrási kísérletet Horthy Miklós kormányzó és köre, hogy kilépjen a német szövetségből és befejezze a háborút. A román mintára eltervezett kiugrás szervezésébe azonban számos hiba csúszott: Horthy és az akcióba beavatott legfontosabb személyek nem adtak a magyar tisztikarnak egyértelmű parancsokat, így azon csapatok, melyek feltételezhetően Horthyt követték volna, nem tudtak érdemben reagálni a kormányzó proklamációjára. A kormányzó minél kisebb kockázatot igyekezett vállalni, ezért megtiltotta a honvédségnek, hogy ellenálljanak a német akcióknak. Így történhetett meg, hogy Dálnoki Veress Lajos hadseregparancsnokot a németek könnyűszerrel letartóztathatták. Problémát jelentett, hogy a Gestapo nemcsak Horthy egyik legfontosabb bizalmasát Bakay Szilárdot, Budapest térparancsnokát rabolta el, de október 15-én délelőtt a kormányzó fiát is elfogták. A zsarolhatóvá vált kormányzót így arra is rávehették, hogy Szálasit nevezze ki utódjául. A két világháború közötti politikai elit még egyszer megmérettetett, és könnyűnek találtatott. A nyilasok hatalomra kerülésével pedig hazánk történetének talán legtragikusabb időszaka kezdődött el, mely addig sosem látott szenvedést és pusztítást hozott magával.
Vándoranekdota a krumpliról
A 18. század második felében parasztokat furfangos módon igyekeztek rávenni az uralkodók a burgonya termesztésére. A falvak határában az új növénnyel ültettettek be egy földdarabot, amit katonákkal őriztettek. Ezzel felkeltették a környék parasztjainak érdeklődését, és az élelmesebbek az értékesnek gyanított burgonyát éjjelente megdézsmálták, hogy elültessék a saját telkükön. Az őrök a tolvajokat szándékosan nem vették észre, más változat szerint pedig éjszaka nem is vigyáztak a földi almára.
Ez a történet kelt szárnyra a híres francia gyógyszerészről, Parmentier-ről, aki lelkesen termesztette és népszerűsítette a krumplit. Nagy vacsorákat rendezett, s vendégeit burgonyából készült ételféleségekkel lepte meg. A királyi udvarba krumplivirágokat küldött. XVI, Lajos az egyik gomblyukába, felesége, Marie-Antoinette pedig a a hajába tűzte a kis virágokat.
A burgonyatermesztés trükkös módjának anekdotáját regélték XVI. Lajos francia és II. Frigyes porosz királyról, valamint Mária Teréziáról is.
Lehet, hogy egymástól vették át a csalafinta módszert?
A krumpli után jött a krumplibogár.
A 18. század második felében parasztokat furfangos módon igyekeztek rávenni az uralkodók a burgonya termesztésére. A falvak határában az új növénnyel ültettettek be egy földdarabot, amit katonákkal őriztettek. Ezzel felkeltették a környék parasztjainak érdeklődését, és az élelmesebbek az értékesnek gyanított burgonyát éjjelente megdézsmálták, hogy elültessék a saját telkükön. Az őrök a tolvajokat szándékosan nem vették észre, más változat szerint pedig éjszaka nem is vigyáztak a földi almára.
Ez a történet kelt szárnyra a híres francia gyógyszerészről, Parmentier-ről, aki lelkesen termesztette és népszerűsítette a krumplit. Nagy vacsorákat rendezett, s vendégeit burgonyából készült ételféleségekkel lepte meg. A királyi udvarba krumplivirágokat küldött. XVI, Lajos az egyik gomblyukába, felesége, Marie-Antoinette pedig a a hajába tűzte a kis virágokat.
A burgonyatermesztés trükkös módjának anekdotáját regélték XVI. Lajos francia és II. Frigyes porosz királyról, valamint Mária Teréziáról is.
Lehet, hogy egymástól vették át a csalafinta módszert?
A krumpli után jött a krumplibogár.
Dió után a dióburokfúrólégy
Szőlő után a szőlőkabóca által terjesztett vírus
s így tovább.
Mária Terézia, a boldog és hűséges királynő
Tizenöt évesen szeretett bele Lotharingiai Ferencbe, akivel 1736-ban kötöttek házasságot. Ő volt az egyetlen férfi az életében.
Boldog volt a férjével. Közös hálószobában aludtak, „ragaszkodott a gyakori együttléthez”
Tizenhat gyermeket szült, de csak tíz érte meg a felnőttkort.
Amikor Lotharingiai Ferenc 1765-ben meghalt, a királynő levágatta a haját, és gyászruhát hordott élete végéig. Az ékszereit a gyermekeinek adta, a színes ruháit pedig a szobalányainak.
Amikor haldoklott, férje köntösét vette magára.
Imakönyvében egy cédulát leltek, amelyen a házasságuk időtartama állt: „29 év, 6 hónap, 6 nap, ami évben 29-et, hónapban 335-öt, hétben 1540-et, napban 10781-et, órában 358 744-et teszen ki.”
11 éves kora körül:
Tizenöt évesen szeretett bele Lotharingiai Ferencbe, akivel 1736-ban kötöttek házasságot. Ő volt az egyetlen férfi az életében.
Boldog volt a férjével. Közös hálószobában aludtak, „ragaszkodott a gyakori együttléthez”
Tizenhat gyermeket szült, de csak tíz érte meg a felnőttkort.
Amikor Lotharingiai Ferenc 1765-ben meghalt, a királynő levágatta a haját, és gyászruhát hordott élete végéig. Az ékszereit a gyermekeinek adta, a színes ruháit pedig a szobalányainak.
Amikor haldoklott, férje köntösét vette magára.
Imakönyvében egy cédulát leltek, amelyen a házasságuk időtartama állt: „29 év, 6 hónap, 6 nap, ami évben 29-et, hónapban 335-öt, hétben 1540-et, napban 10781-et, órában 358 744-et teszen ki.”
11 éves kora körül:
1781. II. József kiadja türelmi rendeletét. Ebben a protestáns (evangélikus és református), és az ortodox hívőknek szabad vallásgyakorlatot biztosít. Rendelete lehetővé teszi e hívők magasabb állami hivatalokban való alkalmazását, engedélyezi számukra templomok építését, papok tartását, és kivonja őket a római katolikus püspökök ellenőrzése alól. Képen a A türelmi rendelet allegóriája, akvarell (1785).
