Szutyejev: A gomba alatt
[SIZE=+1]Szutyejev: A gomba alatt[/SIZE]
A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle?
Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá.
Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
- Hangyácska, Hangyácska, engedj engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
- Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta?!
- Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást!
Erre aztán Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá.
Az eső meg egyre csak zuhogott.
Futva jött Egérke.
- Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rólam!
- Ugyan hogy engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely!
- Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni.
Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
- Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
- Nincs már több hely!
- Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
- Na jól van, gyere!
Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
- Bújtassatok el! – kiáltozta. – Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
- Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
- Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
- Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
- Nem itt bújt el?
- Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá.
Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott.
Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
- Hangyácska, Hangyácska, engedj engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
- Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen hogy elférek alatta?!
- Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást!
Erre aztán Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá.
Az eső meg egyre csak zuhogott.
Futva jött Egérke.
- Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rólam!
- Ugyan hogy engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely!
- Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni.
Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
- Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
- Nincs már több hely!
- Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
- Na jól van, gyere!
Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
- Bújtassatok el! – kiáltozta. – Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
- Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb!
Alighogy a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
- Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
- Nem láttuk bizony!
Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
- Nem itt bújt el?
- Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek.
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
- Hát ez hogyan történhetett? Eloször még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
- Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindnyájan odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
- Ó, ti okosok! Hiszen a gomba…
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?
A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
- Hát ez hogyan történhetett? Eloször még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
- Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki.
Mindnyájan odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
- Ó, ti okosok! Hiszen a gomba…
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta.
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
Ti is kitaláltátok már?
