Lehet nevetni azon amit mondok. Én lelkészek között mozgok, kik hétről-hétre mondani kényszerülnek valamit a híveknek, valami fontosat, maradandót. Egy több száz vagy akár ezer fős gyülekezetben a pásztornak már naponta kell a hívekbe erőt, lelkesedést öntenie. Ezt csak szavakkal nem lehet. Látom hogy szenvednek a lelkiismeretes lelkészek, hogy tényleg reményt adó beszédet mondjanak, mert a halál utáni jutalom beigérése egy idő után már nem elég. És akkor végre ezek a lelkiismeretes lelkészek a teher súlya alatt visszatérnek a Bibliához és a példamutató munkájukkal és szeretetükkel visszaterelik a bárányokat. Az evilági tetteket kéri tőlünk Jézus és nem az angyalok szárnyáról való hadoválást.
Szia
Elolvasgattam az előző 3-4 oldalt és voltak olyan írások vélemények közöttük, amik olyan módon lettek leírva, hogy elég mókás volt számomra. Sajnos lehetőségem már nem volt írni amit szerettem volna, kicsit elnéztem az időmet, a smile maradt csak meg, amit sikerült magában válasznak elküldenem, de már törölni se tudtam. Vagyis a smile jel nem az írásodnak szólt.
Ezzel együtt azt észrevettem, hogy az erős önérzet jellemző a beszélgetések során, nem csak erre a reagálásra gondolok, de kicsit ez is olyan. Ez persze érthető hogy mindenki próbálja saját véleményét megértetni, de nem jó ha túl komolyan vesszük magunkat, paranoiához vezet.
Az eredeti témára visszatérve kicsit. Ez a kifejezés, hogy "élet a halál után" szerintem sokan sokféle módon gondolják honnan ered. Van aki a vallási írásokban látott erre példát (több vallásban is van róla szó) van aki transzcendens dologgal hozza összefüggésbe. Úgy gondolom az alap ötlete ennek a topiknak utóbbi miatt alakult ki első sorban. Ezzel együtt több írásban is olvashatunk erről, régmúlt feljegyzései alapján is.
Annyit szeretnék csak erről említeni, hogy itt beszélünk hittről, tudományról, logikáról, véletlenről (amin nagyon nevettem egyébként
) illetve volt említve halálközeli élmény is. Amit sokszor azzal letudnak néhányan, hogy az az agy reagálása az adott helyzetre (oxigénhiány...). Ezt azért csak megemlítem, sok esetben megcáfolták ezt Az olyan beszámolok amikor részletesen leírta a páciens a műtőasztalon, hogy teljesen magánál volt és azt eltudta mondani utána, mi zajlott a szomszéd műtőasztalon, amíg ő elvileg nem volt magánál. Nagyon részletesen, amit 1-1 ott lévő személy sem tudott csak a másiktól, mivel ők nem látták úgy át az egészet fölülről ugye.
Azért egy oxigénhiányos agy, mi mindent meg nem tudna ha ez ettől lenne valóban. Furcsa, hogy ez úgy mégsem működik.
Na de annyit akartam csak, hogy halál utáni élet megtapasztalható anélkül is, hogy végleg itt hagynánk ezt a "világot", és vele testünket élettelenül. Persze arról lehetne vitatkozni mégis miféle halál az amiben aztán mégse halunk meg, tudom én. Első kérdések között lenne jogosan. Nos mindenek előtt arról kéne, hogy fogalmunk legyen mi valójában a halál. Mert az amit mi annak tartunk, egyáltalán nem feltétlenül az is.
Több mindent nevezünk annak egyébként, néha azt is mikor "meghal bennünk valami".
Na de a halál sokak számára csupán a biológiai létük végét jelenti. Annak aki úgy gondolja ennyiből áll csak a létezése, természetesen a végső elmúlásként tekint erre. Aki többnek gondolja magát, számára ez mást jelent kicsit.
Érdemes megfigyelni egyébként, a buddhista szerzeteseket, gyakran meditáció közben halnak meg tudatosan, ha nem álmukba.
Ezt azért említem meg, mivel a tudat elhagyhatja a testet valóban, akarattal is. Megteheti, hogy már ha befejezte itt a dolgát ebben a formában tovább lép, azonban ez nem feltétlenül szükséges ha még ide köti, amiért itt van eleve.
Vagyis, eljuthat a tudatunk abba az állapotba amit halálnak nevezünk, megtapasztalás szempontjából is, majd dönthet úgy visszatér. Ez nem egyenlő a feltámadással, de ha belegondolunk nem is arról beszélek.
A tudat érdekes dolog, nem sokat tudunk róla még, pedig lényegi valónkról van szó, ami meghatároz minket, ezáltal az egész életünket.
Mégis ugye mi azt gondoljuk az életünk nem más, mint aminek tudatában vagyunk jelenleg. Ez nagy tévedés és szűklátókörűség, ha logikusan végiggondoljuk sem állja meg a helyét.
Halál utáni élet semmi más, mint a tudatunk további létezése, egy kis átmenet (a sok közül). Az érzékelési mód persze változik, és a világnak addig vélt, hitt valóság képe is. Azonban ami megmarad az a tudatos létezés.
Abba már most nem megyek bele, hogy az az állapot tudatosabb létezést takar, ehhez képeset bizonyos okok miatt, és hogy akik átélnek ilyen tapasztalatokat miért úgy és azt "látják"\érzékelik amit.
Viszont nincs szó semmilyen misztikumról, vagy fantasy szerű világokról a felhők között. Egy olyan létezési mód ami ennek a kiterjesztése, érzékelve benne a létezés átfogóbb valóját. Furcsán megfogalmazva az alap állapotunk, amibe mindig visszatérünk.
És igen meg lehet tapasztalni most is életünkben ezt, meditációval (nem kell hozzá baleset sem
) érdekes, hogy a tudatot mennyire nem kutatjuk tanulmányozzuk. Pedig sok mindenre választ kaphatnánk és jóval egyszerűbb, hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb lehetne sokak élete. Sajnos még a tudományaink le vannak ragadva a kézzel fogható dolgoknál (legalább is a legtöbb amiről a tudomásunk van).
Pedig a megtapasztalás a kézzel foghatóság lényege. Kár, hogy ezt sokan nem értik meg, vagy csak nem akarják még.
