Élet a halál után

Ernoe írta:

Már kezdem érteni a logikát:

Pénzt lopni, eldugni, villamosszékben végezni, világra jönni, kiásni, jol élni!

Es mi van ha elfelejtem a rejtekhelyet?



Kedves Sirkán



Már bocsánat de nem tudlak követni benneteket .

Kattints a kibontásához...

Hát sajnos én sem tudlak Téged követni,mert én nem beszéltem pénzlopásról,sem villamosszékről,és ásni sem szoktam:mrgreen: Nálam nincs semmiféle rejtekhely,mert amilyen "öreg" vagyok,úgyis elfelejteném,hogy hol van.
De a viccet félretéve,megértem én,hogy együttérzel a szenvedőkkel,és ez nagyon szép,és jó. Hidd el én is,és ha megtehetem,nem csak a két kezemmel,a szép szavakkal,de anyagiakkal is hozzájárulok mások épüléséhez. Tehát azért,mert nem látunk bele a magasabb inteligencia tervébe,és ha valahol legbelül érzem és tudom,hogy igenis mindenki maga választotta a sorsát, a születését,azért még nem jelenti azt,hogy ne próbálnák segíteni tőlem telhetően.
Ha egy festő lefesti a csatát,attól még Te nem fogod tudni milyen a háború.
Tudod,az emberiség olyan színtér,ahol különböző tudatformák utaznak át.Hozzák a díszleteiket és élesben eljátszák azt,amit ki szeretnének próbálni.
Ha soha nem tapasztaltad volna meg a szenvedést,honnan tudnád mi a jó? Ha csak egy hónapra leszel szegény,könnyen viseled,mert tudod,hogy jön az utánpótlás. De ebből még a valódi nyomort nem tapasztalod meg,és ha senki nem mutatja meg Neked,honnan tudnád,hogy létezik? Akkor mi ellen lázadnál?

Elfelejtettem...talán Dr Ian Stevenson dokumentált eseteiben olvastam,hogy valaki a családtagjaira bízta a karóráját,és mikor visszajött,kérte is tőlük!Különben Seth azt írja a könyvében,hogy legközelebb a tibeti hit áll az igazsághoz,ha hihetünk egy olyan entitásnak,aki már kijárta az iskolát.Mindenesetre ha valami rosszat gondolok,bocsánatot kérek a körülöttem levőktől,mégha látszólag egyedül is vagyok a szobában
Kb tíz évvel ezelőtt,mikor meghalt az egyik ismerősöm mamája,reggel az ágyban hanyatt fekve kinyílt a szemem és az arcomtól kb fél méterre szembe nézett velem az öreg hölgy.Egy óra múlva sírva jött az unokája,hogy mi történt...közöltük vele,hogy tudjuk.

w1965 írta:

Elfelejtettem...talán Dr Ian Stevenson dokumentált eseteiben olvastam,hogy valaki a családtagjaira bízta a karóráját,és mikor visszajött,kérte is tőlük!Különben Seth azt írja a könyvében,hogy legközelebb a tibeti hit áll az igazsághoz,ha hihetünk egy olyan entitásnak,aki már kijárta az iskolát.Mindenesetre ha valami rosszat gondolok,bocsánatot kérek a körülöttem levőktől,mégha látszólag egyedül is vagyok a szobában
Kb tíz évvel ezelőtt,mikor meghalt az egyik ismerősöm mamája,reggel az ágyban hanyatt fekve kinyílt a szemem és az arcomtól kb fél méterre szembe nézett velem az öreg hölgy.Egy óra múlva sírva jött az unokája,hogy mi történt...közöltük vele,hogy tudjuk.

Kattints a kibontásához...

Na igen! Ez az,amire egyesek szerint nincs magyarázat.Vagy mégis van,csak van aki nem érti?

Ha soha nem tapasztaltad volna meg a szenvedést,honnan tudnád mi a jó?

Igen,és elég nagynak kell lennie,hogy az ember észrevegye,változtatnia kell önmagán...már ha a saját példáimat nézem.

w1965 írta:

Ha soha nem tapasztaltad volna meg a szenvedést,honnan tudnád mi a jó?

Igen,és elég nagynak kell lennie,hogy az ember észrevegye,változtatnia kell önmagán...már ha a saját példáimat nézem.

Kattints a kibontásához...

Én meg ha magamat nézem,azonnal csicsiba kell mennem,mert holnap az unoka nem ismer rám.

Szóval jóéjt a még ittlevőknek.

Szép és kellemes utazást.

Kedves Sirkán49

Ha soha nem tapasztaltad volna meg a szenvedést,honnan tudnád mi a jó?

Kattints a kibontásához...

Megvallom nem lenne nagy tragédia. Elnék vigan tovább?
Még életemben nem ettem kutyaszart. Nem is tudom, hogy izlik de lemondok az élményröl minden szivfájdalom nélkül. kiss


Kedves w1965

Mielött magadrahagylak szeretném megtudni, hogyha kinézel az ablakon látsz valami ehez hasonlot?

Mielött magadrahagylak szeretném megtudni, hogyha kinézel az ablakon látsz valami ehez hasonlot?

Hál'Istennek már nem...kiszabadult a lelkem :mrgreen: Bár a csúnya egóm még sokszor motyog,hogy induljak vissza

w1965 írta:

Eredeti szerző Ernoe
Igen és nem a pokolba kerülünk hanem a harmadik világba születünk ujjá ahol aztán tüz helyett a forro nap, az éhség, szomjuság, malária és AIDs fog bennünket kinozni.
------------------------------------------------------------------------
Lehet,hogy a saját nézőpontunkból sokszor nem látunk rá teljesen a törvényszerűségekre?

"Tegyük fel a legrosszabbat; tegyük fel, hogy ebben az életedben ilyen
adottságokkal rendelkezel: szegény vagy, egy kisebbségi népcsoport tagja, intellektusod
fejletlen, nő vagy, komoly testi fogyatékosságod van, és nem vagy szép. Nos,
mindezeket a kihívásokat az úgynevezett előző életben állítottad önmagad elé. Ez
nem azt jelenti, hogy nem használhatod minden bátorságodat, minden elszántságodat
problémáid megoldására. E problémákat abban a reményben állítottad önmagad elé,
hogy meg fogod oldani őket. Nem arról van szó, hogy malomköveket kötöttél a saját
nyakadba, előre abban reménykedve, hogy belefulladsz a vízbe.
Csak annyit kell tenned, hogy felismered szabadságodat. Az általad ismert valóságot
te magad teremted, éspedig nem ezoterikus értelemben, nem jelképes értelemben,
nem filozófiai értelemben. Nem valami felsőbbrendű lélek formálja számodra –a terhet őrá sem rakhatod át. A múltban – egyénileg és csoportosan egyaránt – egy
istent vagy a végzetet hibáztattátok személyes valóságotokért – illetve azért, ami nem
tetszett belőle.
A személyiség a legnagyobb ajándékban részesül: mindenki pontosan azt kapja,
amit kapni akar. Mindenki a semmiből alkotja meg saját életét. Ha ez az élet nem
tetszik, tekints önmagadba, és változtasd meg. De arról se feledkezz el, hogy örömeidről
és sikereidről is te magad tehetsz, és hogy a valóság megteremtéséhez szükséges
energia a belső Éntől származik. Hogy ki mit kezd vele, azt mindig az adott személyiség
dönti el."

Kattints a kibontásához...

Tökéletesen egyetértek veled.
Nekem is pontosan ez a véleményem. Köszönöm, hogy elmondtad helyettem is.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Tökéletesen egyetértek veled.
Nekem is pontosan ez a véleményem. Köszönöm, hogy elmondtad helyettem is.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Egy az igaz ösvény,és egyre többen járunk rajta.
Én köszönöm Neked. üdv Zsolt kiss

Kérdés: Igaz-e, hogy minden egyes alkalommal, amikor levegôt veszünk vagy lenyelünk egy korty vizet, néhány olyan atom is a szervezetünkbe kerül, amelyet Leonardo da Vinci lélegzett be vagy nyelt le (ahogy egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztô könyvben olvastam 1960-ban)?

S. M.


1. válasz: Valóban sok olyan molekulát lélegzünk be, amely megjárta Leonardo da Vinci tüdejét, de sajnos Adolf Hitlerét is (vagy bárki másét). A számítás nem túl bonyolult:

A Föld légkörének teljes tömege körülbelül 5 · 1021 gramm. Ha feltesszük, hogy a levegôben csak nitrogén és oxigén van, és egy oxigénmolekulára 4 nitrogénmolekula jut, 1 mól levegô tömege kb. 28,8 gramm. Bármely anyag egy mólja közelítôleg 6 · 1023 molekulát tartalmaz. Tehát a Föld légkörében kb. 1,04 · 1044 molekula van.

A test hômérsékletén, légköri nyomás mellett bármely gáz egy móljának térfogata kb. 25,4 liter. Légzéskor átlagosan egy liternyi levegôt szívunk be vagy fújunk ki. Feltételezhetjük tehát, hogy Leonardo da Vinci egyetlen alkalommal kb. 2,4 · 1022 molekulát lehelt ki.

Egy átlagos felnôtt, mondjuk, percenként 25-ször vesz levegôt, ezért életének 45 éve alatt (1452-tôl 1519-ig) Leonardo kb. 2,1 · 1031 molekulát fújhatott ki, vagyis a légkör minden 5 · 1012 molekulája közül egy megjárhatta Leonardo da Vinci tüdejét.

Ha viszont minden lélegzetvételkor kb. 2,4 · 1022 molekulát szívunk be, igen jó esély van arra, hogy körülbelül 4,3 · 109 olyan molekula jut a szervezetünkbe, amelyet Leonardo lélegzett ki.

A számításban persze van néhány nagyon durva közelítés is. Feltételeztük, hogy Leonardo molekulái alaposan elkeveredtek a légkör többi molekulájával (ami 500 év alatt elég valószínû), hogy Leonardo nem szívta be újra saját molekuláit, és a légkörben semmilyen veszteséget nem idézett elô a késôbbi korok embere, az égés, a nitrogén-megkötés stb. Jelentôs molekulaveszteség sem befolyásolja azonban a számítás lényegét.

Hasonló számítás végezhetô a vízre, ha tudjuk, hogy a hidroszférában 5,7 · 1046 molekula van. Azt kapjuk végeredményként, hogy egy korty víz körülbelül 18 · 106 olyan molekulát tartalmaz, amely Leonardo szervezetén is áthaladt...

P. B.


2. válasz: Az anyagmegmaradás törvénye értelmében az atomok újra meg újra felhasználódnak a Világegyetemben. A gravitáció miatt a Foldön levô atomok nagy része ott is marad. Néhány kósza atomot valóban da Vinci lehelt ki, bár ezeknek a száma igen kicsi a Föld légkörében levô összes többi atom számához képest, és egymástól való távolságuk is tetemes.

Ha felidézzük, hogy mennyi ideig éltek, mondjuk, dinoszauruszok a Földön, egészen biztosak lehetünk abban, hogy minden szippantás tartalmaz olyan atomokat, amelyek egykor egy vagy több ilyen élôlény atomjai voltak. De minden egyes almában is sok olyan atom van, amely valaha egy állat vagy akár egy ember atomja volt. Mindez persze aggodalommal töltheti el a vegetáriánusokat.

G. A.


2. válasz: A kérdés gondolatébresztô lehet a homeopaták számára. Igen nagy annak a valószínûsége, hogy egy pohár víz minden lehetséges betegség ellen tartalmaz néhány homeopátiás molekulát, és még pénzbe se kerül.

L. H.


Legyen szabad idéznünk Kosutány Tamás 1888-as írásából (szerk.):

A szén körútja abban áll, hogy az ember és az állat a levegôbôl oxigént von el s ennek helyébe sok millió liter szénsavat [szén-dioxidot] lehel bele vissza, mi által a szén mint szénsav a levegôbe kerül. A növény azután felveszi az állat kilehelte szénsavat és a levegôbe oxigént bocsát a helyébe. A szénatomok tehát folytonos vándorlásban vannak az emberekbôl és állatokból a növényekbe s a növényekbôl az emberekbe és az állatokba.

Ez így röviden elmondva annyi, mintha azt mondanám, hogy egy ismerôsöm Budapestrôl New Yorkba s onnan Amerikán s a Csendes-tengeren keresztül ismét Budapestre jött vissza, megkerülte a földet; de hogy útközben mennyi minden adta és adhatta elô magát, arról nincs említés téve. Pedig ha a szén körútjára gondolunk, mekkora tere van a találgatásnak és a képzeletnek!

Az a fa, mely alatt üldögélni szoktunk, sokat tartalmaz azon szén-atómokból, a mit alatta kileheltünk, ami elôbb testünknek alkotó része volt. A szobában vagy az ablak között ápolt virágok a bennlakók testének részeibôl, azaz szénsavából épülnek fel a napsugár hatása alatt, mely felé olyan vágyódva fordítják leveleiket és virágaikat a szobai növények.

Az a szén-atóm, mely Nagy Sándor macedoniai király testének alkotó része volt, vagy a nagy Sokrates, Plató, Homeros agyának elemét képezte, hányszor tehette meg ezen néhány század alatt körútját növénybôl állatba, állatból növénybe! – Hányszor fordúlt már meg s ki tudja kiknek vagy miknek testében az a szénatóm, melyet e pillanatban kilehelünk! Ki tudná megmondani?

HALÁL ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS
VÉGTELEN UTAZÁS


A HALÁL BIRODALMA

KÉRDÉS: Valóban szükséges a halál? Miért képtelen a lélek ugyanabban a testben fejlődni, változni?

SRI CHINMOY: Jelen pillanatban a halál elkerülhetettlen;
arra szüségünk van. Ugyanis képtelenek vagyunk bármit is hosszú ideig csinálni. Negyvenöt percig vagy egy óráig tevékenykedünk, majd elfáradunk és pihennünk kell. Ugyanígy van ez törekvésünkkel, vágyainkkal.
Feltételezve, hogy a földön hatvan-hetven évig élünk, ez alatt az idő alatt talán csak húsz vagy harminc napot meditálunk, sőt esetleg mindössze csak néhány órát, szembetűnő az aránytalanság.
Az átlagember egyvégtében képtelen törekvően meditálni négy, kettő vagy akár csak egy órát is.
Hogy lehetne akkor olyan törekvése, valóságérzete vagy tudatossága, amely egyszerre viszi, repíti őt az örök Igazsághoz, a halhatatlan Tudatállapotba?
Jelenleg a halál bizonyos értelemben segítség; lehetőséget ad arra, hogy pihenjünk. Miután visszajöttünk, új reménnyel, új fénnyel, új törekvéssel térünk vissz.
Ám ha tudatosan törekszünk, állandóan lobog bennünk egy felfelé szálló láng, akkor felfedezhetjük, hogy a testi halál könnyen legyőzhető. Eljön a nap, amikor már nem lesz szükség a halálra, de most még gyengék vagyunk.
A spirituális mesterek, a felszabadított lelkek, bármennyire is uralkodnak a halál felett, testüket csak akkor hagyják el, ha ezt
Isten is akarja.
Az átlagember, aki húsz , harminc vagy negyven évig teherként cipeli vállain az egész családot, ezt mondja:
"Fáradt vagyok. Most pihenni vágyom." Neki a halál valóban fontos, a lélek a lelkek birodalmába távozik, és rövid pihenőjét élvezi.
De egy isteni harcosnak, az Örök Igazság keresőjének a halál értelmetlen. Ő megállás nélküli, szüntelen fejlődésre vágyik.
Törekvése állandó, örök.
Ezzel az örök törekvéssel próbálja legyőzni a halált, így mindig külső kifejezője lehet a benne lévő isteninek.

KÉRDÉS: Lehetséges, hogy az ember még életében megtanulja, mi a halál, azáltal, hogy ténylegesen belép a halálba?

SRI CHONMOY: Amikor a legmagasabb meditációs állapotba kerülünk, könnyen megtudhatjuk, mi valójában a halál.
Százszor meg százszor tapasztaltam, hogy mi is az.
Amikor tanítványaimon segítenem kellett, meditációmban sokszor túl is mentem a halálon.
Transzállapotban a halál határain túl, sok világba, birodalomba, számos síkra eljuthatunk.
Néha ténylegesen követhetjük a lelket, amikor az a testet elhagyja, és akkor, mialatt tulajdonképpen a testben maradunk, a halált teljesen átélhetjük.
Akkor volt az első ilyen élményem, amikor tizennyolc éves koromban az egyik nővérem meghalt.
Birtokolva ezt az erőt, három órán át követtem nővérem lelkét a halál birodalmában. Lényegében azt érzed, hogy meghaltál. Tested nem létezik számodra, csak tudatoddal szállsz, repülsz, mint egy papírsárkány.
Ha ezzel az erővel rendelkezel, akkor valóban megtapasztalhatod a halált itt a földön.
Meditációban könnyedén eljuthatsz ide. Tested a földi létben tarthatod, míg tudatod fényét a halál országában.

SRI CHINMOY

Nagyon érdekes dolgokat feszegettek,magam is sokat gondolkodtam már ezen.Sokat meditálok,de ilyen mélysre még nem jutottam.Nem is tudom lenne e bátoságom hozzá.

Az átlagember, aki húsz , harminc vagy negyven évig teherként cipeli vállain az egész családot, ezt mondja:
"Fáradt vagyok. Most pihenni vágyom." Neki a halál valóban fontos, a lélek a lelkek birodalmába távozik, és rövid pihenőjét élvezi.

Kattints a kibontásához...

Ezt nem értem:hogyan lehet az teher,amit önként vállalunk,és közben még szeretünk,és szeretve vagyunk.

Préd 1.8
Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.
<SMALL>Préd 1.9
</SMALL>Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.
<SMALL>Préd 1.10
</SMALL>Ha azt mondják valamire: "Lám, ez új", az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.
<SMALL>Préd 1.11
</SMALL>Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek..........................................
<SMALL>Préd 1.12
</SMALL>

Prédikátor könyvéből

.

..........................................................................................

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
<SMALL>Préd 3.2
</SMALL>Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
<SMALL>Préd 3.3
</SMALL>Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
<SMALL>Préd 3.4
</SMALL>Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
<SMALL>Préd 3.5
</SMALL>Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
<SMALL>Préd 3.6
</SMALL>Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
<SMALL>Préd 3.7
</SMALL>Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
<SMALL>Préd 3.8
</SMALL>Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
<SMALL>Préd 3.9
</SMALL>
<SMALL></SMALL>
<SMALL></SMALL>
<SMALL></SMALL>
<SMALL></SMALL>

Dönci59 írta:

Nagyon érdekes dolgokat feszegettek,magam is sokat gondolkodtam már ezen.Sokat meditálok,de ilyen mélysre még nem jutottam.Nem is tudom lenne e bátoságom hozzá.

Kattints a kibontásához...

Nagyon sokan úgy élik le az életüket,hogy tudat alatt végig kíséri őket a halálfélelem.Márpedig félelemben élni nem jó,akár tudatos,akár tudatalatti.
Az igazság megismerése szabaddá tesz.
És ha tovább lépünk-újra elővéve a Kis Buddha című filmet,azt mondja a vége felé az egyik szerzetes:mi állandóan haldoklunk.

"Ha a sejtek nem halnának el, és nem pótlódnának, akkor a fizikai képmás nem
maradna fenn, tehát a tudatod most, ebben a pillanatban, amelyet jelennek tartasz,
most is csak az állandóan változó testi képmásod körül lebeg, vibrál.
Tudatodat, ahogyan most ismered, sok szempontból hasonlíthatod a világító bogárhoz,
mert számodra úgy tűnik ugyan, hogy tudatod folyamatos, ez azonban nem
így van. Állandóan ki- és bekapcsol, bár, mint említettük, teljesen sohasem huny ki.
Fókusza azonban közel sem annyira állandó, mint gondolod. Így tehát saját apró halálaid
közepette élsz, és, jóllehet saját tudatod sziporkázva él, te gyakran "halott"
vagy, anélkül, hogy tudnál erről.
Itt a ti fogalmaitokat használom. A "halott" szó tehát azt jelenti, hogy a tudat fókusza
tökéletesen elfordul a fizikai valóságról. Nos, a tudatod egész egyszerűen
pontosan ugyanannyi ideig nem él, nincs a fizikai valóságra fókuszálva, amennyi
ideig él és fókuszál.
Ez talán zavarosnak tűnik számodra, de remélhetőleg
mindjárt érthetővé fogjuk tenni. A tudat ugyanis lüktet, pulzál, bár erről nincs
tudomásod.
Gondold végig a következő hasonlatot. Az egyik pillanatban a tudatod "eleven",
fókuszát a fizikai valóságra állítja. A következő pillanatban azonban tökéletesen máshová, egy másik valóságrendszerre irányul. A ti fogalmaitok szerint ilyenkor nem
él, vagyis "halott". A következő pillanatban aztán megint "eleven", a ti valóságotokra
fókuszál, te azonban a közbeeső pillanatot nem érzékeled. Folyamatosságérzeted tehát
a tudat pulzálásának minden második lüktetéséből tevődik össze. Érthető ez?
Ne felejtsd el, hogy ez csupán hasonlat; a "pillanat" kifejezést ne értsd szó szerint.
A tudatnak tehát létezik egy – nevezzük így – túloldala is. Mármost az atomok és a
molekulák ugyanígy léteznek: a ti rendszeretekben időnként "halottak", máskor elevenek
és aktívak, de azokat a pillanatokat, amikor nem léteznek, nem érzékelhetitek.
Mivel a testetek és a teljes fizikai világmindenség atomokból és molekulákból áll,
ezért a teljes rendszer ilyen módon létezik. Más szóval: szüntelenül ki- és bekapcsol,
bizonyos ritmus szerint, mint amilyen a lélegzés ritmusa."

Sri Chinmoy

KÉRDÉS: Beszéltél a fizikai hlálról. Tudnál mondani valamit arról a halálról és újjászületésről, amely a spirituális életben következi be?

SRI CHINMOY: Amikor őszintén teljes szívvel, fenntartás nélkül elfogadjuk a spirituális életet, megérezzük, hogy ez valódi halála lesz a tudatlanságnak, a vágyaknak ,a korlátoknak. Meghal a mi korlátozott, elfojtott, beteljesületlen és homályos tudatunk.
Ez a halál nem a fizikai, hanem a vitális síkon következik be, ahol mindenfajta vágy kiélése után sóvárgunk. Amikor valóban belemerülünk a spirituális életbe, átéljük ezt a különös belső halált.
Ez a halál múltunk halála, annak az életformának az elmúlása, amellyel korábban énünket alakítottuk.
Ezek után nem vágyakon, aggódáson, szorongáson és kételyeken keresztül, hanem a törekvésen keresztül hozzuk létre az Igazság építményét. A múlt egyféleképpen meg akarta mutatni nekünk az Igazságot, de képtelen volt erre, hiszen csak a jelenlegi énünkké váltunk általa.
Azt, hogy a jelen megmutatja-e az Igazságot, nem tudhatjuk. De úgy gondoljuk, vagy a közvetlen jelenben, vagy a gyorsan ébredő jövőben - amely belenő a közvetlen mába - meglátjuk majd.
A spirituális élet egyik nagy rejtélye az, hogy minden pillanatban meghalunk és újjászületünk. Minden pillanatban látjuk, hogy egy új tudatállapot, egy új gondolat, új remény, új fény hajnalodik bennünk.
Amikor valami új születik bennünk, láthatjuk a régi átváltozását valami magasabbá, mélyebbé és sokkal alaposabbá.
Így a magasabb spirituális életben minden pillanatban átéljük korlátaink elvesztését, behatárolt tudatunk úgynevezett halálát és újjászületését egy újabb, fényesebb tudatállapotban.

KÉRDÉS: Ha valaki most spirituális, a kötetkező életében különbőzik majd az átlagembertől?

SRI CHINMOY: Kétségtelenül! Ha a lélek spirituálisan fejlett, nem átlagos élete lesz majd, mivel azon márt túlvan. Minden újjászületés egy lépcsőfok az Isten eléréséhez. Ha valaki előző életében tudatosan törekedett a spirituális fejlősésre, jövendő életében még több lehetőséget kap.
Ha egy kereső korábbi életében valóban elkezdett spirituális életet élni, ha igazán őszinte volt spirituális gyakorlataiban, akkor természetesen ebben az életben már nagyon fiatalon elkezd törekedni.
Spirituális családba születik, ahol bátoritják, hogy kezdettől fogva spirituális életet éljen. Már 10,12-két,14 vagy 16 éves korában törekedni kezd. Azonban megtörténhet, hogy rosszak a körülményei. Ekkor annak ellenére, hogy a spirituális életét előző életében elkezdte, ebben az életében lassan haladhat, mivel szüleitől vagy környezetétől nem kap segítséget. De végül is ez nem szerencsejátk, hanem egy utazás.
A fejlődés során a lélek ezernyi belső tapasztalat-mérföldel gyarapszik, és valójában ezek a felismerések azok, melyek a teljes megvalósuláshoz vezetik.
De ha valaki igazán elszántan törekedett célja elérésére és az Isten - megvalósítás közelében élt, akkor majdnem biztos, hogy magasan fejlett spirituális családba kerül, és már a kezdet kezdetétől bekapcsolódhat az igazi spirituális életbe.
A legtőbb valódi spirituális mester rendkívül fejlett családba kerül.
Isten egy nem törekvő családba is küldhet spirituális mestert, mivel semmiféle terv nem köti, de legtöbb esetben a nagy spirituális személyiségek magasan fejlett spirituális családba születnek.

Szia! Tetszik amit írtál,magamon én ezt a dolgot úgy látom többet kapcsol ki mint be.
A rezgésre gondoltál, de lehet,hogy félre értettelek.
Megfigyeltem magamon, pl ha a buszra várok és figyelek ki a fejemből látom a rezgést. Vagy a szemem káprázik csak,vagy romlik a látásom?
Nem tudom eldönteni.
Magát a semmit látom rezegni és ha pl az oszlopra nézek (maradva a buszmegállónál) akkor az oszlop rezeg be mindha mozogna aprókat.

HG3FCB BARBARA írta:

Szia! Tetszik amit írtál,magamon én ezt a dolgot úgy látom többet kapcsol ki mint be.
A rezgésre gondoltál, de lehet,hogy félre értettelek.
Megfigyeltem magamon, pl ha a buszra várok és figyelek ki a fejemből látom a rezgést. Vagy a szemem káprázik csak,vagy romlik a látásom?
Nem tudom eldönteni.
Magát a semmit látom rezegni és ha pl az oszlopra nézek (maradva a buszmegállónál) akkor az oszlop rezeg be mindha mozogna aprókat.

Kattints a kibontásához...

Húú Kedves Barbara!

Ha valóban az történik Veled amire gondolok,az a kezdeti változás és fejleszteni kell.Minden rezgésekből áll,nyugodt perceidben figyelj erre az élményre,és lassan többet fogsz látni a "valós világból",ami csak látszólag szilárd.Bizonyos tudati szint után,pedig nemcsak lát az ember,hanem át is tud hatolni a szilárd tárgyakon a rezgésszintek szabályozásával.