Élet a halál után

cathy222 · 2009 Szeptember 8

andykaa írta:
Szóval, a másik világ ahova utazik a lélek, az egy korlátozott világ, ottan nem lehet fejlődni, vagy kontra, ottan csupán "létezni" lehet ?

Kicsit buddhásan én azt mondanám, addig születünk le, amíg akarunk, amíg vágyaink visszahúznak. Ha már nem akarunk semmit jóvá tenni, mert belátjuk (inshallah

), hogy minden Isten akarata szerint történik, jó is, rossz is, akkor képesek vagyunk befejezni. Ha már nem akarunk se jók, se rosszak lenni, ha már nem akarunk semmit megtapasztalni, akkor már csak létezünk, és annyi. De amíg ezt a "csupán" létezést unalmasnak tartjuk, és nem boldogságnak, addig, nyugi, nem ragadunk meg a boldog nirvánában. Vagy Édenben. Vagy Mennyországban. Vagy mindegy minek nevezzükben. És ki tudja, lehet, ez a vágyaink által korlátozott világ az igazán korlátozott, ahol nem szabunk határt magunknak a vágyakkal, az meg az abszolút szabadság.

cathy222 · 2009 Szeptember 8

sirkan49 írta:
Ha a lélek fénylő,akkor a luz fényt jelent. Vagy nem?

Nem tudom. Nekem tetszik ez az elgondolás. Ezek szerint a test (melyik a sok közül?

) ebből a fényből fog felépülni? Ha ezt a feltámadást úgy értenénk, hogy feltámadunk a fényen túli életbe, akkor ez így nagyon logikus. Nem?

andykaa · 2009 Szeptember 8

cathy222 írta:
Nem tudom. Nekem tetszik ez az elgondolás. Ezek szerint a test (melyik a sok közül? ) ebből a fényből fog felépülni? Ha ezt a feltámadást úgy értenénk, hogy feltámadunk a fényen túli életbe, akkor ez így nagyon logikus. Nem?

vagy

Dolly

tortenete ?

redlion · 2009 Szeptember 8

cathy222 írta:
Nem tudom. Nekem tetszik ez az elgondolás. Ezek szerint a test (melyik a sok közül? ) ebből a fényből fog felépülni? Ha ezt a feltámadást úgy értenénk, hogy feltámadunk a fényen túli életbe, akkor ez így nagyon logikus. Nem?

A legutolsó test. Vagy az amivel elérted a tökéletességet, az utat Istenhez, vagy feltámadáskor a még élő ember. Inlább én egy "kód"-nak mondanám a luz-t.

andykaa írta:
vagy Dolly tortenete ?

Hát ez az, amikor teremtőt játszik az ember. Vissza fog ez még ütni, és akkor jön majd a Huxley féle szép új világ.

andykaa · 2009 Szeptember 14

"Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok."

Akkor most mi az igaz, a "SEMMI" ?

Viktor1981 · 2009 Szeptember 14

Gondoltam megosztom Veletek ezt a zenét. Tulajdonképpen egy testen kívüli megtapasztalásról szól.
Bocsánat, hogy nem a zenékhez tettem, de úgy éreztem inkább ide illik.
Ha kifogásotok van ellene, természetesen törlöm. :roll:

anom · 2009 Szeptember 14

andykaa írta:
"Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok."

Akkor most mi az igaz, a "SEMMI" ?

Ha két ember ránéz egy azon virágra, mást fog róla gondolni kicsit, vagy nagyon.
Ugyan így ha más-más ember által megtapasztalt halál közeli élmény beszámolót olvasol, akkor mást fognak leírni, kicsi vagy nagy különbséggel.

Ez azért van mert részben ez egy plasztikus dolog. Ha ez a világ csak az lenne amit valaki valamilyennek kitalált és nem alakítható ízlés szerint, akkor már nem is lenne olyan csodálatos! Részben ezért lehet "tökéletes" élmény mindig.

Semmi sem lehet örökké "élvezhető", ami állandó és megváltoztathatatlan.

Tehát ha ezt a "világot" valamilyennek el szeretnéd képzelni akkor pont olyannak képzeld, mint amiben a legcsodálatosabban fogod érezni magad. Egyszerűen ennek ilyen a természete, mivel mi magunk teremtjük alakítjuk magunk számára.

Ezt még lehetne körül írni sok pozitív jelzővel, de az az igazság, hogy itt első sorban olyan jelzőkről van szó olyan elképzelésről és kialakításról ami messze nem e világi tapasztalatokon alapszik. Ezért nem igazán lehet ezt szavakban visszaadni.

A negatív tapasztalások egyébként ugyan úgy átélhetőek itt. Ezt általában azok szokták átélni, akik ilyesmit várnak halál után. Megteremtik maguknak.
Ez viszont nem állandó ideig tartó állapot, mert kizökkentik belőle az adott lelket.

siriusB · 2009 Szeptember 14

andykaa írta:
"Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok."

Akkor most mi az igaz, a "SEMMI" ?

http://www.negyedikdimenzio.hu/content.php?a=halalontul

Én azt találnám furcsának, ha mindenki ugyanazt élné át.

http://www.napvilag.net/film/20090217/fliegauf_benedek_csillogas_a_halal_elott_vagy_az_elet_utan

Itt pedig meghallgathatsz egy fiatalembert, aki autóbalesete során élte ezt meg:

http://www.agykontroll.hu/videok

Rozy · 2009 Szeptember 14

Szeretnék másvilág/túlvilág/lélekvándorló hívő lenni. De tudjuk, hogy az emberi agy egy csodálatos és a tudomány számára is talányos szervünk.

Sajnos, (hiába szeretnék hinni) számomra elképzelhető, hogy a haldokló agy megszépíti az elmúlást. Megszépíti és segítségül hívja azokat az emlékeket és tudást, amelyeknek amúgy is a birtokában vagyunk (voltunk).

Lehetséges, hogy a "határon", minden emlékünk és minden tudásunk elveszti a hozzákapcsolódó ferdítő elemeket, így előttünk minden a maga igaz valójában jelenik meg, megdöbbentően egyszerű és átlátható módon.

Ha így van, akkor azt kérdezem, hogy miért kell ahhoz (majdnem) meghalni, hogy ezen egyszerű összefüggéseket csak egyszer látva, életünk megváltozzon?

Takács Tünde · 2009 Szeptember 14

voltam "félúton"

Sziasztok. Amiről én szeretnék írni, az velem történt, 2006-ban. Belső vérzés miatt kerültem sokkos állapotban kórházba, szinte az utolsó pillanatokban. Találkoztam a "Fénylénnyel". Nem szólt hozzám, csak határozott mozdulatokkal adta tudtomra, hogy menjek vissza, nekem ott, ahol ő van, semmi keresni valóm nincs. Ködfátyolszerű helyen állt és lepel takarta a testét, alakja szerint nő volt, sajnos az arcát nem láttam tisztán. Amikor elmeséltem a találkozásomat vele, kétkedve fogadta a hallgatóságom, ezért megfogadtam, hogy csak ilyen fórumokon osztom meg ezt az élményemet emberekkel. Nekem meghatározó élmény marad, egész további életemre. Üdv. Tündi

Viktor1981 · 2009 Szeptember 15

Úton a halállal

Polcz Alaine (1922-2007) pszichológus, tanatológus emlékére készült videó.
A halálról és a halál fogadásáról beszél pár percben.

Bence Bence · 2009 Szeptember 15

Köszzönöm szépen, nagyon érdekes dlgok ezek. Utána járok. Szia . Bence

anom · 2009 Szeptember 15

Rozy írta:
Lehetséges, hogy a "határon", minden emlékünk és minden tudásunk elveszti a hozzákapcsolódó ferdítő elemeket, így előttünk minden a maga igaz valójában jelenik meg, megdöbbentően egyszerű és átlátható módon.

Ha így van, akkor azt kérdezem, hogy miért kell ahhoz (majdnem) meghalni, hogy ezen egyszerű összefüggéseket csak egyszer látva, életünk megváltozzon?

Az ember nem véletlenül nem tudja kihasználni képességeinek 100%-át.
Ennek okát a rég múlt történelmünkben találhatod meg.

Mostanában kezdünk újra elszabadulni a béklyóinktól.
Ezért is történik egyre több különös tapasztalás.

redlion · 2009 Szeptember 15

andykaa írta:
"Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok."

Akkor most mi az igaz, a "SEMMI" ?

http://www.negyedikdimenzio.hu/content.php?a=halalontul

Nem mentek Át. Csak az "előszobá"-ban voltak. Ha átment volna, akkor nem tudott volna visszajönni, csak épphogy megcsapta a halál szele.

Anna2 · 2009 Szeptember 15

A halál az uj élet kezdete.
Egy másik dimenzió...
Anna2

Rozy · 2009 Szeptember 15

anom írta:
Az ember nem véletlenül nem tudja kihasználni képességeinek 100%-át.
Ennek okát a rég múlt történelmünkben találhatod meg.

Mostanában kezdünk újra elszabadulni a béklyóinktól.
Ezért is történik egyre több különös tapasztalás.

Szerintem különös tapsztalás mindig is volt, csak ezeket más korokban "másként" ítélték meg. Manapság is van esély arra, hogy tényleg elhagyjuk békjóinkat, csak nem biztos, hogy mindenkinek ez az érdeke. Miért ne lehetnének olyanok, akik haszonélvezői ennek az "állapotnak"? Ezért létrehoznak és/vagy felnagyítanak egyes történéseket, melyek sok évre visszavetik a békjóvesztést lehetőségét. Nehéz ügy!

".... Alvásra éhes elmémben lángoltak az emlékek és az öröm is, hogy valahogy megúsztam, de a közelben elhaladt halál hidegségét még mindig éreztem. Rengeteg erős emléket kellett volna, hogy az ütődéstől megsérült idegrendszerem feldolgozzon......" folyt:

siriusB · 2009 Szeptember 15

Rozy írta:
Szeretnék másvilág/túlvilág/lélekvándorló hívő lenni. De tudjuk, hogy az emberi agy egy csodálatos és a tudomány számára is talányos szervünk.

Sajnos, (hiába szeretnék hinni) számomra elképzelhető, hogy a haldokló agy megszépíti az elmúlást.

Én még olyant nem hallottam, hogy ez a bizonyos csodálatos emberi agy, a klinikai halál bekövetkezése után kipattant volna valakinek a koponyájából és ment volna egy kört!

Ugyanis bizonyítható megtapasztalások szerint ebben az állapotban némelyek olyan dolgokat láttak-hallottak, amelyek nem ott történtek meg és hangzottak el, ahol a épp a feje volt az illetőnek....

redlion írta:
Nem mentek Át. Csak az "előszobá"-ban voltak. Ha átment volna, akkor nem tudott volna visszajönni, csak épphogy megcsapta a halál szele.

Volt több olyan halálközeli élmény, amiről olvastam, amelyben ezt a "Sehol" és "Semmi" élményt élték át és azt mondták, hogy nagyon kétségbeejtő és rossz érzés volt. Sajnos nem tudom a forrást közzétenni, mert őszintén szólva elfelejtettem.

Van olyan vallás is (a pünkösdi keresztények), amely szerint létezik egy ilyen régió az "Égben" és aki ide kerül, az veheti ezt földi cselekedeteinek következményeként...

Viktor1981 · 2009 Szeptember 15

A nővérem is pont ettől a "semmitől" félt amikor másodszor lett nagyon rosszul és elájult.
Már előre érezte, hogy baj lesz és rettegett az előző tapasztalatától, a tökéletes semmitől.
Amikor már nem érzékelte ezt a világot, egy fehér hajú és szakállú ember megfogta a kezét és azt mondta, hogy - ne félj, nem lesz semmi baj - és ő ettől megnyugodott.
Valóban így is történt. Nem érezet ezt a semmiben lét érzést, és nem hagyott rossz emléket benne ez a második eszméletlen állapot.

andykaa · 2009 Szeptember 16

Rozy írta:
Szerintem különös tapsztalás mindig is volt, csak ezeket más korokban "másként" ítélték meg. Manapság is van esély arra, hogy tényleg elhagyjuk békjóinkat, csak nem biztos, hogy mindenkinek ez az érdeke. Miért ne lehetnének olyanok, akik haszonélvezői ennek az "állapotnak"? Ezért létrehoznak és/vagy felnagyítanak egyes történéseket, melyek sok évre visszavetik a békjóvesztést lehetőségét. Nehéz ügy!

".... Alvásra éhes elmémben lángoltak az emlékek és az öröm is, hogy valahogy megúsztam, de a közelben elhaladt halál hidegségét még mindig éreztem. Rengeteg erős emléket kellett volna, hogy az ütődéstől megsérült idegrendszerem feldolgozzon......" folyt:

"- Hol vagy? Egy olyan helyen, ami nem létezik, csak neked, mert már sokszor elképzelted. Talán ez nem is hely, inkább egy ..."

Kicsi Fecske · 2009 Szeptember 16

Én nem tudom, hogy van-e gondolkodásra képes agya a három hónapos magzatnak. Mert én annyi idős voltam, mikor az anyukám majdnem elvetélt. Mert meszelt, és majdnem hanyat esett a létrával. 50 éves koromban álmodtam vissza. Én a konyha plafonja alatt közvetlenül lebegtem. Anyukám meg a konyha közepén lévő sezlonyon feküdt fehér hosszú, apró mintás hálóingben. Körben magas, vékony, fehér és fénylő férfiak és nők álltak, és feléje voltak fordulva. Akkor megkérdeztem, hogy meghaltam-e? Erre az egyik fénylő fehér nő válaszolt gondolat útján, hogy nem, mert anyád eljött érted, és visszahozott. Anyukám nem is tudta, hogy más állapotban van akkor, és mikor megmoztudtam, akkor lett biztos abban, hogy meg is maradtam.
Az élményemig nem is tudtam, hogy egy magzat is élhet át klinikai halál állapotát.
Másik fura élményem meg 4 éves koromban volt. Nagyon lázas beteg voltam, influenza. Majdnem 40 fokos volt a lázam, és a szobában rengeteg szappanbuborékhoz hasonló gömböket láttam. Volt kicsi, és nagy is. Sőt a nagyokban láttam kicsiket is. Attól féltem, hogy az egyik magába zár, és én akkor meghalok.
Azóta is voltak csodás élményeim.
Nem tudom, hogy a semmi a szappanbuborékszerű gömbök lehetnek-e?
Én akkor a halálomtól féltem.
Sok szeretettel Erzsi.

Élet a halál után

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák