Élet a halál után

T.K · 2009 Október 31

Egy perccel a halál után

Rusty Wright

Az élet másik oldala

Hiszel a halál utáni életben?
Képzeld magad elé egy nagy kórház mûtõjét. Egy ember haldoklik. Mialatt az orvosok kétségbeesetten próbálják megmenteni, õ ezt érzékeli és gondolja:
"Haldoklom. Hallom, amint az orvos halottnak nyilvánít engem. Ahogy a mûtõasztalon fekszem, egy hangos, erõs zúgás hangzik a fejemben. Közben érzem, hogy nagyon gyorsan haladok egy hosszú, sötét folyosón át. Hirtelen a fizikai testemen kívül találom magam. Külsõ szemlélõként figyelem az orvos elkeseredett erõfeszítéseit, hogy holttestemet újraélessze."
"Hamarosan egy 'fénylénnyel' találkozom, egy szeretõ, melegséget árasztó lélekkel, aki egy pillanat alatt lepergeti elõttem életemet és segít értékelni múltbeli cselekedeteimet."
"Végül megtudom, hogy vissza kell térnem a testembe. Ellenállok, mivel túlvilági élményeim meglehetõsen kellemesek. Azonban valahogy mégis újra eggyé válok fizikai testemmel és tovább élek."
Ezt az összegzett beszámolót a halálközeli élményrõl Dr. Raymond Moody Élet az élet után (Life After Life) címû bestseller könyvébõl vettem, amelyben a szerzõ ezeket az élményeket a széles nyilvánosság elé tárja. Az elmondott események gyakran tartalmaznak testen kívüli élményeket.
Amikor könyvet írtam errõl a témáról, olyan emberekkel készítettem interjút, akik lenyûgözõ történeteket mondtak el. Egy kansasi nõnek komplikációi támadtak egy nagy mûtét után. Úgy érezte, hogy elhagyja a testét, szárnyal a világûrön keresztül és mennyei hangokat hall, majd visszatér testébe. Egy arizonai férfi, aki öt hónapig volt kómás állapotban egy motorbaleset után, azt mondta, hogy látta elhunyt apját, aki beszélt hozzá.
Sharon Stone színésznõ beszámolt arról, amikor egy hajszálon múlt, hogy meg nem halt. Egy koponyaalapi artériából eredõ vérzéssel került kórházba. "Úgy gondolom, hogy valóban meghaltam," mondja. "Egy hatalmas kavargó fehér fényrõl"beszél, és azt mondja "valahogyan -- felemelkedtem - mintegy felszálltam …ebbe a ragyogóan fénylõ … fehér fénybe. Aztán látni kezdtem, és észrevettem, hogy néhány barátom jön oda hozzám …. olyan emberek, akik nagyon kedvesek voltak nekem. Ez nagyon-nagyon gyorsan történt, aztán hirtelen visszajöttem. A testemben voltam, a szobában." Stone azt mondja, hogy az élmény "mélyen érintette", és hogy õ már "soha nem lesz az, aki addig volt."
Mit jelentenek ezek a halálközeli élmények? Hogyan magyarázzuk õket? Ez a cikk a kérdést a Biblia alapján közelíti meg.
A halálközeli élmények értelmezése
Milyen lehetséges magyarázatok vannak a halálközeli élményekre? Emberek százai állítják, hogy meghaltak, és azért élnek, hogy errõl beszéljenek. Az õ halálközeli és testen kívüli élményeik hitelesen mutatják be a túlvilágot? Esetleg traumás esetek okozta hallucinációk lennének? Vagy valami más?
Néhány pácienst klinikailag halottnak nyilvánítottak, és késõbb újraélesztettek. Mások hajszál híján meghaltak, de nem igazán gondolták õket halottnak (mint például az autóbalesetek túlélõit). Megint mások valóban meghaltak -- véglegesen - azonban még elmondták, hogy mit láttak a haláluk elõtt.
Annak meghatározása, hogy mi tekintendõ a halál beálltának, erõsen vitatott kérdés. Régen az orvosok csupán a szívdobogás és a légzés megszûnésére hagyatkoztak. Újabban az EEG-t, vagy agyhullám vizsgálatot használják. Bármit is tekintünk a halál beálltának, a legtöbben biztosan egyetértenénk abban, hogy ezek az emberek sokkal közelebb kerültek a halálhoz, mint a ma élõk többsége.
A testen kívüli élményekre számos lehetséges magyarázat áll rendelkezésre. A különféle magyarázatok eltérõ szituációkra vonatkoznak.
Az élettani magyarázatok szerint a testen kívüli élmények némelyikét a test "fizikai" állapota okozhatta. A cerebrális anoxia (az agy oxigénhiányos állapota) például akkor lép fel, amikor a szív megáll. Az agy élhet még egy rövid ideig (általában néhány percig) anélkül, hogy a vérbõl oxigént kapna. Az oxigénhiány képes produkálni abnormális lelkiállapotokat. Egyesek szerint azok a szívbénulásból felépülõ betegek, akik testen kívüli élményekrõl beszélnek, lehet, hogy csupán egy "megváltozott tudatállapot " részleteirõl számolnak be.
Az agy elektromos ingerlése hozhat létre testen kívüli érzéseket. Svájcban a Genfi és Lousanne-i Egytemen a kutatók elektródákat helyeztek el egy epilepsziában szenvedõ nõ agyában. Jobboldali anguláris agytekervényének ingerlésekor olyan érzésrõl számolt be, hogy kb. 180 centiméterrel teste felett lebeg.{6}
A gyógyszertani magyarázatok szerint a kábítószerek és az altatószerek okozhatnak halálközeli élményeket. Primitív népek vallásos szertartásaikon kábítószereket használnak testen kívüli élmények elõidézéséhez. Az LSD és a marihuána idõnként hasonló érzéseket okoz. Sok orvosilag elfogadott gyógyszer is elõidézett már a haldoklók által elmondott lelkiállapotokhoz hasonlókat. A ketamin az aneszteziológiában intravénásan alkalmazott érzéstelenítõszer,{9} amely hallucinációs reakciókat vált ki.
Pszichológiai és szellemi magyarázatok
Hogyan magyarázzuk a halálközeli élményeket? Mit jelentenek? Az elõzõekben megvizsgáltuk a fiziológiai és a farmakológiai magyarázatokat, azaz a testtel, vagy szerekkel összefüggõ okokat. Vegyünk fontolóra két másik kategóriát: a lélektani és a szellemi magyarázatokat. A lélektani magyarázatok szerint az egyén elméje hozhat létre szokatlan lelki élményeket. Amikor Sigmund Freud a halál gondolatával való megbirkózás nehézségérõl írt, úgy fogalmazott, hogy kényelmesebb lenne számunkra magunkat gondolatban külsõ szemlélõként elképzelni. Néhány modern pszichiáter elmélete szerint a testen kívüli élmény csupán a halál miatti aggódás elleni védekezõ mechanizmus. Mivel tehát az ember saját halálának gondolata annyira rémítõ, a beteg elméje inkább kiagyalja a testen kívüli élményt, hogy úgy tûnjön, hogy csak a test hal meg, a lélek és a szellem pedig tovább él.
Más pszichológusok azon gondolkodnak, hogy vajon a beteg nem keveri-e össze élményének értelmezését a ténylegesen megtörtént dolgokkal. A tudatos elmének szüksége van a szokatlan látomás magyarázatára, ezért az eseményt ismerõs dolgokkal értelmezi. Így, mondják ezek a pszichológusok, az újraélesztett betegek elhunyt rokonaikkal, vagy a kultúrájukban közismert vallási alakokkal folytatott beszélgetésekrõl számolnak be.
A szellemi magyarázatok a testen kívüli élmények nagy részét a szellemek valós megnyilvánulásának tekintik.
Sokan megfigyelték, hogy a régebbi halálközeli élményekrõl szóló beszámolók ellentmondani látszanak a hagyományos keresztyén hit néhány, a túlvilágról alkotott meggyõzõdésével. Minden beteg - keresztyén és nem keresztyén - a boldogság és az elragadtatottság érzésérõl számolt be, mindenféle kellemetlenség, pokol és ítélet említése nélkül.
További kutatások azonban negatív tapasztalatokat tártak fel. Raymond Moody például írt egy olyan nõrõl, aki állítólag 15 percig "halott" volt, és azt mondta, hogy "zavartnak" tûnõ lelkeket látott, akik "csoszogtak", mondta, "mint amikor valaki másokkal összeláncolva … nem tudja, merre megy…. mindegyiküknek végtelenül vigasztalan volt a tekintete …. Meglehetõsen nyomasztó volt."
Dr. Moody megállapította, "Nem találtam semmi olyant, ami a pokol lehetõségét kizárná."
Néhányan úgy vélik, hogy a testen kívüli élmények ellentétben állnak a világ végi utolsó ítélet bibliai koncepciójával. Senki sem számol be arról, hogy Isten elõtt áll és ítéletben részesül az örökkévalóságra nézve. Dr. Moody így válaszolja meg a kérdést "a világ vége még nem jött el," ezért a két dolog között nincs ellentmondás. "Valószínûleg lesz utolsó ítélet," mondja. "A halálközeli élmények semmiképpen sem utalnak ennek ellenkezõjére."
Van tehát élet a halál után?
Van élet a halál után?
Másodéves koromban tavasszal a szomszédos szobában lakó hallgatót agyonsújtotta a villám. Nem sokkal Mike halála után a diákokon nagy ijedtség lett úrrá. A barátaim egyre csak azt kérdezték, "Van élet a halál után?" és "Hogyan gyõzõdhetünk meg róla?"
Lehet tudni, hogy van-e túlvilág? Te milyen módszert használnál ennek kiderítésére?
Néhányan azt tanácsolják, hogy vegyük a tudományos kísérleti módszert, és alkalmazzuk azt a halálközeli élményeknél. Ezek az események azonban általában nem irányított, klinikai szituációk. Ezek orvosi vészhelyzetek. Még ha irányíthatná is a tudós, akkor sem állnak rendelkezésre gondolatolvasó gépek a lelki-szellemi megtapasztalások igazolására. És gondoljunk a kísérleti alanyok toborzásra. Te vállalnád, hogy kutatási célból aláveted magadat a klinikai halál állapotának?
Mások szerint a kérdés megválaszolásához bízzuk magunkat a személyes megtapasztalásra. Azonban a tapasztalati módszernek is vannak hátrányai. Az halálközeli élmények adhatnak hasznos információt, de elménk be is csaphat minket. Álmok, fantáziaképek, hallucinációk, kábítószeres utazások, sokkos állapotok - mind elõidézhetnek lelki képeket, amelyek valóságosnak tûnnek, de nem azok.
Mi lenne, ha találhatnánk egy szellemi tekintélyt, valakit, akinek hitelt érdemlõ felhatalmazása van arra, hogy elmondja nekünk az igazságot a túlvilág kérdésérõl?
Mike halálát követõen arra bátorítottam a barátaimat, hogy tekintsék a názáreti Jézust hitelt érdemlõ szellemi tekintélynek. Ha kicsit szkeptikusan gondolkodnék, Krisztus feltámadását magam is az egyik leghitelesebben bizonyított történelmi ténynek tartanám. Ha Jézus meghalt és feltámadt, akkor õ pontosan be tud nekünk számolni arról, hogy milyen a halál és a túlvilág. Annak a ténye, hogy saját feltámadását sikeresen megjövendölte segít nekünk hinni abban, hogy õ az igazat mondja el a túlvilágról.
Jézus és elsõ követõi felhívták a figyelmet arra, hogy a túlvilág személyes lesz, és hogy az ember személye tovább folytatja létezését. Az örök életben lesznek kapcsolatok, meleg, személyes kapcsolatok Istennel és másokkal. Az örök élet minden képzeletet felülmúlóan élvezetes lesz. "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az õt szeretõknek," írta egy korai keresztyén. És az örök élet valóban örökké fog tartani. Soha nem lesz vége. "Isten örök életet adott nekünk," írta Jézus egyik közeli barátja, "és ez az élet az õ Fiában van."
A szomorú dolog az, hogy néhány ember nem akar élni az örök élet nyújtotta lehetõséggel.
Hogyan lehetsz biztos abban, hogy örökké fogsz élni
Maurice Rawlings, M.D. kardiológus beszél egy betegérõl, akinek a szívmûködése a rendelõjében leállt. Az újraélesztési kísérlet alatt a páciens így kiáltott fel: "A pokolban vagyok!" "Ne hagyja abba!"- kérlelte õt rettegve. - "Ahányszor csak abbahagyja, mindig visszakerülök a pokolba!"
A bibliai pokol, más néven a Hádész a jelenlegi létezési helye azoknak, akik nem fogadják el Isten megbocsátását. Akik a megbocsátást visszautasítják, azoknak végsõ tartózkodási helyét "a tûz tavának" nevezik.
Nem egy kellemes téma. De ne felejtsd el, hogy Isten szeret téged, és azt akarja, hogy az örökkévalóságot vele töltsd. Jézust, a Fiát küldte el, hogy meghaljon helyettünk és megfizesse a bûneinkért nekünk járó büntetést (az olyan felfogásért és tettekért, melyek Isten tökéletességének mértékét nem ütik meg). Egyszerûen csak el kell fogadnunk az õ megbocsátásának ingyen ajándékát - nem érdemelhetjük ki, nem tehetünk érte semmit - ahhoz, hogy az örök élet biztosan a miénk legyen. "Aki hallja az én igémet," mondja Jézus, "és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sõt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe."
Hogyan magyarázhatjuk a halálközeli élményeket? Íme az én álláspontom, egy olyan emberé, aki hisz Jézusnak és a Bibliának bizonyítékkal alátámasztott szavahihetõségében.Ha egy adott halálközeli élmény a Biblia kijelentéseinek vagy elveinek ellentmond, akkor nem fogadom el azt, hogy teljességgel Istentõl van. Ha a halálközeli élmény nem mond ellent a Biblia kijelentéseinek és elveinek, akkor lehet Istentõl. (A test, a gyógyszerek, vagy az elme is befolyásolhatják azt.)
Egy adott halálközeli élmény lehet teljesen szellemi, és mégsem Istentõl való. Jézus beszélt egy gonosz szellemi lényrõl, a Sátánról. Értésünkre van adva, hogy a Sátán "a világosság angyalának adja ki magát," de Jézus õt "hazugnak és a hazugság atyjának" nevezte . Nem állítom, hogy minden halálközeli élmény a gonosztól van, csak jóindulattal felhívom a figyelmet arra, hogy néhány ember valószínûleg félre van vezetve.
Egyszer egy Cincinnati melletti éjszakai mulató zsúfolásig tele volt emberekkel. Egyszer csak az elõadást megszakítva, egy mosogatófiú lépett fel a színpadra és bejelentette, hogy az épületben tûz van. Talán mert füstöt nem láttak, sok vendég a helyén maradt. Lehet, hogy viccnek vették, mint ami része az elõadásnak, és ezzel a magyarázattal meg is elégedtek. Amikor végül meglátták a füstöt, már túl késõ volt. Több mint 150 ember halt meg, miközben a mulató leégett.
Abban hiszel, amit hinni akarsz, vagy abban, ami bizonyítékokkal alá van támasztva? Jézus ezt mondta: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él." Arra bátorítalak, hogy ha eddig még nem tetted volna, most vesd a hitedet Jézusba. Akkor majd te is, ha meghalsz is élsz.

zentai · 2009 November 4

Függönyön túli tapasztalásom

Nagy szeretettel köszöntelek téged ki olvasod-e sorokat. Örülök hogy érdeklődsz olyan dolgok felől, ami a fizikai sík megnyilvánulása mögött áll. E gesztus mindkettőnk számára bizonyíték arra hogy az emberiség lassú de biztos léptékkel fejlődik a szeretet irányába. Ugyanis aki már érdeklődik a lelki dolgok után, azt megérintette a Szentlélek tüze és beindult nála a lelki fejlődés a szeretet felé. Az Önvalója beindult és ez a belső kényszer-vágy hatására lelked keresni fogja a kiutat a testi fogságából a szabadabb lét megnyilvánulásába. Örülök hogy mind többen és többen érdeklődnek a trancendens tanok iránt, mert ez az egyetlen biztosíték és garancia arra, hogy az embernek sikerül legyőznie a brutális „egóját” és végül művét siker koronázza, így tudja csak megteremteni azt a boldog világot amelyre mindannyian vágyunk! Őrülni fogok annak is, ha a halálközeli tapasztalatom megosztásával, egy parányit tudnák erősíteni a hiteden. A célom az hogy meghívjalak egy félelem nélküli boldog életre, ahol a halál többé nem tud rettegésbe,megkötözésbe tartani.
Még mielőtt leírnám a halálközeli élményemet el kell mondanom azt, hogy katolikus családban nevelkedtem, ám nem gyakoroltuk a vallást és nem jártam templomba. Mondhatnám azt hogy nem emlékszem arra hogy egyáltalán voltam–e templomban (persze biztos, mert megkereszteltek) az alábbiakban leírt eset előtt. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni mert nem álom vagy fantázia szüleménye a történet, mivel odáig nem volt semmilyen vallási/hit-i gyakorlatom/tapasztalatom.
Pontosan nem emlékszem kb. 5-6 éves lehettem mikor járvány ütötte fel a fejét városunkban. Emlékszem sok házat lepecsételtek a járvány miatt a környékünkön. A ház népét kórházba szállították, az otthonaikat pedig erős fertőtlenítő hatású vegyszerekkel kezelték, ezért huzamosabb ideig tilos volt bennük tartózkodni.
Testvéreimet ismerőseimmel együtt kórházba szállították, rajtam nem mutatkoztak a betegség tünetei így otthon maradtam, csak 3-4 nap elteltével, amikor már nagyon elhatalmasodott rajtam a kór, akkor látszódtak rajtam a betegség tünetei és magam is bekerültem a kórházba. Rosszul éreztem magam és nagyon gyenge voltam. Napokig feküdtem az ágyban, a láz és a fájdalom megtette a maga hatását. Egyik délután szobám kis társasága kezdett virgonckodni, szaladgáltak a kórház folyosóján és beleskelődtek a szomszéd szobába, ahol egy bácsi egyedül volt és épp haldoklott. Emlékszem a nővér minél jobban tiltott bennünket attól a szobától nekünk annál érdekesebb lett, kíváncsiságom engem is felkeltett az ágyból és mentem a többiekkel nézni a kimúló bácsit, meg szaladgáltam, helytelenkedtem a folyosón szobatársaimmal. Egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy jön a nővér és a bácsit letakarja egy lepedővel majd kulccsal bezárta a szoba ajtaját, amit a köpenye zsebébe süllyesztett. Bennünket pedig bezavart a szobánkba. Amint lefeküdtem az ágyba éreztem hogy nagy bajba vagyok, égett a testem a forróságtól, majd elkezdett forogni velem az ágy, amit úgy tudtam megállítani, hogy belenéztem erősen a gyengén világító csupasz égőbe a szoba mennyezetén. A következő pillanatban egy sötét alagútban találtam magam, ahol nagy sebességgel haladtam egy sistergő hang közepette egy vakító fehér fény felé, melyet nem akartam megérinteni mivel nagyon féltem, hogy megéget. A fény gyorsan tovatűnt egyedül maradtam egy szokatlan érzésben és annál nagyobb félelemben, de valahonnan érthető volt számomra, hogy be kell mennem a fénybe amely vissza jön értem mely most valahol egy hatalmas kört ír le. Az-az érdekessége a dolognak hogy a nagy távolság ellenére láthattam minden pillanatban ezt az üstököshöz hasonlító, szédítő sebességgel száguldó vakító fényt mellyel állandóan erős kapcsolatot éreztem és tudtam-éreztem mely pillanatban fog elém kerülni, amitől őrjöngtem, féltem a ragyogásától, erejétől..?! A másik amivel tisztában voltam, hogy a testemen kívül vagyok valamilyen formában, lebegek a testem felett, de nagyon zavarodott voltam, a félelemtől-e vagy a tudatlanságomból kifolyólag nem tudtam mitévő legyek! A fény néhány alkalommal visszajött (4-5) esélyt adva belépésemnek, ám nem voltam hajlandó. Ekkor a következő alkalomnál megállt előttem...., most láttam csak igazán ezt a hatalmas fénylabdát melyben egy még vakítóbb alak körvonalait láttam. Megszólított: „Gyermekem lépj be, ne félj nem foglak megégetni.” Nem léptem be, ordítottam – féltem, elfordultam az egésztől! A fényjelenség eltűnt és én az égő izzó cekasz szálában találtam magam, láttam az izzó gömböcskéket amint gyors mozgásban vannak majd meglepődtem azon, hogy nem érzem forrónak a drótot, holott sütnie kellene?!? Következő pillanatban már a halott bácsi szobájában találtam magam, ott lebegtem a szoba plafonjánál, rögtön az a gondolat foglalkoztatott hogy kerültem én ide, mikor az ajtó kulccsal be van zárva, és főleg hogyan tudok innen kimenekülni. Itt a félelmem az őrület határát súrolta, vagy túlszárnyalta, nem tudom?!?!! Ám amikor senkit nem láttam a halotton kívül és egy hang megszólalt, nem értettem mit mondott de félelmemben nekiugrottam a falnak és hoopsz,...., egy másik helységben találtam magam. Most jöttem rá hogy meg kell tanulnom irányítani magam, meg egy kis túlzással azt is lehetne mondani hogy valamennyire lehiggadtam, hisz sikerült kimenekülnöm a halottól. Pár navigáció után rájöttem hogy akaratommal tudom irányítani magam, villámgyorsan ott tudok lenni mindenütt, ahol akarok, láttam:
• Ahogy a doki bácsi gyógyításom helyett, épp egy nővért dajkált egy szűk helységben az ölében egy karosszéken ülve. Éreztem az indulataikat, tudtam mindkettőjük szándékát értettem gondolataikat..........(Az emberi értékek helytelen osztályozása!)
• Majd kinn időztem egy idősebb portásnál, aki nagyon boldogtalan és szomorú volt. Munkába jövetele előtt megverte a feleségét rosszindulatú hazug pletykák miatt, és ettől szenvedett Ő is a feleségével együtt. Láttam, ha nem lenne az a pár rosszindulatú személy körülöttük, boldogok lehetnének, hisz szeretik egymást. Átfutott bennem hogy meg kellene mondanom az öregnek, de rögtön nyilvánvaló volt számomra, lehetetlent hisz még ha értené is az öreg amit mondok, akkor sem fogná fel maradi gondolkodása és buta felfogása miatt. Szóval esélyem se lenne Őt meggyőznöm az igazságról! – Elszomorított.
Egy valami azért meglepő, fiatal korom ellenére mindent tudtam, magától természetes és érthető volt számomra az összes szituáció amivel találkoztam, tisztába voltam mindennek az értelmével, egyszerűen felfogtam mindent. Láttam, tudtam és éreztem, amit a körülöttem lévő felnőtt emberek egyáltalán nem vagy tévesen fogtak fel. Szembesültem azzal , hogy szavak által nagyon nehéz komunikálni-megérteni egymást, mellé társul a szándékos félrevezetés, pletyka, rosszindulat stb..., amitől legtöbbet szenved az emberiség. Mindez lehetetlen abban a másik állapotban/világban amiben én voltam, hiszen pontosan megéreztem mit érez az a másik ember és tudtam az összes gondolatát, múltját, cselekedeteinek sőt gondolatainak következménye is nyilvánvaló volt számomra.
Majd több helyen jártam, nagyon ronda helyeket sötét és rémisztő alakokat láttam. Habár tudtam, hogy nekem nem tudtak ártani, de akkor is nagyon féltem tőlük, rosszul éreztem magam, szenvedtem és ismét sírórohamot kaptam,(ehhez a helyhez képest, az előzőkben a halott társasága egy meghitt társaságnak számított – csak összehasonlításként említettem) nem törődtem semmivel csak hogy minél előbb megszabaduljak onnét!
Végezetül felkerültem egy gyönyörű helyre, csupa szép formájú emberek közé, ahol még mindég üvöltöttem az előbbi sokkhatások miatt, bevezettek egy fantasztikusan szép helyre és egy még gyönyörűbb hölgy elé. Aki magához ölelt, kellemes hangja és a belőle sugárzó nyugtató szeretete, teljesen elöntött, megnyugtatott és ahogy végig simította a fejemet olyan béke és nyugalom vett hatalmába mint még soha. Kérte hogy nyugodjak le és maradjak ott, mert ha visszajövök még sok szenvedés vár rám, meg fennáll annak a veszélye is, hogy letérek más irányba. Örültem és valóban ott akartam maradni, hisz ilyen jó még sehol sem éreztem magam ehhez hasonlót még nem ismertem még hallomásból sem. De mire én válaszolni tudtam volna megszólalt egy semmihez sem hasonlítható hang (nem láttam ki beszél), mely azt sejtette bennem, hogy borzasztó erőt hordoz magában, szinte beleremegett az egész mindenség, alkudozást nem tűrő határozott kijelentéssel vissza lettem parancsolva a testembe. Most meg én nem akartam vissza jönni, inkább bele mentem volna a fénybe csak maradhassak! Neki fogtam megint az ordításnak, de nem volt mese. A Testem felett találtam magam, valami oda húzott. Be kell vallanom, akkor ott nagyon utáltam ezt a nyálkás hústestet, ám egy erő beszívott a fejem tetején keresztül. Ahogy haladtam az alagútszerű valamibe beljebb a testembe, úgy éreztem jobban és jobban a forróságot, fájdalmat erős rosszullétet. Amikor kinyitottam a szemem, nagyon meglepődtem mennyire leszűkült látásterem, valamint elvesztettem tudásom, több képességem, erős meg kötözöttséget éreztem, amit a testem okozott.
Amint újra kinyitottam a szemem, láttam hogy fölém hajol a fentiekben említett orvos, meg két nővér, ők nagyon mosolyogtak, örültek (biztos a visszajövetelemnek), én viszont annál szomorúbb voltam.
Két fontos esemény ami bizonyítékként szólhat a fentiek mellett:
1) Másnap többen felkerestek, orvosok ápolók és szótlanul méregettek, nézegettek. Persze nem tudtam mi ez a nagy vizitelés körülöttem, hanem mikor páran összejöttek az ágyam körül, akkor egy néhány elejtett szóból, meg a szobatársaim későbbi elbeszéléseiből tudtam meg, hogy az éjszaka nagy cirkusz volt körülöttem. A nővér szorított le a párnával, mert nagyon vonaglott a testem de én akkora pofont adtam neki, hogy átrepült a szoba másik oldalán lévő ágysor közé, majd én is lenyugodtam. Azt tárgyalgatták körülöttem,mert nem akarták elhinni, hogy lehet az, hogy ez a nyápic gyermek fekvő helyzetből úgy megüssön egy tagbaszakadt nővért, hogy a másik ágysor közt landoljon?
2) A második bizonyíték pedig, hogy komoly nehéz betegségem ellenére másnapra szinte meggyógyultam. Három napra rá elhagytam a kórházat, mindenkitől előbb, pedig én mentem be legkésőbb.
A fenn leírt eset után sokáig nem tudtam mit kezdeni a történtekkel, nem tudtam hová rakni a dolgokat, nem mertem mesélni senkinek, szerettem volna feledni az egészet. Ám pár évvel később ahogy komolyodtam, mind jobban és jobban foglalkoztatott-e téma, próbáltam konkrét magyarázatot találni a történtekre, amit különböző vallások tanulmányozása során hézagosan meg is kaptam. Dr. Raymond M. Könyve helyrerakta mindazt ami ingatag volt bennem, hisz évek múltán ismét olvashattam hasonló esetekről ami velem is megtörtént! Ezek után a fenti dolog meghatározó eleme lett életemnek,mert rájöttem, hogy ez volt életem első és legnagyobb beavatása.

Üdv:
zentai

siriusB · 2009 November 5

Megkérdezhetném, hogy ez személyesen veled történt? Olvastam már elég sokat a HKÉ-ről, de ebben a leírásban vannak egészen új momentumok.

biszusz · 2009 November 5

Hallottunk már sokat olyanokról, akik klinikai haláluk állapota után kénytelenek voltak visszajönni a földre. Ezek között egy sem volt, aki ezt szívesen tette. Azok, akik a klinikai halálból visszatértek, meglehetősen hitelesen számolnak be arról, amit megtapasztaltak. Jézus, egyeseknek megengedi, hogy azokról az élményekről számoljanak be, amit átéltek e klinikai halálban. Azért engedi meg, mert korunkban sokan vannak, akik még azt sem hiszik el, hogy van másvilág! Akik engedélyt kapnak arra, hogy visszatérjenek, általában nem papok, nem szerzetesek, hanem olyan emberek, akiket " hétköznapi" embereknek szoktak nevezni. Sokan közülük még vallásosak sem voltak! Ezek az emberek olyasmiről tesznek tanúságot, amit nem lehet semmiféle felekezeti hatalmasok uralma alá helyezni. Ezért nagyon fontos, hogy hitelt adjunk az ilyen visszatérőknek. A klinikai halálból visszajöttek, bizony már megtapasztaltak valamit abból a világból, amelyben majd véglegesülni fognak. Azok tehát, akik már ilyen formában is elhagyták földi életüket, olyan önismeretre jutnak, amelyről a földi életükben nem is álmodtak! A helyes önismeret pedig mindig helyes istenismeretre is vezet. A helyes istenismeret pedig minden esetben és mindenkiben képes megszünteni azt a reménytelenséget, amely itt a földön csak különböző bódulatokkal, narkotikumokkal szoktak elviselhetővé tenni maguk számára azok, akikből hiányzott az élő hit. Azoknak, akiknek még itt kell maradniuk a földön, nehéz elhinni azt, hogy a halál angyala is az Isten angyala. Pedig így van. Bizony naponta kérni kell a jó halál kegyelmét. Igen mert a haláltól nem félni kell, hanem készülni rá! Valószinű sőt, nem mindenki kapja, kaphatja meg azt a lehetőséget, mármint a klinikai halálból hozott átélt vagy nem átélt élményre való emlékezést. Ha a léleknek feladata van mint fentebb írtam akkor történhet meg az emlékezés.

hajni1971 · 2009 November 5

Kedves Zentai!
Még a tegnap elolvastam az írásodat és azóta sem tudom kiverni a fejemből, még mindig foglalkoztat. Gyerekként igazán nehéz lehetett ezt feldolgozni.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk, én nagyon szívesen olvasom az ilyen részletes leírásokat.

zentai · 2009 November 5

siriusB írta:
Megkérdezhetném, hogy ez személyesen veled történt? Olvastam már elég sokat a HKÉ-ről, de ebben a leírásban vannak egészen új momentumok.

Szia siriusB
Igen az enyém. Örülök amiért írásom új momentumokat vitt be ismeretedbe. A helyzet az, hogy a megélt élményemhez képest tömören írtam le a dolgokat. Pl. a szöveges (komunikációs) részeket szándékosan hagytam ki, mivel nem tudom pontosan idézni a szavakat és nem akarok senkit sem félretájékoztatni. A lényeg az, hogy a tanítás lényege mélyen bennem maradt.
Esetleg ha van kérdésed vagy kételyed a témával kapcsolatban, kérdezz, ha tudok válaszolok.
Üdv:
zentai

zentai · 2009 November 5

hajni1971 írta:
Kedves Zentai!
Még a tegnap elolvastam az írásodat és azóta sem tudom kiverni a fejemből, még mindig foglalkoztat. Gyerekként igazán nehéz lehetett ezt feldolgozni.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk, én nagyon szívesen olvasom az ilyen részletes leírásokat.

Kedves Hajni1971
Köszönöm együttérzésed! Valóban nagyon nehéz volt, az-az nem is tudtam volna feldolgozni az "égiek nélkül"- Gondviselés.
Üdv:
zentai

siriusB · 2009 November 5

zentai írta:
Szia siriusB
Igen az enyém. Örülök amiért írásom új momentumokat vitt be ismeretedbe. A helyzet az, hogy a megélt élményemhez képest tömören írtam le a dolgokat. Pl. a szöveges részeket szándékosan hagytam ki, mivel nem tudom pontosan idézni a szavakat és nem akarok senkit sem félretájékoztatni. A lényeg az, hogy a tanítás lényege mélyen bennem maradt.
Esetleg ha van kérdésed vagy kételyed a témával kapcsolatban, kérdezz, ha tudok válaszolok.
Üdv:
zentai

Egy szemernyi kételyem sincs. Érezni lehet egy történeten, hogy mesterkélt-e, vagy életszerű. Csupán azt szeretném megkérdezni, hogy mikor írtad le, hány éves voltál? 5 évesen, amikor ez történt veled az ember könnyen elfelejti a spirituális élményeket.

Mivel írtad, hogy kinn szaladgáltatok, én úgy vélem nem lehettél olyan "halálos beteg", gyenge voltál és amikor hirtelen lefeküdtél és szédültél az csak egy sima rosszullét lehetett, keringési zavar. Amikor pedig a szoba forgását, szédülést meg akartad állítani azzal, hogy erősen a fényre koncentráltál bekövetkezhetett az, amiről egy másik topikban beszélgetnek: kiléptél a testedből.
(persze ez csak hipotézis a részemről, nem tudhatjuk)
Ez végülis ugyanaz a történet, mint a halálközeli élmény.

Vissza tudsz emlékezni, hogy miképp élted át azt, hogy "megsimogatták a fejedet"? Ugye érted mire gondolok, a fejed nem volt ott...

Érdekes volt az a momentum, hogy "benn voltál az égőben, azon a szálon, ami izzik"- nem így írtad persze, de ez a lényeg. Ez az egyik momentum, ami nagyon érdekes, ilyent még nem olvastam.

A másik pedig az, amilyen felnőttesen élted át azokat az érzelmeket, amelyeket a portás, az orvos és az ápolónő érzett és gondolt.

Ez megintcsak egy bizonyság, hogy nem a test-érzelem-gondolat vagy/vagyunk. A lélek vagy tudat, ami otthagyta a kis öt éves fiú testét - felnőtt volt!

hajni1971 · 2009 November 5

A lélek vagy tudat, ami otthagyta a kis öt éves fiú testét - felnőtt volt!

Na ez az! Ez motoszkált bennem is, SiriusB rátappintott a lényegre

siriusB · 2009 November 5

hajni1971 írta:
A lélek vagy tudat, ami otthagyta a kis öt éves fiú testét - felnőtt volt!

Na ez az! Ez motoszkált bennem is, SiriusB rátappintott a lényegre

Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy voltak már tapasztalatai...

zentai · 2009 November 5

siriusB írta:
Egy szemernyi kételyem sincs. Érezni lehet egy történeten, hogy mesterkélt-e, vagy életszerű. Csupán azt szeretném megkérdezni, hogy mikor írtad le, hány éves voltál? 5 évesen, amikor ez történt veled az ember könnyen elfelejti a spirituális élményeket.

Mivel írtad, hogy kinn szaladgáltatok, én úgy vélem nem lehettél olyan "halálos beteg", gyenge voltál és amikor hirtelen lefeküdtél és szédültél az csak egy sima rosszullét lehetett, keringési zavar. Amikor pedig a szoba forgását, szédülést meg akartad állítani azzal, hogy erősen a fényre koncentráltál bekövetkezhetett az, amiről egy másik topikban beszélgetnek: kiléptél a testedből.
(persze ez csak hipotézis a részemről, nem tudhatjuk)
Ez végülis ugyanaz a történet, mint a halálközeli élmény.

Vissza tudsz emlékezni, hogy miképp élted át azt, hogy "megsimogatták a fejedet"? Ugye érted mire gondolok, a fejed nem volt ott...

Érdekes volt az a momentum, hogy "benn voltál az égőben, azon a szálon, ami izzik"- nem így írtad persze, de ez a lényeg. Ez az egyik momentum, ami nagyon érdekes, ilyent még nem olvastam.

A másik pedig az, amilyen felnőttesen élted át azokat az érzelmeket, amelyeket a portás, az orvos és az ápolónő érzett és gondolt.

Ez megintcsak egy bizonyság, hogy nem a test-érzelem-gondolat vagy/vagyunk. A lélek vagy tudat, ami otthagyta a kis öt éves fiú testét - felnőtt volt!

Megyünk sorban a kérdéseken
- A napokban írtam meg, mivel a topikban most lett ismét ez a téma megemlítve. Egy ilyen átélést elfelejteni lehetetlen. Életem folyamán nem volt olyan hét, hogy ne gondoltam volna vissza a történetre. A körülöttem zajló élet eseményei folyton emlékeztetett rá.
- Nagyon beteg voltam, maradjunk ennyiben. Nem ez a lényeg. Lényeg az, hogy jött értem a fény. Testelhagyás történt az biztos, csak ezúttal élesben, mert ha belépek a fénybe akkor most nem írom neked ezt a választ.
- De igen ott volt az asztrál fejem! Nekem akkor ott az volt a normális. Az asztrál testünk hasonló a fizikai testünkhöz, csak szebb. Ez az asztrál test hordozója a lelki lenyomatunknak, mely tovább viszi az összes tulajdonságunkat (jót, rosszat), amitől életünk során nem tudtunk megszabadulni - vagy még szereztünk hozzá. Mindaddig míg önvalónk nem tudja tükrözni a tiszta szeretetet nem tud egyesülni Istennel. Így fordulnunk kell még egy kört vagy ezret. Ezt nevezzük karmának. És nem vállalunk semmi feladatot, mivel először a saját trutyinktól kell megszabadulnunk!!! Ahhoz kapjuk az instrukciót és a megerősítést. Viszont sok Testvérünknek sikerül az egójuktól megtisztulni és szeretetből lejönnek közénk tanítani. "Lehajtja" Őket a felénk érzett szeretetük...
- Nem az égőbe, hanem az égőn belül az izzó szálba voltam.
- Erre a kérdésre hosszan tudnák csak kimerítően válaszolni.
Az öreg portásnak láttam hogyan fog tönkremenni az élete. Nem volt nehéz bölcsnek lennem, hisz felűről szemlélhettem az egész életét, előre lepergett előttem, de nem filmszerűen, hanem élőben.
A nagy igazságtalanság szomorított el, és nagyon akartam volna segíteni, de semmit sem tehettem. ( Ez szerintem az a tapasztalás volt, az lett számomra bemutatva, mikor bármilyen bajért ISTENT OKOLJÁK, ÉS NEKI NINCS MÓDJÁBAN SEGÍTENI, mivel ha elfordulunk Tőle nem segíthet)
Az orvos ápolónő eset még érdekesebb, mert végül is itt nem csak a kettőjük viszonya lett nyilvánvalóvá számomra, hanem az egész osztályé! Ugyanúgy mint az öregnél lejátszódott előttem a színdarab, mert az - játsszuk a kis szerepeinket! Mindenki mást mondott mint amit gondolt. Tudta mindenki, hogy ott annak az orvosnak a munkája szinte semmit sem ér, ám mindenki tőle tartott és hízelgett neki. Ő meg elvette ami jár neki!!!
- Azt, hogy felnőtt volt-e nem tudom, ugyanis elfelejtettem tükörbe nézni. Viszont megszűnik az idő fogalma, ezt állítom. Majdnem írtam a teret is, de ezen a síkon még nem szűnik meg, mert érzékeltem.

Őszintén megmondom, lehet életem során ahogy idősödtem megértek bennem jobban az átélt események, és ez tükröződik a fogalmazásomból???. De ebben nem vagyok biztos. Mert akkor ott számomra minden világosabb és érthetőbb volt, mint a "felnőtteknek".

Üdv:
zentai

redlion · 2009 November 5

zentai írta:
Az asztrál testünk hasonló a fizikai testünkhöz, csak szebb. Ez az asztrál test hordozója a lelki lenyomatunknak, mely tovább viszi az összes tulajdonságunkat (jót, rosszat), amitől életünk során nem tudtunk megszabadulni - vagy még szereztünk hozzá. Mindaddig míg önvalónk nem tudja tükrözni a tiszta szeretetet nem tud egyesülni Istennel
....
- Nem az égőbe, hanem az égőn belül az izzó szálba voltam.
- Erre a kérdésre hosszan tudnák csak kimerítően válaszolni.
...
Viszont megszűnik az idő fogalma, ezt állítom. Majdnem írtam a teret is, de ezen a síkon még nem szűnik meg, mert érzékeltem.

Kedves Zentai!
Tehát ezek szerint a "másvilág" küszöbén a tér-idő kontinuumban az idö görbül. Akkor az asztráltest akkora, mint a fizikai test, igy az izzószálat nem értem.
Nem kötekedem, csak hiányosak az ismereteim, és igencsak kiváncsi vagyok.

Én is egyszer majdnem meghaltam, de semmi ilyesmi élményem nem volt.

siriusB · 2009 November 6

redlion írta:
Kedves Zentai!
Tehát ezek szerint a "másvilág" küszöbén a tér-idő kontinuumban az idö görbül. Akkor az asztráltest akkora, mint a fizikai test, igy az izzószálat nem értem.
Nem kötekedem, csak hiányosak az ismereteim, és igencsak kiváncsi vagyok.
Én is egyszer majdnem meghaltam, de semmi ilyesmi élményem nem volt.

Talán egyszerűen nem emlékszel vagy nem jutottál annyira mélyre, ki tudja.

Ez engem is foglalkoztat, hogy miért lehet az, hogy az embereknek csak elég kis százaléka éli át a halálközeli élményt és nem is azok - általában - akik vallásosak, bűntelenek, stb. Legtöbbször egyáltalán nincs semmiféle spirituális előéletük. Kivétel talán az a pap volt, aki miatt még a Vatikán is belátta, hogy nem ragaszkodhat tovább a reinkarnációt tagadó dogmáihoz.

Én azon, hogy az izzószál és az asztráltest méretei ellentmondásosnak tűnnek nem csodálkozom. Ezekben a történetekben nekem úgy tűnik, hogy a tér és az idő teljességgel jelentéktelen lesz és a földi életnek felfoghatatlanul megszűnik.

Nem csak az ezotériában vannak olyan dolgok, amelyek felfoghatatlanok számunkra. Ott van erre a kvantumfizika is.

Banderasz · 2009 November 6

siriusB · 2009 November 6

Ez nagyon jó!

zentai · 2009 November 6

redlion írta:
Kedves Zentai!
Tehát ezek szerint a "másvilág" küszöbén a tér-idő kontinuumban az idö görbül. Akkor az asztráltest akkora, mint a fizikai test, igy az izzószálat nem értem.
Nem kötekedem, csak hiányosak az ismereteim, és igencsak kiváncsi vagyok.
Én is egyszer majdnem meghaltam, de semmi ilyesmi élményem nem volt.

Kedves redlion
Ha tudjuk azt, hogy az asztráltestünk a lelki lenyomatunk hordozója, a lelki lenyomatunkban pedig az önvalónk, valós énünk található, az Isteni szikra, melyre Jézus a következőket mondja: Én mondám Istenek vagytok. János. 10. 34-35 Károli G. Ford. (Nekünk-e kijelentést még sajnos nagyon nagy alázattal kell kezelnünk!!!).
Állítólag sikerül meghatározni a lélek paramétereit, nem emlékszem az eredményekre, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy nagyon kicsi. Na már most, ha abba a parányi lélekben helyezkedik el a még parányibb önvalónk, amely egyszer egyé fog válni a Teremtővel. Úgy gondolom innentről kezdve minden lehetséges és nyitott. Azt viszont ne várd el tőlem, hogy fizikai tételekkel is alátámasztjam, hisz nem tudnám.
Tudom, léteznek olyan gyakorlatok, ahol egyé kell válni egy ponttal vagy akár kockacukorral, de ez nem az én asztalom. Engem a Szeretet és a lelki fejlődés érdekel mindenekfelett.

Üdv:
zentai

zentai · 2009 November 6

siriusB írta:
Talán egyszerűen nem emlékszel vagy nem jutottál annyira mélyre, ki tudja.

Ez engem is foglalkoztat, hogy miért lehet az, hogy az embereknek csak elég kis százaléka éli át a halálközeli élményt és nem is azok - általában - akik vallásosak, bűntelenek, stb. Legtöbbször egyáltalán nincs semmiféle spirituális előéletük. Kivétel talán az a pap volt, aki miatt még a Vatikán is belátta, hogy nem ragaszkodhat tovább a reinkarnációt tagadó dogmáihoz.

Én azon, hogy az izzószál és az asztráltest méretei ellentmondásosnak tűnnek nem csodálkozom. Ezekben a történetekben nekem úgy tűnik, hogy a tér és az idő teljességgel jelentéktelen lesz és a földi életnek felfoghatatlanul megszűnik.

Nem csak az ezotériában vannak olyan dolgok, amelyek felfoghatatlanok számunkra. Ott van erre a kvantumfizika is.

Kedves siriusB
Úgy gondolom nem a spirituális előélettől függ a halálközeli élmény megtapasztalása, hanem attól hogy a lélek/tudat az adott pillanatban milyen állapotban van. Ugyanis a tibeti budhista gyakorlatok közt van egy úgynevezett "powa"-meditációs gyakorlat, amely előkészíti a tudatot, hogy a halál pillanatába éberen a "tiszta földre menjen".
Üdv:
zentai

ionon · 2009 November 8

zentai írta:
Kedves redlion

Tudom, léteznek olyan gyakorlatok, ahol egyé kell válni egy ponttal vagy akár kockacukorral, de ez nem az én asztalom. Engem a Szeretet és a lelki fejlődés érdekel mindenekfelett.

Üdv:
zentai

Sikerül egyé válnod asztrál utazásod elő szobájában vagy innen csak egy ugrás hogy a fizikai testeddel tudj utazni a térben ahol nincs idő 6-12év.

ionon · 2009 November 8

siriusB írta:
Egy szemernyi kételyem sincs. Érezni lehet egy történeten, hogy mesterkélt-e, vagy életszerű. Csupán azt szeretném megkérdezni, hogy mikor írtad le, hány éves voltál? 5 évesen, amikor ez történt veled az ember könnyen elfelejti a spirituális élményeket.

Mivel írtad, hogy kinn szaladgáltatok, én úgy vélem nem lehettél olyan "halálos beteg", gyenge voltál és amikor hirtelen lefeküdtél és szédültél az csak egy sima rosszullét lehetett, keringési zavar. Amikor pedig a szoba forgását, szédülést meg akartad állítani azzal, hogy erősen a fényre koncentráltál bekövetkezhetett az, amiről egy másik topikban beszélgetnek: kiléptél a testedből.
(persze ez csak hipotézis a részemről, nem tudhatjuk)
Ez végülis ugyanaz a történet, mint a halálközeli élmény.

Vissza tudsz emlékezni, hogy miképp élted át azt, hogy "megsimogatták a fejedet"? Ugye érted mire gondolok, a fejed nem volt ott...

Érdekes volt az a momentum, hogy "benn voltál az égőben, azon a szálon, ami izzik"- nem így írtad persze, de ez a lényeg. Ez az egyik momentum, ami nagyon érdekes, ilyent még nem olvastam.

A másik pedig az, amilyen felnőttesen élted át azokat az érzelmeket, amelyeket a portás, az orvos és az ápolónő érzett és gondolt.

Ez megintcsak egy bizonyság, hogy nem a test-érzelem-gondolat vagy/vagyunk. A lélek vagy tudat, ami otthagyta a kis öt éves fiú testét - felnőtt volt!

Kedves nem ötéves mondta el hanem annál több az érzés évekhez van kötve remélem nem és a gondolat sem.

ionon · 2009 November 8

Fritzjani írta:
Ez egy nagyon jó kérdés-ugyanisa lelkek "közössége"-az elöttünk álló időben-/tán már el is kezdtük/- ketté válik!Az egyik része továbbra is "visszajön"-egy egyre fátyolosab-testben-egyre növekvő tudatossággal!
Míg a másik rész-feljebb emelkedik-egy emberangyali tudatosságra,hogy az "éteri"testel élje a fejlődés további lépcsőjét!-Igaz aki"visszajön"-az a réteg is 1-2-emberöltő után csatlakozik a tisztán emberangyali minőséghez!
Ami után-ha fizikai testel szeretnél valamit megtapasztalni-a megtapasztalás idejére-teremtesz magadnak egy testet-ami a tapasztalás után fel-oszlik-hisz minden tiszta energiából van!Még te-is-s Én is!A mostani létünk csak illúzió!-Janikiss

A hogyan fontos lenne?

Élet a halál után

T.K

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

ionon

Vendég

ionon

Vendég

ionon

Vendég

Hasonló témák