Az történt, hogy kellemetlenné vált Sikorski, s megszabadultak töle. Potty, nyekk.
Érdekességek más népek történelméből
- Téma inditó Létrahuszár
- Kezdés dátuma
Igen de, ez a történeten nem változtatott.
Annak nem változtatott, aki nem az összességben hanem csak a kiragadott eseményekben tud gondolkozni
Hasonlo sorsot szantak a szovetsegesek sokaig DeGoullenak is
Dag Hammarskjöld esetében még sikerült is....
Én próbálom összességben nézni az eseményeket. De, néha amit olvasok már túlhaladta a történelem így volt ez a Pike hadművelet ismertetésekor is .
Ami egy hadművelet volt a Szovjetunió ellen de, mivel a németek elfoglalták nyugateurópát így nem jött össze a francia-angolt támadás.
Vagy az Elképzelhetetlen hadművelet amit a IIvilágháború után terveztek a Szovjetek ellen?
Mind mind kiragadott esemény illetve terv volt de. lehet összességében is nézni.
S ezek nem konteok mint amit az előttem írók tettek,
A német Jasta 11 vadászrepülő-egység parancsnoka, Manfred von Richthofen 80 légi győzelemmel volt az első világháború legeredményesebb vadászpilótája. Piros Albatros és Fokker triplan gépe miatt kapta a „Vörös Báró" nevet. 1918. április 21-én az Amiens melletti Morlancourt-nál hajtott végre üldözést, amikor ausztrál géppuskások és Roy Brown kanadai pilóta tüzébe repült. Egy lövés átfúrta mellkasát; a gép leszállt, és a pilóta rögtön meghalt. Ellenfelei katonai tisztelettel temették el; ma is a harci pilóták kultúrájának egyik legikonikusabb alakja. - Verocious blogja
Puskák puskapor nélkül
A szélpuskát valószínűleg a nürnbergi Hans Lobsinger találta fel a XVI. század közepén, de a jól használhatók két évszázaddal később jelentek meg. Az Európa-szerte ismertté vált fegyvert vadászatra és céllövészetre használták. Egy 1799-es vadászati évkönyvben olvasható leírás szerint a légtartályba pumpált, összesűrített levegő 20-24 lövéshez volt elegendő, s az első hattal ötven méterről akár egy szarvast is le tudtak teríteni.
A tűzfegyverekkel szemben előnyükre szolgált, hogy percenként akár 10-12 ólomgolyót ki esős időben is működtek, és lényegesen csendesebbek voltak.
Az osztrák Bartholomäus Girandoni által tervezett változat, amit valószínűleg 1779-ben készített. A cső jobb oldalára szerelt csőtárban 20-22 ólomgolyó fért el, s egy tartály sűrített levegője 30-40 lövéshez volt elegendő.
A szélpuskát valószínűleg a nürnbergi Hans Lobsinger találta fel a XVI. század közepén, de a jól használhatók két évszázaddal később jelentek meg. Az Európa-szerte ismertté vált fegyvert vadászatra és céllövészetre használták. Egy 1799-es vadászati évkönyvben olvasható leírás szerint a légtartályba pumpált, összesűrített levegő 20-24 lövéshez volt elegendő, s az első hattal ötven méterről akár egy szarvast is le tudtak teríteni.
A tűzfegyverekkel szemben előnyükre szolgált, hogy percenként akár 10-12 ólomgolyót ki esős időben is működtek, és lényegesen csendesebbek voltak.
Az osztrák Bartholomäus Girandoni által tervezett változat, amit valószínűleg 1779-ben készített. A cső jobb oldalára szerelt csőtárban 20-22 ólomgolyó fért el, s egy tartály sűrített levegője 30-40 lövéshez volt elegendő.
Mars 1941-ben mutatta be az M&M's csokoládékat. Forrest Mars amerikai katonáknak alkotta meg őket a második világháborúban. Az Európában látott spanyol csokoládépelletekből adta a mintát. A kemény cukorhéj megakadályozta, hogy a csokoládé megolvadjon hő hatására vagy szállítás közben.
A katonák "C" élelmiszercsomagokban kapták őket. Eleinte kartondobozokban érkeztek. A csapatok szerették a gyors energiát és az ízt a csatatéren. A csomagolás strapabírónak bizonyult a nehéz helyeken.
A háború után, 1945-ben a Mars civileknek árulta őket. A hazatérő katonák terjesztették a hírt. 1948-ra barna papírzacskókra váltottak. A "Szádban olvad, nem a kezedben" szlogen ragadt rájuk. Élénk színekkel és mindenféle felhasználásra alkalmas népszerű nassolnivalóvá váltak.
A katonák "C" élelmiszercsomagokban kapták őket. Eleinte kartondobozokban érkeztek. A csapatok szerették a gyors energiát és az ízt a csatatéren. A csomagolás strapabírónak bizonyult a nehéz helyeken.
A háború után, 1945-ben a Mars civileknek árulta őket. A hazatérő katonák terjesztették a hírt. 1948-ra barna papírzacskókra váltottak. A "Szádban olvad, nem a kezedben" szlogen ragadt rájuk. Élénk színekkel és mindenféle felhasználásra alkalmas népszerű nassolnivalóvá váltak.
Megadóztatták a haj és a parókák porozását
A hajpor a 17. században terjedt el Anglia előkelő köreiben. Ezzel leplezték az ősz hajszálakat, ezzel változtatták fehér színűre a barna, fekete parókákat, mivel az igazi fehérek nagyon drágák voltak.
Egy egyszerű póthaj 25 schillingbe került, ami egy közember heti bérének felelt meg. A díszesebbekért akár 800 schillinget is elkértek.
Az angol kormány 1795-ben a hajporra is adót vetett ki. A használóknak éves díjként mai értéken kb. 1 00 fontot kellett fizetniük, ami alól sokan szereztek mentességet. Jelentős bevétel nem származott belőle. A 19. században a hajpor használóinak száma folyamatosan csökkent. 1812-ben 46.684-en, 1855-ben pedig mindössze 997-en adóztak e címen. A furcsa adófajtát 1869-ben törölték el.
.Thomas Gainsborough angol protré- és tájképfestő Egy kék ruhás nő című, 1780 körül készült alkotása (Beaufort hercegnőjének portréja):
A hajpor a 17. században terjedt el Anglia előkelő köreiben. Ezzel leplezték az ősz hajszálakat, ezzel változtatták fehér színűre a barna, fekete parókákat, mivel az igazi fehérek nagyon drágák voltak.
Egy egyszerű póthaj 25 schillingbe került, ami egy közember heti bérének felelt meg. A díszesebbekért akár 800 schillinget is elkértek.
Az angol kormány 1795-ben a hajporra is adót vetett ki. A használóknak éves díjként mai értéken kb. 1 00 fontot kellett fizetniük, ami alól sokan szereztek mentességet. Jelentős bevétel nem származott belőle. A 19. században a hajpor használóinak száma folyamatosan csökkent. 1812-ben 46.684-en, 1855-ben pedig mindössze 997-en adóztak e címen. A furcsa adófajtát 1869-ben törölték el.
.Thomas Gainsborough angol protré- és tájképfestő Egy kék ruhás nő című, 1780 körül készült alkotása (Beaufort hercegnőjének portréja):
A szultánok rettegett gyalogosai
A törökök a 14. század második felében a meghódított országokban keresztény fiúgyermekeket gyűjtöttek a szultán szolgálatára, akikből elit gyalogos katonákat képeztek ki. Ennek első írásos említése 1438-ból maradt fenn. A gyermekadóként emlegetett rendszer keretében minden évben egy-egy kijelölt tartománynak kellett ezer 8 és 15 év közötti fiút az uralkodó rendelkezésére bocsájtani.
A janicsárok nem házasodhattak, nem növeszthettek szakállt, csal bajuszt. Közösen imádkoztak a védőszentjükként tisztelt Hacı Bektaş Velihez, a 13. században élt anatóliai misztikus dervishez. Haláluk esetén minden értéküket a hadseregre kellett hagyniuk.
A török had legfegyelmezettebb, legütőképesebb részévé váltak. Mesterien használták a szablyát, tőrt, az íjat, de a lőfegyverek elterjedése után a puska lett a legfontosabb harci eszközük. Az 1600-as évek második felében a spanyol kovás muskétákat is elkezdték alkalmazni.
Egyenruhájuk nem változott. Jellegzetes viseleti darabjuk volt a fehér, gémtollas sapka. Sokan a testükre tetováltatták zászlójuk címerét. Amikor meneteltek, a katonai zenekar a „Ceddin Deden”- játszotta.
Más seregektől eltérően nem rangok alapján sorakoztak fel. Támadáskor azzal keltettek zavart az ellenfeleikben, hogy nem egyenesen, hanem cikk-cakkban mozogtak.
A békésen telt időszakokban is fizették őket. Ilyenkor sem tétlenkedtek, rendfenntartói, tűzoltói feladatokat láttak el, de végvári szolgálatra is beoszthatták őket. Egy idő után földet is kaphattak. Ha kiöregedtek, az állam pénzbeli juttatással gondoskodott róluk.
I. Szulejmán (1494–1566) koráig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartoztak háborúba menni.
Katonai jelentőségükkel párhuzamosan nőtt a politikai szerepük. Sok esetben rajtuk múlt, hogy ki kapott meg egy-egy fontos udvari tisztséget, vagy ki került trónra.
A janicsárok számának növekedése:
I. Murád halálakor (1362– 1389) 2-3000 fő
II. Mehmed (144-1446, 1451-1481) kb. 12 ezer fő
I. Szulejmán (1520-1566) uralkodása végén kb. 20 ezer fő
IV. Mehmed (1648-87) idején kb. 54 ezer fő
Viseletük a 16-17. században: A janicsárok élén az aga állt:
A törökök a 14. század második felében a meghódított országokban keresztény fiúgyermekeket gyűjtöttek a szultán szolgálatára, akikből elit gyalogos katonákat képeztek ki. Ennek első írásos említése 1438-ból maradt fenn. A gyermekadóként emlegetett rendszer keretében minden évben egy-egy kijelölt tartománynak kellett ezer 8 és 15 év közötti fiút az uralkodó rendelkezésére bocsájtani.
A janicsárok nem házasodhattak, nem növeszthettek szakállt, csal bajuszt. Közösen imádkoztak a védőszentjükként tisztelt Hacı Bektaş Velihez, a 13. században élt anatóliai misztikus dervishez. Haláluk esetén minden értéküket a hadseregre kellett hagyniuk.
A török had legfegyelmezettebb, legütőképesebb részévé váltak. Mesterien használták a szablyát, tőrt, az íjat, de a lőfegyverek elterjedése után a puska lett a legfontosabb harci eszközük. Az 1600-as évek második felében a spanyol kovás muskétákat is elkezdték alkalmazni.
Egyenruhájuk nem változott. Jellegzetes viseleti darabjuk volt a fehér, gémtollas sapka. Sokan a testükre tetováltatták zászlójuk címerét. Amikor meneteltek, a katonai zenekar a „Ceddin Deden”- játszotta.
Más seregektől eltérően nem rangok alapján sorakoztak fel. Támadáskor azzal keltettek zavart az ellenfeleikben, hogy nem egyenesen, hanem cikk-cakkban mozogtak.
A békésen telt időszakokban is fizették őket. Ilyenkor sem tétlenkedtek, rendfenntartói, tűzoltói feladatokat láttak el, de végvári szolgálatra is beoszthatták őket. Egy idő után földet is kaphattak. Ha kiöregedtek, az állam pénzbeli juttatással gondoskodott róluk.
I. Szulejmán (1494–1566) koráig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartoztak háborúba menni.
Katonai jelentőségükkel párhuzamosan nőtt a politikai szerepük. Sok esetben rajtuk múlt, hogy ki kapott meg egy-egy fontos udvari tisztséget, vagy ki került trónra.
A janicsárok számának növekedése:
I. Murád halálakor (1362– 1389) 2-3000 fő
II. Mehmed (144-1446, 1451-1481) kb. 12 ezer fő
I. Szulejmán (1520-1566) uralkodása végén kb. 20 ezer fő
IV. Mehmed (1648-87) idején kb. 54 ezer fő
Viseletük a 16-17. században: A janicsárok élén az aga állt:
