Érdeklődnék, hogy kinél hogy zajlik a folyamatosság a mindennapokban? A mi óvodánk most fog áttérni a folyamatos tízóraizásra. A nagy testnevelés, az énekes-zenés, illetve a mese tevékenységekre gondolok elsősorban. Az a problémánk, hogy sajnos sok gyermek, ha bizonyos formában nem kötött a tevékenység,nem is fog odajönni, lehetünk akármilyen varázsló- motiválók.
A gyakorlatias tippeket, bevált ötleteket köszönöm!
Szia! Érdemes úgy kezdeni ezt, hogy mindig a lehető leghamarabb kerüljön be a tízórai. Kb. 1 óra elég szokott lenni egy 28 fős csoportnak is a tízóraizás lebonyolítására. Tehát ha fél-9-9 körül beérkezik a tízórai, akkor fél10-10 körül már biztosan végeztek. Meglátod, az eleje zörgős, de utána sokkal jobban fogod szeretni ezt, mint amikor megszakítod a napirendet. Kicsiknél mi úgy szoktuk, az első körben azokat a gyerekeket mindenképpen összeszedjük, akik nem tudnak egyedül kimenni a mosdóba (azaz 6 gyerek), őket kiviszi kezet mosni az a dajkanéni, aki behozza a tízórait. Amikor látod, hogy a végénél jár 1-2 gyerek, akkor aki tízóraizni szeretne, az már mehet is ki a mosdóba, aki végzett az evéssel, már állhat is felfelé, hogy átadja a helyét annak, aki éhes.
Sokkal kevesebb fegyelmezési problémád lesz, hiszen nem kell ott ültetned azokat a gyerekeket sem, akik hamar esznek, és az unalom miatt rendbontásban törnek ki. A nagyobbak már számon tudják tartani, hogy ki mennyit evett, és jut-e még. Mi egy tányérba szoktuk nagyobbaknál kirakni a tízórait az asztal közepére, és mondjuk, ebből mennyit lehet enni. A kisebbeknél több igény van az óvónéni segítségére (érdemes egy hússzedő csipeszt bekészíteni, mivel gondolom koszos kézzel nem nyúlunk hozzá az ennivalóhoz mi óvónénik sem), ha nincs benn a dajka néni, vagy ped. asszisztens. Ha már csak 1-2 gyerek nem evett, és látod, hogy bőven van még repeta, akkor szólsz, hogy aki még enni szeretne, az üljön vissza nyugodtan enni. Közben te folyamatosan végzed a munkádat, akár vizuzol, akár mikrocsoportos foglalkozásban gondolkodsz. A frontális foglalkoztatási formát innentől nagyjából el is lehet felejteni.... (Persze a tesi az más) Kicsit más gondolkodásmódot igényel a folyamatosság. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy kedden tesi nap van, akkor kedden csak tesizünk. Nem, minden tevékenységet a hét folyamán többször elő kell venni, hogy minden gyerek részt tudjon benne venni, ill. több tevékenységben kell ugyanazt a témát felajánlani. Tény és való, hogy tőlünk óvónőktől több munkát kíván ez a fajta szemlélet(és elég gyakran délre még a bugyid is vizes lesz az izzadtságtól, de jóleső munkában volt részed), viszont sokkal kezelhetőbbek, motiválhatóbbak lesznek a gyerekek: ha több tevékenység közül választhat, akkor el tudja dönteni, mi a számára megfelelő, saját magát tudja differenciálni (akár kötelezően választható tevékenységekben is gondolkodhatsz). Az érdeklődőbb gyerekeknek is kedvezel ezzel, hisz folyamatosan tudnak tevékenykedni. Az óvónéninek is jó, hisz egy új szemléletmódot kíván, megújulsz ettől egy kicsit. Ne féljetek tőle, tekintsetek kihívásként felé, és ha szorgalmasak vagytok, saját magatoknak fogjátok bebizonyítani, mennyivel jobb így dolgozni!
Ha nagyon bizonytalanok vagytok ebben, akkor látogassatok el olyan intézménybe, ahol ezek már ragyogóan működnek (de azért nézzetek utána, hogy valóban jól működő dolgot fogtok-e látni, mert ha máshol káoszt tapasztaltok, akkor ti is csak megrémültök az egésztől).
