A -20 fok (Celsiusban!) körüli hidegek után ma először mentünk ki a tavaly elhunyt anyósom után maradt nagy kertbe a feleségemmel. A zöldség egy részét szándékosan a földben hagytuk ősszel, anyósom nélkül nekünk már egyébként is túl sok minden terem. Kellemes meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a fagyok egyáltalán nem tettek kárt, a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller frisebb volt, mint valaha. És persze minden bio. De a csúcs a csicsóka, amit amerikaiul valamiért jeruzsálemi articsókának hívnak, holott igen messze áll az articsókától. Garmadával hever a földben a sok gumó a kert végében, finom nyersen is, és a krumplihoz hasonló módokon feldolgozva is. A cukorbetegeknek valóságos kincs, mert készen tartalmazza az inulint. Tele van nyomelemekkel is, úgyhogy szinte gyógyszer. Érdekes, hogy az emberek nemigen értékelik, többnyire nem is ismerik. Pedig igénytelen, gondoskodást nem kíván, se kapálni, se permetezni nem kell, kártevője nincs, önmagától újraterem és szaporodik. A háborúk idején nagy haszna volt, sok éhezőt megmentett. Talán az újjáépítéshez is a csicsókából szerezték az erőt, egészséget a túlélők!?