Heffele Krisztina: Farsang herceg új ruhája
Heffele Krisztina: Farsang herceg új ruhája
Nagy volt a sürgés-forgás Farsang herceg palotájában!
Tündérlányok vizimanók, koboldok, csuda népek sereglettek össze a báli mulatságra, mert a herceg báljának nem volt párja hetedhét országban. Szárnyas paripákon aranytorkú hírnökök vitték szerteszét a mulatság hírét, amelyre akárki eljöhetett, feltéve, ha olyan jelmezt készít magának, amely túltesz bárkién, de legfőképp magáén a hercegén. Farsang herceg nagy örömét lelte a versengésben. Jelmezei évről évre pompásabbak voltak annál, amit ember vagy tündér csak elképzelhetett is. Hol sziporkázó ékkövekkel kirakott királyi palástja, hol bárányfelhőkből álmodott pásztorsubája vagy a pirosló hajnal fényéből szőtt Télapó-köntöse ejtette ámulatba közönségét. Természetesen rendre ő nyerte meg a jelmezversenyt.
Ezen a napon azonban türelmetlenül toporgott hatalmas kristálytükre előtt:
-[FONT="] [/FONT]Nem, nem és nem – hajtogatta.
-[FONT="] [/FONT]Nem veszem föl sem az esthajnalcsillaggal díszített táltosparipa-jelmezt, sem a varázslatosan éneklő toronyóra sapkát. Unalmasak, csúfak, jobbat akarok! Hol van héthatárhírű, udvari jelmeztervezőm?
-[FONT="] [/FONT]Felség – válaszolta bizonytalanul Február mester, Farsang herceg tanácsosa -, legmélyebb sajnálatunkra őleleményessége az ilyenkor szokásos megfázását kúrálja forró teával, saját lakosztályában.
-[FONT="] [/FONT]Nohát – dobbantott selyemcsizmája sarkával ellentmondást nem tűrőn a herceg -, akkor most mit vegyek fel? Alig fertályóra múlva elkezdődik a bál!
-[FONT="] [/FONT]Ha szabad megjegyeznem, felség, nem kell kétségben esnie. Akármit is vesz magára, Farsang herceg mindenképp a bál királya lesz.
-[FONT="] [/FONT]Úgy gondolod? – sandított kétkedve tanácsosára a herceg. – De ha vendégeim fantáziája ezúttal lepipálja az enyémet?
-[FONT="] [/FONT]Lehetetlen, felség, az udvari népek ostobábbak annál. És emlékszik, kiket hívott meg ebben az évben?
-[FONT="] [/FONT]Nos, kiket hát?
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket!
-[FONT="] [/FONT]A gyerekeket, csakugyan! Akkor valóban egyszerű dolgunk lesz, kedves Februárom – nevette el magát a herceg -, a gyerekek, ha százan jönnek is el egyszerre, csak nem lehetnek annyira találékonyak, okosak és ügyesek, hogy öltözékeik tüneményességében fölülmúlják az enyémet. Mutasd hát tanácsos uram, a ruhatárat.
S míg újra kedvtelve válogatott nagyszerű ruhái között, kacagva tette hozzá:
-[FONT="] [/FONT]Hirdesd ki a bálozóknak: egyszerre száz gyerekkel is fölveszem a versenyt!
Végül a herceg egy káprázatos szépségű palást mellett döntött. Halvány smaragdzöldben játszó anyagát ásító hóvirágok, viruló ibolyák szegélyezték, bársonygombjai húsvéti barkák voltak, és ahogy lépett benne, aranyesőt hullatott a brokát suhogása.
-[FONT="] [/FONT]Kitűnő választás – helyeselt a tanácsos – ha szabad megjegyeznem, egy fiatal varrónőnk munkája. Márciusnak hívják, és e remekbe szabott művét Tavasznak keresztelte.
-[FONT="] [/FONT]Pompás! Én leszek a Tavasz! Kezdődhet a mulatság!
Száz hegedű, cintányér, fuvola és orgona hangja töltötte be a kivilágított báltermet, megannyi viháncoló tündér és manó, jelmezek ezrei sorakoztak föl egymással vetélkedve, és mind közül a herceg csodás öltözéke volt a legeredetibb. Büszkén sétált is benne fel s alá, kevélyen biccentett jobbra-balra, egészen addig, amíg a teremőr az ajtóban botjával hangosan hármat nem koppantott:
-[FONT="] [/FONT]Új vendégek érkeztek. A gyerekek!
Föltárult az ajtó, s vagy száz kicsi gyerek szaladt be rajta a legkülönfélébb ruhákban. Volt köztük varázsló, tengerész, virágáruslány, szakács, újságos, kéményseprő, de még hirdetőoszlop és teáskanna is! A vendégsereg csak ámult-bámult ennyi apró, kedves igazi csoda láttán. Valamennyi egy-egy eredeti ötlet volt, nem ékkövekből, selyemből, brokátból, csak papírból, szövetből, limlomokból, de főleg vidámságból!
Farsang-herceg elszégyellte magát hogy gőgjében egyszerre százakkal óhajtott versenyre kelni, pedig jókedve, leleménye, ötlete minden gyereknek van. Azonmód el is ment a kedve a bálozástól. Kiviharzott a teremből, zöld palástját maga mögé hajítva, hogy puhán terült el a hóvirágos lepel a fényesre suvickolt kőpadlón.
S hogy mindez valóban így történt-e? Figyeljétek csak! Minden februárban Farsang herceg keresztülviharzik erdőn, mezőn, városon, és amerre jár, nyomában nemsokára végigterül a tájon a tavasz hóvirágos, smaragdzöld leple, aranyesőt hullatva a bokrok kopár ágaira… Ilyenkor azután megbizonyosodhattok afelől, hogy Március varrókisasszony mégiscsak kitűnő munkát végzett!