Ünnepeink - HÚSVÉT

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Mentovics Éva: Készülődnek a nyulacskák

Mentovics Éva: Készülődnek a nyulacskák


Kerek erdő közepénél
áll egy nyuszi - házikó.
Abban lakik családjával
a jó öreg nyúl apó.
Tavasszal, ha kisüt a nap,
festéket fog, s ecsetet,
s összehívja kerek erdőn
ez egész nyúlsereget.
Vén tölgy mellett, egy tisztáson
gyülekeznek a nyulak,
s cipelik a tojásokkal
telerakott kosarat.
Tyúkanyóktól igyekeznek
az illatos ösvényen.
Óvatosan közelednek,
hisz a tojás törékeny.
Hétfő óta minden kisnyúl
szorgalmasan festeget.
Nem lehet most lustálkodni,
mert a tojás rengeteg.
Minden évben új mintákat
pingálnak a kisnyulak.
Szorgalmasan festegetnek,
így a munka jól halad.
Harangvirág kék kelyhében
keverik a festéket.
Hímeznek a tojásokra
kis virágot, s lepkéket.

Erdő széli kis tisztáson
négy bárányka legelget.
Ők viszik a hímes tojást
a sok kicsi gyereknek.
Amíg a sok tarka tojás
bokrok alján elkészül,
kidíszítik a szekeret,
addig az is megszépül.
Szép mezei virágokból
a szorgalmas kisfecskék
bokrétákat készítettek,
s a szekérre azt tették.
Puha fűvel kibélelték
az alját a báránykák,
tarka-barka tojásokat
a nyulacskák rárakták.
Kora reggel, pitymallatkor
indultak a faluba.
Lassan mentek, hogy a szekér
ne szaladjon kátyúba.
Villás farkú kicsi fecskék
kísérik a szekeret,
s egyre csak azt csivitelik:
-Várnak már a gyerekek! –
Kakasszóra, megérkezett
faluba a kis szekér.
Oly sok tojást vittek benne,
amennyi csak belefér.

Minden háznál sürgölődtek
a fürge kis nyulacskák.
Igyekeztek, hogy a tojást
mihamarabb szétosszák.
Mire a Nap friss sugara
kicsalta a lakókat,
az eredi kisnyulacskák
mindent helyre pakoltak.
Került tojás bokrok alá,
s fűből készült fészekbe,
mire a sok kicsiny gyermek
kiszaladt a kiskertbe.
Integetnek a nyulacskák,
és a gyapjas bárányok:
- Tavasszal majd jövőre is
eljövünk ám hozzátok! –
Elbúcsúznak nyuszikáktól,
s bariktól a gyermekek,
s izgatottan keresgetik,
kiskertben a rejteket.
Gyermekzsivaj, víg nevetés
lengi be a környéket:
- Bálint, nézd csak!
Sosem láttam ily szépet! –
Kosárkákban gyűlik is a
piros, sárga, kék tojás.
Húsvét hétfőn jól jön ez majd,
akkor lesz a locsolás.
 

pmoni

Állandó Tag
Állandó Tag
Húsvéti húzogatós (játék kreatív canadahun tagoknak)

(Igaz, még esik a hó, de nem árt időben készülődni….:))

Ez egy sorsolós, ajándék küldős játék, melyről egy blogban olvastam. Nagyon megtetszett az ötlet, ezért most itt én is kezdeményezem.

Aki február 28-ig jelzi részvételi szándékát, annak sorsolok egy partnert, akinek saját készítésű ajándékot kell küldeni Húsvétig.

Bármiféle saját készítésű kézműves ajándék jó. Cserébe Te is kapsz ajándékot, de nem attól, akinek Te küldesz. Hogy kitől, az titok marad csomagod kézhezvételéig.

A jelentkezés menete : küldj privát üzenetet számomra,az e-mail és postacímeddel (ez utóbbi kell a párodnak, hogy hova küldje a meglepetést).
Lehet, hogy lesz akinek külföldi cím jut. (Mivel a külföldre postázás magasabb postai költséget jelent, kérem, mindenki jelezze, hogy vállalja –e a külföldre postázást.)

Felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok.

Remélem minél többen játszunk majd együtt.

Jó készülődést, örömteli alkotást és Húsvét-várást kívánok Mindenkinek !

Móni
 

napraforgo3

Állandó Tag
Állandó Tag
húsvéti versek

Néhány vers szeretettel

Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Azt kívánom most, még sokáig éljetek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjetek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjetek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.
Kellemes Ünnepeket!


Húsvéti versek gyerekeknek


Lőrinc Pál: Három füles

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.

Lengyel népköltés – Weöres Sándor ford.

Parton ül a két nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl,
ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál
itt nyúl, ott nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl.


Szablya István: Nyuszi- mese

Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...
Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...
Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...
Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...
Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett...
Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...
Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...
Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...


Ágai Ágnes: Húsvéti hívogató

Kis bárányom,
be-e-e,
engedj engem
beee!
Meglocsollak kölnivízzel,
jóllakatlak málnavízzel,
nincs annál jobb
eledel,
rétre futok
veled el.
Madár ül a
tojáson,
harang kondul faágon!

Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!


Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.
Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.
Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.
Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.
Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.
 

lily0711

Állandó Tag
Állandó Tag
nagyon sok húsvéti ötletem van képekkel együtt és mintákkal együtt amit azívesen megosztok azzal akit érdekel csak írj és küldöm a dolgaimat.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Az igazságtevő nyúl - Lázár Ervin

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Az igazságtevő nyúl

A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát.
– Hm – mondta rátartian –, miféle légypiszok izeg-mozog ott?
– Nem piszok vagyok – mondta sértődötten a Hangya. – Hangya vagyok.
– Az mindegy – mondta a Majom –, tűnj el innen!
– Miért, zavarlak? – csodálkozott a Hangya. – Éntőlem aztán nyugodtan ehetsz itt ítéletnapig is.
– Ne feleselj – legyintett nagyképűen a Majom –, mert úgy kupán váglak, hogy!… Milyen napot mondtál az előbb?
– Ítéletnapot.
– No, addig fogsz jajgatni!
– De nekem itt dolgom van – mondta a Hangya. – Nem hagyhatom abba a te szeszélyed miatt a munkám.
A Majom elképedt, fölhúzta a szemöldökét, és mind a két kezét csípőre tette (közben a farkával is kapaszkodott, hogy le ne essen).
– Ezt a szemtelenséget! – kiáltotta. – Ide figyelj, te pöttypiszok, piszokpötty, vagy hogy is nevezzelek!
– Legjobb lesz, ha tisztességes nevemen nevezel – mondta mérgesen a Hangya. – Ugyanolyan jogom van itt járkálni, mint neked.
A Majom erre már felelni sem tudott, elképedésében egy fél diót leejtett a földre.
– Jogod? Még hogy jogod?
– Éppen olyan állat vagyok, mint te – mondta a Hangya.
A Majom teli torokból nevetni kezdett.
– Ez megőrült – mondta, és körülnézett, kinek mutathatná meg az őrült Hangyát. De éppen nem járt arra senki.
– Egyáltalában nem őrültem meg – felelte a Hangya –, igenis, éppen olyan állat vagyok, mint te.
– Éppolyan erős? – kérdezte gúnyosan a Majom.
– Éppolyan – mondta a Hangya.
– Éppolyan gyors? – kérdezte a Majom, és a hasát fogta nevettében.
– Éppolyan! – mondta dühösen a Hangya.
– No, gyere – nevetett a Majom –, akkor versenyezzünk!
– Jó – mondta elszántan a Hangya, és edzésképpen csinált két fekvőtámaszt.
Lementek a fa alá.
– Először versenyt futunk – mondta a Majom. – Látod azt a fát?
– Látom – mondta a Hangya.
– Az a cél. Háromra indulunk – mondta a Majom, és számolni kezdett.
Háromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a lába bírta. Alig került ki öt fűszálat, a Majom már kiabált a másik fától.
– Hol vagy?
– Itt – morogta dühösen a Hangya.
– No látod, bikfic!
– Kerülgetnem kellett a fűszálakat – védekezett a Hangya.
A Majom ettől nevetőgörcsöt kapott.
– Most súlyt emelünk – mondta aztán. – Itt ez a kő, először fölemelem én, aztán te.
Fogta a követ, földobta a levegőbe, még kiáltott is, hogy „hopplá”, elkapta, és letette a földre.
– Most te jössz!
A Hangya nekidurálta magát, nyomni kezdte a vállával a követ, a vér mind a fejébe tódult az erőlködéstől. A kő meg sem mozdult, a Majom vigyorgott.
– No, most fáramászó-versenyt rendezünk – mondta. – Gyere ide a fa alá, háromra indulunk.
A Hangya tenyérnyit haladt, a Majom már fönt volt a fa csúcsán.
– Most megérdemelnéd, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtél – mondta a Majom, amikor lemászott. – Ha még egyszer azt mered mondani, éppen olyan állat vagy, mint én, magadra vess!
A Hangyának vörös lett a füle a szégyentől. A Majom elfordult, keresni kezdte a fél dióját, amit az imént leejtett.
– Hol lehet a fél dióm? – mondta félhangosan.
– Bocsánat – hallatszott ekkor egy hang –, éppen most ettem meg. Nem tudtam, hogy a tied. – Előlépett a Nyúl, és megemelte a lapulevelet, amit kalap helyett a fején hordott.
A Majom megörült, hogy végre valakinek elmondhatja a történteket. Még a fél dióval sem törődött. Amikor az elbeszélés végére ért, a Nyúl hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Csakugyan legyőzted?
– Talán nem hiszed? – kérdezte sértődötten a Majom.
– Volt versenybíró? – kérdezte válasz helyett a Nyúl.
– Nem volt.
– Akkor nem érvényes – mondta a Nyúl. Ismételjétek meg a versenyt. Én leszek a versenybíró.
– Nekem aztán mindegy – mondta fölényes mosollyal a Majom.
– Na, akkor lépjél száz lépést – mondta a Nyúl a Majomnak.
A Majom lelépte a száz lépést, a századiknál földbe szúrt egy száraz gallyat.
– Ott lesz a cél – kiabálta a Nyúl, a Majom bólintott.
– Nem akarok versenyezni – mondta ekkor sírósan a Hangya. – Úgyis legyőz. Mégiscsak különb állat nálam.
– Csönd! A versenyzők nem beszélnek feleslegesen – mondta szigorúan a Nyúl, aztán körülnézett. – Hol vagy?
– Itt – mondta a Hangya egy tökmag árnyékában.
Közben visszaért a Majom.
– Kezdhetjük – mondta.
– Várj – intett a Nyúl, és odaszólt a Hangyának: – Lépjél te is száz lépést.
A Hangya lépett százat, éppen az egyik fűszáltól a másikig tartott.
– Ez minek? – kérdezte gyanakodva a Majom.
– Világos, te is száz lépést futsz meg ő is. Mit nem értesz ezen? Az előbb talán nem így csináltátok?
– De nem ám! – mondta harciasan a Hangya.
– Akkor nem volt igazságos – legyintett a Nyúl. – Most viszont száz hangyalépés meg száz majomlépés. Ez igazságos lesz.
A Majom mondani akart valamit, de a Nyúl rászólt:
– Csönd! Én vagyok a versenybíró!
Futottak. A Majom még a táv felét sem tette meg, a Hangya már ott volt a másik fűszálnál.
– Sajnos, lemaradtál – mondta a Majomnak a Nyúl.
A Majom dühöngött.
– Majd a súlyemelés dönt! – ordította.
– Előbb mérlegelünk – mondta a Nyúl.
– Mit csinálunk? – bandzsított a Majom.
– Mérlegelünk – mondta a Nyúl, s egyik fülére ültette a Hangyát, a másikra rátett egy kövecskét.
– Ez fülmérték – magyarázta, s később hozzátette: – Rendben. Éppen egyforma súlyúak.
A Hangya játszva fölemelte a hangyasúlyú kövecskét.
– Most te jössz, te is emelj fel egy követ, aminek akkora a súlya, mint neked – mondta a Nyúl.
– Talán engem is a füledre ültetsz? – gúnyolódott a Majom.
– Nem – mondta a Nyúl, azzal jól megnézte a Majmot, aztán szemügyre vett egy nagy követ –, ezt szemmértékkel csinálom. Ugyanolyan pontos, mint a fülmérték.
A Majom erőlködött, még a szeme is kiguvadt, amíg felemelte a követ.
– A Fülesbagoly kitűnően gyógyítja a sérvet – szemtelenkedett a Hangya.
– Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a versenyből! – kiabált a Nyúl. A Hangya a nála kétszerte súlyosabb követ is megemelte, a Majom nem tudta. Ordított mérgében:
– Majd a fára mászás!
– Pardon, csak mászás – javította ki a Nyúl, a Majom nem értette. - Ugyanis fára csak te fogsz mászni. Nézzük… – Ezzel nézni kezdte a fát. – Ötször magasabb, mint te – mondta a Majomnak –, ez a fűszál meg ötször magasabb a Hangyánál. Tehát ő erre a fűszálra mászik.
A Majom kitűnően mászott, ugyanakkor ért fel a fa csúcsára, amikor a Hangya a fűszál tetejére.
– Döntetlen – mondta a Nyúl. – Ebben valamit javítottál. De az összetett versenyt a Hangya nyerte.
A Majom akkor már lent állt a földön, elöntötte a pulykaméreg, fölkapott egy husángot, és elordította magát:
– Megálljatok!
– Futás – vezényelt a Nyúl, gyorsan fölkapta a Hangyát, és elvágtatott, ahogy a lába bírta.
Az erdőszélen megálltak, a Nyúl lihegett a fáradtságtól, letette a Hangyát. Egymásra nevettek.
– Győztünk – mondta a Nyúl.
És ez igaz is. Győztek!
mezei_nyul-1.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Anna: Húsvét az erdőben


[FONT=&quot]Tóth Anna: Húsvét az erdőben[/FONT]


[FONT=&quot]Húsvét napján erdő lakók[/FONT]
[FONT=&quot]várták már az ünnepélyt,[/FONT]
[FONT=&quot]medve papa barlangjából[/FONT]
[FONT=&quot]kihozták a süteményt.[/FONT]

[FONT=&quot]Fa törzséből asztal készült...[/FONT]
[FONT=&quot]Raktak mellé kis padot.[/FONT]
[FONT=&quot]Igaz, hogy a sün családdal[/FONT]
[FONT=&quot]ezért kisebb vita volt.[/FONT]

[FONT=&quot]- Nem csücsülhet senki mellénk.[/FONT]
[FONT=&quot]Hozzunk inkább székeket.[/FONT]
[FONT=&quot]Tüskéinkkel nem szúrhatunk[/FONT]
[FONT=&quot]társainkon mély sebet.[/FONT]

[FONT=&quot]Sündisznók a székre ültek.[/FONT]
[FONT=&quot]Többiek a padokra.[/FONT]
[FONT=&quot]Nyúl anyót és kicsinyeit[/FONT]
[FONT=&quot]így várták a vadonba.[/FONT]

[FONT=&quot]Harkály szólt az egyik ágról:[/FONT]
[FONT=&quot]- Mért kell ennyi édesség?[/FONT]
[FONT=&quot]Nyusziknak, ha répát adhatsz,[/FONT]
[FONT=&quot]sokkal nagyobb kedvesség.[/FONT]

[FONT=&quot]Felszökkentek mind ahányan.[/FONT]
[FONT=&quot]Rohantak a kamrába.[/FONT]
[FONT=&quot]Medve apó mindenkinek[/FONT]
[FONT=&quot]répát tett a markába.[/FONT]

[FONT=&quot]- Igyekezzünk a répákból[/FONT]
[FONT=&quot]tojás formát reszelni![/FONT]
[FONT=&quot]Ez évben majd mi fogjuk a [/FONT]
[FONT=&quot]kis nyuszikat meglepni.[/FONT]

[FONT=&quot]Sün rajzolta meg a répát.[/FONT]
[FONT=&quot]Harkály csőre faragta.[/FONT]
[FONT=&quot]Mókuska is besegített,[/FONT]
[FONT=&quot]szépen körbe harapta.[/FONT]

[FONT=&quot]Medve papa díszítette[/FONT]
[FONT=&quot]csíkosra és mintásra.[/FONT]
[FONT=&quot]Kosárkába beletették,[/FONT]
[FONT=&quot]s indultak a tisztásra.[/FONT]

[FONT=&quot]Répa-tojást eldugták egy[/FONT]
[FONT=&quot]dús levelű bokorba,[/FONT]
[FONT=&quot]szedtek néhány szál virágot,[/FONT]
[FONT=&quot]összefogták csokorba.[/FONT]

[FONT=&quot]Éppen csak, hogy készen lettek,[/FONT]
[FONT=&quot]megjöttek a vendégek.[/FONT]
[FONT=&quot]Ilyen csodás ajándékot,[/FONT]
[FONT=&quot]álmukban sem reméltek.[/FONT]

[FONT=&quot]Fent a fán a hangszóróból[/FONT]
[FONT=&quot]megszólalt a cimbalom,[/FONT]
[FONT=&quot]késő estig tánccal telt a[/FONT]
[FONT=&quot]húsvét-napi vigalom.[/FONT]


husvet2005-30-1.gif


 
Oldal tetejére