Ünnepeink - HÚSVÉT
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Mi tavaly hasonló tojásokat készítettünk. Többféle színnel festették be a gyerekek a tojásokat,ami hurkapálcára volt ráragasztva. Mikor megszáradt én meg lelakkoztam őket. Nagyon mutatós márványos tojásokat kaptunk. A tojás alá mi is kötöttünk raffiát / a ragasztást eltakarandó /. Ezt már a kiscsoportosok is meg tudják csinálni. Idén én is pöttyös tojásokat tervezek. Nagyon tetszenek.
Ötletek
Kedves ajándéknak való ötletekre találtam. A tojást óvodásokkal is elkészíthetjük.
Kedves ajándéknak való ötletekre találtam. A tojást óvodásokkal is elkészíthetjük.
Devecsery László: Nyuszikaland (mese)
– Örülnek majd a gyerekek! Ilyen szép hímes tojásokat még sohasem készítettem! – gondolta Nyuszi.<o></o>
Furcsa hangokat hallott. Nagy füleivel figyelmesen fülelt.<o></o>
Valami recsegett, ropogott. A tojásokra pillantott. Nem akart hinni a szemének! Valamennyi tojás repedezni kezdett.<o></o>
Előbb az egyikből, aztán a másikból, végül mindahányból előbújt egy-egy kiscsibe vagy kiskacsa. Valamiért furcsák voltak!<o></o>
– Ekkora szégyent! Az öregapám sem hallott olyan húsvéti nyusziról, aki tojás helyett hímes csibét és kacsát vitt volna a gyerekeknek…
HOHÓ!<o></o>
A sárga, pelyhes kis állatkákon gyönyörűen látszottak a minták…<o></o>
– Csip, csip, indulhatunk! – mondták a kiscsibék.<o></o>
– Háp, hápháp, mehetünk! – szóltak a kiskacsák.<o></o>
– Inkább világgá megyek, de egyedül! – kiáltott Nyuszi.<o></o>
Aztán fölébredt. A sok-sok hímes tojás ott sorakozott a polcon, ahová az este tette őket.<o></o>
– Örülnek majd a gyerekek! – mondta Nyuszi, és mekönnyebbülten sóhajtott egy nagyott.<o></o>
Devecsery László
Nyuszikaland<o></o>
Nyuszikaland<o></o>
– Örülnek majd a gyerekek! Ilyen szép hímes tojásokat még sohasem készítettem! – gondolta Nyuszi.<o></o>
Furcsa hangokat hallott. Nagy füleivel figyelmesen fülelt.<o></o>
Valami recsegett, ropogott. A tojásokra pillantott. Nem akart hinni a szemének! Valamennyi tojás repedezni kezdett.<o></o>
Előbb az egyikből, aztán a másikból, végül mindahányból előbújt egy-egy kiscsibe vagy kiskacsa. Valamiért furcsák voltak!<o></o>
– Ekkora szégyent! Az öregapám sem hallott olyan húsvéti nyusziról, aki tojás helyett hímes csibét és kacsát vitt volna a gyerekeknek…
HOHÓ!<o></o>
A sárga, pelyhes kis állatkákon gyönyörűen látszottak a minták…<o></o>
– Csip, csip, indulhatunk! – mondták a kiscsibék.<o></o>
– Háp, hápháp, mehetünk! – szóltak a kiskacsák.<o></o>
– Inkább világgá megyek, de egyedül! – kiáltott Nyuszi.<o></o>
Aztán fölébredt. A sok-sok hímes tojás ott sorakozott a polcon, ahová az este tette őket.<o></o>
– Örülnek majd a gyerekek! – mondta Nyuszi, és mekönnyebbülten sóhajtott egy nagyott.<o></o>
Helyesbítek:A nyuszi teste dióból van.
Easter - Coloring Book
Easter - Coloring Book
Húsvéti kifestő
Easter - Coloring Book
Húsvéti kifestő
Csatolások
-
afbri8.jpg
A nagy fülű nyúl
[FONT="]A nagy fülű nyúl<o>
</o>[/FONT]<o></o><o></o>
Volt egyszer egy nagy fülű kis nyúl. Óriási füléért a többi nyúl folyvást kinevette.<o></o>
Túlságosan nagy a füled! Nagy a füled, csúnya vagy! – csúfolták.<o></o>
Ez fájt a kis nyúlnak, s a szíve megszomorodott.<o></o>
De hiszen én még csak süldő nyúl vagyok, még nőni fogok felelte a gúnyolódóknak. S lehet, hogy a fülem már nem fog tovább nőni.<o></o>
És a kis nyúl valóban növekedett, de sajnos a füle is vele nőtt.<o></o>
Lám, szemlátomást csúnyább és csúnyább leszel, te óriásfülű! – mondogatták neki a nyulak.<o></o>
És a nyúl mind szomorúbb lett, hiszen reménykedése füstbe ment. Óriási fülével viszont sokkal jobban hallott a többinél. Meghallotta a bogarak leghalkabb neszezését, az esőkukacok föld alatti pusmogását, sőt még a legpuhább madárpihe földre hullását is.<o></o>
Egyszer a nyulak mind kivonultak a lóhereföldekre. A vadász épp arrafelé tartott a kutyájával. Igaz, még messze járt, de az óriás fülű meghallotta.<o></o>
Fülelt, aztán sebesen, akár egy szélforgóka, lengetni, mozgatni kezdte a fülét. Minden irányba integetett a fülével. A nyulak észrevették a jelt, és mind megugrottak az erdőbe. Egyet sem kaphatott puskavégre a vadász. Ekkor a többi nyúl így szólt Nagyfülűhöz:<o></o>
- Mindnyájunk szerencséje, hogy ekkorára nőtt a füled! Tudod, tulajdonképpen nem is vagy te csúnya, Óriásfülű!<o></o>
És a nagy fülű nyúl elmosolyodott a bajsza alatt, és nem szomorkodott többé.<o></o>
[FONT="]A nagy fülű nyúl<o>
</o>[/FONT]<o></o><o></o>
Volt egyszer egy nagy fülű kis nyúl. Óriási füléért a többi nyúl folyvást kinevette.<o></o>
Túlságosan nagy a füled! Nagy a füled, csúnya vagy! – csúfolták.<o></o>
Ez fájt a kis nyúlnak, s a szíve megszomorodott.<o></o>
De hiszen én még csak süldő nyúl vagyok, még nőni fogok felelte a gúnyolódóknak. S lehet, hogy a fülem már nem fog tovább nőni.<o></o>
És a kis nyúl valóban növekedett, de sajnos a füle is vele nőtt.<o></o>
Lám, szemlátomást csúnyább és csúnyább leszel, te óriásfülű! – mondogatták neki a nyulak.<o></o>
És a nyúl mind szomorúbb lett, hiszen reménykedése füstbe ment. Óriási fülével viszont sokkal jobban hallott a többinél. Meghallotta a bogarak leghalkabb neszezését, az esőkukacok föld alatti pusmogását, sőt még a legpuhább madárpihe földre hullását is.<o></o>
Egyszer a nyulak mind kivonultak a lóhereföldekre. A vadász épp arrafelé tartott a kutyájával. Igaz, még messze járt, de az óriás fülű meghallotta.<o></o>
Fülelt, aztán sebesen, akár egy szélforgóka, lengetni, mozgatni kezdte a fülét. Minden irányba integetett a fülével. A nyulak észrevették a jelt, és mind megugrottak az erdőbe. Egyet sem kaphatott puskavégre a vadász. Ekkor a többi nyúl így szólt Nagyfülűhöz:<o></o>
- Mindnyájunk szerencséje, hogy ekkorára nőtt a füled! Tudod, tulajdonképpen nem is vagy te csúnya, Óriásfülű!<o></o>
És a nagy fülű nyúl elmosolyodott a bajsza alatt, és nem szomorkodott többé.<o></o>
Szivárványos húsvét
[FONT="]Szivárványos húsvét<o>
</o>[/FONT]<o></o><o></o>
Répahegyen innen, Káposzta-tengeren túl van Nyúlország. Ott is a Kerekerdő közepén laknak a húsvéti nyulak.
Azt mindenki tudja – aki nem az idén született –, nekik az a dolguk, hogy gyönyörű, színes tojást fessenek.
Nagy hagyománya van már ennek, a mesterség apáról fiúra, anyáról leányra száll. Se szeri, se száma a szebbnél szebb húsvéti mintának. Alig várják, hogy megszólaljanak a madarak, már szorgoskodnak is, hogy húsvét napjára minden elkészüljön.
Ebben az évben is, a madártrilla hangjára, incselkedő, tavaszi szélre nagy sürgésforgás kezdődött. Az öreg, bölcs nyúlapó maga elé rendelte a fiatalokat és kiadta az utasításokat.
- Nosza fiuk, induljatok tojást gyűjteni! De vigyázzatok ám, csak óvatosan! Főleg te, Ugrifüles, most ne hebehurgyáskodj, mert még összetöröd őket.
- Bóbitás nénémasszony, kend meg a festékért induljon! Vigye magával az aprónépet is, majd segítenek a színeket kiválogatni!
- Lányok, ti pedig kössetek magatok elé kötényt, gyűrjétek fel a ruhátok ujját, és találjátok ki, hogy az idén milyen díszítéseket pingáltok a hímesre!
Nyúlapó egészen kifáradt a sok utasításban, elbocsátotta a sokaságot és leült öreg hintaszékébe, hogy gondűző pipájával pöfékelve, szundikálva kipihenje magát.
Ment is minden, mint a karikacsapás. Egy idő múlva megjöttek a legények, formásabbnál formásabb tojást hoztak. Volt, aki galambtól, volt, aki szarkától, sőt még a kakukktól is kaptak. De a legérdekesebbet Füttyös hozta, aki addig füttyögött a pintynek, míg ő is adott egy icipici pintytojást.
A lányok nem győzték válogatni, már majdnem hajba kaptak, hogy ki melyiket fesse. Végül megegyeztek, hogy a pirinyó pintytojást Copfos festi, mert ő aranykezű festő, aki a legügyesebben cirádázza a mintákat. Rendben is lett minden, előkészítették a tégelyeket, ecseteket, ecsettörlőket, és dalolva várták Bóbitás nénét, hogy hozza már a festékes vödröket.
Meg is érkezett. Csakhogy ekkor kezdődött az az irdatlan szomorúság, ami Nyúlországban még sohasem volt. Üres kézzel jöttek vissza! Festék nem volt még egy csepp sem. Hiába jártak be árkot-bokrot, ungot-berket, az összes boltból kifogyott az áru.
A boltosok csak a kezüket tárták szét, és sajnálkozva ingatták a fejüket, hogy festék sajnos nincs. Hogy miért? Korai volt örülni a huncut napsugárnak, kicsalogatta a virágokat, és mivel még sápadt volt a ruhájuk, elmentek festékért.
Most ott hajladoztak úton, útfélen, tulipiros, hupikék, kikericssárga, meg mindenféle szirommal.
De festék, az sajnos nem maradt, mert mind magukra kenték a hiú tavaszi virágok.
- Jaj nekünk! Most mi lesz? – sopánkodtak a nyúllányok.
- Ezt a szégyent! A gyerekek várják a hímes tojást és nem tudunk festeni!
Lett is sírás-rívás, hogy az egekig hallatszott. A legkeservesebben Szeplőske zokogott, hiszen neki most volt az első tavasza, meg akarta mutatni, hogy ő is ügyes. És tessék! Van tálka, ecset, törlő, tojás, szép minta a fejében, csak nincs mivel festeni.
Ezen aztán még jobban elbúsult, már a felhők és vele sírtak, úgy megsajnálták.
Lehet, hogy a könnytől még árvíz is lett volna, ha a felhőkön túl, ahol mindig kék az ég, a szépséges Szivárvány meg nem hallja ezt a szokatlan jajveszékelést. Kikandikált a felhők mögül, és ekkor saját szemével láthatta, hogy micsoda tragédia történt.
Úgy megsajnálta őket, hogy a szíve majdnem megszakadt. Ekkor eszébe jutott valami. Leereszkedett egészen a földig és magához intette a kisírt szemű nyuszi lányokat.
- Gyertek csak, majd én adok nektek festéket! Hozzátok a vödröket, de iparkodjatok ám, mert mindjárt itt lesz szagos húsvét reggele!
Így történt, hogy a nyuszi lányok még sose festettek olyan gyönyörű tojást, mint ebben az évben, amikor magától a Szivárványtól kapták a festéket.
[FONT="]Szivárványos húsvét<o>
</o>[/FONT]<o></o><o></o>
Répahegyen innen, Káposzta-tengeren túl van Nyúlország. Ott is a Kerekerdő közepén laknak a húsvéti nyulak.
Azt mindenki tudja – aki nem az idén született –, nekik az a dolguk, hogy gyönyörű, színes tojást fessenek.
Nagy hagyománya van már ennek, a mesterség apáról fiúra, anyáról leányra száll. Se szeri, se száma a szebbnél szebb húsvéti mintának. Alig várják, hogy megszólaljanak a madarak, már szorgoskodnak is, hogy húsvét napjára minden elkészüljön.
Ebben az évben is, a madártrilla hangjára, incselkedő, tavaszi szélre nagy sürgésforgás kezdődött. Az öreg, bölcs nyúlapó maga elé rendelte a fiatalokat és kiadta az utasításokat.
- Nosza fiuk, induljatok tojást gyűjteni! De vigyázzatok ám, csak óvatosan! Főleg te, Ugrifüles, most ne hebehurgyáskodj, mert még összetöröd őket.
- Bóbitás nénémasszony, kend meg a festékért induljon! Vigye magával az aprónépet is, majd segítenek a színeket kiválogatni!
- Lányok, ti pedig kössetek magatok elé kötényt, gyűrjétek fel a ruhátok ujját, és találjátok ki, hogy az idén milyen díszítéseket pingáltok a hímesre!
Nyúlapó egészen kifáradt a sok utasításban, elbocsátotta a sokaságot és leült öreg hintaszékébe, hogy gondűző pipájával pöfékelve, szundikálva kipihenje magát.
Ment is minden, mint a karikacsapás. Egy idő múlva megjöttek a legények, formásabbnál formásabb tojást hoztak. Volt, aki galambtól, volt, aki szarkától, sőt még a kakukktól is kaptak. De a legérdekesebbet Füttyös hozta, aki addig füttyögött a pintynek, míg ő is adott egy icipici pintytojást.
A lányok nem győzték válogatni, már majdnem hajba kaptak, hogy ki melyiket fesse. Végül megegyeztek, hogy a pirinyó pintytojást Copfos festi, mert ő aranykezű festő, aki a legügyesebben cirádázza a mintákat. Rendben is lett minden, előkészítették a tégelyeket, ecseteket, ecsettörlőket, és dalolva várták Bóbitás nénét, hogy hozza már a festékes vödröket.
Meg is érkezett. Csakhogy ekkor kezdődött az az irdatlan szomorúság, ami Nyúlországban még sohasem volt. Üres kézzel jöttek vissza! Festék nem volt még egy csepp sem. Hiába jártak be árkot-bokrot, ungot-berket, az összes boltból kifogyott az áru.
A boltosok csak a kezüket tárták szét, és sajnálkozva ingatták a fejüket, hogy festék sajnos nincs. Hogy miért? Korai volt örülni a huncut napsugárnak, kicsalogatta a virágokat, és mivel még sápadt volt a ruhájuk, elmentek festékért.
Most ott hajladoztak úton, útfélen, tulipiros, hupikék, kikericssárga, meg mindenféle szirommal.
De festék, az sajnos nem maradt, mert mind magukra kenték a hiú tavaszi virágok.
- Jaj nekünk! Most mi lesz? – sopánkodtak a nyúllányok.
- Ezt a szégyent! A gyerekek várják a hímes tojást és nem tudunk festeni!
Lett is sírás-rívás, hogy az egekig hallatszott. A legkeservesebben Szeplőske zokogott, hiszen neki most volt az első tavasza, meg akarta mutatni, hogy ő is ügyes. És tessék! Van tálka, ecset, törlő, tojás, szép minta a fejében, csak nincs mivel festeni.
Ezen aztán még jobban elbúsult, már a felhők és vele sírtak, úgy megsajnálták.
Lehet, hogy a könnytől még árvíz is lett volna, ha a felhőkön túl, ahol mindig kék az ég, a szépséges Szivárvány meg nem hallja ezt a szokatlan jajveszékelést. Kikandikált a felhők mögül, és ekkor saját szemével láthatta, hogy micsoda tragédia történt.
Úgy megsajnálta őket, hogy a szíve majdnem megszakadt. Ekkor eszébe jutott valami. Leereszkedett egészen a földig és magához intette a kisírt szemű nyuszi lányokat.
- Gyertek csak, majd én adok nektek festéket! Hozzátok a vödröket, de iparkodjatok ám, mert mindjárt itt lesz szagos húsvét reggele!
Így történt, hogy a nyuszi lányok még sose festettek olyan gyönyörű tojást, mint ebben az évben, amikor magától a Szivárványtól kapták a festéket.
A legkisebb locsolkodó
Én voltam ma a legfrissebb,
locsolók közt a legkisebb.
Ti azért ne sajnáljatok,
csokinyuszit nagyot kapok.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
> </o>
Ahogy mentem házról házra,
gyorsan telt a tarisznyácska.
Az utolsó nem fért bele,
megeszem hát, ide vele!
Én voltam ma a legfrissebb,
locsolók közt a legkisebb.
Ti azért ne sajnáljatok,
csokinyuszit nagyot kapok.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>Ahogy mentem házról házra,
gyorsan telt a tarisznyácska.
Az utolsó nem fért bele,
megeszem hát, ide vele!
Alighogy feljött a hajnal
Alighogy feljött a hajnal
hasadása,
Siettem öltözni ünneplő
ruhámba.
Vizemet gyöngyharmat
cseppjéből szedtem,
Versemet a legszebbek közül
kikerestem.
Jer hát, kedves kislány,
hajtsd le a fejedet,
E húsvét reggelén hadd
locsoljalak meg.
Ragyogjon a szépség angyali
orcádon,
Te légy a legszebb lány ezen
a világon.
hasadása,
Siettem öltözni ünneplő
ruhámba.
Vizemet gyöngyharmat
cseppjéből szedtem,
Versemet a legszebbek közül
kikerestem.
Jer hát, kedves kislány,
hajtsd le a fejedet,
E húsvét reggelén hadd
locsoljalak meg.
Ragyogjon a szépség angyali
orcádon,
Te légy a legszebb lány ezen
a világon.
