Ünnepeink: KARÁCSONY

Harald Scheel - Sibylle Jung: Benedek apó karácsonya.


Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé igyekeztek, hogy a házaknál keressenek menedéket. Útközben az öreg, erdei kápolna mellett haladtak el.

- Ne menjünk tovább! - kiáltott Muki az egereknek. Itt lakik Benedek apó, aki nagyon jószívű, és egész biztosan segít két éhes egérkén, és egy agyonfagyott mókuson!

Benedek apó hosszú évek óta őrizte a kis kápolnát. Manapság már nem igen járt ide senki, mert a faluban szép, nagy templomot építettek az emberek. Benedek apó mégis meghúzta minden vasárnap a harangot, s akik hallották, gyönyörködtek a kis harang tiszta csengésében. Az öreg valami neszt hallott az ajtó felől.

- Nocsak, ki téved ide ilyen télidőben? - gondolta és lámpásával az ajtóhoz ment. A résnyi nyílásban ott vacogott a három kis vándor. - oh, szegénykéim, gyorsan gyertek be, hiszen reszkettek a hidegtől! - kiáltott Benedek apó. - Gyertek kedveseim, melegedjetek meg!

Benedek apó szegényes körülmények között éldegélt, de amije volt, azt mindig megosztotta a rászorulókkal. Úgy tett most is. Kenyérkét morzsált eléjük, tejet melegített kályháján. A kis erdőlakók lassan-lassan felmelegedtek, és a kályhához közelebb húzódva hálásan néztek az öreg apóra. Az apó kedvesen rájuk mosolygott és így szólt:

- Régen volt látogatóm itt fent. Ugyanis elszakadt a harang kötele, és így nem tudok a harang szavával a faluban lakóknak üzenni. Nagyon örülök, hogy ti idejöttetek.Nálam mindenki mindig szívesen látott vendég.

Aztán Benedek apó összecsavarta a régi kockás sálját, amelyből Mukinak, s a két kis egérnek fészket készített a kályha előtt. Megrakta a kályhát fával. A tűz vidáman pattogott, kellemes meleg áradt Mukiék felé, akiket az éhség és a hideg nagyon elfárasztott.

- Micsoda szerencse, hogy megálltak itt a kápolnánál! - gondolta Muki félálomban. Aztán mélyen elaludt, s Benedek apó mosolyogva hallgatta szuszogásukat.

Az éjszaka közepén Zsuzsi, a nagyobbik egérlányka felébredt.

- Paula, Muki! - ébresztgette halkan társait. Arra gondoltam, hogy készítünk valami meglepetést Benedek apónak. Nélküle még mindig odakinn fagyoskodnánk és éheznénk!

- Jó. - mondta Paula. - Kitaláltál már valamit? - Azt hiszem, a legjobban annak örülne, ha újra meghúzhatná a harangot. Javítsuk meg a kötelet, s akkor megint üzenhet a faluba az embereknek.

- Nagyszerű ötlet, lássunk azonnal hozzá! - mondta Muki.

Óvatosan nagyon csendesen, hogy az apó fel ne ébredjen, lázas keresgélésbe kezdtek.
Találtak is régi vászonlepedőket, melyeket hosszú csíkokra vágva összecsomóztak. Most már csak a haranghoz kell kötni! A kötelet cipelve nem volt könnyű nekik felmászni a magas lépcsőkön a toronyba. Ráadásul még nagyon csendesen is kellett mozogniuk! De ha valaki nagyon akar valamit, az mindig sikerül is!

A kis állatkák végre felértek a haranghoz. Picit pihentek, majd leszedték az elszakadt kötél maradványát és felerősítették az újat. A két kis egér ugyancsak elfáradt, de Mukinak még maradt annyi ereje, hogy kifényesítse a harangot.

- Így még szebben szól majd! - mondta büszkén az egereknek, amikor elkészült a fényesítéssel.

Amikor Benedek apó felébredt, azonnal észrevette az új harangkötelet. Meghatódva néz kis vendégeire.

- Hát ez csodálatos! - mondta nekik. Nagyszerű munkát végeztetek! Most végre újra tudok a faluba üzenni! És amilyen gyorsan csak tud, megkapaszkodik a kötélben és elkezd harangozni.

Odalenn a faluban nagy a nyüzsgés az utcákon. Az ünnep előtti utolsó órákban még mindenkinek akad valami vásárolni valója. Karácsonyfadíszek, ajándékok vándorolnak táskákba, kosarakba, a gyerekek meg még utoljára odanyomják orrukat a kirakatok üvegéhez, hogy megcsodálják a sok játékot és a betlehemi figurákat.

Ebben a pillanatban meghallják a csengő harangszót. Meglepve kapják föl a fejüket, s valamennyien a hegyoldalban lévő kápolna felé fordulnak. - Az öreg Benedek apó! - kiáltja valaki.

- Mindnyájan megfeledkeztünk róla! - mondják egymásnak szégyenkezve. - Hiszen olyan régen nem hallottuk a harangszót! - védekezik az egyik járókelő. - Meg aztán messze van az a kápolna, és a nagy hóban nehéz odajutni! - szégyenkezik a boltos. - És mindig olyan sok a dolgunk! - teszi hozzá a pékmester. - De most karácsony van, mindnyájan menjünk ma a kápolnához és legyen ebben az évben ott az éjféli mise! - javasolta a tanító bácsi.

Így is történt. A gyertyagyújtás, ajándékosztás után a falu népe elindult a kápolna felé.

Benedek apó az ajtóban áll, hallgatja a harangszót, amikor feltűnik a bundás, csizmás sereg, gyertyával, lámpással. Nagy öröm tölti el az öreg szívét, egyszerűen nem akar hinni a szemének.

- Gyertek, gyertek, lépjetek beljebb - hívja a falu lakóit, és szélesre tárja az ajtót.

Köszöntsük együtt a kis Jézust, aki ma született!

Hanem a sok ember nem is fért be a kis kápolnába. Benedek apó a gyerekek segítségével kiviszi a kápolna elé a betlehemi jászolt, benne a kis Jézust, Mária és József szobrával.

A tiszta égen ragyognak a csillagok. Az emberek ajkán pedig felhangzanak a karácsonyi dalok és senki nem fázik. Így az éjféli misét a szabadban tartották meg.

Ilyen szép karácsonyra még a legöregebbek sem emlékeznek. Boldogan térnek haza, és Benedek apó is boldogan viszi vissza a kápolnába a bölcsőt . Mint annak idején, Betlehemben, csend és béke van.

A mókus és a két kis egér a bölcső mellett, a puha szalmába fészkelte magát és már mélyen alszanak.

Benedek apó mosolyog az orra alatt.

- Aludjatok csak kedveseim! - gondolja. - A ti segítségetek nélkül nem lett volna ilyen szép karácsonyestém!

Anderkó Péter: Karácsonyi dal
Kint hideg van
Bent a csend
Egy kis harang
Halkan cseng. A zöld fenyőn
Apró a gyertyaláng
Mégis meleggel
Tölti be a szobát.
Fénye a színes
Gömbökön megtörik
Minden érzés
Ünneplőbe öltözik.
Olyan hosszúnak
Tűnik ez a pillanat
Karácsony van,
S remélem örökre így marad,
Karácsony van,
Érezd jól magad!

Ady Endre: Karácsony (részlet)
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
– Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!

Csanádi Imre: A karácsony akkor szép...
A karácsony akkor szép,hogyha fehér hóba lép.Nem is sárba, ebadta,ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő,
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
a karácsony fájának,
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő, csendüljön,
ahány gyerek, örüljön,
ahány gyertya, mind égjen
karácsonyi szépségben.

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt,
ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
Mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot
én is készítettem,
amíg készült,
majdnem tündér lettem.

József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

K. László Krisztina: Karácsonyra
Nagy pelyhekben hull a hó,
Puha, fehér takaró.
Elbúcsúzott a Télapó,
Hozott mindent, ami jó.
Bent a meleg szobában
Fenyőfa áll vidáman.
Fényben, díszben, pompában,
Karácsonyi ruhában.
Madár János: Karácsony
Csillagfényben aranyág,Aranyágon alma.Őrzi három Télapó.Úgysem alszom el ma!
Egész éjjel csodálom
Ezt a szép fenyőfát,
Gyertyafényes, csillagfényes
Csilingelő ágát…
Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.

Adél karácsonya


Adél a szőke copfos kislány 10 éves volt, mikor a karácsony minden részletével tisztában lett. Ezen a karácsonyon Ő is részt vehetett minden munkálatban, így mire a karácsonyfa díszítésére került a sor már jócskán el is fáradt. Egy ideig adogatta szüleinek a díszeket, miket alaposan szemügyre vett és megcsodálta némelyik ragyogását. Voltak kedvencei, melyek eddig Adél minden karácsonyán jelen voltak. A szaloncukrok adogatása már nem nyújtott akkora élvezetet Adél számára, így csendesen beült egy hatalmas fotelba és onnan nézte szüleit, ahogy a fát tovább díszítették. Adél szerette volna kivárni a végét, de szempillái egyre nehezebbekké váltak, míg végül álomba szenderült.
Adél becsukott szemmel is a készülő karácsonyfát látta, de valami más, és valami titokzatos volt a fán. A díszek, melyeket még nem is oly rég a kezében tarthatott, lágyan himbálództak a fán. Adél valami neszeket is hallott, de egy hangot teljesen tisztán felismert, a csengő hangját, ami akkor nem ércesen csilingelő, hanem olyan kétségbe esetten csengő volt. Adél hallani is vélte, hogy mint mond:
-Ó, jaj! Ó, jaj!
-Mi a baj? Miért jajgatsz?- kérdezte a szomszéd ágon lógó hópehely.
-Ó jaj! Elgörbült a nyelvem, s így nem tudok tisztán fényesen csengeni!
-Neem!- kérdezte a hópehely.
-Nem! Kellene valaki, aki kitudná egyengetni! Ó, de ki ért ehhez?
-Hm, hát ez nagy gond, mert mi mindannyian szeretjük, mikor énekelsz!
-De így nem lehet énekelni, szépen csengeni!- s a csengő már majdnem sírt, mikor hópehely, megint hozzá szólt
-Figyel ide csengő, innen a harmadik ágon van a hintaló,
ő biztos tudja mit is lehetne tenni!
-Ő? Ő, miért is tudná?
-Hát, mert te fémből vagy, s a hintaló lábán is fém cipők
vannak, hátha tudja- s rögtön meg is szólította a hintalovat.
-Hahó, hintaló!- a hintaló először nem tudta ki szólítja, majd az ízgő-mozgó hópelyhet látva rögtön tudta, hogy csak is ő lehet.
-Mit akarsz!
-A csengőnek elferdült a nyelve, nem tudod ki tudná megjavítani, hogy estére szépen csengjen?
-Miért, ő nem tudja kinyújtani?
-Csengő! Te nem tudod kinyújtani a nyelved? Ezt kérdezi a hintaló!
-De kitudom nyújtani, de attól még ferde marad.
-Óh, te szegény!- így már ketten sajnálták a csengőt, s egyszer csak a hintaló eszébe jutott, hogy a hóember a szomszédja esetleg tudja ki is segíthetne a csengőnek.
-Hóember! Pszt, hóember!
-Tessék!
-A csengőnek elferdült a nyelve és nem tud majd este csengetni, nem tudod ki segíthetne rajta?
-Aha!- s a hóember, hogy lássa melyik is az a csengő, nyújtogatni kezdte a nyakát- Hát talán a kis ember a fa másik oldalán.
-Szent ég! A másik oldalon! –esett kétségbe a hópehely.- De hát, oda, de hogyan?
Nagy- nagy sustorgás támadt a díszek között, míg a kisemberig is eljutott a szegény csengő esete. A kisember mindenhez értett, de nem tudta hol keresse a csengőt
-Hahó csengő, merre vagy?- kiáltotta a kisember a fa túlsó oldala felé.
-Itt! Itt, fentről a harmadik elágazás harmadik hajtásán!
-Huhh, az nagyon magasan van!
A díszek, megint suttogásba fogtak, s mindegyik a támogatásáról biztosította a kisembert. Mivel rengeteg dísz volt a fán, minden ágon volt, aki segítette egy következő ágacska felé. Először a kéményseprő tartotta a létráját, majd egy angyalka segített felhúzódnia a következőre, majd az arany girlandon tudott viszonylag sokat haladni a csengő felé, mire nagy nehezen elérte.
-Oh, jaj! Oh, jaj!- sóhajtozott csengő, még akkor is.
-Szóval te vagy a beteg csengő?
-Nem vagyok beteg, csak ferde a nyelvem, s így nem szólok szépen!
-Mutasd ide, hadd nézzem!- a kis ember bebújt a csengő alá és igen hangosan kalapálgatott, amit a többi dísz igen nagy rosszallással fogadott, míg nem egyszer csak hallani vélték a csengő kristálytiszta csengését. A kisembernek köszönetet mondott a csengő a már újból szépen csengő hangján, s csak csilingelt és csak csilingelt.
Adél csilingelésre ébredt, mert apukája bizony már javában rázta a karácsonyi csengőt, hogy kezdhessék az ünneplést.
-Hát mégis szépen szól?- kiáltotta Adél, de rögtön tudta is, hogy amire Ő gondolt, az csak egy kedves álom volt, s mosolyogva nézte végig a díszeket a szép nagy karácsonyfán.

Vidor Miklós - Fenyőfák vándorútja

Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük.
- Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt.
- Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék.
- Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt.
- Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak.
- Ti úgysem kelletek - dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő.
- Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni, ott ragyogni az ünnepen! - sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő.
- Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig. Az ágad mind letörne a gyertyák alatt! - vágott közbe a gőgös fenyőóriás.
- Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelöl hatalmas, mindnyájuknál magasabb, arányos termetű fa haladt.
- A vezérfenyő! - susogták egymásnak áhítattal a helyükön rostoklók. Az öregek tudják, hogy minden esztendőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozszemével csak végignézett egyik-másik fenyőfán, erős ágkarjaival intett neki, s az könnyedén, alázatosan odaállt a sor végére s indult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rápillantott a törzsekre, mindegyik fa tudta már, mi a dolga. A szép, egyenes derekú fák rendre bekerültek a menetbe, a kicsinyek a helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. S a meleg, barna tobozszempár egyszerre csak végigsimogatta a sóvárgó kis törpefenyőt is.
- A kis fenyő érezte, hogy válik el gyökere a földtől, s ahogy repesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Úgy érezte, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra, s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete, s az lehajtott fővel szégyenkezve áll az út mentén. "Érdekes - gondolta magában a kis törpefenyő - hiszen örülnie kellene! Nem is akart a városba menni..."
- A csapat kiegészült. Az utolsó fákat is elhagyták már a kiválasztottak, s az erdőn túli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, hogy elnehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a méltóságosan haladó vezérfenyőt:
- Bocsáss meg, kérlek - kezdte akadozva, és szépen elmondta neki a szép szál ezüstfenyő dolgát, hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa.
- Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn - felelte halkan a vezető, s mélyen, figyelmesen rátekintett.
- De hátha megbánta, és most fáj a szíve... - szólalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenyő fölemelte karját, s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír.
- Akarjátok mégis? - kérdezte a szelíd vándor, és ők egyszerre bólintottak valamennyien. - Akkor itt megvárjuk.
És alig mondta ki, már látták is közeledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejel. Mire a sor végére lépett, már ugyanakkor volt csak, mint a legtöbbjük. Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyő mellé: válluk épp egy vonalba került.
- Akkor hát indulhatunk - szólt a vezérfenyő, és a menet nekivágott az útnak.

karácsonyi üzenet

Egy csodálatos Ady vers, egy zseniális színész "libabőröztető és megborzongató" előadásában pps háttérrel.

Köszönjük szépen a karácsonyi üzenetet, nagyon szép!

szabo740123 írta:

Egy csodálatos Ady vers, egy zseniális színész "libabőröztető és megborzongató" előadásában pps háttérrel.

Kattints a kibontásához...

Ez tényleg gyönyörű, köszönjük szépen!!!

Csodaváró téli éjszakák

Csodaváró téli éjszakák
Hans Christian Andersen:
A hókirálynő
Mese hét képben

Karácsonyi Disney meséket vajon lehet letölteni valahonnan?

Móra Ferenc: A haragos hóember

Móra Ferenc:
A haragos hóember

Móra Ferenc: Jégmacska

Móra Ferenc:
Jégmacska

feminimcsirke írta:

Karácsonyi Disney meséket vajon lehet letölteni valahonnan?

Kattints a kibontásához...

Az első oldalon, a tartalomjegyzékben keresd a filmeket. Ahol nincs hivatkozás, ott a keresővel megtalálod..

100 Folk Celsius- Ünnepek ünnepe pps

Szilágyi Domokos: Karácsony

2008. 12. 17. írta
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Noel Enfant

Karácsonyi pps kicsiknek

Kate Carry - Ezt látják a karácsonyi angyalok..

Karácsonykor angyalok szállnak át a városok felett, belesnek a kéményeken
és az ablakokon. Hópelyheken utaznak és gomolygó felhőkön. Aranyszínű a
hajuk, piros az arcuk és fehér habos a ruhájuk.
Sok-sok angyalka repül, ilyenkor már kora délután elindulnak távoli,
mesés lakóhelyükről, hogy karácsony titkokkal teli, varázslatos éjszakáján
megérkezzenek az emberekhez. Vannak olyan angyalkák, akik az ajándékokat
hozzák a gyerekeknek, mások egyszerűen csak a vidámságot és a szeretetet
hozzák. Mialatt ők fenn röpködnek az égben, az emberek házaikban a
karácsonyi vacsorához készülődnek, vagy áhitattal állják körül a fenyőfát.
Sok család van, ahol nem telik pulykasültre és kalácsra, az angyalok
beröppennek ezekhez a családokhoz, és szeretettel erősítik meg az emberi
sziveket. Ezért érzi mindenki karácsony estéjén a nyugalmat és a békességet.
Sok ember van, aki egyedül ünnepel, gyertyát gyújt és csillagszórót, és
szomorúan gondol szeretteire, akik messze kerültek tőle. A karácsonyi
angyalkák hozzájuk is elmennek, és egy pillanatra legalább örömet és mosolyt
varázsolnak a magányos emberek arcára.
Ha karácsony estéjén megzörren az ablakotok vagy befütyül a szél a
kéményeteken, gondoljatok a karácsonyi angyalkákra, mert biztosan ők járnak
közöttetek. Legyetek ti magatok is olyanok, mint az angyalok, vigyetek
boldogságot nagyszüleiteknek, családotoknak.
A szeretethez és békességhez néha nagyon kevés kell. Gondoljatok erre, ha
kavarognak a karácsonyi hópelyhek, de akkor se feledjétek ezt, ha majd meleg
nyár lesz!

Disney Christmas

Karácsonyi pps kicsiknek