Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Farkas Imre: Odahaza
Magam ülök kis szobámba,/A derengő félhomályba,/ A kályhában pattog a fa, –/Én Istenem, de jó voln’ most/ Odahaza.//Szinte érzem, szinte látom –/Együtt ül a kis családom./Hallik édesapám szava
/Áhítattal hallgatják azt/ Odahaza.//Annyi mesét nem tud talán/ Senki, mint az édesapám,/Története ezer fajta,/Nevetnek, meg sírnak rajta/ Odahaza.//Csak az anyám nem a régi/ – Szívem-lelkem látni véli –/A szemébe bánat ragyog,/Fáj neki, hogy én nem vagyok/ Odahaza.

Bódi lrén: Anyák napi köszöntő
Ma hajnalban korán ébredtem,/ Hogy édesanyámat virággal köszöntsem./ A sok szeretetért, melyet tőle kapok, /Neki mindig hálával tartozok.//Ő tanított meg másokat tisztelni,/ Kis dolgoknak is tudjak örülni./Ha valamiért szomorú vagyok,/Hozzá mindig bátran fordulhatok.// Kiskoromban, mikor beteg voltam,/ Mindig csak őt hívtam./ Ha mellettem volt, megnyugodtam,/S hamarabb meggyógyultam.//Gondoskodik rólam, kimossa ruhámat,/ Lefekvés előtt felrázza párnámat./ Esténként mindig mesével altat,/ Szerető anyaként kíván szép álmokat.// Ébredéskor újra őt látom,/ Valósággá válik minden, ami álom./ Tiszta szívemből kívánom,/ Sokáig éljen ezen a világon.

Lászlóffy Aladár: Ibolyás köszöntő
Ma köszönti minden gyerek / akit a legjobban szeret,/felveszi a szép ruháját/s felköszönti anyukáját.//Ibolyákkal egy csokorban /én is kicsi szívem hoztam./ Szépen kérlek, vedd kezedbe,
/szereteted melengesse.

Straub Dezső - Mama ne menj át
Mama ne menj át, mert veszélyes nagyon/ Mama ne menj, ne hagyj a másik oldalon/ vigyázol azt én jól tudom, de álljon le minden forgalom,/ ha az én kis anyukám átszalad az úton.// Mennyi sok év szállt el azóta, nem is számolom/ kis hajlott háttal csendesen átkarolt./ látod felnőtt a kisfiad, hát bízd csak rám magad/ nincs ki úgy jobban simogat.// Mama ne menj át mert veszélyes nagyon,/Mama ne menj had várjanak a túl oldalon/ vigyázol azt én jól tudom, de álljon le minden forgalom/ha az én kis anyukám áttipeg az úton.//Hosszú és nehéz volt az élet/ szegénység, háború és három rossz gyerek./ Azt mondod várnak már nagyon/ amott a túlsó oldalon, ahová nem hallatszik át az én dalom.// Mama ne ment át itt kellesz még nagyon/ Mama ne menj, had várjanak a túl oldalon/ Egy kicsit fogd még a kezem, belőled dobbant a szívem/ hát nélküled mit ér az életem.//Mama ne menj át, itt kellesz még nagyon/ Mama ne menj hadd várjanak a túl oldalon/ vigyázol azt én jól tudom, de álljon le minden forgalom/ ha az én kis anyukám átlibben az úton.// Ne félj, hogyha fáj én viszlek bárhová / csak vihesselek még nagyon soká./ Megrágok minden falatot, ha fáj a fogad/ ahogy te is régen helyettem, mikor sírt a kisfiad// Mama ne menj át itt kellesz még nagyon/ Mama ugye megvársz majd a túl oldalon./ Vigyázol azt én jól tudom, de álljon le minden forgalom,/ mikor az én kis anyukám átlibben azon az úton.

Dal a mamához
Mama, ne sírj,/ Szeretlek Téged!/ Mama, ne félj!/ Itt leszek véled.// Mama, hallod/ hogy zeng az ének?/ Mama, ma érted/ ébred a természet.//"Mama"- e szó a/ Legszebb a földön,/ Érti ezt mindenki/ Bárhová is vetődjön.// Ne feledd soha!/ Az ő szíve/ csak érted dobban,/ szeresd addig, amíg van.// Vigyázz rá!/ Óvd minden lépését!/ Hisz ő segít minden bajban./ Tudod! Anya csak egy van!// Mama, ne sírj,/ Szeretlek Téged!/ Mama, ne félj/ Itt leszek véled.// Ha nem teszed, egyszer/ majd megbánod,/ De akkor már késő lesz,/ Hiába is sajnálod.

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját: - Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. - És ezt soha nem is fogod megérteni ...-válaszolta gyermekét átölelve az anya. /Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is. - Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? - Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt./ A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat. - Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hogy a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Finta Sándor: Aranyos nagymamám
Ma, mikor Anyák napja van,/Gyönyörködj kis galambodban!/ Nézd, a szeme milyen fényes,/ Kis szava mily ünnepélyes!/ Nézd, milyen szép a ruha rajta,/ Milyen boldog most az arca!/ Nézd, örül, hogy megköszönthet,/ Szíved elé kincset önthet!/ Nézd, nagyanyó s kapd csak ölbe,/ Hadd csókoljon százszor össze!

Ma reggel egy kis madárka ébresztett fel minket./ Felszórta sok örömmel ami kis szívünket./ Azt csicsergi a kis madár,hogy nagy nap van máma./ Mert Anyák napját írtak a naptárba./ Ezen a szép drága napon/ más kérésem nincsen./ Drága kedves édesanyám/ áldjon meg az Isten!

Kun Magdolna: Anyák napi üzenet
Ma szomorúan nézem a csillag-teli eget, /és néma gyászú perceimben arra gondolok,/drága anyám ott fenn, ahol minden csupa fény,/ki kíván neked szép Anyák napot.//Ki köszönt fel, ki mondja el azon szavakat,/melyek felhangozzák lelked dallam-muzsikáit,/azon muzsikákat, melyeknek minden ütemén/ezer színben nyíló tulipán virágzik.//Ki ölel át féltő szívvel, s ki csókolja kezed,/azt az áldott kezet mely ringatott és védett,/mikor a sors kíméletlensége szilánkokra zúzta/ a belőled merített élet- reménységet.//Mondd, hogyan üzenhetnék e messzi távolságból,/hogy elérjen hozzád minden hála szó,/és hogy újra érezd szívemnek azon dobbanását,/mely szíved alatt volt egykor hallható.// Tudom a szeretetnek nincs úti-akadálya,/nincs gátja és fala sem, melyet le nem dönthetne,/így hát néhány kedves szót sóhajtok a mennybe,/szeretlek anya, szeretlek, most és örökre.

Gazdag Erzsi: A legszebb május
Május első hajnalán/kinyílott a tulipán,/kinyílott a nefelejcs is/Öreganyám udvarán.//Szép ünnepet, jó ünnepet!/-köszöntött a tulipán./Szebbet jobbat, mint tavaly volt!/-felelte rá nagyanyám.//Ekkor léptem udvarunkba,/s így fogadott nagyanyám:/Ez a május a legszebbik,/mert megjött az unokám!

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó
Május első vasárnapja/ Édesanyák ünnepe./Mintha ez az új tavasz is/ Friss fényt nékik küldene,//S a madarak dalaikat/ Csupán értük zengenék./Simogató fűszálakkal/ Nekik tiszteleg a rét.//E napra várt virágvázánk,/Szemünk csenddel van teli./Édesanya-nagyanyónak/ Hullnak örömkönnyei.// Ketten állunk most előtted:/ Kisfiam, s a fiad én,/Két gyermeked köszönt téged/ Édesanyák ünnepén.( így köszöntünk hárman téged/ Anyák napja ünnepén. )

Május első vasárnapja/ Édesanyám ünnepe, /Kis ibolyák, gyöngyvirágok /Hulljatok az ölébe!

Kalmánczy Zsófi: Édesanyám
Május első vasárnapján/ hogy is köszöntselek?/ Ékes szóval mit mondhatnék/ édesanyám neked?/ Mivel kezdjem el a listát,/ köszönetek hosszú sorát?/ Azzal tán, hogy megszülettem?/ Vagy már ahogy vártál engem?/ Ahogy este elaltattál?/ Vagy napközben cirógattál?/ Hogyha kellett, megdorgáltál,/ vagy a búban vigasztaltál?/ Olyan hosszú ez a lista,/ nem is érem végét soha./ Ahelyett hát, hogy töprengek,/ listát írok, sorba veszek.../ hozzád futok, megölellek,/ érezd, mennyire szeretlek!

Bekker Zita: Anyák napján
Május első vasárnapján/Korán reggel felkelek./ Kinn a kertben két csokorral/ Harmatos gyöngyvirágot szedek.//Egyik csokor anyáé lesz,/Ki ha baj van ölébe vesz./Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal,/Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj.//Az a másik csokor a mamáé!/Mondd el neki gyöngyvirág./Köszönöm, hogy felnevelte nekem/A legdrágább anyát.

Almási Mihályné Minden édesanyának
Május első vasárnapján/ vidám szívvel jöttünk,/hogy itt minden édesanyát/ örömmel köszöntsünk. /Kívánunk az Úr Jézustól/ sok-sok boldog évet,/gyermekeik szeretetét,/áldást, békességet!

Május, május,/az idő csodaszép/Nézd csak, nézd csak,/fenn az ég csupa kék!//Menjünk együtt,/gyere hát szaporán ./Nótánk fújja a fiú,/meg a lány!

Anyák napi köszöntő
Májusi vasárnap /illatos reggele, /drága jó anyukám /virágos ünnepe. /Ez a kis ajándék /beszéljen helyettem, /melyet kis kezemmel /magam készítettem. /Azt kívánom, mindig /legyél boldog, vidám, /
arcodról a mosoly /tündököljön reám. /Odafutok hozzád, /szorosan ölellek. /Anya, ugye tudod, /mennyire szeretlek?
x
Májusi vasárnap/ Virágokat szedtem,/Édes anyukámnak/Kedvére tettem.//Májusi vasárnap /Megígérem százszor,/Szófogadó leszek/Ezután, ha rám szól.//Májusi vasárnap/Mezei virágok, /Kedves anyukámnak/ Minden jót kívánok.

Dénes György: Napsugár a te mosolyod
Március, március, virágok hónapja,/ Benne ragyog mosolyogva édesanyánk arca,/ Benne zsendül a kikelet,/ A kikelet, a szeretet,/ Amely őhozzá elvezet./ Anyánk a legszebb szót te mondtad el nekünk,/ Remény virága vagy, s itt vagy mindig velünk,/ És kis kezünk is te fogod,/ Arcunkra szíved csókolod,/ Napsugár a te mosolyod./ Köszöntünk tavaszi szép virágos ággal,/ Hóvirággal, szegfűvel, kék ibolyával,/ Szívünk minden melegével,/ Napsugaras, fényes éggel./ A tavasz üzenetével./ Köszöntünk kedvesen, mint ahogy a rügyek/ Köszöntik a napot, az édes életet,/Vezess minket tovább, tovább/ Az elszálló éveken át,/ Csókold reánk arcod mosolyát.
.

Már megjöttünk ez helyre,/anyánk köszöntésére./Anyám, légy reménységben,/ köszöntlek egészségben! // Gyöngyharmatos hajnalba /kivirult a hajnalka, /szép kivirult hajnalkák, /köszöntsétek jó anyát.//Amennyi a zöld fűszál,/égen ahány csillag jár,/májusban a szép virág:/annyi áldás szálljon rád!// Ahány csepp a tengerben, /annyi hála szívünkben, /gyermekeid hő szavát /hallgasd meg ma jó anyánk. magyar népdal

Kiss Jenő: Meghajtom magam
Meghajtom magam most,/friss csokor kezemben,/sose vert a szívem/ennél melegebben.//Nyújtom kicsi csokrom/ édes jó anyámnak,/ s töröm a fejem: néki/ mi mindent kívánjak?//Gyöngysort a nyakába?/ Sok zsírt a bödönbe?/Mosogatógépet,/hogy magát ne törje?// Azt is, de leginkább,/hogy sokáig éljen,/s boldog legyen, boldog/ egész életében!