Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Finta Sándor: Nagyanyának
Milyen virágokat/ Hozzak ablakodba?/ Milyen köszöntőt mondjak néked/ Születésnapodra?/Miket is kívánjak,/ Míg a percek tűnnek,/ Hogy megálljon az idő is/ S nagy legyen az ünnep?
/Ragyogjon a ház is,/ Csillogjon a bútor,/ S nagyanyát is válasszuk el/A régi borútól!/ Ne legyen szívében/ Többé soha bánat,/ Hadd örüljön önfeledten/ Kis unokájának!/ Aki ma köszönti/ Csacska, rímes szókkal,/ S a nyakába csimpaszkodik/ Sok-sok hálás csókkal./S imádkozik buzgón,/A jó Istent kérve,/ Hintsen áldást nagymamának/ Kedves életére!
 
Petőfi Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám?/Hogy kenyeretek barna, emiatt?/Hisz meglehet, ha nincs idehaza,/tán fehérebb kenyérrel él fiad?/De semmi az! Csak add elém, anyám,/bármilyen barna is az a kenyér!/Itthon sokkal jobb ízű énnékem/a fekete, mint máshol a fehér!
 
Bán Aladár: Szülőkért
Miként a madárkát édes anyja szárnya/ Megvédi, ha zápor, vihar zúdul rája, /Úgy fedezget minket, betakarva enyhén/ Szüleink jósága éltünk veszedelmén.// Álmatlan éjjelek, gondfelleges napok,/ Kisded bölcsőjénél származó sóhajok. /Verejték cseppjei, lepatakzó könnyek, /Tövises rózsái mind e szeretetnek.// Ezen a világon, ahol annyi rossz van,/ Ez az egy örökkön tiszta, megromlatlan,/ Miben az önzésnek nincsen része semmi,/ S nem lehet ezüstön, sem aranyon venni.// Óh, édes Istenem, mit adhatok nékik,/ Akik fölneveltek s életemet védik,/ Mit adjak egyebet ajkam sóhajánál,/ Mellyel lelkem a te trónusod elé száll.// Repüljön fohászom, könyörgésem eléd:/ Óh, tárd ki jóságod harmatozó egét,/ Hintsd be életüknek ösvényét virággal,/ Koronázd meg őket örök napsugárral!
 
Mikor a gyermek gőgicsél/ Isten tudja mit beszél!/ Csak mosolyog és integet./ Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?/ Amint virággal esti szél,/ az anyja vissza úgy beszél./ Oly lágyan és oly édesen,
/ de őt sem érti senki sem./ Hogy mit beszélnek oly sokat,/ apának tudni nem szabad./ Az égi nyelv ez. Mély titok./ Nem értik, csak az angyalok.
 

Csatolások

  • 11203112_1093597414000368_6770877789343621935_n.jpg
    11203112_1093597414000368_6770877789343621935_n.jpg
    88 KB · Olvasás: 4
Czéhmester Erzsébet: Mikor a Jóisten
Mikor a Jóisten Földre küld egy lelket,/Anyaszívet keres, kis fészket melenget,/Ahol egy kisembert szeretettel várnak-/ Így találta meg az én édesanyámat./Milyen jó, hogy engem épp őhozzá küldött!/ Hogyan is élhetnék idegenek között?/ Biztosan neki meg én voltam a vágya,/Csakis reám gondolt, míg jöttömet várta./ Amíg készítgette a babaruhákat,/ Éppen ilyen kislányt képzelt el magának./ Boldog is lett aztán, mikor megérkeztem!/ Élete örömét találta meg bennem. / Drága édesanyám, köszönöm, hogy vártál,/Hogy mint ajándékot örömmel fogadtál,/Azt, hogy pólyázgattál, sok gonddal, örömmel, /Fáradságok közt is mindig szeretettel./Hogyan köszönjem meg a te sok jóságod?/ Mondok majd éretted ezer imádságot,/De most azt suttogom, mit a szívem dobog:/Áldjon meg az Isten, legyél nagyon boldog!
 
Mikor én a ringó bölcsőben feküdtem,/ mindig egy jó angyal őrködött felettem./ Altatgatott csókkal, altatgatott dallal./ Az én jó anyám volt ez az őrző angyal.// Ki ringatott minket két karjába zárva?/ Ki takart fehér, tiszta pólyácskába?/ Kicsi ágyunk felett, ki virrasztott éjjel?/ Ki ápolt, gondozott jóságos kezével?/ Jó anyánk, jó anyánk, édesanyánk tette.
 
Tali Gitta: Amikor még…
Mikor járni megtanultam,/sokszor anyukámhoz bújtam./Olyan jó volt ölbe menni,/s hozzábújva megpihenni. //De mióta nagyobb lettem,/odabújni nincs már merszem./ Ám amikor senki sem lát,/ és ő felém nyújtja karját,/betérek az ölelésbe/ egy kis meleg pihenésre.//És ha nagyon fázik lelkem,/fantáziám eleresztem./ Ő tér be a színes képbe,/eszembe jut kedves lénye.//Meleg mosolyát is látom,/ s visszatér a biztonságom./Melegszik a szívem tája,/ s jókedvem is meglesz mára.
11206046_891024884274444_1880856431546399055_n.jpg
 
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek
Mikor járni tanítottál,/lehajoltál hozzám./Azt súgtad, hogy: drága kincsem…/s megcsókoltad orcám.//Ölelgettél, cirógattál,/ápoltad a lelkem./Kedves szóval terelgettél/- bármi rosszat tettem. // Oly sok éjjel virrasztottál,/kívánságom lesve./Álmot hozó meséd nélkül/sose múlt el este. // Beszédre is tanítottál./Szívesen mesélek./Elmesélem e szép napon,/hogy szeretlek téged.// Ahogyan a barna mackók/ szeretik a mézet,/Édes, drága jó anyácskám/úgy szeretlek téged.//
 
Mikor kicsi voltam, ki vigyázott rám?/ Patyolat pólyába te takartál anyám./ Te tanítottál meg a legelső szóra./ Óvtál mindig rossztól, tanítottál jóra./ Becéztél, neveltél, fáradoztál értem./ Mikor beteg voltam virrasztottál ébren./ Lázas homlokomat kezed frissítette./ De amikor fáztam zimankós hidegben,/ két meleg tenyered védett, melegített./ Ha te simogattál nem is volt már hideg./ Mindig erős voltál. Én mindig a gyenge./ Ha csak ruhád szélit fogtam a kezembe/ erős lettem én is.// Az első lépésekre ki tanított minket?/ Ki fogta meg lágyan kicsi kezünket?/ Mikor földre estünk, ki emelt karjába?/ Ki adott száz csókot könnyes orcácskánkra?/ Jó anyánk, jó anyánk, édesanyánk tette.
 
Fülemüle Zenekar: Anyának
Mikor megszülettem, olyan apró voltam,/Karodban ringattál, én meg hozzád bújtam./ Nem volt szavam egy sem, mégis megértettél,/ Mosolyod megsúgta, hogy nagyon szerettél./ Csak egy hang elég volt, ott teremtél nyomban,/ Mindenkinél jobban, csak tebenned bíztam./ Két szemedbe nézve tudtam, vigyázol rám,/ Úgy szeretlek érte, drága édes anyám!/ Évek teltek-múltak, én is nagyobb lettem,/ De a szeretet még ott ragyog szívedben,/ Akármerre megyek, te tudod a választ,/Ölelő karodban elkerül a bánat./ Te óvsz meg, te védesz, szereteted lángja/ Vezet életemben, örökégő fáklya./ Jóságos mosolyod beragyogja szívem,/ Oly nagyon szeretlek arra jó szó nincsen. /Eljöttem, köszöntelek, de csak állok némán,/ Tudom, te megértesz, ha nem is szól a szám./ Szeretlek, köszönöm azt, hogy megszülettem,/ S melletted, általad jó emberré lettem.
 
Loreley: Anyunak
Mikor szirmot bont megannyi orgonaág,/Mikor harsog a tavasztól a világ,/Mikor csak állok előtted s a szám dadog/ Mert szavakkal elmondani nem tudom,/Mert kevés hozzá minden szó és betű,/Mert csak érezni lehet mélyen, legbelül./Megyek akkor s letépek ezernyi orgonát/És beborítom vele Anyám otthonát./Megköszönve neki, hogy vagyok/ S homlokára csókolni minden csillagot./Hálát rebegni sután mindenért mit adott./Cserébe tőlem Ő oly keveset kapott!/Én Édes Anyukám! Hogyan kezdjek hozzá?/Bénult a nyelvem s a tudatom lefagyott ./Vigyázzanak Rád az őrző angyalok!/ Köszönöm istennek, hogy Téged nekem adott!/Nagyon szeretlek Anyám!

11800497_299228813534575_3482007164916766844_n.jpg
 
Tali Gitta: Reggeli búcsú
Mikor tőled elbúcsúztam,/ még egy kicsit hozzád bújtam./ Puszit adtam, és azt kértem:/ "Délután majd siess értem!"
 
Milyen tágas a végtelen Űr,/ mennyi csodát rejtenek a távoli csillagok,/ és mégis a legnagyobb csoda,/ hogy még vagy nekem,/ hogy a gyermeked vagyok.
 
Kakaó zenekar: Nincs rá szó
Minden évben tavasz végén,/Kivirágzik az orgona,/Május első hétvégéjén/Illata súgja: Édesanya!// Száll a széllel s hírül adja,/Így el senki sem mulasztja,/Száll a széllel s hírül adja:/Itt van újra Anyák Napja!//Köszöntelek szívből Téged!/Ki sem mondom, mégis érzed,/„nincs rá szó nincs fogalom:”/ Anyukám! Szeretlek nagyon!//Évről-évre nagyobb vagyok,/Nőnek velem gondok, bajok,/Azért növünk mi gyerekek,/Elférjen bennünk a szeretet!//Anya mit adhatnék Neked?/Csupán annyit ígérhetek,/Egyszer én is szülő leszek,/S tovább adom mit kaptam Tőled!//Köszöntelek szívből Téged…

https://bit.ly/32Qh1nk
 
Tali Gitta: Anyai alku
Mindig mondtad: szeretsz adni,/és nem kívánsz érte kapni./,,Add majd tovább gyermekednek/ az önzetlen szeretetet!"//Ennyit kértél, s néhány jó szót,/őszintén és szépen szólót./Meleg mosolyt, egy simítást,/s egy őszinte kézszorítást.//Ily cserére Anya képes,/ily nemesen csak ő érez./Én gyermekként csak azt tudom,/jó lesz, ha ezt megtanulom.//Egy szál virágot, ím, hozok,/s, mellé halkan ennyit mondok:/,,Én a sorstól csak azt kérem,/maradj még sokáig nékem!"
 
Mentovics Éva: Szeretlek Édesanyám!
Mindig is volt számomra/megnyugtató, jó szavad./Azt is mondtad néhanap:/lám az idő hogy szalad.//Húsz év múlva – meglehet –/úgy hívlak, hogy nagymama.//Jusson majd eszedbe/kis versikénk dallama.//Egy májusi szép napon/lányom fogja kezedet,/s azt suttogja csendesen: nagymamácskám, szeretlek.//Húsz év bizony nagy idő./Én fogom még kezedet,/s azt kiáltom boldogan:/édesanyám szeretlek!
 
Mindig visszanéztem, mielőtt befordultam a sarkon, mert anyám az ajtónál állt, hogy mosolyogjon, intsen a fejével és integessen utánam. Úgy éreztem, hogy enélkül nem sikerül a napom, mert bármilyen kapcsolatban voltunk, is ahogy anyám arcára visszanéztem, az beragyogta a napomat.
. 10622957_762598573797702_636863331244600964_n.jpg
 
Kun Magdolna: Már nincs kit felköszöntenem
Minden Anyák napján könnyes a szemem,/ mert nekem már nincs kit felköszöntenem,/ nincs, aki örülne a színes tulipánnak,/ki azt mondaná nekem -halálig vigyázlak-/ Nekem minden Anyák napja éles késszúrás,/ itt a szív tájékán, hol minden csupa gyász,/ ahol mélységként tátong az a nagy anya-hiány,/ amitől elhalkul a szó szép Anyák napján./ Nekem már megszokott dolog a sírás, zokogás,/ akkor, mikor más ajkán ott a mosolygás,/ és akkor mikor mások majd halkan azt súgják, / - jóságodért édesanyám áldás szálljon rád-.
 
Mint madár az ágra,napsugár a rétre,/Úgy repülök én ma,nagymama ölébe./A dalos madárral,itt csicsergem én el, /Isten áldja nagymamámat,mind a két kezével.
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére