Eszak-vagy Delamerika?Valoszinu del,mivel elovirag,ha jol latom.Bar az uj szemuvegem meg nincs rajtam.En is nem reg fedeztem fel, ez Amerikaban divat
Advent és Karácsony
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
Nekem van ilyenem...csak kicsit alacsonyabb Holnap összetekerem,hogy fa legyen belőlőe
Holnap összetekerem,hogy fa legyen belőlőe
Eszak-vagy Delamerika?Valoszinu del,mivel elovirag,ha jol latom.Bar az uj szemuvegem meg nincs rajtam.
Flower World - Poinsettia Tree
Itt tudod megnezni
igen itt nalunk nagy divat , de ilyen nagy fa nem lessz belole sose, hanem bokrosodik, ugy képzeld mind a krizantent, és csak télen vagyis decemberben ilyen szep, igaz en Floridaban élek , elpotyog az összes levele évközben, de ilyenkorra kezd szépen kizöldülni.
Azt a fát amit a képen látsz cserepes virágböl állitották össze
Ég a gyertya ..
<O</O
Ég a gyertya ég,
Szépen, csendben ég,
Tündöklő szép lángja,
Szívünk ragyogása.
<O</O
Ég a gyertya ég,
Hozzál meleget,
Áldást, Békességet,
Isteni kegyelmet!
<O</O
Ég a gyertya ég,
Szentlélek velünk,
Jézus fogja kezünk,
Szebb lett az Életünk.
<O</O
K.T.
2006. 12. 04.
</OÉg a gyertya ég,
Szépen, csendben ég,
Tündöklő szép lángja,
Szívünk ragyogása.
<O
</OÉg a gyertya ég,
Hozzál meleget,
Áldást, Békességet,
Isteni kegyelmet!
<O
</OÉg a gyertya ég,
Szentlélek velünk,
Jézus fogja kezünk,
Szebb lett az Életünk.
<O
</OK.T.
2006. 12. 04.
Koszi szepen.Tenyleg erdekes,bar ugylatom,en egy kicsit tevedtem.
Képecskék
Nekem is kéne ilyen süni
Nekem is kéne ilyen süni
Karácsonyi történet.<o></o>
<o> </o>
Az angyalkák puha felhőpárnákon ültek, és hallgatták a főangyalt. Éppen a karácsony esti feladatokról volt szó. Nem mintha nem tudták volna, mi a feladatuk, de néha nem árt emlékeztetni őket sem, ilyentájt sokkal több dolguk akad, mint az év más időszakaiban.<o></o>
Hipp és Hopp, a két jó barát most is egymás mellett ültek egy bárányfelhő szélén, úgy figyeltek az előadásra. <o></o>
Pár pillanat múlva már apró szárnyak suhogása hallatszott; útra kelt a kis csapat. Hipp és Hopp ugyanazt a kis falut kapták feladatul az idén is, ahol tavaly is tevékenykedtek. A Bakony tetején trónolt a falu. Ezen a Karácsonyon hó borította a hegyet. A faluba vezető lejtős úton egy csapat gyerek szánkózott sikongatva. Csak egy kisfiú álldogált szomorúan, nézte a többiek vidám játékát. A két kis angyal közel ment, egészen a kisfiú feje fölé, hogy hallják a gondolatait. <o></o>
- Hiába, nincs mit tenni, a régi szánkóm összetört, Apa pedig az idén nem tud újat venni, hiszen minden pénz kell arra, hogy tudjon enni adni nekünk. Milyen más volt minden, míg anya élt – gondolta a kisfiú.<o></o>
Hipp és Hopp összenéztek. Nem kellett szót váltaniuk, már régen dolgoztak együtt. Szinte egyszerre pillantották meg a kislányt, aki egyedül kínlódva húzta a szánkóját felfelé az emelkedőn. Pár pillanat múlva már a kislány feje felett voltak. Ő csak annyit érzett ebből, mintha parányi madárszárny suhintotta volna meg az arcát. Körülpillantott, és meglátta a vágyakozva nézelődő kisfiút.<o></o>
- Hahó, kisfiú, nem segítenél nekem húzni a szánkót? Utána lecsúszhatunk együtt, meglátod, milyen jól csúszik ez a szánkó. A Nagypapi készítette, még mikor az anyukám kicsi volt.<o></o>
A kisfiú kipirosodott arccal futott a kislányhoz, most már együtt húzták a szánkót. <o></o>
A két angyal még kicsit hallgatta a beszélgetésüket, de tovább kellett menniük. Sok feladatuk volt még aznap estére. A falu közepéről még visszanéztek, most már senki nem állt magányosan a többiek között.<o></o>
- Vajon melyik lehet az ő házuk? – kérdezte Hipp.<o></o>
- Úgy érzem, az a takaros, szép tiszta porta ott, a rozoga, szélhimbálta kapuval –felelte Hopp.<o></o>
- Igazad lehet – felelte Hipp, és máris mindketten a ház fölé repültek. <o></o>
Bepillantottak az ablakon. A takaros szobában egy anyuka éppen vacsorát főzött. Időnként megállt egy pillanatra, elmélázva fürkészett ki az ablakon. Szemeiben annyi szomorúság bujkált, még a két angyal szívét is megütötte. Azért a biztonság kedvéért belestek a szoba ablakán is. A cserépkályha mellett a hintaszékben idős apóka ringatta magát. Pápaszeme lecsúszott az orra hegyére, az újságja az ölében hevert. <o></o>
- Ők azok, tévedés kizárva – gondolta Hipp és Hopp.<o></o>
Éppen jókor érkeztek, az anya kitárta az ajtót, hogy Cirmit kiengedje a friss levegőre. A két angyal besuhant az ajtórésen. Picit megpihentek Apóka feje felett, aki felpillantott szundikálásából. Hosszabban időztek Anya feje felett. Itt kicsit nehezebb dolguk volt. Anya megint elgondolkozott, majd megszólalt:<o></o>
- Apuska, gondoltam valamit. Már két éve magunkban karácsonyozunk. Nem jó ez így senkinek. A kislányt is sajnálom, hiányzik neki az apja. A ház körül is elkelne már a férfimunka. El kell eresztenem Gábort, már úgysem hozhatom vissza. A szomszéd is egyedül van két éve. Elnézem azt a kisfiút, olyan bánatos mindig. Neki is szüksége lenne az anyai gyöngédségre. Apuska, mit szólna hozzá, ha ma estére áthívnám a szomszédot a kisfiával együtt, azután majd meglátjuk.<o></o>
Apóka hosszan vizsgálta a lánya arcát, mielőtt megszólalt.<o></o>
- Én már régen gondoltam erre, de meg kellett várnom, amíg megérik benned az elhatározás. Tegyél úgy, lányom, ahogy mindenkinek a legjobb.<o></o>
Ahogy mindenkinek a legjobb….Anya egy kabátot terített a hátára, és elindult a szomszéd ház felé. A kapuban összetalálkozott a lányával. Kéz a kézben ballagtak a szomszéd kisfiúval, összefogott kezükben a szánkó kötele. Anya megállt egy pillanatra, megsimogatta a kisfiú arcát. <o></o>
- Eredjetek be, szívem. Mindjárt jön a papád is. Éppen most indulok, hogy áthívjam. Azt szeretném, ha nálunk töltenétek a Karácsony estét. <o></o>
A kisfiú szemeiben alig látható örömfény villant fel. Nem szólt semmit, csak egy pillanatra odaszorította arcát a nő kötényéhez.<o></o>
A két kis angyal összecsattintotta a tenyerét. Anya egy pillanatra felkapta a fejét, de mindjárt meg is rázta.<o></o>
- Bolondság az egész, már képzelődöm is. Még ilyet! Mintha valaki tapsolt volna……<o></o>
Hipp és Hopp máris indultak tovább, a többi már nem rájuk tartozik. Lassan sötétedni kezdett, a házak ablakán csillagszórók, gyertyák fénye világított ki. A levegőben mézeskalács illata terjengett.<o></o>
- Nézd csak ott!- mondta Hopp.<o></o>
A ház ablakai sötétek voltak, csak egy szobából szűrődött ki sápadt lámpafény. A szobában többen is voltak. Az ágyon idős anyóka feküdt. Mellkasa alig-alig emelkedett. A körülötte lévők a szemüket törölgették. Hipp és Hopp elszomorodott. Itt már nincs mit tenni. Az ő hatalmuk itt véget ér.<o></o>
- Várj csak, valami eszembe jutott – mondta Hipp.<o></o>
A résnyire nyitva hagyott ablakon át besuhantak a szobába, elhelyezkedtek Anyóka feje felett.<o></o>
Anyóka kinyitotta a szemét. Körülnézett, egyenként megszemlélt minden arcot.<o></o>
- Fáradt vagyok, gyerekek. Sok ez a 93 év, már csak pihenni szeretnék – mondta.<o></o>
Aztán ismét lehunyta a szemét és álomba szenderült. Pici boldog mosollyal a szája sarkában indult az örök álmok birodalmába. <o></o>
- Igen – gondolták a többiek – az nagyon sok. Tényleg pihennie kell most már, és elengedték.<o></o>
Hipp és Hopp megilletődötten hagyták el a házat. Legyen bármekkora hatalma is az angyaloknak, itt többet nem tudtak segíteni.<o></o>
A következő ház felett nem érezték a máskor megszokott meleget, ami a kémény füstjével száll a levegőbe. Azám, hisz nem is füstöl a kémény. A szobában két kis öreg kucorgott, kabátokba burkolózva.<o></o>
- Hol lehet a fiunk? Nincs egy szem fa sem vágva, a szenünk is elfogyott. Megfagyunk így – gondolták.<o></o>
Hipp és Hopp követték a gondolatok útját. Pár kilométere a falutól találták meg, akit kerestek. Elakadt a nagy hóban a teherautójával. Pedig sietett volna, a kocsi tüzelővel volt megrakva.<o></o>
Haragudott magára, hogy az utolsó pillanatra hagyta a szüleiről való gondoskodást, és akkor most még ez is……..Miért is nem jött két héttel ezelőtt, akkor még nem volt hó. De a munka.<o></o>
Ugyan, ez csak üres kifogás, dorgálta meg magát mindjárt. Nincs az a munka, ami ne várna meg, amíg a szüleim+ről gondoskodok. Most mit gondolhatnak róla….<o></o>
Hipp és Hopp úgy gondolták, mára elég volt a leckéből. Egyet suhintottak szárnyukkal, a hó felszállt a kerekek mellől a levegőbe, az autó kimozdult a hó fogságából. <o></o>
<o> </o>
A toronyban hat órát harangoztak éppen. A férfi, aki az újságjára borulva aludt az asztalnál, felkapta a fejét a harangszóra. <o></o>
- Hat óra lenne már? Kész vagy a főzéssel? – fordult a feleségéhez.<o></o>
- Kész, persze hogy kész, mindjárt gyertyagyújtás- mondta az asszony.<o></o>
- Akkor pakold be amit főztél, a nagy táskába , öltöztesd fel a gyerekeket melegen, én addig előhozom a kocsit. Átmegyünk anyádékhoz.<o></o>
- De hát éppen Te nem akartál…..mondta reménykedéssel a hangjában az asszony.<o></o>
- Most meg akarok, és erről nincs mit beszélni. <o></o>
- De hát mi történt, semmit sem értek? – kérdezte, de a keze közben sebesen járt, nehogy a férje még meggondolja magát.<o></o>
- Valami furcsát álmodtam. Szamárság, egy felnőtt nem hisz az ilyesmiben, de azért mégis furcsa….Angyalok…..Hipp és Hopp…… Bolondság az egész! De ettől függetlenül, nem akarom még egyszer azt a hibát elkövetni, amit elkövettem a saját szüleimmel. Haragnak nincs helye a családban. Talán anyádék szívesen látnak majd.<o></o>
- Abban egészen biztos lehetsz – mondta az asszony kicsit rekedten. Abban egészen biztos lehetsz.<o></o>
Pillanatok alatt készen lett mindenki. Amikor az asszony ült be a kocsiba a férje mellé, mintha valami végigsimította volna az arcát. Pár másodpercig mintha gyöngyöző kacagást hallott volna a hóesésen át.<o></o>
></o><o
> </o>Az angyalkák puha felhőpárnákon ültek, és hallgatták a főangyalt. Éppen a karácsony esti feladatokról volt szó. Nem mintha nem tudták volna, mi a feladatuk, de néha nem árt emlékeztetni őket sem, ilyentájt sokkal több dolguk akad, mint az év más időszakaiban.<o
></o>Hipp és Hopp, a két jó barát most is egymás mellett ültek egy bárányfelhő szélén, úgy figyeltek az előadásra. <o
></o>Pár pillanat múlva már apró szárnyak suhogása hallatszott; útra kelt a kis csapat. Hipp és Hopp ugyanazt a kis falut kapták feladatul az idén is, ahol tavaly is tevékenykedtek. A Bakony tetején trónolt a falu. Ezen a Karácsonyon hó borította a hegyet. A faluba vezető lejtős úton egy csapat gyerek szánkózott sikongatva. Csak egy kisfiú álldogált szomorúan, nézte a többiek vidám játékát. A két kis angyal közel ment, egészen a kisfiú feje fölé, hogy hallják a gondolatait. <o
></o>- Hiába, nincs mit tenni, a régi szánkóm összetört, Apa pedig az idén nem tud újat venni, hiszen minden pénz kell arra, hogy tudjon enni adni nekünk. Milyen más volt minden, míg anya élt – gondolta a kisfiú.<o
></o>Hipp és Hopp összenéztek. Nem kellett szót váltaniuk, már régen dolgoztak együtt. Szinte egyszerre pillantották meg a kislányt, aki egyedül kínlódva húzta a szánkóját felfelé az emelkedőn. Pár pillanat múlva már a kislány feje felett voltak. Ő csak annyit érzett ebből, mintha parányi madárszárny suhintotta volna meg az arcát. Körülpillantott, és meglátta a vágyakozva nézelődő kisfiút.<o
></o>- Hahó, kisfiú, nem segítenél nekem húzni a szánkót? Utána lecsúszhatunk együtt, meglátod, milyen jól csúszik ez a szánkó. A Nagypapi készítette, még mikor az anyukám kicsi volt.<o
></o>A kisfiú kipirosodott arccal futott a kislányhoz, most már együtt húzták a szánkót. <o
></o>A két angyal még kicsit hallgatta a beszélgetésüket, de tovább kellett menniük. Sok feladatuk volt még aznap estére. A falu közepéről még visszanéztek, most már senki nem állt magányosan a többiek között.<o
></o>- Vajon melyik lehet az ő házuk? – kérdezte Hipp.<o
></o>- Úgy érzem, az a takaros, szép tiszta porta ott, a rozoga, szélhimbálta kapuval –felelte Hopp.<o
></o>- Igazad lehet – felelte Hipp, és máris mindketten a ház fölé repültek. <o
></o>Bepillantottak az ablakon. A takaros szobában egy anyuka éppen vacsorát főzött. Időnként megállt egy pillanatra, elmélázva fürkészett ki az ablakon. Szemeiben annyi szomorúság bujkált, még a két angyal szívét is megütötte. Azért a biztonság kedvéért belestek a szoba ablakán is. A cserépkályha mellett a hintaszékben idős apóka ringatta magát. Pápaszeme lecsúszott az orra hegyére, az újságja az ölében hevert. <o
></o>- Ők azok, tévedés kizárva – gondolta Hipp és Hopp.<o
></o>Éppen jókor érkeztek, az anya kitárta az ajtót, hogy Cirmit kiengedje a friss levegőre. A két angyal besuhant az ajtórésen. Picit megpihentek Apóka feje felett, aki felpillantott szundikálásából. Hosszabban időztek Anya feje felett. Itt kicsit nehezebb dolguk volt. Anya megint elgondolkozott, majd megszólalt:<o
></o>- Apuska, gondoltam valamit. Már két éve magunkban karácsonyozunk. Nem jó ez így senkinek. A kislányt is sajnálom, hiányzik neki az apja. A ház körül is elkelne már a férfimunka. El kell eresztenem Gábort, már úgysem hozhatom vissza. A szomszéd is egyedül van két éve. Elnézem azt a kisfiút, olyan bánatos mindig. Neki is szüksége lenne az anyai gyöngédségre. Apuska, mit szólna hozzá, ha ma estére áthívnám a szomszédot a kisfiával együtt, azután majd meglátjuk.<o
></o>Apóka hosszan vizsgálta a lánya arcát, mielőtt megszólalt.<o
></o>- Én már régen gondoltam erre, de meg kellett várnom, amíg megérik benned az elhatározás. Tegyél úgy, lányom, ahogy mindenkinek a legjobb.<o
></o>Ahogy mindenkinek a legjobb….Anya egy kabátot terített a hátára, és elindult a szomszéd ház felé. A kapuban összetalálkozott a lányával. Kéz a kézben ballagtak a szomszéd kisfiúval, összefogott kezükben a szánkó kötele. Anya megállt egy pillanatra, megsimogatta a kisfiú arcát. <o
></o>- Eredjetek be, szívem. Mindjárt jön a papád is. Éppen most indulok, hogy áthívjam. Azt szeretném, ha nálunk töltenétek a Karácsony estét. <o
></o>A kisfiú szemeiben alig látható örömfény villant fel. Nem szólt semmit, csak egy pillanatra odaszorította arcát a nő kötényéhez.<o
></o>A két kis angyal összecsattintotta a tenyerét. Anya egy pillanatra felkapta a fejét, de mindjárt meg is rázta.<o
></o>- Bolondság az egész, már képzelődöm is. Még ilyet! Mintha valaki tapsolt volna……<o
></o>Hipp és Hopp máris indultak tovább, a többi már nem rájuk tartozik. Lassan sötétedni kezdett, a házak ablakán csillagszórók, gyertyák fénye világított ki. A levegőben mézeskalács illata terjengett.<o
></o>- Nézd csak ott!- mondta Hopp.<o
></o>A ház ablakai sötétek voltak, csak egy szobából szűrődött ki sápadt lámpafény. A szobában többen is voltak. Az ágyon idős anyóka feküdt. Mellkasa alig-alig emelkedett. A körülötte lévők a szemüket törölgették. Hipp és Hopp elszomorodott. Itt már nincs mit tenni. Az ő hatalmuk itt véget ér.<o
></o>- Várj csak, valami eszembe jutott – mondta Hipp.<o
></o>A résnyire nyitva hagyott ablakon át besuhantak a szobába, elhelyezkedtek Anyóka feje felett.<o
></o>Anyóka kinyitotta a szemét. Körülnézett, egyenként megszemlélt minden arcot.<o
></o>- Fáradt vagyok, gyerekek. Sok ez a 93 év, már csak pihenni szeretnék – mondta.<o
></o>Aztán ismét lehunyta a szemét és álomba szenderült. Pici boldog mosollyal a szája sarkában indult az örök álmok birodalmába. <o
></o>- Igen – gondolták a többiek – az nagyon sok. Tényleg pihennie kell most már, és elengedték.<o
></o>Hipp és Hopp megilletődötten hagyták el a házat. Legyen bármekkora hatalma is az angyaloknak, itt többet nem tudtak segíteni.<o
></o>A következő ház felett nem érezték a máskor megszokott meleget, ami a kémény füstjével száll a levegőbe. Azám, hisz nem is füstöl a kémény. A szobában két kis öreg kucorgott, kabátokba burkolózva.<o
></o>- Hol lehet a fiunk? Nincs egy szem fa sem vágva, a szenünk is elfogyott. Megfagyunk így – gondolták.<o
></o>Hipp és Hopp követték a gondolatok útját. Pár kilométere a falutól találták meg, akit kerestek. Elakadt a nagy hóban a teherautójával. Pedig sietett volna, a kocsi tüzelővel volt megrakva.<o
></o>Haragudott magára, hogy az utolsó pillanatra hagyta a szüleiről való gondoskodást, és akkor most még ez is……..Miért is nem jött két héttel ezelőtt, akkor még nem volt hó. De a munka.<o
></o>Ugyan, ez csak üres kifogás, dorgálta meg magát mindjárt. Nincs az a munka, ami ne várna meg, amíg a szüleim+ről gondoskodok. Most mit gondolhatnak róla….<o
></o>Hipp és Hopp úgy gondolták, mára elég volt a leckéből. Egyet suhintottak szárnyukkal, a hó felszállt a kerekek mellől a levegőbe, az autó kimozdult a hó fogságából. <o
></o><o
> </o>A toronyban hat órát harangoztak éppen. A férfi, aki az újságjára borulva aludt az asztalnál, felkapta a fejét a harangszóra. <o
></o>- Hat óra lenne már? Kész vagy a főzéssel? – fordult a feleségéhez.<o
></o>- Kész, persze hogy kész, mindjárt gyertyagyújtás- mondta az asszony.<o
></o>- Akkor pakold be amit főztél, a nagy táskába , öltöztesd fel a gyerekeket melegen, én addig előhozom a kocsit. Átmegyünk anyádékhoz.<o
></o>- De hát éppen Te nem akartál…..mondta reménykedéssel a hangjában az asszony.<o
></o>- Most meg akarok, és erről nincs mit beszélni. <o
></o>- De hát mi történt, semmit sem értek? – kérdezte, de a keze közben sebesen járt, nehogy a férje még meggondolja magát.<o
></o>- Valami furcsát álmodtam. Szamárság, egy felnőtt nem hisz az ilyesmiben, de azért mégis furcsa….Angyalok…..Hipp és Hopp…… Bolondság az egész! De ettől függetlenül, nem akarom még egyszer azt a hibát elkövetni, amit elkövettem a saját szüleimmel. Haragnak nincs helye a családban. Talán anyádék szívesen látnak majd.<o
></o>- Abban egészen biztos lehetsz – mondta az asszony kicsit rekedten. Abban egészen biztos lehetsz.<o
></o>Pillanatok alatt készen lett mindenki. Amikor az asszony ült be a kocsiba a férje mellé, mintha valami végigsimította volna az arcát. Pár másodpercig mintha gyöngyöző kacagást hallott volna a hóesésen át.<o
></o>
Aranyos
A négy gyertyagyújtás
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent négy hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik.
A gyertyagyújtás a keresztény mitológiában annak a fontos események a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz.
Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást jelképezi.
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent négy hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik.
A gyertyagyújtás a keresztény mitológiában annak a fontos események a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz.
Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást jelképezi.
A meglepetés naptára
Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ez a szokás is fiatal, a XIX. században egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására, hogy könnyebben várja a Szenteste eljöttét. Az anyuka a betlehemi jászol mintájára egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. Később a felnőtt fiú nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, tovább terjesztette és maga is árusított kalendáriumokat.
Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ez a szokás is fiatal, a XIX. században egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására, hogy könnyebben várja a Szenteste eljöttét. Az anyuka a betlehemi jászol mintájára egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott. Később a felnőtt fiú nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, tovább terjesztette és maga is árusított kalendáriumokat.
http://www.icq.com/friendship/pages/browse_page_18991.html
A kreatív Mikulás több zenei stílusban is énekel neked!
Sőt, karácsonyi koncertet is kapsz!
http://www.icq.com/friendship/
Advent és Karácsony - vers - Füle L.: A Gyermek
Füle Lajos: A GYERMEK
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
Füle Lajos: A GYERMEK
Farkas üvöltött kinn az éjben,
s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve
eljött a Gyermek Betlehemben
mezítelen, mint bármely ember.
Fektették szalmás jászolágyba,
de csillag volt a koronája,
csillag a hűvös, messzi égen.
Ő meg testének börtönében
oly egyszerű volt, oly parányi!
Nem isteni és nem királyi.
És mégis... eljöttek királyok,
s a pásztorok is rátaláltak,
mert hittek égi, szent jelekben
/oly egyszerű s oly érthetetlen/.
Feküdt a Gyermek csendben, mintha
nem érdekelte volna mirrha,
tömjén, arany, a bámuló nép,
s nem értve semmi földi szót még,
de sejtve már a gúnyt, keresztet,
megremegett és sírni kezdett.
Hasonló témák
