Advent és Karácsony

Tompa Mihály:
Karácsonykor
Hullámzó érzemény között
Jövén az úrnak templomából:
Lelkemben még sok visszahangzik
A halott ígének szavából.<o>
</o> Ugy tetszik, mintha hallanám:
Mikép zendűl a pásztor-ének,
Sziv és ajk hű összhangzatában
Az istenember nagy nevének.<o></o>
A megváltó ma született...!
Betölt az évek teljessége...
Dicsőség Istennek mennyégben!
Az emberekhez égi béke!<o></o>
De szívem rögtön elszorul
Miatta sajgó fájdalomnak,
Midőn tovább zendűl az ének:
Legyen szabadság a raboknak!<o></o>
Az árva népre gondolok...
S jövén az úrnak templomából:
Lelkembe kinnal ez nyomul be
A halott igének szavából.



Kormorán
Karácsony

Babits Mihály:

Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted ro
Babits Mihály:






Kormolán
Karácsony

<table style="border-collapse: collapse;" id="AutoNumber1" border="0" bordercolor="#111111" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td width="24%"></td> <td width="53%"> </td> <td align="center" width="23%"> </td> </tr> </tbody></table> A király azonban egyre jobban bosszankodott, mert a fiú mindig elaludt a tanítási órákon. Hiába magyarázta neki a tűzmester az ágyúk beállításának tudományát, hiába igyekezett a vívómester minél ötletesebb cseleket mutatni neki, a kis királyfit ezek nem érdekelték. Néha odament az ablakhoz, kinézett a várudvarra, nézte az embereket, amint az udvaron dolgoztak.
A király egyre morcosabb lett, és azt mondta a fiának:
- Fiam, így semmire sem viszed! Hogy lesz nekünk még nagyobb és még gazdagabb országunk?
Volt egy nagy gyakorlótér a vár előtt, ahol nem nőtt fű, mert a hadsereg mindennap ott gyakorlatozott: „Jobbra át! Balra át! Hátra arc!" Masíroztak a széles, kopár térségen széltében-hosszában.
Egyik tavasszal, amikor a király kinézett a hálószobája ablakán - onnan jól rá lehetett látni erre a kopár térre - és gyönyörködni kívánt a hadsereg felvonulásában, azt kellett látnia, hogy a kopár területen mindenféle növény, virág, gizgaz burjánzik. Papsajt is volt ott, meg tulipánok nőttek egymás mellett és búzavirág meg bogáncs, sok bogáncs volt a gyakorlótéren.
A király a fejéhez kapott. - Ki csinálta ezt? - és hívatta a kancellárt. A kancellár félve ment be, mert tudta, hogy a kis királyfi volt az, aki még egy hónappal azelőtt teleszórta növénymaggal a gyakorlóteret. Akkor éppen pihent a katonaság, úgyhogy volt ideje kinőni a növényeknek.
- Ha a fiam volt - kiabált a király -, akkor jöjjön be, majd ellátom én a baját! - A kancellár behúzott nyakkal elsomfordált.
A fiú épp ekkor érkezett vidáman, mit sem sejtve:
- Apám! Látta már a gyakorlóteret?
De a királynak szikrát szórt a szeme, és ágaskodott benne az indulat: - Nem vagy a fiam többé! Én belőled nagy hadvezért és világhódító uralkodót akartam nevelni, te pedig nevetségessé tettél engem ország-világ szeme láttára. Tágulj a palotából, de még az országból is!

No, a kis királyfi megszeppent. Vállára vette a tarisznyát, belerakott egy-két hamuban sült pogácsát, elindult az országúton, és sokáig nem látta senki.
A király pedig első haragjában még futárokat sem küldött utána, meg sem nézte, hogy milyen irányban tűnik el az alakja a messzeségben. Hanem előhívatta a hadvezérét, aki egy nagy, dicső marcona harcos volt, és így szólt hozzá:
- Ezentúl te vagy a felelős azért, hogy az országunk még nagyobb és gazdagabb legyen. Támadd meg az északi szomszédunkat meg a nyugatit, aztán majd jöhet a másik kettő!
A hadvezér kiirtatta a sok bogáncsot a gyakorlótéren, s tovább masíroztatta a katonákat. De a szomszéd királyok megneszelték, hogy valami támadás készül, mert sűrű porfelhő terjeng a gyakorlótér fölött. Úgyhogy összefogtak, és amikor a nagy marcona elindította a támadást, már szövetségeseket talált a másik oldalon, és súlyos vereséget szenvedett.
Ekkortól kezdve az ország állapota romlani kezdett. Hadisarcot kellett fizetniük, mert elvesztették a csatát. Az embereknek megfogyatkozott a reményük. Látták, hogy a király öregszik, a királyfi elment.
- Ha a király meghal, nem lesz utóda, hiszen ki tudja, merre jár a trónörökös - mondogatták sóhajtozva.
Nőtt a gabona a mezőn, de nem aratták le, a madarak kicsipegették a kalászokból a magokat. Nagy-nagy szegénységbe süllyedt az ország.
Teltek az évek, a királynak szaporodtak a fején az ősz hajszálak, a szomorúság pedig nőttön-nőtt a szívében.
- Elzavartam a fiamat - bánkódott. - Mit tegyek? Azt sem tudom, hol van, merre jár. De jó volna, ha visszajönne! Én nem bánom, már nagy cserjéket, bokrokat is ültethetne a gyakorlótérre, csak legyen itt!
Egyik nap a király megfáradva lesántikált a lépcsőn a régi gyakorlótérre, amit most megint gaz borított, mert már régóta nem masírozott rajta senki, és kiáltozni kezdett a madaraknak:
- Madarak, szálljatok ide! Repüljetek ide hozzám!
És halljatok csodát, odagyűltek először a fecskék, a verebek, majd a rigók, még a baglyok is fölkeltek, mert hallották a király szavát, és ők is odarepültek álmosan.
- Mi történt, mit kíván az uralkodó? A király pedig megkérte őket:
- Madarak, szálljatok el a négy égtáj felé, és ha látjátok a fiamat, szóljatok neki, hogy visszavárom, jöjjön haza!
A madarak megértették a szavakat, fölrepültek, és elszálltak. A verebek északnak, a fecskék délnek, a baglyok nyugatra repültek, a rigók pedig keletre, s a többiek is a szélrózsa minden irányába.
A király fölment a szobába, ahol annak idején a fia lakott. Szépen berendezett gyerekszoba volt. Szólt az asztalosmesternek:
- Asztalosmester, készíts egy nagyobb ágyat! Ha megjön a fiam, ebben a gyerekágyban már nem fér el.
Ő maga pedig seprűt vett a kezébe, és kitakarított. Lepókhálózott a fia szobájában, megmosta az ablakot, újságpapírral fényesre dörzsölte, és kinézett a fényes ablakon, hogy jön-e a fiú. Minden este megvetette az ágyát, hogy ha éjszaka jön, akkor le tudjon feküdni. Reggel ismét bevetette. Gyakran nem is aludt. Éjjel ott ült, nézte a holdat. Figyelte a kanyargó országutat, hogy feltűnik-e már az a fiú.
Teltek a hónapok, az évek. Egyre nagyobb lett a szegénység az országban, az emberek egyre reménytelenebbé váltak. Hiába szálltak el a madarak, nincs meg a fiú, nincs.
Egy napon aztán a dombtetőn megjelent egy alak. Különös alak volt, széles szárnyú köpönyeget viselt, ami különböző színű foltokból volt összevarrva. Mintha egy csavargó lett volna. Egy kis asztal volt az egyik kezében, a másik hóna alatt pedig egy hangszer, talán hegedű.
- Kicsoda ez, csak nem egy vándormuzsikus? - találgatták a gyerekek.
- Milyen szerzet ez? Garabonciás? - gyanakodtak az öreg nénik.
- Ki lehet, ki lehet?
Aztán az idegen beérkezett a régi gyakorlótérre, és ott megállt. A király kinézett az ablakon, és megdobbant a szíve:
- Ez a fiam lesz! - megismerte a nagy köpeny alatt is. Leszaladt hozzá, volt nagy öröm! Megölelték egymást. De az emberek még mindig nem ismerték föl az érkezőt.
A fiú ekkor így szólt a királyhoz:
- Apámuram! Amint hazatértemben végighaladtam az országon, azt láttam, hogy mindent a szegénység emészt. A házak teteje beszakadt, beroskadt, a mezőn szabadon burjánzik minden, ugarrá lett a termőföld. Éhesek az emberek, mindenhol panaszszót hallottam. Itt ez a kis asztal, csodákra képes! Most figyeljen apámuram!
A királyfi hangos parancsszót kiáltott:
- Teremjen ezen az asztalon minden jó falat! Tejbegríz, spenót, sárgarépa-főzelék, sült csirke s minden, ami szem-szájnak ingere! - Megterült az asztal, minden ínycsiklandozó falat rajta volt.
Jöttek az emberek, nézték: - Szabad ebből enni?
- Szabad - felelte a király -, kóstoljon meg egy kis olajbogyót, néne! - És a néne evett egy kis olajbogyót, mindenki jóllakott.
Igen ám, de hát az ország még mindig szegény volt. Úgyhogy a királyfi levette a köpenyét, földobta a magasba, a sok folt mind szétrepült és lehullott az ország különböző pontjain. Ahová sárga folt esett, ott sárgálló búzatábla termett a helyén, ahová zöld, ott mező, legelő, ahová kék, ott kis tó csillogott, halastó, ahová barna, ott erdő, ahová piros, ott pedig piros cserepes ház. Egy csapásra megújult az egész ország.
De az emberek még mindig csak ültek szótlanul:
- El sem hisszük! Ez a mi országunk? De valahogy az életet is újra kellene kezdeni.
Végül a királyfi elővette a hegedűt is, és játszani kezdett rajta. Amint játszott, az emberek szívébe visszatért a remény, öröm töltötte el őket, lelkesültség. Ekkor nyílt fel a szemük:
- Megjött a királyfi, most ismertük föl! Jaj, de jó, ismét van ura az országnak! Újból rendben mennek a dolgok!
Az emberek vidáman hazaindultak, és az ország megint olyan virágzó és gazdag lett, mint kezdetben volt.
(Izaiás 35, 1-6)
Advent elején ráébredhetünk arra, hogy hasonlítunk ehhez az öreg királyhoz. Száműztük az Istent. Az ember mindig, amikor csak a saját gondolatai szerint próbálja rendezgetni a jövőjét és gazdagítani a saját országát, akkor az Isten egy kicsit mindig hátrébb húzódik, elvonul. Később aztán kiderül, hogy ennek az életmódnak szegénység és kiüresedettség, elárvultság lesz a következménye, és hosszú távon nem a gazdagodás. És ekkor vissza kell hívnunk az Istent. Visszahívni, bevallani neki, hogy „árván maradtunk, elhagyatottá lettünk".
De nem elég csupán várni, hanem készülni is kell. Megvetni az ágyát, hiszen kisgyerekként jön közénk, kitakarítani a szobáját; és akkor, amikor megérkezik, ismét meghozza mindazt, amire szükségünk van. Az ételt is, a biztonságot is, a lelki boldogságot is.

<table style="border-collapse: collapse;" id="AutoNumber1" border="0" bordercolor="#111111" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td width="24%"></td> <td width="53%"> </td> <td align="center" width="23%"> </td> </tr> </tbody></table> Karácsony táján mindig előkerül az az evangéliumi rész, amikor a napkeleti bölcsek, ezek a titokzatos vándorok, meglátják a betlehemi csillagot, és elindulnak, követik Betlehembe. A templomokban úgy is megemlékeznek róluk, hogy kiállítják a szobraikat a jászol mellé. Ott állnak, az egyiknek a kezében az arany, másiknál a tömjén, a harmadiknál a mirha.
Kik is lehetnek ezek a királyok vagy napkeleti bölcsek, nem tudjuk pontosan. De talán az egyik, a Gáspár, az egy olyan király lehetett, akinek minden kívánságát teljesítették, akinek az akaratát udvari emberek százai, ezrei lesték. Hogyha éppen zenére támadt kedve, akkor az udvarmester már intett is, jött a zenekar, húzta a talpalávalót. Amikor látták, hogy Gáspár királynak a figyelme ellankad, már kevésbé örül ennek a zenének, akkor ismét egy intésbe került és lecserélték az együttest, jött egy másik, másféle muzsikával. Ha Gáspár királynak focizni támadt kedve, már elő is állt a nemzeti válogatott, és ő is játszhatott. Persze meg volt hagyva mindenkinek, hogy itt ma csak Gáspár királynak szabad gólt lőni, úgyhogy az ellenfél játékosai is neki passzolták a labdát, és azt vette észre, hogy ha a kapura rúg, akkor a kapus direkt a másik irányba vetődik, nehogy véletlenül kifogja az ő lövését. Így bizony hamar unalmassá vált az élet.
Ahogy teltek-múltak a hónapok és az évek, Gáspár király elveszítette a kedvét. Nem telt már öröme sem a zenehallgatásban, sem a sportban, hanem csak ült a trónteremben és kedvetlenül nézett maga elé. Pedig az udvari emberek változatlanul megpróbálták kitalálni mindenféle szándékát. Gáspárban pedig lassan megérlelődött az elhatározás, hogy világgá megy és új életet kezd. Egyik este, amikor már mindenki aludni tért, kinézett a trónterem ablakán, s meglátta a csillagot az ég alján. Azt gondolta, ez alkalmas idő arra, hogy útra keljen. Lepedőket csomózott össze, leeresztette az ablakból, egészen a földig ért a vége, majd fogta magát, s lemászott rajta. Odalent nyakába vette a vándortarisznyáját, és elindult a csillag nyomában.
A második napkeleti bölcset, aki a jászol mellett áll, úgy hívjuk, Menyhért király. Ez a Menyhért talán egy híres orvos volt. Egy orvos, aki sokféle betegséget ismert, és nagyon sok beteget meggyógyított. Jöttek hozzá az emberek, és nem is kért sok pénzt a gyógyításért, csak annyit, amiből a legszükségesebbekre futotta. Örömmel, szívességből gyógyította az embereket. De hiába híres orvos valaki, vannak olyan betegségek, szenvedések, amiken még ő sem tud segíteni. Ez volt neki a legnehezebb: látnia azt, hogy emberek szenvednek, s hiába szedi össze minden tudományát, képtelen rajtuk segíteni. Arra vágyott, milyen jó lenne, ha találna egy tudós könyvet vagy egy bölcs embert, akitől megkérdezhetné, hogy miért is szenved az ember a földön. Ekkortájt látta meg egyik este ő is a csillagot. Könyveiben olvasott róla, hogy amikor ez a csillag megjelenik, egy nagy királyhoz vezeti a vándorokat, akik követésére vállalkoznak, s arra gondolt, hogy talán ez a király majd válaszolni tud a kérdésére.
A harmadik: Boldizsár. Boldizsár arca fekete. Úgy is hívjuk, hogy a szerecsen király. Valahonnan messziről, talán Afrikából jött. Ki is lehetett ő? Talán egy olyan király volt, akinek megtetszett egy szomszédos ország királylánya, és feleségül szerette volna venni. A királylány apja kihirdette, hogy jöjjenek a kérők, álljanak hosszú sorba, és aki megtetszik az ő lányának, annak adja a kezét. Úgyhogy Boldizsár is föltarisznyázott, és elment, beállt a kérők sorába, de azt látta, hogy mindegyik kérő szomorú arccal bandukol ki a trónteremből, úgy látszik, hogy a királylány nagyon válogatós lehetett. Amikor ő is bekopogott a trónterem ajtaján, és megállt a királylány előtt, elámult annak ragyogó szépsége láttán. De a gyönyörű lány ráemelte a tekintetét, és kinevette őt.
- Te meg mit keresel itt, te kormos képű? - kérdezte. - Csak nem gondolod, hogy hozzád megyek feleségül? Eredj innét, keress egy csillagot, mosd meg a fényében az arcodat, és hogyha a csillagfénytől hófehérré válik a bőröd, akkor gyere vissza! Akkor talán hozzád megyek. Boldizsár erősen elhatározta, hogy ő csak azért is elveszi ezt a királylányt. Nehéznek találta a feladatot, de arra gondolt, hogy nehéz-nehéz, de talán mégsem lehetetlen. Este, amikor feljött a hold és a csillagok, egészen az ég alján meglátta a betlehemi csillagot. Nem tudta, honnan került elő, merre tart, de azt látta, hogy alacsonyan halad. Nagyon megörült.

- Ezt nyakon csípem - határozta el. Vette a királyi lepkehálóját, és elindult a palotából a csillagot követve.
A három király találkozott egy útkereszteződésnél, ahol elmesélték egymásnak, hogy ki miért indult útnak. Majd Menyhért, az orvos így szólt:
- Nem tudom, hogy ti megtaláljátok-e, amit kerestek, mert ez a csillag egy királyhoz vezet, de talán ő orvosolni tudja a ti nehézségeiteket, bajaitokat is, úgyhogy, azt javaslom, menjünk tovább együtt.
Így közösen folytatták útjukat. Mentek-mentek, falvakon, városokon keresztül, míg végül elérkeztek egy barlanghoz. A barlangban ott állt a jászol szalmával bélelten, és a szalmán ott feküdt a kisgyermek, Jézus, mellette Mária és József. A bölcsek köszöntötték őket, s megkérték Máriát, hadd vessenek egy pillantást a kis újszülöttre.
Miközben a gyermeket nézték, Gáspár király arra gondolt, hogy ez a kisbaba mennyire fázhat, hiszen itt hideg van, csak egy ökör meg egy szamár áll körülötte, azok fújják rá a párát, azzal próbálják melengetni. Eszébe jutott, hogy a királyi palástját levehetné és ráteríthetné. Meg is tette, és ekkor hirtelen megvilágosodott előtte, hogy miért volt ő eddig boldogtalan és kedvetlen. Bizony azért, mert mindenki az ő akaratát, az ő kívánságát leste, és mindenki neki akart szolgálni. Neki játszottak a zenészek, a sportolók, de arra nem volt már lehetősége, hogy ő ajándékozzon meg másokat. Hirtelen megérezte azt, hogy ajándékot adni másnak, ez ad értelmet és örömet az embernek. Elhatározta, hogy visszatér az országába, és ezt fogja gyakorolni.
Menyhért király pedig, ahogy nézte a jászol mellett a kicsit, arra gondolt, hogy ez a kisgyerek is felnő egyszer. És mintegy látomásként megjelent neki, hogy ez a kisgyerek, már felnőttként, szintén szenvedni fog, mert az emberek majd keresztre feszítik. De a szenvedése nem lesz fölösleges, mert ezáltal ennek a kisgyereknek az apja, aki maga az Isten, meggyógyítja minden ember szenvedését. Menyhért egyszerre megnyugodott. Tudta, hogy néhány nap múlva visszatér a szegényei közé, gyógyítani őket, de már nemcsak orvosságot ad nekik, hanem el tudja nekik mondani, hogy van valaki, aki azoknak a szenvedéseknek a titkát is ismeri és gyógyítja, amiken ő nem tud segíteni.
Végül a harmadik, Boldizsár, szintén ott állt a jászol mellett, és azt látta, hogy a kisgyerek ránevet. Meghökkent.

- Nahát, ilyen fekete az arcom, és mégis mosolyog rám valaki? Így is jó vagyok, így is szeret engem? Akkor nem kell nekem az a királylány. Találok valaki mást helyette, aki ehhez a kisgyerekhez hasonlóan mosolyogni fog rám. Nem kell nekem csillag meg csillagfény, nem kell nekem az arcomat tisztára mosni, engem így is lehet szeretni! - És hirtelen vidám lett a szíve, és szökdellni lett volna kedve, hogyha nem lett volna olyan méltóságos király.
Kis idő múltán a napkeleti bölcsek hazatértek otthonukba, mindegyik azzal az üzenettel a szívében, amit a jászol mellett kapott az újszülöttől.


Kormolán
Karácsony

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td align="right" background="/nfimages/mb-bgr.gif" width="100%"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td></td><td>
</td><td class="sb" valign="top">
</td></tr></tbody></table></td><td> </td></tr></tbody></table> <table bgcolor="#eee9d7" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td background="/nfimages/mb-l.gif"> </td><td> </td><td class="message" width="100%"> </td></tr></tbody></table>

<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td align="right" background="/nfimages/mb-bgr.gif" width="100%"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td></td><td> </td><td class="sb" valign="top">

</td></tr></tbody></table></td><td>
</td></tr></tbody></table> <table bgcolor="#eee9d7" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td background="/nfimages/mb-l.gif">
</td><td>
</td><td class="message" width="100%">
</td></tr></tbody></table>

Mentes Mihály:

Mária Szűzanya

Mária, Szűzanya Názáretből indul útnak.
Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak.
Madárkák zengenek, az ég is ráragyog:
Földön még nem esett íly nagy dolog
Mária szent szívén dobog szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában.
Altatja kis fiát hideg téli éjszakában:
„Szívembről leszakadt Isteni magzatom,
Ó hogy szent véredet én adhatom!
Szíveddel egy szívem áldott, örök boldogságban.”

XVII. sz.

Forrás: Magyar Cantionale







Kormorán
Karácsony

Ady Endre:

Karácsony – Ma tán a béke...

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

1899




Kormolán
Karácsony

Brian Crain - A Traditional Christmas






1. Joy To The World (03:5
2. Ave Maria (03:36)
3. Silent Night (03:07)
4. Peacefulness (03:51)
5. O Holy Night (04:04)
6. Jesu, Joy of Man's Desiring (03:14)
7. The First Noel (03:19)
8. Amazing Grace (05:32)
9. Away in the Manger (03:05)
10. It Came Upon the Midnight Clear (03:33)
11. God Rest You Merry Gentlemen (03:27)
12. O Little Town of Bethlehem (03:31)
13. Shimmering Lights (03:16)
14. We Three Kings (03:20)
15. Hark! The Herald Angels SIng (01:02)


http://rapidshare.com/files/145240778/www.Kold9.com__BriCraATraChri256.rar

Rar pass: kold9.com

Kenny G - The Greatest Holiday Classics


1|We Wish You a Merry Christmas
2|Deck the Halls/The Twelve Days of Christmas
3|Joy to the World
4|Have Yourself a Merry Little Christmas
5|Sleigh Ride
6|Miracles
7|Jingle Bell Rock
8|White Christmas
9|Winter Wonderland
10|My Favorite Things
11|We Three Kings/Carol of the Bells
12|Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!
13|Ave Maria
14|Chanukah Song
15|Jingle Bells
16|I'll Be Home for Christmas


http://rapidshare.com/files/74441086/www.Kold9.com__kegTheGreHoCla.part1.rar
http://rapidshare.com/files/74441012/www.Kold9.com__kegTheGreHoCla.part2.rar

Rar pass: kold9.com

Armik - Christmas Wishes (2006)


1. Silent Night
2. The First Noel
3. Little Drummer Boy
4. Feliz Navidad
5. God Rest Ye, Merry Gentleman
6. Hark! The Herald Angels Sing
7. Jingle Bells
8. Do You Hear What I Hear
9. What Child Is This?
10. Dancing Angels
11. Christmas Solo


http://rapidshare.com/files/68682196/www.Kold9.com__2006Ches.rar

Jelszó: kold9.com

Bradley Joseph - Christmas Around The World


1. Quickly on To Bethlehem (Przybiezeli do Betlejem) - Poland
2. God Rest Ye Merry, Gentlemen - England
3. Ríu, Ríu Chíu - Mexico
4. Sheep Fast Asleep (Hitsuji wa Nemureri) - Japan
5. I Am So Glad Each Christmas Eve (Jeg er glad hver Julekveld) - Norway
6. Far Away On Christmas Day - USA
7. Praise The Lord O My Soul - Russia
8. Silent Night (Stille Nacht) - Austria
9. Joy To The World - Germany
10. He Is Born (IL est ne) - France
11. A Minnesota Snowfall - USA
12. Hark! The Herald Angels Sing - Germany

http://rapidshare.com/files/139714634/BJ-XmasATW.rar

Rar pass: newage4all.blogspot.com

Chris Botti - December

Tracklist:

1|The Christmas Song
2|First Noel
3|Let it Snow, Let it Snow, Let it Snow
4|Hallelujah
5|Perfect Day
6|Santa Claus is Coming to Town
7|O Little Town of Bethlehem
8|Winter Wonderland
9|Little Drummer Boy
10|Hark! the Herald Angels Sing
11|Have Yourself a Merry Little Christmas
12|Silent Night
13|I'll Be Home For Christmas


http://rapidshare.com/files/115599887/www.Kold9.com__chrbottDcmbr.rar

Jelszó: kold9.com

Dave Koz & Friends - A Smooth Jazz Christmas - 2001


1. Smooth Jazz Christmas Overture (08:32)
2. The Christmas Song (04:55)
3. O'Tannenbaum - Sleigh Ride Medley (04:04)
4. Peter White - Silent Night (04:33)
5. Dave Koz and David Benoit - Beneath The Moonlit Sky (03:05)
6. Rick Braun - Little Drummer Boy (04:27)
7. David Benoit - Hark! The Herald Angels Sing (04:09)
8. Kenny Loggins - December Makes Me Feel This Way (03:38)
9. Brenda Russell - Boogie Woogie Santa Claus (03:20)
10. Dave Koz and Peter White - Have Yourself A Merry Little Christmas (03:48)
11. Brenda Russell, David Benoit and Dave Koz - White Christmas (03:21)
12. Dave Koz - Eight Candles (03:36)
13. Brenda Russell - Get Here (04:59)
14. 'Twas The Night Before Christmas (03:57)


http://rapidshare.com/files/145520051/www.Kold9.com__DavKozASmJaChr.part1.rar
http://rapidshare.com/files/145520076/www.Kold9.com__DavKozASmJaChr.part2.rar

Jelszó: kold9.com

Karácsonyi műsorra készülve sok jó zenére akadtam.
Remélem nem bánjátok, hogy összemazsoláztam mindazt, amit eddig a www.kold9.com -on találtam. Ugyan még én sem ismerem mindet, de amit eddig sikerült letöltenem az nekem tetszik.

Ha tetszik holnap szívesen tovább folytatom.
(Szívesen feltennék a saját Cd-imből is, de sajnos feltöltéshez nagyon lassú az internet nálam.)
Szeretettel: C*

Köszönjük clívia!
Bármit szívesen veszünk ami Az Adventtal és a Karácsonnyal kapcsolatos. Egyet lementettem és kódot kér.
Áldja az Úr munkádat
Kata

H. M. R.:

A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt … azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
– ez már nem emlék, –
a karácsonyi ajtót lesem még!
Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!
Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött … s már küszöbén élek!

Hódsághy Béla:

Fenyőfát vettem

Fenyőfát vettem kint a téren,
Sudár fenyő volt, égbenőtt.
Pár gyerek fázott a fehéren
Szikrázó Jézusfák előtt.
Kisebb, nagyobb… Az arcuk éke
Csupa piroskék rózsa volt,
S gyöngytiszta szemük szögletébe
Egy árva könnycsepp haldokolt.
A vásárt leste valahánya,
Dámát urat, ki felcsapott.
Az árus hümmög: Vigye kánya!
Én mondogatom: Drága bot!
A szót ők mint a halak, pedzik,
A kis halak a kenyeret,
S hogy állt az alku, szól az egyik:
Elviszem én az úr helyett.
A fát, fillér az ára, ötven!
Csak negyven! mond egy kis deres.
Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem
S már a könyök is árverez.
Nevetve mondtam nékik: Ácsi!
Nem lesz a pénzből így misem!
Apróka hang zokogta: Bácsi,
Egy kis kenyérért elviszem!
Egy kis kenyérért… Sírt, sikoltott,
A téren végigvert a hang.
Éreztem, fent a dómban oldott
Kötéllel zúg a nagy harang.
Nem húzza, veri félre senki,
Csak ép a mázsás döbbenet,
A könnyes Isten kéri, zengi
A kenyeret, kenyeret.




Kormolán
Karácsony

<table id="table1" align="center"><tbody><tr id="table1"><td class="oszlop2">

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő,
Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.
Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának,
Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,
Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.

Csendes éj, drága szent éj.
Mindenek álma mély.
Nincs fönn más csak a drága szent pár,
Várja gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot, nagy ég!
Küldj le rá álmot, nagy ég!
Csendes éj, drága szent éj.
Örvendj szív, bízva élj!
Isten gyermeke áldva néz rád.
Hív az óra, mely víg reményt ád.
Jézus a földre leszállt,
Jézus a földre leszállt.
Csendes éj, drága szent éj.
Pásztor nép gyorsan kélj!
Halld az angyali alleluját,
Száll itt zengve s a távolon át.
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk él!

Havas határon ezüst karácsony.
Reszket a holdfény fenyőfa ágon.
Havas határon arany karácsony.
Izzik a csillag fenyőfa ágon.

Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív;
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív pásztorok, magasztaljuk.
Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk,
Aki ma váltságot hoztál nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
Megnyitád szent Atyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
Érettünk született szent Fiának,
És a vigasztaló Szentléleknek,
Szentháromságban az egy Istennek.

A zöld fenyőfán kigyúlnak a gyertyák,
a gyerekek örvendezve körös-körül járják.
Te, szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged!
Hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet!

Fenyő ünnep immár eljő,
érkezik az új esztendő.
A fenyőfa csak pompázik,
míg a többi dermed, fázik.
Szép a fenyő télen, nyáron,
sose lepi dermedt álom.
Míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Ezüst fenyő, szép sudár
az erdőben kismadár,
mókus, nyuszi körbejárta,
úgy csodálta, úgy csodálta.
Ezüst fenyő, szép sudár
karácsonyi díszben áll.
Szaloncukor tarkabarka,
csillog a sok gyertya rajta.
Karácsonyfa szép sudár,
erdőbeli kismadár,
mókus, nyuszi, hogyha látná,
igazán csak most csodálná.

Nyílik az égablak,
hópihe, hócsillag
hull ide, hull oda
táncolva száll.
Jégcsap a csengője,
dértű a csipkéje,
hópihe takaró, szánkózni jó!
Bársonyos lep lesz ő,
hófehér jégmező
Völgyön és hegy ormán
siklik a szán.
Jégcsap a csengője,
dértű a csipkéje,
hópihe takaró, jöjj Télapó!

Szálljatok le, szálljatok le
karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
minden piciny ablakot!
Palotába és kunyhóba
nagy örömet vigyetek,
Boldogságos ünnepet!





Kormolán

Karácsony

</td> <td class="oszlop2">
</td></tr></tbody></table>

Zsiborás Zsuzsa es Sebestyén Gábor Boldog ünnepeket

Zsiborás Zsuzsa és Sebestyén Gábor - Boldog Ünnepeket

01. Kányádi Sándor - Duruzs-darázs.mp3
02. Csing-ling-ling.mp3
03. Hófarsang.mp3
04. Jön a fagy.mp3
05. Itt van a szép karácsony.mp3
06. Ó szép fenyo.mp3
07. Szállingó-Száncsengo.mp3
08. Ünnep készül.mp3
09. Kis karácsonyi ének-Karácsonyesték.mp3
10. Kicsi vagyok-Alkalmi vers.mp3
11. Fehér hóból.mp3
12. Dalocska.mp3
13. Pálnapkor-Odaki befagy a korsó.mp3
14. Ünnepekre készülo.mp3
15. Újévi kivánság.mp3
16. Karácsony fája-Ég(Karácsonyi vers).mp3


http://data.hu/get/854356/Zsiboras_Zsuzsa_es_Sebestyen_Gabor_Boldog_Unnepeket.zip.html

Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Ragyog rajta a sok gyertya!
Itt egy szép könyv ott, egy labda!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!
Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
kisült-e már a malacka?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!

(Küldte: Adri, Finnországból)
Kisfenyő az erdőn él odakünn
színezüstje csillan a sok pici tűn,
jégcsapokat ringat a szélben az ág
puha hó a vállán a télikabát.
Él alatta csendben egy víg nyuszipár.
Sárgarigó hajnali füttyszava száll,
felkeresi néha a medve is őt,
hazahoztuk tegnap a karcsú fenyőt.

Jaj de pompás fa,
a karácsonyfa
Nincs árnyéka, csak játéka,
jaj de pompás fa!
Minden ága ég,
gyönyörűen ég
Karácsonyfám csillog-villog,
mint a fényes ég.

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén,
lássátok, lássátok.
Istennek Fia, aki született
jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek Üdvözítőtök
valóban, valóban.
Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária;
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik
szent Fia, szent Fia.
El is menének köszöntésére
azonnal, azonnal
Szép ajándékot vivén szívökben
magukkal, magukkal.
A kis Jézuskát egyenlőképen
imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért
mind áldják, mind áldják.

Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nemcsak nyáron át,
de télen is, ha hó leszáll.
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
hűséges a te lombod!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!
Kis fácskád áldott ünnepén,
hány boldog álmot láttam én.
Ó szép fenyő, ó jó fenyő,
oly kedves minden ágad!

Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul
szent karácsony éjjel.
Ó, fogyhatatlan csodálator ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd: az édes Úr téged szomjaz, rád borul,
egy világgal ér fel.

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon
Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.
Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!
Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon!
Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

Télen, nyáron zöld a fenyő ága,
Ünnep napján betér minden házba.
Gyúlnak a gyertyák, békehozó ág,
Illatozik zölden,
az ünnepi csöndben,
ének száll.





Kormolál
Karácsony