Advent és Karácsony

Első nap....

Előrelátó ember december 13-án, Luca napján, gondol a következő évre, akkor is, ha ez a Luca nap szombatra esik ráadásul.
Nekilát a széknek. Minden napra kis munka, ha december 26-án, keresztúton, éjfélkor ráállva meg akarná pillantani a jövő vonatkozó boszorkányát. (Akinek van boszorkánya, azért, hátha jut egy szebb, jobb, akinek nincs, nem jutott, ő reménykedjen, ezen az éjszakán felismeri, meglátja seprőn elsuhanni az alacsonyan vonuló téli felhők alatt.)
Indul tehát a tizenhárom részes Luca-széke tanfolyam. Azok számára, akik hajlamosak a bűbájosság befogadására, akiket megérint az ezotériába rejtett népszokások sűrű atmoszférája, deleje, ne álljanak tanácstalanul a forgószelekben. Tudják, a rontó bennünk van, ismerjék a teendőt.
A téli napforduló a boszorkányok főnökasszonyának, Lucának a napja. Luca királynő megköveteli, hogy a többi hatalmassággal együtt őt is ünnepeljük. És éppen mint a civil nagyurak, számon kéri. Ezért nem árt ha tudjuk, mennyi mindent kérhet számon. Ennyiből hasonlít a mindenkori basákra, cárokra, helytartókra, titkár elvtársakra.
Luca a fénykorát Mária-Terézia idején éri el, ezért az ezerhétszázas évek második felén gyakorolt rontáselhárító módszereket ismertetjük némi korszerűsítéssel.
Luca napján tiltott a szövés, a varrás, a fonás. Aki a tiltás ellenére varr, befoltozza a tikok pispekfalatját (tyúkok likát); aki sző, soha nem fejezi be; aki fon, egész évben fáj a keze. Luca napon tilos nagyobb munkába kezdeni, viszont engedélyezett, sőt kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ kíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig.

<center>KARÁCSONYI MESE II. </center>
Házunk a katedrális közelében volt. Karácsony estéjén a Pey-Berland-torony nagyharangja hatalmas zúgással töltötte be az éjszakát. Ágyam hajókabinná változott, s a hangok zápora elragadott, elringatott a harangviharban. A vibráló fényu éjjeli lámpa ismeros kísértetekkel népesítette be a szobát. A függönyök, az asztal és a karosszékre rendetlenül lehajigált ruhák már nem fenyegetoen vették körül ágyamat: megszelídítettem ezeket a vadakat. Ok pedig vigyáztak álmomra, ahogy a dzsungel népe vigyázott a kölyök Maugli álmára.
Nem kellett félnem, hogy elalszom: a nagyharang ébren tartott. Belekapaszkodtam az ágy rácsaiba, olyan eros volt az érzésem, hogy testestül-lelkestül ki vagyok szolgáltatva ennek a jó viharnak, mely nem akar nekem rosszat. Mama benyitott az ajtón. Nem nyitottam ki a szemem, de megismertem ruhájának selymes hangjáról. Ha tényleg o az, aki leteszi a játékokat a cipom mellé, akkor még most megteszi, gondoltam, mielott elmegy az éjféli misére. Megpróbáltam úgy lélegezni, mint egy alvó gyermek. Mama hozzám hajolt, éreztem a leheletét. Ez minden elhatározásomnál erosebb hatással volt rám: gyorsan átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megöleltem.
- Jaj, kis bolondom! Kis bolondom! - ismételgette, miközben csókolgatott. - Hogy akarod, hogy eljöjjön, ha nem alszol? Aludj, kicsi Yves, aludj, szeretett fiacskám, aludj szépen, kicsiny gyermekem...
- Mama, úgy szeretném látni!
- Azt akarja, úgy szeressük, hogy nem látjuk... Tudod, hogy amikor a misén leereszkedik az oltárra, mindenki lehajtja a fejét...
- Mama, ugye nem haragszol meg, de hát, szóval egyszer nem hajtottam le a fejemet, felnéztem és megláttam...
- Hogyan? Csakugyan láttad?
- Igen! Vagyis... egy fehér szárny végét láttam...
- Ezen a mai éjszakán nem szabad nyitva tartani a szemünket. Ha alszol, akkor fogod a legjobban látni ot. Meg ne próbálj ébren maradni, mire hazaérünk a templomból...
Becsukta az ajtót, léptei lassan eltávolodtak. Meggyújtottam a gyertyát, és a kandalló felé fordultam, melyben az utolsó parázsló fadarab is elhamvadt. A cipom ott állt a kandallórácsok között, ennek a mélységes, sötét négyszögnek a szélén, ebben a koromra és hamura nyíló süllyesztoben. Innen süvített be a nagyharang öblös hangja, szörnyuséges dallal töltve be a szobát, egy dallal, mely mielott elért volna engem, a tetok fölött kószált, a Tejúton, hol egybemosódik a karácsonyéj, ezernyi angyal és csillag. Nem az lepett volna meg, ha megjelenik a gyermek a kandalló sötét mélyén, ellenkezoleg, az, ha nem történik semmi. Egyébként máris történt valami: két üres cipom, e két szegény - mindennapjaimhoz nott - nagydarab lábbeli hirtelen különös, valószínutlen jelleget öltött, mintha ide, szinte az idon kívülre helyezték volna oket, mintha egy kisfiú cipojét hirtelen megérinthetné a nem látható világból áradó fény. A titok oly közel volt, hogy elfújtam a gyertyát, nehogy elriasszam az éjszakák éjszakájának láthatatlan népét.
Ha rövidnek tunt számomra az ido, az minden bizonnyal azért volt, mert az idon kívül kerültem. Valaki benyitott az ajtón, én pedig behunytam a szemem. Ruhájának selymes hangjából, a papír zizegésébol tudtam, hogy ez csakis a mama lehet. O volt az és mégsem o, úgy tunt nekem, hogy valaki anyám alakját öltötte magára. Tudtam, hogy az éjféli misén, amit el sem képzelhetünk, s amire engem nem vittek el, mama és a fivéreim biztosan megkapták már az ostyát, s összetett kézzel és olyan erosen behunyt szemmel mentek vissza helyükre, hogy nem értettem, hogyan találhatták meg székeiket. Persze mama volt az, aki, miután a kandallónál tett-vett, odalépett az ágyamhoz. De O ott élt a mamában: nem választottam el oket egymástól: a hajamba fújt lehelet olyan mellkasból származott, melyben ott pihent még Isten. Ebben a pillanatban egyszerre hullottam anyám karjába s mély álomba.


/FRANÇOIS MAURIAC/

Csatolás megtekintése 46776

KARÁCSONY ÜNNEPE. {Szunyogh Xavér Ferenc: Misszále (1944.) (részletek!)}<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert Karácsony a gyermek és család ünnepe. Ma talán az egyetlen ünnep, mely mutatja, hogy mit tud adni a liturgikus év a polgári évnek, ha a liturgia szelleme átjárja. Nem is lehet igazán katolikus ember, aki ma ne örülne az Egyházzal együtt. &laquo;Krisztus Jézus született, örvendezzünk! — Liturgikus szempontból az Ige megtestesülésének ünnepe két nagy ünnepet foglal magában: Karácsonyt és Vízkeresztet. Ez a liturgikus idő a következő érzelmeket akarja felkelteni bennünk: 1. az em&shy;beriség határtalan örömét megváltásának hajnalán; 2. mély&shy;séges imádást, mert a betlehemi gyermek Isten; 3. és a gyer&shy;mek Jézus anyja iránt tisztelő csodálatot.<o></o>
Az egész liturgián az ünnepen érzett öröm hangulata vonul végig. Meglátszik már az a külsőben is. 1. Az egyházi szín az ün&shy;nepek alatt a fehér. <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-comffice:smarttags" /><st1:metricconverter w:st="on" ProductID="2. A">2. A</st1:metricconverter> templomban újra szól az orgona. <st1:metricconverter w:st="on" ProductID="3. A">3. A</st1:metricconverter> szerpapok és alszerpapok ismét az öröm ruhájában, a dalmaticában és a tunicellában jelennek meg az oltárnál. <st1:metricconverter w:st="on" ProductID="4. A">4. A</st1:metricconverter> szent&shy;misében újra felhangzik a Glória, a legmegfelelőbb imádság karácsonyra.<o></o>
A karácsonyi liturgiának sajátossága a három mise. Ennek keletkezését Jeruzsálemre lehet visszavezetni. …<o></o>
<o> </o>
A karácsony három misés ünnepét az első három század nem ismerte. Rómában a IV. század derekán vezették be az Úr születésnapjának megünneplését. Keleten január 6-ika volt ennek az ünnepe. Egyes helyeken ismét más napon tartották, mert a leggondosabb kutatás ellenére sem lehet megállapítani, hogy pontosan mely napon született az Üdvözítő.<o></o>
Hogy miért éppen december 25-ét fogadta el az Egyház, ennek külső oka van. A pogány rómaiak között nagyon elterjedt s a IV. században általános volt a nap kultusza. Minthogy a téli napforduló alkalmával, mely az antik számítás szerint dec. 25-én volt, a legrövidebb a nap, látszat szerint a napot legyőzte a sötétség. De csakhamar hosszabbodni kezd a nap; ezért meg&shy;ünnepelték a &laquo;sol invictus&raquo;, a legyőzhetetlen nap születését. Az Egyház, hogy a pogány szokást ellensúlyozza, erre az alkalomra tette a világ világosságának az igazság Napjának, az Úr Jézus Krisztus születésének megünneplését. …<o></o>
<o> </o>
Karácsony a gyermekek és a családi otthonok igazi ünnepe. Ezért a legkedvesebb minden ember előtt. És ezért vették körül sok szép szokással. Kettőre kell azonban vigyáznunk: először, hogy ami igazán szép és helyes szokás volt, azt ne engedjük el&shy;pusztulni; másodszor, hogy a megmaradt szokásokat ne enged&shy;jük elpogányosodni, katholikus tartalmától elszakadni. Ilyen szokások : a) A betlehemi jászol felállítása. A hivő lélek testi szemei&shy;vel is látni szerette volna a szent éjtszaka eseményeit. Az első betlehemi jászolt Assziszi Szent Ferenc állította fel 1223-ban és ez a szokás csakhamar elterjedt. Mily szép lenne, ha ma is minden családban lenne ilyen kis Betlehem és mindenki minden reggel vinne valami kis ajándékot a kis Jézuskának, b) A karácsonyfa egészen újabbkori szokás. A múlt században Észak-Németország&shy;ból terjedt el. De nagyon kedves és a karácsony hangulatába illő szokás. A gyertyáktól ragyogó, édességekkel megrakott örök&shy;zöld fenyő szép jelképe Krisztusnak, aki a világosságunk lett és kegyelmének édességével eláraszt. A karácsonyfa tehát semmi kapcsolatban nincs sem a pogány germánok szokásával, sem pedig Luther Mártonnal, c) A betlehemi-játék. A régi misztérium&shy;nak a maradványa, de sok népies elem vegyült bele. Tisztítsuk meg ezektől és ahol csak lehet, újítsuk fel.<o></o>
Ha megkapja lelkünket Karácsony varázsa és szeretnők, hogy életünk minden napja oly vonzó és kedves legyen, mint karácsony&shy;este, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi teszi oly bűvös-bájossá a szent karácsony estét. Kettő: az egyik, hogy három mise van, tehát háromszor annyit gondolunk Istenre, mint máskor; a másik, hogy egy estére meg tudunk feledkezni énes magunkról és mások&shy;nak iparkodunk örömet szerezni. Tegyük meg ezt máskor is: gondoljunk háromszor annyit Istenre, feledkezzünk meg önző énünkről, törődjünk mások boldogságával és mindig karácsonyi hangulat lesz lelkünkben.”<o></o>

Képek!

Gyerekek szeretik a mese világot!Addig jó mig elképzelik,angyalka vagy jézuska hozza az ajándékot,egy gyereknek ez gyönyörü és alig várják az ünnepeket kiváncsian bontják az ajándékot.Nem szabad ezt az örömöt elvenni tőlük!

Én még mindig a Jézuskát várom..kár ,hogy felnőttünk...hisz az maga a csoda volt.Anyukám akkor maga főzte és készítette a szaloncukrot..jó,hogy karácsonyra már elcsentem belőle......de jó volt hinni és még most is holt fáradtan a készűlődéstől gyönyörködöm az éjféli misében..

Lehet, hogy sokan rossz szemszögből közelíttik meg a kérdést.
Mikulás, Jézuska, Nyuszi= Szeretet.
Akkor most ki hozza az ajándékot? No? Talán nem a szeretet?
Ha így gondoltok vissza akkor csalódás volt, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a szüleid akik szeretnek?

Számomra a "kegyes hazugság", tehát a Jézuska-mese a karácsony legfontosabb jellemzőjét testesíti meg: a titokzatosságot. A karácsony titokzatos, van benne valami misztérium - a lassan leszálló este, a várakozás, a különlegesség, ami egy évben egyetlen egyszer jön csak el, minden évben egy kicsit másképp... és nemcsak azért, mert minden évben más kerül a fa alá. Aki Jézus Krisztus születése ünnepeként éli meg, annak könnyebb - de az izgalmas, titokzatos hangulatot szerintem mindenki érzi a karácsonyban, és a Jézuska/angyalok meséje ezt a hangulatot hordozza. Őrizzük meg.

Az Én számomra a Karácsony a szeretet Ünnepe.
Kislányomnak ez lessz élete első Karácsonya. Tudom, még nem fog belőle érteni semmit, de azt már Ő is fogja érezni, hogy ami akkor történni fog, az Nagyon Jó dolog!

Sajnos a karácsony egyre inkább üzlet lesz, mint a szeretet ünnepe. De persze el lehet vonatkoztatni ezektől a dolgoktól.

Ahogy olvsgattam, amit írtatok, egy emlék jött elő, úgy hat éves koromból.
Szenteste volt, már túl voltunk a vacsorán.Nagyapa aznap nem evett velünk. Én egész nap ingajáratban voltam a lakás többi része és a kisszoba között. Oda szokott jönni a Jézuska. Éppen csak lenyeltem a vacsorát, és már futottam is a kisszoba ajtajához. Az ajtó csukva. Belülről valami motoszkálás hallatszik. Álltam dermedten, féve. Ott van bent a Jézuska. Kis idő múlva megszólalt a csengettyű odabent. Kifutottam a szüleimhez, gyertek gyorsan, ott a Jézuska a szobában.
-Benyitottál legalább-kérdezte Apám.
- Dehogyis, nem szabad, míg el nem ment.
Persze, inkább féltem, sok minden rosszaság nyomta a lelkiismeretemet. Feltételeztem, nem sok mindent találok majd a szobában.
Jöttek velem, együtt nyitottuk ki az ajtót. Ott állt a karácsonyfa, épp az ablak előtt, égtek rajta a gyertyák. Alatta ajándékok. Hogy lehet ez, hiszen a lakásunk olyan volt, mint egy folyosó, egymás után nyílottak a helyiségek, senki nem jöhetett be a tudtomon kívül. Egyedül a Jézuska képes ilyesmire.
Nem voltak nagy ajándékok akkoriban. Én a könyveknek öröltem mindig a legjobban, most válogathattam, melyikbe is kukkantsak bele. Volt mesekönyv, kifestőkönyv, képeskönyvek.
A karácsony minden napján találtam még valami apró ajándékot a fára kötve, ami előtte egészen biztosan nam volt ott, hiszen alaposan szemügyre vettem.
Amikor megszületett az öcsém, már én is segítettem számára titokzatossá tenni az ünnepet. Amikor később megtudtam, hogy Papa kihagyva a karácsonyi vacsorát, egy hokodliról mászott be a szobába az ablakon át a fával; hogy vacsora helyett nekem díszítette a fát, hát nagyon szerettem érte.
Nekem ezt is jelenti a karácsony. Leginkább ezt jelenti. A feltétel nélküli szeretet áramlását, amikor nem azért szeretnek, mert jó vagy, hanem azért, mert vagy. Jó lenne, ha egész évben így lenne, mindig és mindenhol.

Legyen szép Karácsonyunk mindnyájunknak!

Angyal

Csatolás megtekintése 47085

LÉGY KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.
Almási Mihályné<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>

Adventi éjszaka
Turmezei Erzsébet

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Sziasztok!!
Érdekes ez a Karácsony téma. Az üzeneteket olvasva örülök annak, hogy sokan közületek úgyan úgy gondoljátok, mint én a karácsony igazán a SZERETE ünnepe!!!
Bolgog Karácsonyt mindenkinek!!!