SZERETETBEN GAZDAG, SZÉP NAPOT KÍVÁNOK KEDVES MINDANNYIOTOKNAK!
Nem tudom melyik kategóriába tartozik.
Az anyaság fogalma 2 megfogalmazás szerint.
Nagyon büszke vagyok erre az édesanyára, olvassátok.
Csak egy A N Y A ?
Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati
hivatalban
- egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása.
A
megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja
magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája,
vagy
csak..?" "Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya
vagyok."
"Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként. A ’háztartásbeli’ fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan
egy
karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól
csengő
címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom
társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva
láttam,
hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit
csinál ezen a
területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban,
szinte
kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy
kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb
figyelmet az
ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14
órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos"
foglalkozásoknál.
A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz".
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint
kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem
előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről
hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési
programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb
anya", vagy
’Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya!
Különösen, ha van
egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a
dédnagymamákat pedig a
haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási
munkatárs
asszisztenssé léphetnének elő!
Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi
anyával,
nagymamával,
nagynénivel vagy
más barátoddal, akiket csak ismersz.
Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o
g s á g
lépjen be ajtódon!
ÁMEN.
Forrás:Esettanulmányok - Teri bejegyzése
stb. ) kb. 3 hét múlva rá sem lehetett ismerni, csodaszép lett... Ma már senki sem gondolná, hogy régen milyen volt... A színe ugyan olyan sötétzöld, mint a másiknak, DE tartogatott Ő még más meglepetést is... Az Ő virága nem fehér, mint a társáé, hanem gyönyörű halványrózsaszín... 
