Aki a kutyát szereti...

Hétfőn volt a doki és kaptak oltást a kutyák. 2 hét múlva megint jön és utána már mehetünk közösségbe is. Ma elvittük a kis tacskónkat egy ismerős kutyakozmetikushoz, aki nem messze lakik tőlünk és levágta a körmeit. Természetesen velünk voltak a komondorok is csak ők nem szálltak ki az autóból. Semmi gondja nincs Ferkónak az autóval, nyugodtan viselte az utazást. Jutalmul hazafelé megálltunk egy félre eső helyen, ahová nem járnak kutyások. Itt egy kicsit kinyújtóztattuk a lábunkat és egy kicsit sétáltunk pórázon.
Ferkó egy kicsit sem volt bátortalan, nagy ívben elindult felfedezni a környéket . Megálljt csak a póráz hossza szabott neki.

Forgalomtól félő komondor

Tudom, hogy nagyon kevesen olvassák ezt a topikot, és még kevesebben aktívak, de ha már egy embernek tudok azzal segíteni, hogy közzéteszem a problémámat, már akkor megérte. Az emberek nem szívesen beszélnek arról, hogy időnként nem sikerül a kutyájuk nevelése (ki szereti beismerni a sikertelenségét vagy a gyengeségét), pedig sok problémás kutyagazdival találkoztam már. Sokszor van az, hogy másoknak jó tanáccsal tudunk szolgálni, a saját problémánkra pedig nem találjuk a választ.
Most én is hasonló cipőben járok.

Ma egy kicsit elkeseredtem. Egész nap sokat foglalkoztam a kutyákkal, játszottunk, gyakoroltuk a pórázon sétálást a kertben mindkettővel.
Borcsával külön a behívást, és az engedelmességet is.
Minden rendben ment. Délután elmentünk Borcsával sétálni. Mivel már csak sötétben tudok elmenni vele sétálni (kivéve a hétvégét), ezét most az utcákon sétálunk a főútig és vissza. Hogy Borcsa szokja a sötétet, még világosban indulunk és 5 óra felé érünk haza.


Az, hogy a kutyák végig őrjöngnek a kerítések túloldalán, az is egy kicsit zavarja, de nem számottevően. Lehet fegyelmezni és figyel rám.
Amint viszont a főút közelébe érünk, (és még nem is voltunk közvetlenül a főút mellett), ahol nagy zajjal robognak az autók, egyre idegesebbé válik és a legszívesebben elrohant volna ha nincs pórázon. Annyira zaklatott lett ma, hogy hiába szóltam neki, nem figyelt rám. Megálltunk, leültettem megfogtam a fejét és érezni lehetett, hogy riadtan görcsösen feszesen tartotta a fejét. Ha egy nagyobb teherautó ment el a főúton, akkor idegesen kapkodta jobbra-balra oldalra a fejét, hiába tartottam.
(Máskor is sétáltunk az utcákon, és a főút mellet is, tehát nem most jártunk ott először, de ma különösen kezelhetetlen volt)

Ha az utcán sétálunk és kisé nagyobb az autóforgalom az úttesten, akkor is már nyugtalanná és figyelmetlenné válik.


Tudjátok, sokat szoktunk sétálni és ha az erdőben vagyunk, akkor nincs gond vele szófogadó, csak a városban ilyen. A motorosok és a teherautók különösen idegesítik és ijedten leblokkol, ha ilyen közeledik felé és nem tudok róla, hogy mitől alakulhatott ki ez a fóbiája.


Korábban említettem, hogy ha meghallotta, hogy jön a kukásautó, akkor fülét-farkát behúzva szaladt a kert legtávolabbi sarkába. Mostanra pl. kinőtte ezt, ha jönnek reggel a kukások, akkor már a kerítés mellett fel-alá rohangálva ugatja őket.


Szóval kicsit elkeseredtem, mert ugye próbálok mindent megtenni, hogy egy szófogadó egészséges kutyám legyen, (rengeteget foglalkozom vele, sokat járunk sétálni), de most nem tudom, hogy mitévő legyek. :sad:

Szia Fecó!

A probléma megoldása a szoktatás. Lassú, fokozatos, türelmes, és következetes szoktatás. A városi zajhoz, forgalomhoz minden kutyát szoktatni kell. Amelyik már kiskölyökkortól ilyen helyen nő fel, és kezdettől megszokja, azzal könnyebb. De amelyik csendes kertvárosban van tartva, mint Borcsa, azzal nehezebb. Nekünk minden kutyát sikerült hozzászoktatni a városi forgalom zajához, muszáj is volt, mivel a belvárosban laktunk, a Nyugati környékén, és rendszeresen jártunk a kutyákkal a Körúton, az Andrássy úton, és ilyen helyeken.
Igaz, hogy mivel mi eleve ott laktunk, a szoktatás kénytelenséggel következetes és rendszeres volt, hisz máshol nem is tudtunk sétálni, és ez gyors eredményt is hozott. Biztos tudod, hogy a kutya sokkal jobban és hangosabb érzékel minden hangot, mint mi, ezért érthető, hogy zavarja a forgalom zaja. Hisz minket is zavar.

Javaslom, hogy lehetőleg mindennapos gyakorisággal vidd el Borcsát autóforgalom közelébe, de eleinte csendesebb utakhoz, vagy forgalommentesebb időszakokban, és kezdetben ne hosszú időre. Közben gyakran simogasd, nyugtasd, jutalomfalatokkal, sőt, játékkal vond el a figyelmét (ha nem akarsz a pórázzal "kötélhúzni", vigyél erre a célra valami bojtot vagy ilyesmit), így tedd neki kellemessé a sétát ezeken a zajos helyeken. De még ne próbáld ilyen helyen tanítani, ne fegyelmezd addig, amíg látod, hogy nyugtalan. Úgyse tud rád figyelni, amíg nem kezeli ártalmatlan háttérzajként az elrobogó kamiont is.
Ha időszűke miatt nem tudod mindennapos gyakorisággal vinni, mint említetted, hogy ezt nehéz megoldani, akkor lassabban fog haladni a szoktatás. De ha sok idő kimarad a séták között, a kutya mindig új ingerként fogja megélni a forgalomzajt.
Ha már nem riadozik csendesebb utakon, akkor lehetne vinni forgalmasabb helyekre, ismét a kevésbé zajostól haladva a zajosabb felé. Eleinte rövid időt töltve a zajos helyeken, majd egyre hosszabbat.
Jó lenne olyan kutyafuttattó is, ami le van kerítve, de forgalmas utcák között van. Ilyen helyen lehetne vele játszani, s közben megszokná, hogy a háttérben zúgnak az autók.

Feltétlenül vidd vele Ferkót is. Részben mert Ferkónak is szoknia kell a forgalomzajt, részben, mert a kutyák nyugodtabbak, kevésbé félénkek "falkában". Bátorítón hat rájuk a másik kutya jelenléte. Ha Ferkó kevésbé fél, nyert ügyed van. Borcsa utánozni fogja. Érdemes kihasználni a dupla-kutya nyújtotta előnyöket! És Ferkóval gyorsan fog menni a dolog, mert még kölyök.

Mi a szoktatást úgy oldottuk meg, hogy eleinte csak mellékutcákban sétáltunk, aztán már ki-kimentünk kis időre a forgalmasabb utcákra is, és végül a Körútra. Hozzánk felnőtt korukban kerültek a kutyák, de mindegyik megszokta a forgalom zaját, még a félénkebbje is. Kettővel mindig könnyebb volt, mivel az régebbi kutya már nem riadozott, és az új kutyát ez megnyugtatta. Végül mindkettőt póráz nélkül is sétáltathattuk a forgalmas belvárosi utcákon.
Úgyhogy nem reménytelen. Türelem, nyugtatgatás, simogatás, jutifalat, játék, figyelemelvonás... és végül urbanizálódik a kutya.
Borcsa jó idegzetű kutya, ahogy megtanulta, hogy a zajos kukás autótól nem kell félni, úgy meg fogja tanulni azt is, hogy a gazdi mellett biztonságban van egy felüljárón is.
A mi kutyáink nem csak a városi forgalom zaját szokták meg, köztük a villamost, a buszokat, a mentőszirénát, a dudát, a motorosok dübörgését, hanem a metró berobogását is a megállóba, vagy a vonatállomásokon a gyorsvonat elzúgását az orruk előtt. Meg se rettentek.
Szóval kitartás!

Szia Jászladány!

Köszi a biztatást. Néha az ember kicsit kétségbe tud esni és akkor azt is elfelejti, ami magától értetődő és természetes.
Azt hiszem, hogy a legerősebb ember is időnként elfárad és arra szorul, hogy az ő magabiztosságát, lelki erejét is istápolják egy kicsit. Ennek sokféle módja van, többek között az is, ha néhány támogató szót kap. Azt hiszem, tudod, hogy mire gondolok és köszönöm. Már utaltam rá, hogy nem sokra tartom az interneten keresztüli ismeretséget, (kivételek természetesen vannak) mert igen felületes is hamis "ismeretségek, barátságok" köttetnek ott. Ha végignézem, hogy már mennyi e-mail címet dobtam a kukába, a Facebookon (csak a párom van fent) igazából udvariasan írogatnak egymásnak, de mindenki csak a sajátját hajtogatja, vagy csak reklámnak tekinti és a Komondoros fórumon is jóformán csak a dicsekvések mennek az őszinte beszélgetések helyett. Na erről ennyit.

11 évig a Szondi u.-ban majd a Vörösmarty u.-ban dolgoztam. Tényleg egy zajos környék rohanó ideges emberekkel, nagy fogalommal. A szoktatásban teljesen igazad van. Ebben én is kicsit hibás vagyok, mert egy hosszú utca 3/4 részénél lakunk. Ha a rövidebb irányba indulok, akkor a vasúti sínek mellett kötök ki és akkor megint egy nagyot kerülhetek. Ráadásul nincs nagyon járda, így csak a keskeny úton mehetnénk, ahol 1000-rel száguldanak el mellettünk a "megértő és figyelmes udvarias" autósok. A másik irányba indulva hosszú utat kell megtennünk, mivel nincs keresztutca. De azt hiszem, sikerül megoldanom, csak sokszor az egész napos meló után inkább a csöndre és nyugalomra vágyom, nem pedig a kutyák őrült csaholására.

Ferkót még két hétig nem vihetem kutyák közé, mert még nincs meg minden kötelező oltása. A mai sétát is úgy oldottuk meg, hogy beültünk a kocsiba és tőlünk 13 km-re van egy hely két település között, ahová nem járnak kutyával és csak azok fordulnak meg ott, akik a földjeikre mennek ki dolgozni. Ferkó nagyon élvezte és bár egész délelőtt játszottak Borcsával, időnként olyan energiával húzta a pórázt, hogy szántani lehetett volna vele. Hazaérve a helyére alig akart bevánszorogni. Még nem is láttam ilyen angyalian jónak. Most is itt fekszenek a lábam alatt és hangjukat sem lehet hallani, Remélem ez az alvás reggelig kitart és nem kezd el majd éjnek éjjelén randalírozni és játszani.

Amit ma is megfigyeltem Borin, hogy vagy front jön, vagy nem tudom még, hogy mi az ami kiváltotta, de most itthon is átmenetileg nagyot hall és dacosan nem igen akar engedelmeskedni, csak nagy nehezen. Ha rájön, akkor odajön kedveskedik, agyon puszilgatna azután megint csak a füle botját sem mozdítja. Mindenesetre most figyelem és vigyázok, hogy türelmes maradjak.
A hsz-em első felében is erre utaltam, hogy nehéz folyamatosan türelmesnek, megértőnek és erősnek lenni, van olyan, amikor én is elfáradok.

Befejezésül néhány ma készült kép,


Borcsa
Egyszer felül egyszer alul, azaz a tátott szájak képe Szőnyeg feltekerve, hol kezdődik a kutya és hol a vége?
Ferkó 12 hetesen
Sétára várva Sétálunk !!!

Szép hétvégét !

Nagyon jó képek, tündériek a komondorok!

Mi pont ott laktunk, ahol dolgoztál, a Csengery utcában.
De ha nem muszáj mindenképpen forgalmas helyen járni a kutyusokkal, akkor felesleges a szoktatás. Egyszerűen ne sétáljatok arra és kész. Mi ugye nem tudtuk kikerülni a városi zajt az előző lakhelyünkön. De ahol most lakunk, csendes kertváros, és csak itt sétálunk. A mostani kutyáim soha nem is szembesültek a belvárosi forgalom zajával. Ha nem muszáj, nem viszem őket ilyen helyekre. Olyankor otthon maradnak. Ha megoldható, leélheti egy kutya az életét anélkül is, hogy a Körúton sétálna.

Az internetes barátságok valóban felszínesek, szerintem azért, mert távolról, levelezéssel ugyanúgy nem lehet mély barátságot kialakítani és fenntartani, ahogy szerelmet sem. Ehhez kellene a személyes találkozás is, a személyes közelség, minél gyakoribb alkalommal. A levelező "barátság" előbb-utóbb kifullad.

A fáradtságodat megértem, egy a fontos, hogy az ember fáradtan, kimerülten már ne foglalkozzon kutyaneveléssel, mert nem lesz elég türelme. Ez igaz a gyereknevelésre is, tapasztalatom szerint.

Az alkalmi süketség sok kutyára jellemző. Bevallom, erre az én módszerem a "dobás". Ha a kutya nem akarja meghallani, hogy szóltam neki, akkor valami könnyű, de zajos tárgyat odahajítok. Ha eltalálja az se baj, mert fájdalmat nem okoz, de megrettenti a kutyát, azonnal felfigyel, és felfogja, hogy a kezem oda is elér. Persze az okosabbja egy idő után már fel tudja mérni, hogy mikor van "dobótávolságon" kívül.
Erre pl. remekül bevált eszköz az üres sörösdoboz, mert pillekönnyű, de jó nagyot csattan a kövezeten (látom nálatok is kő van a nappaliban), ha nem kövezet van, akkor bele lehet tenni valami kavicsot vagy ilyesmit, ami csörög. De megfelel a sima láncpóráz is, séta közben általában csak az van kéznél (üres sörös dobozzal én se szoktam sétálni). Marokra fogva remek hajítólánc, az is könnyű, de nagyot csörren még a fűben is. Csak aztán sötétben találja is meg az ember
Ezért még jobb egy kisebb, sima göröngy, ha olyan a talaj. Az is hatásos, ahogy szétpukkan a földön a kutya mellett. Egyből fel fog figyelni.
Vagy most jön a tél, a célnak megfelelhet egy puhára gyúrt hógolyó is.
Lehet, hogy ez úgy tűnik, hogy az ember dobálja a kutyáját, de nem erről van szó, mivel elég egyetlen dobás, és elsősorban a figyelem felkeltése a cél, nem a fegyelmezés. A kutya kicsit megretten, felfigyel, és azonnal ki kell adni neki a parancsot, a behívást, vagy a "fúj"-t vagy akármit, amire addig nem figyelt. Össze fogja kapcsolni a dolgokat. Nekem legalábbis mindig bevált ez a módszer.
Végül már elég volt lehajolnom egy göröngyért, vagy dobásra emelni a kezem, és a kutya süketsége azonnal elmúlt.

Amúgy mi is kevesebbet sétálunk, mióta hideg van, sötét van este, és mostanában estére már én is fáradt vagyok. De ma napközben sétáltunk, szépen sütött a nap. Csak napközben nekem is ritkán van időm.

Szia !

Próbálok sorrendben haladni.
A Csengeri u. 19. alatt dolgoztam évekig, a hentessel szemben az alagsorban (jobban hangzik, mint a pince ).

Ha nem járnánk másfele, akkor nem is lenne gond, de nyaralás, kirándulás, ismerősök, barátok látogatása, mindenhova visszük magunkkal a kutyát, mert ha már sikerül kimozdulni itthonról ebben a nehéz gazdasági helyzetben, akkor egyben kirándulunk is és akkor elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk fogalommal.

A dobásos módszert én is szoktam alkalmazni. Ha pórázon van mellettem és nem figyel rám, akkor pl. a térdemmel gyengéden oldalba bököm de semmi esetre sem rángatom a pórázt, mert véleményem szerint az nem megoldás.

Szombaton, amikor hazajöttünk, a TV-ben pont az Ebugatta ment ( és véletlenek nincsenek ). Abban a munkakutyák kiképzéséről volt szó. Egy kutyaiskolában került sor a felvételre és jutifalattal motiválva úgy dolgoztak a gazdi mellett az ebek, mint egy gép. Hirtelen világosság gyúlt bennem, ezt én is megpróbálom. Régebben Borcsára nem lehetett hatni a jutifalattal, nem igen érdekelt de amióta Ferkó oda van érte, Borcsa is rászokott. Irány a kert, jutifalat a zárt markomba, megszagoltattam a markom vele és úgy jött mellettem, mint a kisangyal. Heuréka, feltaláltam a spanyol viaszt. Így kell ezt csinálni. Vasárnap megint elmentünk sétálni. Jutifalat marokba és Borcsa nagyívben tett rá, nem érdekelte a jutifalat. Hiába próbáltam a szájába adni, a fejét is elfordította. Nem lehetett megvesztegetni. Elindultunk sétálni és megint csak folyamatosan előre ment. Na nem húzott, csak egy finoman "feszesen" tartotta a pórázt. Járt az agyam, hogy akkor most milyen trükköt vessek be, hogy eltereljem a figyelmét vagyis inkább folyamatosan magam felé irányítsam. * SZIKRA * Van egy Haiti szájpórázom amit szájkosár gyanánt hordok magammal, ha netán olyan helyre tévedünk, azt mondhassam, hogy van nálunk szájkosár. Feladtam rá. Ez annyira elvonta a figyelmét, hogy elfelejtett húzni. Jött mellettem rendesen. Ha megálltunk, akkor sértődötten elfordította a fejét. Ekkor újabb ötletem támadt. A pórázt a Szájpórázra csatoltam fel. Sokkal finomabban kell használni, mint a rendes nyakörv pórázt. Ha megpróbált elfordulni, csak egy kicsi finom jelzés és máris észbe kapott. A séta befejezéseként Irént előre küldtem az országútig az autóval és pedig a két kutyával pórázon mentem utána. Hát nem volt könnyű, de nekik és nekem is szokni kell ezt, ráadásul még arra is rá kell jöjjek, hogy lehetne minél egyszerűbben és gyorsabban elsajátítani, megtanulnunk, hogy egy kézben a két póráz, egymás mellett a két kutya és úgy sétáljunk. Egyelőre bal oldalamon Borcsi, jobb kezemben pedig Ferkó. Ha egymás mellé veszem őket, Ferkó még játéknak veszi a dolgot és a séta helyet Borcsit nyaggatja.
Hazaérve hangjukat nem lehetett hallani, úgy elfáradtak, de inkább a kicsi ( még nokedli ).

Véget ért a szabi, ma megint mentem dolgozni. Este 1/4 6-ra értem haza. Rögtön ki a kertbe (lámpafénynél), majd játszottunk egy kicsit. Utána Borcsa a verandára és Ferkóval gyakoroltunk engedelmességet, sétát. Azután csere. Borcsa megint tökéletesen jött mellettem a jutifalatos markomat követve. Végezetül két kör pórázon egyelőre Borcsa a bal Ferkó a jobb oldalamon. Gyakorolunk szorgalmasan. 6-kor végeztem a kutyákkal. Vacsora, közben Irén masélte el a napját, azután a kutyáknak adtam enni és máris 1/4 8. A szemeim meg lecsukódnak mert reggel 5-kor ébresztő. Szóval így telik egy hétköznap a munka után.

Szia Fecó!

Persze, a jutifalatos megoldás a legjobb! A dobásos módszer csak a végső eszköz, amikor a jutifalat sem olyan fontos, mint a saját akarat. De aztán jöhet a jutifalat is!
Húzás ellen én is alkalmaztam a szájpórázt. Nekem is bevált addig, amíg rajta volt a kutyán, de amint levettem róla, megint húzott. Hátha nálad jobban beválik.
A póráz rángatása nem is válik be, úgyhogy felesleges is. A láb mellett haladásra az "alakizás" a legjobb módszer, de nekem az sem működött minden kutyánál, csak a nyugodtabbaknál. Elég unalmas gyakorlat, eleinte, csendes helyen egyedül kell gyakorolni a kutyával, de kutyaiskolában a legjobb. Vonulni kell, mint a katonák, a kutyát folyton láb mellett tartani, jobbra át balra át, állj, indulj, stb. és ezt hosszú időn keresztül (kb. egy órán át), csaknem napi gyakorisággal, míg végül póráz nélkül is úgy jön a kuty, mint pórázon, szorosan láb mellett, még forgalmas helyen is. A skótok ennek köszönhetően gyönyörűen jöttek láb mellett egész életükben. De a kopónknál nem tökéletesen vált be, meg a riadózós német-juhász keverékünknél sem. De ha van időd és türelmed, lehet gyakorolni.

Később már könnyebb lesz őket együtt sétáltatni, ha Ferkó kicsit komolyodik. Mennek majd szépen egymás mellett. Ha Ferkó már megkapta az oltásait, kezd el a szoktatásukat a városi zajhoz. Csak apránként fokozatosan. Két kutya együtt bátrabb, mint egyedül.

Szia!

Veled történt már olyan, hogy a kutyád megsértődött rá és nem volt hajlandó odamenni hozzád?

Fecó62 írta:

Szia!

Veled történt már olyan, hogy a kutyád megsértődött rá és nem volt hajlandó odamenni hozzád?

Kattints a kibontásához...

Megtörtént már. A mostani kutyám, a keverék Szuki, egyszer, ahogy hazajöttem, túláradó örömében rám ugrott, amit különben sosem szokott. Nem esett jól, és hirtelen mérgemben rárivalltam. Ez meg neki esett rosszul, meg is sértődött, félrevonult, és nem jött oda hozzám. Egy ideig nem is üdvözölt, amikor hazajöttem.

Az ír szetterem is sértődős volt, de mint említettem, ő inkább a nagypapám kutyája volt. De ő volt olyan, hogy ha úgy érezte igazságtalanság érte, akkor bebújt a házába, és nem jött elő.

Egyszer pl. nagypapámék meggyanúsították őt, hogy megette a tojást. Az ilyesmi faluhelyen főbenjáró bűnnek számít. Ehhez tudni kell, hogy a tyúkok néha a kutyaházba jártak tojni, de Dorka sosem bántotta sem a tyúkot, se a tojást. A kutya csak azt érzékelte, hogy nagypapámék izgatottan keresik a tojást, és gyanakodva nézegetik őt. De nem bántották a kutyát vagy ilyesmi. Sosem bántották.
Később valahogy kiderült, hogy Dorka tényleg ártatlan a tojás-ügyben. De attól kezdve elég volt azt mondani, hogy Hol a tojás? és Dorka azonnal bement a házába, és nem volt hajlandó előjönni. Megsértődött a gyanúsításon. Nem túlzok, ez így volt.

Egyébként azt tapasztaltam, hogy a szukáknak fejlettebb az igazságérzetük, mint a kanoknak. Kan kutyám sose sértődött meg. De a szukák se mindig sértődősek, ez a mostani német juhászom pl. nem sértődik meg semmin. Vele azért könnyebb

Szia Jászladány!

Már hiányoltalak.
Borcsa úgy kb. 2 hete, amióta Ferkó csipája kezd nyiladozni, kis-sé sértődékenyebb lett és nehezebben fogad szót. Amit eddig első szóra megcsinált, most csak nehezen hajtja végre vagy a füle botját sem mozdítja. Most nekem sem jött oda vagy 3-4 napig. Még a jutifalatot sem fogadta el.
A doki szerint nehezen dolgozza fel az új helyzetet, pedig figyelek rá is és ugyan úgy foglalkozok vele is mint régebben. Sőt most esténként labdázok is vele. Lehet, hogy egy kicsit féltékeny?
Ferkó ma kapta meg az utolsó kombinált oltást, már csak a veszettség elleni oltás van hátra. Jól viselte a dolgot. Jutalmul (ma szabadnapos voltam, mert szombaton megint dolgozom) elmentünk egy nagyot sétálni a határba. A nap is szépen sütött. Kb. másfél órásra sikeredett a séta. Ferkó meglepően jól bírta, egyszer sem akart lefeküdni az úton, hogy elfáradt. Igaz nem is mentünk gyorsan. Visszafelé a kocsiban a hangját sem lehetett hallani. Odafelé megint csak volt egy kis affér, Borcsának valami nem tetszett és odakapott Ferkónak. Pillanatnyi hangoskodás, azután újra minden rendben volt. Hát biztos lesz még egy jópár hasonló szituban részünk. Irén tart az ilyenektől, ő nehezebben tudja kezelni az ilyen helyzeteket. Néha én sem tudom, hogy mit csináljak. Ápolgatom Borcsa lelkét, ápolgatom Ferkó lelkét és a páromét is. (Neki is van épp elég baja a betegségével + a kutyák, bár nagyon szereti őket és ő volt Ferkó mellett is, hogy jöjjön a házhoz)

Könyvajánló: Ismered
Rangáné Lovas Ágnes - Őszi Zoltán
Hoppá,baba született!
Segítség, vettek nekem egy emberkölyköt

A könyvben egy kisbaba életének legelső évét kísérhetjük figyelemmel.
Ám nem egy száraz fejlődési naplót tart a kezében az olvasó: egy elkényeztetett tacskó szemével láthatjuk, hogyan növekszik és hogyan ügyesedik a baba fokról fokra.

Sokat nevettem rajta, jó kis könyv volt. (pdf doc és epub formátumban)

Elnézést de én azt hiszem ez a rovat a kutya tartással és egyébbel foglalkozik. Nekem 3 moszkvai őrkutyám van és 1 rotim ha valakinek kérdése van tegye fel nyugodtan.

Ajánlom a két kutyumat segítségnek.

nekünk kettő van

zsuzsamama13 írta:

Nekünk egy 4 hónapos Rottveiler kutyusunk van......Jóóó kutya,mert szereti a virágokat!

Kattints a kibontásához...

Ez a Roti már ilyen nagy,és van egy picurka társa is....

Mióta kutyánk van, azóta szegény cicáim kicsit a háttérbe szorultak..

Imádom a kutyusokat! Nemsokára jönnek a kicsikék, minden órás a mi kis Pamacsunk! Igaz az apa kiléte ismeretlen, de majd keresünk szerető gazdikat !

Buék