Saját versek
Nem önreklám gyanánt...
Ha&Vox&Márta: Számvetés
Csak nézem az elmúlt éveket,
Számvetésre megérten lehunyom szemem.
Mi voltam, s mi lehettem volna,
Mi az, mit nem, vagy meg kellett volna tennem?
Korán megtanultam én a rendet,
Szeretni mégsem tudtam, csak a szívemmel.
Szerettem beteget, árvát, elhagyottat,
Szerettem örülni az életnek, a pillanatnak.
Vesztettem szeretö; anyát, apát, társat, gyermeket,
Öröklétük folyton fojtott, mérgezett, belölem részeket kivett.
Védtelenül hánykódtam a múlt, s a fájdalmak tengerén,
Partra vetödtem, éveket küzdöttem: legyek újra egész.
Hittem a csodában, Istenben s a mában,
Hittem az emberre szabott önzetlen jóságban.
Az öszinteségemért mindíg csak botütést kaptam,
Balga akarattal, elvenni ebböl, csak nagyon ritkán hagytam.
Vágytam, álmodtam, valóra váltottam,
Sorsom ezzel elrendeltetett.
Hallattam siketet, láttattam vakot.
Isten elhagyott.
Lelkem a vágyak rabja lett.
Nem kellett szerelem szeretet helyett.
Megtanultam a bánatban az örömet-,
Bünökben az erényt látni meg.
Voltam alázatos, reménnyel teli.
Lázadó, boldog és boldogtalan,
Szelíd, vad, fogoly és szabad.
Gyenge és vasakarat.
Fehér és fekete.
Önzö dög, s ki szívét-lelkét másokért tette le.
Okos és ostoba. Nem, nem!
Okos nem voltam soha.
Megtanultam a sorsommal békében élni,
Elfogadni és soha nem kérni.
Kiáltani nem tudok, halkan suttogom: így kellett legyen.
Két semmi között a lét egyetlen pillanat, míg lehunyom szemem.
A fájdalmakkal számolni kell, de harcolni ellene nem érdemes,
Egyszer úgyis elvérzek ezen az élet-seben.
Ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is. /:Antoine de Saint-Exupery./
...és középre igazítva valahogyan legalább mutatna is kicsit
