Amerikarol beszamolo

pmd

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért, hogy kapcsolódjak az eredeticikkhez is, a gyermekszületés körüli piaci őrület tényleg hihetetlen méreteket tud ölteni, még itt a vadkeleten is. Az más kérdés, hogy minden szülő maga dönt arról, minek mennyire dől be. Viszont a biztonsági babyhordozó az autóban, na az aztén nem tartozik a felesleges vakítás körébe...szerintem.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Az amerikai óvoda



Értsük meg jól, a demokráciában mindenki egyenlő, de csak akkor lesz valóban tiéd az egész világ, ha pénzed is van ehhez és megfelelő akaratod a felkészüléshez.

Míg Magyarországon szánalmas és meddő viták folytak évtizedekig arról, hogy szükség van-e elit iskolára – hiszen esélyegyenlőségnek kell lennie, (ami egyébként teljesen igaz!), addig a nyugati világban a magániskolákkal régen űzték az elitképzés gyakorlatát. Itt nem divat, ami például a két világháború között hazánkban volt jellemző, hogy magániskolákban a gazdagok gyerekei hozzájutottak a látszatérettségihez, hiszen a pénzük mellé tökéletesen elég volt a
l á t s z a t is, ezzel csak a társadalmi elvárásoknak adóztak.

Nos, az amerikai magániskolában a legjobb felkészültségű és a legjobban megfizetett tanárok dolgoznak. Maguk az amerikai szülők úgy fogalmazzák meg a különbséget röviden magán és állami között, hogy ég és föld.
Panni és Tomi egyet biztosan tudott kezdettől fogva, már Izyboo születésekor, hogy a legeslegjobb képzést fogja kapni az ő egyetlenük. A történet az elhatározás pillanatától kezdve olyan, mint egy tündérmese.(Ha megfizeted, tündér leszel.)
Nos, azzal kezdődik a szülői tevékenység, hogy Panni hetekig bújja az internetet, hol van a közelben a legjobb magánintézmény. Ekkoriban Izyboo mindössze egyéves, de időben kell jelentkezni. Amikor a háztól 5 perc autózásra megtalálja a történelmi múltú,(hiszen már majdnem 70 éves!) nagyhírű iskolát, akkor azonnal regisztráltatja magát mint leendő szülőt.
S akkor egy napfényes délelőttön, a nyílt napon elautózunk a tett színhelyére. A hatalmas park bejáratánál csinos portásépület áll, de a sorompó engedelmesen felnyílik minden érdeklődő előtt. Nos, amíg a parkolóig eljutunk, nem győzzük jobbra-balra kapkodni a fejünket. Csodálatosan metszett fák, nyesett bokrok és vágott fű, balra a pónilovak istállója és kifutója (hiszen a lovaglás az élet elengedhetetlen velejárója), jobbra a hatalmas tornacsarnok, majd szemben az általános iskola impozáns épülete, amelyhez tekintélyes lépcsősor vezet fel, s ahogy balra tartunk az óvoda felé (mert itt 11 évig tartózkodhat az arra méltó gyermek!), először a két óriási úszómedence tűnik fel, külön az óvodának, külön az általánosnak, hogyan is lehetne másképpen? Az, hogy kissé odébb nagy erdő következik a szabadtéri foglalkozásokhoz, azon már meg se lepődünk.
Megállhatunk végre a parkolóban, s besétálunk az óvodaépületbe.
Tudjuk, van otthon is már kiváló óvoda gyönyörű hegyes-völgyes környezetben és vannak kiváló nevelők is benne (jelzem, itt van óvóbácsi is!), de amit láthatunk, az minden képzeletet és előfeltevést felülmúl. Mindenütt praktikusan szép díszítések a falakon, rengeteg fénykép, mert minden a közösség nagyszerűségéről szól, a termek igazi szobák, meleggel és szeretettel bélelve, gyönyörű és a korosztályt tökéletesen ismerő és kiszolgáló dekorációkkal, állatos képekkel, akváriummal, a nap „járását” bemutató ábrákkal, vidám ábécével, mert hatéves korra illik valamelyest írni és olvasni. Az ebédlő is ízléses és szép, a számítógépterem előtt szájtátva állok meg, a tornaterem, az énekszoba, a játszótér és minden ízlésről és hozzáértésről beszél. Könnyű persze, mert az igazgatónő Angliából jött több mint húsz évre igazgatni és hozta magával mindazt, ami a tökéleteshez kell.
Az óvónők (akiknek a tanár titulus jár és joggal) mosolyogva fogadják a lehetséges újakat, nevetés és simogatás mindenkinek kijár.
Izyboo még nem egészen érti, mit keres e helyen, de a szülők és a nagyika (becses személyem) már pontosan tudja: csak ide járhat a gyermek!
Két év múlva vihetjük a felvételi vizsgára. Ez húsz perces tehetségfelmérés, a szülő nem mehet be. Izyboo felvételijéről a következőképpen nyilatkozik a tanerő: „minden rendben volt, csak a végén pityergett egy kicsit.”
Örök homály borítja, mi történhetett ott, de a képességfelmérésről csak van elképzelésünk. Nyilván nézik a gyermek szocializációs szintjét, kézügyességét, énektehetségét (bár azt Izyboonál feleslegesen), beszédkészségét (az akkor még csak magyarul tudó Izyboonál ez nyilván nehézkes, de ez nem érdekes), s általában a neveltség szintjét.
Summa summarum, a gyermek felvételt nyert! Ha ez nem így lenne, akkor várólistán várhatná az üresedést, mert korosztályából összesen 16-an kerülhetnek be. Panni lányom figyeli meg, hogy kizárólag kétszülős családok gyermekei vannak a csoportban. Ennek két oka lehet. Vagy diszkréten figyelnek erre, vagy, ami valószínűbb, két kereset kell ahhoz, hogy kifizethető legyen a tandíj.
S mit kap ezért a gyermek? Erről nem lehet meghatottság nélkül beszélni! Nem napi, hanem óráról órára szóló, személyre szabott törődést két tanártól, a fő tanár nénitől és a misstől, aki kezdő, fiatal és szép hölgy, s árad belőle a derü és a szeretet. Minden áldott nap kap a 16 gyerek egy részletes levelet, amelyben a nap teljes programja benne van, feltűntetve, hogy mennyit evett, aludt-e, mit tanult meg ma. A hatórás nap programja negyedórás beosztásban egyébként is ki van téve a folyosón, (s az csak természetes, hogy külön van tornatanár és énektanár is!).
De ez csak a napi tájékoztatás. Két-három hetenként albumot kap a szülő, amelyben a legutóbbi események fényképes dokumentumai vannak, önálló fényképek külön is gyermekedről, s a végén rövid összefoglaló, milyen az idő e pillanatában a gyermeked és miért szeretjük őt! Mindig minden pozitív fénytörésben, ha valami negatívum is elhangzik, az csak átmeneti és máris v á l t o z i k a legmegfelelőbb irányban!
S aztán november végefelé érkezik egy hatalmas boríték, amelyben az első három hónap összefoglaló jellemzése van. Tanár vagyok, nem lep meg már semmi, ami az oktatásügyben előfordulhat, de ez elképeszt mégis. Körülbelül ötven szempont alapján négy kategóriára osztva értekelik a gyereket. Izyboo mindenből első vagy második fokozatot kap! Megnyugodhat a szülő! A szöveges összefoglalóban csupa jó tulajdonság, a legfontosabb, hogy mindenki szereti, mert nem önző és mindenkor kedvesen viselkedik.
Panni gyűjti a dokumentumokat, már van egy nagy kosárral. Felesleges ez? Ezen tűnödöm, de rájövök, korántsem! Hiszen minden fontos dolog, ami az életben történik, az első hat évben kapja a megalapozást, igenis, ezt érdemelné a világ minden gyereke, ezt az odafigyelést, törődést, szeretetet, szakértelmet, környezetet. Mennyire másképp alakult volna a világ, ha ez így lehetne! De ne álmodozzunk, örüljünk annak, hogy ez jut az unokának!
Voltunk több rendezvényen, például olyanon, amelyen minden csoport egy-egy országot mutat be képekkel, versekkel, énekekkel – iskolásokat is megszégyenítő felkészültséggel. Hihetetlen, de minden a közösségről szól, ám benne minden az egyénről is. Öröm ott lenni!
S Izyboo sorsa eldőlt hároméves korában. Ha itt végzi az általánost is, jó gimnáziumba kerül, ha ott érettségizik, jó egyetemre, s akkor... csak bírja ésszel és kitartással!
Most, év elején újabb vaskos boríték érkezett, az „időkapszula” boríték! Felnyitható 2027. dec. 31-én! Csak állok és nézek! Fél éve ismerik Izabellát és megírják a jövőjét? Amit itt láttam, annak alapján elhiszem, hogy tudják! 2027-ben Izabella már egyetemet végzett felnőtt lesz. Visszanézhet majd önmagára!
Első gondolatom, muszáj addig élnem, mert látnom kell annak a borítéknak a tartalmát!
Vajon értjük-e, miért sír Izyboo, ha néha betegség miatt nem mehet óvodába?

Valentini Zsuzsa



A szerző írja magáról

"Életem legnagyobb részében gyakorlógimnáziumi vezetőtanár voltam. Amit tanítottam, azt szeretem a legjobban, azaz az irodalmat. Munkás életemet unokám születésekor hagytam abba és negyedik éve élek Amerikában. Első perctől kezdve azt figyelem, van-e titka és mi ennek az országnak. A történetek, amelyeket itt csokorba gyűjtök, igazak, tehát hitelesek. Egyedül az optika az enyém."
 

E.Ágnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Bátorkodnék arra utalni, hogy különbség van a "másként látom a helyzetet, mint a szerző" és "a cikksorozat torzít" - megközelítés között. Az egyik vélemény-nyilvánítás, a másik támadás.

Nem támadás, nem vélemény, hanem észrevétel. ;) Nem a szerző meglátásaival volt a bajom, hanem azzal, ahogyan ezeket a Magyarország-Amerika összehasonlításban felhasználta. Az pedig, hogy egyik-másik megállapítása nem felel meg a teljes valóságnak, nem támadás. Ha valaki publikál, akkor feltehetőleg tisztában van vele, hogy az írása ki van téve észrevételeknek, horribile dictu támadásoknak is (utóbbiban nem vagyok vétkes). Régi igazság az újságírásban: Facts are sacred, comment is free. (A hír szent, a vélemény szabad.) Akkor is, ha "intim" dolgokról publikál.
 

E.Ágnes

Állandó Tag
Állandó Tag
Viszont a biztonsági babyhordozó az autóban, na az aztén nem tartozik a felesleges vakítás körébe...szerintem.

Iiiiigen.... és azért a pelenka sem olyan "vérlázító"... :mrgreen: (Ezen felkacagtam, ezer bocsánat, de nem kell abban is a piac sátáni befolyását vagy a kései szobatisztaság pártolását keresni, hogy pelenka is kapható a boltokban!)
 

pmd

Állandó Tag
Állandó Tag
Isteni szerencse, hogy a nagymamai kontroll remekül működött, mert hagyták működni, így egy-két kapitális tévedést sikerült kikerülni.
"
Istenem, köszönöm az én Drága Anyósomnak, hogy csak annyit mondott a könnyeit nyelve: "milyen szép"...a kapitális tévedésinket meg meghagyta nekünk. :)
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
NA vegre, egyenlore ennyi.
Nem az en allaspontomat es velemenyemet tukrozi az iras, minden beirasnal osszeszorul a gyomrom pedig nem velem vitaztok hanem a cikk irojaval.
Eleg reg elek kint, rokonokat baratokat is eleg surun latogatok usaba, hogy nekem is mas velemenyem es tapasztaltom van mint amit az iro ir.
 

stee

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Melitta!
Olvasva soraidat vegyes érzések kerítettek hatalmukba.Pozitív és negatív egyaránt. Negatív azért, mert Én egy 34éves anyuka vagyok, akinek sajnos már egyetlen nagymama sem tud segíteni.Nem élnek már. Pozítiv azért, mert számomra az is jó érzés, hogy így is meg tudom csinálni a sok-sok feladatot, amely a gyermekneveléssel rám nehezedik.Még ha sokszor estére hullafáradt vagyok is.
Nekem nagyon sokat jelentene, ha legalább egy nagymamája lenne a fiamnak.Sajnos, a sors ezt nem adta meg Nekem.Mindennap irigykedve nézem azokat az Anyukákat, akiknek segítségük van akár a Nagymama, akár más rokon által.Nekem a fiam születésétől kezdve, sőt már a terhesség alatt sem, semmilyen segítségem nem volt,azóta sincs.Na, nem szomorkodom, a fiam egészséges,szép, és rendkívül eleven kisfiú, ennek viszont örülhetek.Minden szépet, jót Neked!



Dorka
Arra nem gondoltál, hogy esetleg találhatnál "pótnagymamát" a kisfiadnak? rengeteg magányos nagymama korú hölgy él teljesen egyedül, legtöbbnek van családja, csak nem törődnek velük...és annyi,de annyi szeretet van a szívükbn, hogy hajajj! Az egyik barátnőm hirdetést adott fel, hogy nagymama kerestetik, akit sok-sok szeretettel és megbecsüléssel fogadnának és képzeld el, volt jelentkező és azóta már családtaggá vált és "igazi" nagymama lett!kiss
 

stee

Állandó Tag
Állandó Tag
Én két országban szültem meg a gyermekeimet. Szinte büntetésnek tartottam, hogy 5 napig bent kellett maradnom a kórházban M.o-on a 2-kal. De szerencsém volt, mert egy hihetetlenül kedves gyermekgondozónőm volt, aki - bár már volt egy gyermekem, és nem szorultam tanácsokra - mégis mindent elmondott, mint mindenki másnak, segített stb.
De ugyanazon az osztályon láttam ellenpéldát is: egy első gyermekes nővel a gyermekgondozója nem is törődött, mi többiek magyaráztunk el mindent.
Külföldön egy álom volt a szülés, saját vajúdószoba, olyan, mint egy hotelban, a férjem végig velem lehetett, szüléskor kevés fény és meleg a szülőszobában, hogy ne legyen a kicsinek traumatikus a születés, csak NŐK a szülészek és ápolónők, MINDENKI.
3 ágyas szobák, külön minden luxussal...és mindez TELJESEN INGYEN.
A magyar kórházban meg egy rémálom volt a szülőszoba, meg a nővérek és az orvos is, de volt aki rosszabbul járt: mivel csak egy műanyag függönnyel vannak elválasztva a szülőágyak, hallotta ahogy éppen egy koraszülött baba halva született és előtte vitték ki a kicsit egy tálcán...Mindezt a vajúdása alatt..

Nekem nagyon sok összehasonlítási alapom van különböző országok gyermekneveléséről, főleg az ovikról, mert úniós program keretében dolgoztam párban, hát a magyar elég jó helyen áll, de a legjobb a dán óvoda volt: hasonló, mint a könyvben leírtak, csak éppen ingyen...
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
NA vegre, egyenlore ennyi.
Nem az en allaspontomat es velemenyemet tukrozi az iras, minden beirasnal osszeszorul a gyomrom pedig nem velem vitaztok hanem a cikk irojaval.
Eleg reg elek kint, rokonokat baratokat is eleg surun latogatok usaba, hogy nekem is mas velemenyem es tapasztaltom van mint amit az iro ir.

Jó stílusban megírt, jó tempóban előadott írásokat tettél fel, Melitta. Rokonszenves ember, rookonszenves módon látja az Egyesült Államokban a gyerekei és unokája helyzetét. Nagy élvezettel olvastam minden sorát, a kedves humora többször mosolyra fakasztott.
Lehetséges, hogy ugyanazt a helyzetet másképp élném meg, másként értelmezném? Lehetséges. Változtat ez azon, hogy várom a folytatást? Nem változtat. Kíváncsian várom a folytatást! :)


.
 

Gyongyi54

Állandó Tag
Állandó Tag
Idézet:
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=6 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=alt2 style="BORDER-RIGHT: 1px inset; BORDER-TOP: 1px inset; BORDER-LEFT: 1px inset; BORDER-BOTTOM: 1px inset">Eredeti szerző E.Ágnes
Ha nem muszáj egyetérteni, akkor az egyet nem értést ki lehet fejezni anélkül, hogy "mindenbe belekötésnek" minősítenék - nem? Comment is free.

Az alapvető problémám ezzel a cikksorozattal az, hogy torzít. A szerző a nagyon elfogult, nagyon szubjektív tapasztalatait adja elő, ami rendben van. De csak azért, mert nem tetszett neki az amerikai helyzet, talán nem kéne a Kádár-rendszert ennyire dicsérni. Mert nem, nem igaz, hogy míg az amerikai kórházak nem segítenek szoptatni, addig a magyar kórházakban segítettek. Nem igaz, hogy Amerikában kevésbé veszik emberszámba a szülőnőt/kismamát, mint Magyarországon.
A cikk szerzője mintha saját, Amerikával szembeni ellenérzéseit vetítené rá a helyzetre. Nem szeretem, ha a szubjektív véleményt objektív helyzetelemzésként állítja be valaki, akkor sem, ha a NépszabadságOnline-nak ez megfelel.

Nem többet, mint pl. Spanky aki szintén hozzászólt a topikhoz. A cikkek retorikai csúsztatásait fel tudom ismerni akkor is, ha nem szültem.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Agnes, 100%-ig egyett ertunk. A sorozat valoban torzit.

En is 100%-ig egyetertek. A sorozat valoban torzit. Big-time!
 

FLAMINGO

Ne kérj hozzáférést! Ha jár, a rendszer ADJA.
Fórumvezető
Kormányos
Csak most ötlött szemembe ez a téma, de átolvastam és valahol b.p. tagtársunkkal értek egyet. Ha a stílusra helyezed a hangsúlyt és a tartalom másodlagos - olvasmányos.
Ha a két ország egészségügyi és szociális rendszerét akarod belőle kihámozni, az már mindenkinek más és más eredménnyel jár.
Bátorkodom megjegyezni, hogy addig senkinek sincs joga egy idegen ország kultúráját, szokásait kritizálni. amíg maga is hosszan meg nem tapasztalta. Szerintem akkor lehet (éles) kritikát használni, ha azt az adott dolgot mi is megtapasztaltuk és tudjuk, hogy lehetne jobban is. Tudom ez most nagy általánosság volt, de éppen ezért illik nagy általánosságban mindenre.
Nálunk M.o.-n most kezdik favorizálni az egy napos műtéteket. Ezen az alapon támogatni kellene, hogy 3 nap után hazamehet az anyuka az újszülöttel. Másrészt, (bár férfi lévén nem szültem, de a nejem révén két szülést megértem), úgy tudom hogy a picinél az első 5 nap kritikus lehet (besárgulás, stb). Meg aztán az anyukáknál sem biztos, hogy a tejelválasztás és az egyéb ilyenkor lezajló élettani folyamatok megfelelően alakulnak. Ha ezt nézem, akkor jó, ha legalább 5 napot bent van az anyuka. Sőt van egy harmadik oldal: a szülés nem betegség, akkor miért mennék kórházba? És ez csak az első témakör kapcsán vetődik fel.
Alapvetően az a félreértések kiindulópontja, hogy nem értjük meg a másik ország gondolkodásmódját. (Hogyan is érthetnénk, ha nem élünk ott?)
Be kell valljam volt szerencsém huzamosabb időt eltölteni a volt Szovjetúnióban is és az USA-ban is. A "magyar" agyamnak sok dolog (és nem csak a nyelv és a fogalmazás) volt idegen
De aztán lassacskán rájöttem, hogy ami nekem érthetetlen és furcsa az az ottaniaknak természetes és szervesen beilleszkedik az egész képbe.
Itthoni szemmel feleslegesnek és érthetelennek tűnhet sok minden (ahogy külhoni szemmel az itthoni dolgok is), de az attól még működhet Pl. feltételezem (hál az égnek nem kellett igénybe vennem) az egészségügy szolgáltatásai magasabb színvonalúak kint - ami sokszor nem is csak pénz kérdése (persze nagyrészt azé), hanem a szervezettségé is.
Ennél mélyebben nem mennék bele, mert az már politizálás lenne, meg aztán lehet, hogy ezek a sorok is csak szómenésem kapcsán jöttek ki belőlem és csak mazochisták hajlandók végigolvasni:D
 

Gyongyi54

Állandó Tag
Állandó Tag
Eredeti szerző : Valentini Zsuzsa
A történetek, amelyeket itt csokorba gyűjtök, igazak, tehát hitelesek.

En csak ezzel a kijelentessel vitatkoznek es csak azert, mert a sorozat ezzel a zaradekkal nyilvanosan megjelent. Velemenyem szerint azon, hogy a tortenetek ill.bizonyos reszletei hitelesek vagy sem es hogy a levont kovetkeztetesek valoban helytallok vagy sem, a jo stilus nem sokat valtoztat.
Szerintem ez csak egy kicsit korai kijelentes volt, mar ami a hitelesseget illeti. :cool:
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
:mrgreen::mrgreen: Kedves Gyöngyi! Irigyellek! Utoljáta 55 évvel ezelőtt voltam képes ilyen tisztán, rendíthetetetlenül hinni az írott szó objektivitásában. :mrgreen:
Azóta rájöttem, hogy van olyan objektív, ami teljesen szubjektív és van olyan, ami nem annyira. Mai meggyőződésem szerint egyedül Isten képes az összes körülmény ismeretében teljesen objektív véleményt kialakítani. De ő megtartja magának és nem ír élménybeszámolót... :mrgreen::mrgreen::mrgreen:
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Eredeti szerző : Valentini Zsuzsa
A történetek, amelyeket itt csokorba gyűjtök, igazak, tehát hitelesek.

En csak ezzel a kijelentessel vitatkoznek es csak azert, mert a sorozat ezzel a zaradekkal nyilvanosan megjelent. Velemenyem szerint azon, hogy a tortenetek ill.bizonyos reszletei hitelesek vagy sem es hogy a levont kovetkeztetesek valoban helytallok vagy sem, a jo stilus nem sokat valtoztat.
Szerintem ez csak egy kicsit korai kijelentes volt, mar ami a hitelesseget illeti. :cool:

Miert nem nyitsz mindenki oromere egy canadai elettel kapcsolatos topicot ahogy Te latod canadaban az eletet?
 

Gyongyi54

Állandó Tag
Állandó Tag
:mrgreen::mrgreen: Kedves Gyöngyi! Irigyellek! Utoljáta 55 évvel ezelőtt voltam képes ilyen tisztán, rendíthetetetlenül hinni az írott szó objektivitásában. :mrgreen:
Azóta rájöttem, hogy van olyan objektív, ami teljesen szubjektív és van olyan, ami nem annyira. Mai meggyőződésem szerint egyedül Isten képes az összes körülmény ismeretében teljesen objektív véleményt kialakítani. De ő megtartja magának és nem ír élménybeszámolót... :mrgreen::mrgreen::mrgreen:

Bp, amit irtam, semmi koze hithez. Az itt eltoltott evek tapasztalata alapjan,szerintem a cikkben levont kovetkeztetesek helyenkent elhamarkodottak olyan mertekben, hogy inkabb valotlanok mint hitelesek. Szinten a magam tapasztalata az is, hogy mennyire maskeppen iteltem meg helyzeteket 4 ev utan mint most - jo nehanyat szinten helytelenul - es nagy a valoszinusege annak, hogy ez most is igy van es a tovabbiakban is igy lesz.
Mivel ez egy forum , mindenkinek a velemenye a sajat gondolatait takarja, a sajat elmenyei alapjan.
Hogyan latod annak a megvalosulasat, hogy mindenki ugyanazt gondolja 22 cikkrol ? ( csak koltoi kerdes)
Az en hozzaszolasomtol Te meg pont ugy elvezheted a cikkeket es a velemenyed kialakitasanal sem kell, hogy figyelembe vedd azt, hogy en mit gondolok.
 

b.p.

Állandó Tag
Állandó Tag
Bp, amit irtam, semmi koze hithez. Az itt eltoltott evek tapasztalata alapjan,szerintem a cikkben levont kovetkeztetesek helyenkent elhamarkodottak olyan mertekben, hogy inkabb valotlanok mint hitelesek. Szinten a magam tapasztalata az is, hogy mennyire maskeppen iteltem meg helyzeteket 4 ev utan mint most - jo nehanyat szinten helytelenul - es nagy a valoszinusege annak, hogy ez most is igy van es a tovabbiakban is igy lesz.
Mivel ez egy forum , mindenkinek a velemenye a sajat gondolatait takarja, a sajat elmenyei alapjan.
Hogyan latod annak a megvalosulasat, hogy mindenki ugyanazt gondolja 22 cikkrol ? ( csak koltoi kerdes)
Az en hozzaszolasomtol Te meg pont ugy elvezheted a cikkeket es a velemenyed kialakitasanal sem kell, hogy figyelembe vedd azt, hogy en mit gondolok.

Kedves Gyöngyi! Természetesen a te véleményed ugyanannyira értékes számomra, mint a többieké. Még akkor is értékes és figyelemreméltó, ha a formával és megfogalmazással ritkán alkalmazkodsz az uralkodó stílushoz. Inkább ütköztetsz, mint melléteszel. Pedig az eddigi élettapasztalatom szerint eredményesebb az ellenvéleményt az utóbbi módon közzétenni. Hmmm??

Csatlakoznék Melitta javaslatához, ha időd és kedved engedné, szívesen olvasnám a te élményeidet. Nekem nem baj, ha átszűröd a saját személyiségeden! Nekem az is tanulság.
 
Oldal tetejére