Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!

kgabi0507 írta:

tudod van olyan, amikor ki vagy szolgáltatva, pl. friss házasként, kisgyerekesen... eleinte nem is figyelsz fel arra, hogy mi történik, mert a baba körül vagy állandóan... sajnos átmentünk ezen a gyerekekkel, és az elvesztegetett időt nem tudom visszafordítani. Nekik se, nekem se. Most utólag már nagyon okos vagyok, tudom mit kellett volna tennem. De ha akkor megteszem, akkor nem lenne most lányom... szóval mégis volt értelme tűrni

Kattints a kibontásához...

Persze tudom én hogy mindenkinek megvan a saját keresztje amit egyedül kell cipelnie, más nem nagyon tud segíteni...én csak a véleményemet írtam a teljes történet ismerete nélkül...az is igaz , ahogy a költő írja;" Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?"..ami volt elmúlt, a jelen és a jövő az ami számít..

kgabi0507 írta:

szóval mégis volt értelme tűrni

Kattints a kibontásához...

no de mindent és milyen áron?...és megérte,ha belegondolsz
mult-JELEN-jövő

TH6777 írta:

no de mindent és milyen áron?...és megérte,ha belegondolsz
mult-JELEN-jövő

Kattints a kibontásához...

minden kis ölelése meg puszija megadja a választ: megérte!!!!

kgabi0507 írta:

A lelki bántalmazásnak viszont sokszor nincsenek jelei, .

Kattints a kibontásához...

ezzel nem értek egyet és részemről elfogadhatatlannak tartom...ez is csak álltalánositás és egyfajta kibuvó...mondván ugye arra hivatkozva...,hogy amit nem látunk az nincs is!...na ez igy ahogy van nem igaz....mindennek van jele!
a lelki bántalmazásnak is vannak jelei...csak annyiból eltérő a fizikálistól,hogy éppen nem látszik egy kék folt a test valamely részén a fizikális bántalmazástól...
az a sajnálatos...,hogy vannak akik erre a lelki bántalmazás nemláthatóságára hivatkozva probálnak egyfajta hiányosságot és felelőséget háritani önmagukról...amikor is ugye egy kapcsolat szét mehet ilyen dolgok miatt....
oszt azé azon kell elgondolkodni...,hogy valójában tényleg nem történik e meg a bántalmazás....,vagy az érintett nem akarja látni...,hogy megtörténik és ezáltal nem is történik meg...,mondván csak mert.... "amit nem látok az nincs"....elve alapján!
sztem igen is jelek nélkül is láthatóak a lelki bántalmazások...hiszen nem látni kell...hanem érezni hogy valami már nem az aminek anno indult és ahogy....tovább menve azt gondolom...,hogy szemmel látható jelei is vannak a lelki bántalmazásnak...hiszen megváltozik az az ember ugy mentálisan ,mint fizikálisan is....aki egy folyamatos stresszes állapotba kerül...pont a bántalmazásának kivitelezése miatt....tessék csak végig gondolni egy egy veszekedést ahol nem csattan el egy pofonsem...,de maga az atnoszférája milyen is a közegnek...és magának a bántalmazonak...
no a magam részéről ennyit és akinek a Teremtő szemet és látást adott...annak vannak miértjei és funkciói....oszt bármennyire is "elvakit" a szerelem és az érzelmeim...ugyan vegyem már észre amit.... és ami nekem bántalmazás....,ha nmeg nem akarom az érzéseim felé helyezni a józan eszem...akkor ha bántanak viseljem...,mert magam választottam és tűröm....mert nem lépek....

.

TH6777 írta:

...oszt bármennyire is "elvakit" a szerelem és az érzelmeim...ugyan vegyem már észre amit.... és ami nekem bántalmazás....,ha nmeg nem akarom az érzéseim felé helyezni a józan eszem...akkor ha bántanak viseljem...,mert magam választottam és tűröm....mert nem lépek....

Kattints a kibontásához...

Drága Barátném!
Ennyire nem lehet lesarkositani a dolgokat!
Ha valaki szerelmes tűr,aztán vár,majd reménykedik,majd kiborul,és elkövetkezik az a pont,ahol dönt,és lép..
Aztán ez a lépés,hogy késő volt-e,vagy nem,azt mindig a helyzet mutatja meg.

Annyi biztos,mig valaki ezt nem éli meg,addig fogalma sincs mit jelent ilyen helyzetbe lenni,
de könnyű a "kispadról" tanácsokat osztogatni!!

kgabi0507 írta:

minden kis ölelése meg puszija megadja a választ: megérte!!!!

Kattints a kibontásához...

no nem erre gondoltam amikor is a "megérte" volt a téma...
akkor ugy kéredzem...,hogy amikor a baba megvan ugyan miért kell még mindenáron eltürni a bántalmazásokat és meddig...
egy baba léte egész embert kiván és mindig-mindenkor...!
ahol bárminemű bántalmazás is vélelmezhető egy kapcsolaton bellül...ott kizárt,hogy egy baba-gyerek egészként "kapja" meg az anyukát-apukát!...vagy talán minden klappol lelkileg-érzelmileg-idegileg
oszt azé azt meg csak nem hihetjük ugye...,hogy a gyerekek érzéketlenek pláne a picurkák...és nem érzik át-ki a mama puszijából öleléséből stb,hogy biza valami nincs rendben....mindent érezenek és nagyon is jól...!
részemről elitélem a hazugságot és eme fajtáját...amikor is a kapcsolatban dulnak az érzelmi-lelki háboruk-konfliktusok....sajnos ma már a tetlegességek is....és a gyerekeket "hülyének" nézvén probálja bárki érintett is palástólni a nem kis problémákat...mitöbb tűrni mindenféle bántalmazást-megalázást...amibe a gyerekét is belekényszeriti...akár félelmei akár bármilyen okok miatt,mert Ő csak "felnőtt" már....
a gyerekeknek is vannak jogai és igen is tiszteletben kell tartani!...ha egy felnőtt "ember" legyen az bántalmazott avagy bántalmazó teszi amit...az egyiket sem jogosithatja fel,hogy egy gyerek passziv bántalmazott legyen!....
Azok a kapcsolatok amikben már konfliktusok lépnek fel és nincs törekvés a mielőbbi közös megoldásokra-kompromisszumokra...ott sajnos előbb-utobb bántalmazások lesznek....aminek talán jó lenne,ha nem esnének áldozatául a gyerekek!
Szóval csak el kell gondolkodni a mindent-hogyan és meddigeken!

evapatocs írta:

.


Annyi biztos,mig valaki ezt nem éli meg,addig fogalma sincs mit jelent ilyen helyzetbe lenni,

Kattints a kibontásához...

Hmmm.......... nagy igazság Drága evapatocs!!!

TH6777 írta:

no nem erre gondoltam amikor is a "megérte" volt a téma...
akkor ugy kéredzem...,hogy amikor a baba megvan ugyan miért kell még mindenáron eltürni a bántalmazásokat és meddig...
egy baba léte egész embert kiván és mindig-mindenkor...!
ahol bárminemű bántalmazás is vélelmezhető egy kapcsolaton bellül...ott kizárt,hogy egy baba-gyerek egészként "kapja" meg az anyukát-apukát!...vagy talán minden klappol lelkileg-érzelmileg-idegileg
oszt azé azt meg csak nem hihetjük ugye...,hogy a gyerekek érzéketlenek pláne a picurkák...és nem érzik át-ki a mama puszijából öleléséből stb,hogy biza valami nincs rendben....mindent érezenek és nagyon is jól...!
részemről elitélem a hazugságot és eme fajtáját...amikor is a kapcsolatban dulnak az érzelmi-lelki háboruk-konfliktusok....sajnos ma már a tetlegességek is....és a gyerekeket "hülyének" nézvén probálja bárki érintett is palástólni a nem kis problémákat...mitöbb tűrni mindenféle bántalmazást-megalázást...amibe a gyerekét is belekényszeriti...akár félelmei akár bármilyen okok miatt,mert Ő csak "felnőtt" már....
a gyerekeknek is vannak jogai és igen is tiszteletben kell tartani!...ha egy felnőtt "ember" legyen az bántalmazott avagy bántalmazó teszi amit...az egyiket sem jogosithatja fel,hogy egy gyerek passziv bántalmazott legyen!....
Azok a kapcsolatok amikben már konfliktusok lépnek fel és nincs törekvés a mielőbbi közös megoldásokra-kompromisszumokra...ott sajnos előbb-utobb bántalmazások lesznek....aminek talán jó lenne,ha nem esnének áldozatául a gyerekek!
Szóval csak el kell gondolkodni a mindent-hogyan és meddigeken!

Kattints a kibontásához...

Nem kell mindenáron eltűrni, hisz lépni mindíg lehet de azt gondolom a világon többen vannak akik tűrnek, valahol maguk és a gyermekük miatt is. Kettős ez az egész dolog, nem szeretnék "csonka" családban felnevelni. Hogy érzik e a Picik?? Természetesen igen, mindent tudnak és mindent éreznek.
Persze minden szülő megpróbálja palástolni a fájdalmát( akár fizikai , akár lelki) a gyermeke előtt. Már aki normális mert az ellenkezőére is sajnos a szakmámban már hallottam példákat, Úristen hát ezt nem is részletetezném.
A megoldás sosem egyszerű......
Ha lépsz kérdés hogy hogy mikor és hogyan , van olyan ember kitől nem könnyű "megszabadulni"!! .......

az ember sokáig tűr, mérlegel... próbál külön utakon járni a gyerekeivel, hogy minél kevesebb időt töltsön a "szörnnyel", vegetál... kifogás mindig van: nincs állása, nincs hova menni, fél a másik fizikai erejétől, fél az egyedülléttől... baromi nagy lelkierő kell ahhoz, hogy 2 gyerekkel, teljesen kiszolgáltatottan lépni tudjál. Nem sok agymosott ember képes erre. Akinek éveken keresztül tördelték az önbizalmát, annak nehéz dönteni. Kívülről könnyebb józan tanácsot adni, de elnyomott emberként dönteni keserves. Még akkor is, ha a gyerekek isszák meg a levét. Az meg még rosszabb, ha a gyerekek mindennek ellenére szeretik azt az embert, aki anyát bántja.... és akkor az már szélmalomharc, a gyerekek miatt is tűr a szenvedő anyuka... mert esetleg fél, hogy elveszíti őket

kgabi0507 írta:

minden kis ölelése meg puszija megadja a választ: megérte!!!!

Kattints a kibontásához...

Természetesen megértem én mire gondolsz, de ez már utólagos érzelem, mert ha előbb változtatsz, az nem azt jelenti hogy most nem lenne kislányod, csak nem Ő lenne, hanem egy másik gyermek, de Te nem éreznél hiányt, mert akkor ezt a gyermeket ismernéd, és szeretnéd teljes szívedből...ez kicsit filozofikus, de szerintem érthető..ezért van az hogy én nem bánom a múltbeli döntéseimet, mert arra nincs garancia hogyha másként döntök akkor jobb lenne most,..pedig sokan azt gondolják hogy jobb lenne, pedig ez nem 100%..sőt akár sokkal rosszabb is lehetne, talán még a legrosszabb is bekövetkezhetett volna..nem tudhatja senki...

evapatocs írta:

.
Drága Barátném!
Ennyire nem lehet lesarkositani a dolgokat!
Ha valaki szerelmes tűr,aztán vár,majd reménykedik,majd kiborul,és elkövetkezik az a pont,ahol dönt,és lép..
Aztán ez a lépés,hogy késő volt-e,vagy nem,azt mindig a helyzet mutatja meg.

Annyi biztos,mig valaki ezt nem éli meg,addig fogalma sincs mit jelent ilyen helyzetbe lenni,
de könnyű a "kispadról" tanácsokat osztogatni!!

Kattints a kibontásához...

Barátosném véleményem a kispadról....
egy van...amit én önmagamnak akarok-engedek-tűrök-teszek-elfogadok...avagy nem!...a többi csak járulékos blablala...
minden a lelkünkben-érzelmeinkben indul és tér vissza....amit beengedek a bensőmben az ott érvényesül és ugy ahogy engedem és hagyom...
a szerelem is érzés....a tudatalattim kezeli és navigálja eme érzésemet önmagamban és kifelé...az érzéseink nem vasuti váróhelységek....oszt ha valami nem érkezik időben és ahogy én a "jegyemet" váltottam...akkor ugyan már meddig várakozzak?....
ja igaz....a szerelem tűr...ez csak egy frázis...én tűrők ugye és csak azt amit szeretnék tűrni...vagy nem?
oszt akko csak más a tűrés és érezni valamit....reménykedni meg ugyan miben amikor is már a tűrésnél és a várakozásnál is túl vagyunk?...
no azért csak szép a szerelem és szeretet...csak megkell tanulni a tudatosságainkkal érezni és helyesen érzékelni mindent ami ezzel kapcsolatos...
valahol azt gondolom mennyire is igazuk van a ffiaknak a nőkkel kapcsolatban....amikor is azt mondják: no csak had várjon oszt had sirjon...ebbe van valami...!
különben meg sztem nem feltétlen kell senkinek szerelmesnek lennie és szeretnie...ahoz hogy hasonló helyzetekbe kerüljön!

Barátosném ugye abba egyetértünk azért...,hogy mi magunk teremtjük meg önmagunk világát...és itt a teremtő erőre gondolok?...
oszt akko ugye amiket felsoroltál...azok az önös
célok kategoria...

no mindegy akkor is ha kispados is vagyok....az a véleményem...,hogy minden dolgunk-érzésűnk-tetteink és "elviselésünk"....csak is az önmegvalósitásunkon mullik! lészen szó bármilyen kapcsolatról is...
és az önmegvalósitásunk sztán nem lehet annyira szegény...,hogy bár mennyire is hevesek az érzelmeink...elvegye a helyes látásunkat és itélőképességünket!

Istengyermek írta:

Nem kell mindenáron eltűrni, hisz lépni mindíg lehet de azt gondolom a világon többen vannak akik tűrnek, valahol maguk és a gyermekük miatt is. Kettős ez az egész dolog, nem szeretnék "csonka" családban felnevelni. Hogy érzik e a Picik?? Természetesen igen, mindent tudnak és mindent éreznek.
Persze minden szülő megpróbálja palástolni a fájdalmát( akár fizikai , akár lelki) a gyermeke előtt. Már aki normális mert az ellenkezőére is sajnos a szakmámban már hallottam példákat, Úristen hát ezt nem is részletetezném.
A megoldás sosem egyszerű......
Ha lépsz kérdés hogy hogy mikor és hogyan , van olyan ember kitől nem könnyű "megszabadulni"!! .......

Kattints a kibontásához...

ezzel egyetértek!...sajnos a hiba akkor is csak abban van...,hogy egyszerűen nem is akarnak igazán tenni azok az emberek akik pedig tehetnének...
lehet palástólni egy gyerek előtt mindent,de amikor majd jönnek a kérdések...akkor majd hazugsággal a hazugságokat fogja palástólni az akinek a kérdésekre felelnie kell
valoban vannak nem egyszerű dolgok,de maga az élet sem egyszerű...de mindenkinek adatott az hogy a lehetőségeivel és az önmegvalósitására való törekvéseivel igyekezzék a nehéz dolgokat is ésszel könnyebbé tenni és megtalálni a nehezebb könnyebbik felével rendezni amit...és akarat kérdése minden...

"Ha lépsz kérdés hogy hogy mikor és hogyan , van olyan ember kitől nem könnyű "megszabadulni"!!

miért is??? könnyebb elviselni a fájdalmakat....a bántalmazásokat...a megaláztatásokat stb...,mint egyszer határozottan dönteni és ha fájdalmas is a döntés,de csak egyszer lépni és változtatni amig a fájdalom áldozatokat nem követel és maradandóvá nem vállik?????

TH6777 írta:

Barátosném ugye abba egyetértünk azért...,hogy mi magunk teremtjük meg önmagunk világát...és itt a teremtő erőre gondolok?...

Kattints a kibontásához...

Mostmár tudom,hogy mit jelent,és élek is vele!!

TH6777 írta:

oszt akko ugye amiket felsoroltál...azok az önös
célok kategoria...!

Kattints a kibontásához...

Lehet,hogy önös egyrészt,mert minden ember reménykedik az utólsó leheletéig,és nem adja fel..,hátha másképp jobb lesz..és igazad van,hogy nem,igy nem lesz jobb!!
De azért ne mondd azt nekem,hogy Te rögtön tudod,hogy ebből igy nem lesz semmi.
Az esélyt megadja az ember,mert mindenki tévedhet,és változhat,illetve változtathat viselkedésén.Ha akar!!

TH6777 írta:

no mindegy akkor is ha kispados is vagyok..

Kattints a kibontásához...

..meg én iskiss ,amikor véleményt nyilvánitok más dolgáról,
És mennyivel könnyebben teszem!!
Sőt még jól is érzem magam (lehet,mert nem én vagyok benne?),hogy milyen okos vagyok..

kgabi0507 írta:

az ember sokáig tűr, mérlegel... próbál külön utakon járni a gyerekeivel, hogy minél kevesebb időt töltsön a "szörnnyel", vegetál... kifogás mindig van: nincs állása, nincs hova menni, fél a másik fizikai erejétől, fél az egyedülléttől... baromi nagy lelkierő kell ahhoz, hogy 2 gyerekkel, teljesen kiszolgáltatottan lépni tudjál. Nem sok agymosott ember képes erre. Akinek éveken keresztül tördelték az önbizalmát, annak nehéz dönteni. Kívülről könnyebb józan tanácsot adni, de elnyomott emberként dönteni keserves. Még akkor is, ha a gyerekek isszák meg a levét. Az meg még rosszabb, ha a gyerekek mindennek ellenére szeretik azt az embert, aki anyát bántja.... és akkor az már szélmalomharc, a gyerekek miatt is tűr a szenvedő anyuka... mert esetleg fél, hogy elveszíti őket

Kattints a kibontásához...

féleleem csak önmagától lehet egy embernek....ha önmagam félek bármiben is megvalósitani és nem vagyok énemben teljesen biztos...akkor valóban lehet félelem minden tőllem "független" külső behatásától....
amikor tisztában vagyok önmagammal és kitudok magamért....az érzelmeimért-szeretetemért-elveimért-céljaimért és persze mindenkiért aki közel áll hozzám teljes egészébe ÁLLNI...no akkor nincs kitől és mitől félnem!
sajnos az emberek sokasága akinek a kapcsolata megromlik-lott és problámái vannak...figyeljük csak meg!- minden esetben a másikat kezdik hibáztatni...másokban és a környezetükben keresik és mondják ki elsőre a hibák áradatát....! sajnos ez a leghelytelenebb sztem...,mert amink van és ahogy...azt mi önmagunknak köszönhetjük és a negativumokért csak egy személyben önmagunkat okolhatjuk!....
senkit nem rossznak teremtettek és sehol nem tápszerként táplálják a rosszaságot az emberben!....

Bocsi Gabi és mindenkitől....,de nem osztom azt hogy 2 gyerekkel kiszolgáltatottan....
ilyen nincs...,mert ugye azt azért senki nem hiszi és hiteti...,hogy egy gyermek teremt meg egy kiszolgáltatotságot egy családon bellül...illetve ugye csak nem egy gyerek teremt kiszolgáltatottságot két felnőtt-SZÜLŐ kapcsolatában??????

ha igen és képessek lennének a gyerekek ilyen erős "dolgokkal" birni....hát Istenem de jó is lenne...,mert tuti hogy nem lennének ennyien áldozatai a gyerekeknek a felnőttek felelőtlen és meggondolatlan világában....ami sajnos mára egyre nagyobb méreteket ölt!

Uram bocsá ha csak véleményeket irunk...mert valóba tanácsot adni nem lehet!...de azért ugye az egyértelmű...,hogy mindenki a maga elnyomását ha már megteremtette....mindegy miért-kiért....,azért kivül állóktól talán megszivlelendőek is vannak és merő emberséges jóindulatból....pláne amikor egy téma gyerekeket is érint valahol?!

a gyerekek szive joguk hogy melyik szülőt miért is szeretik avagy nem!...ezt a békát le kell nyelnie az éppen sértettnek!...a gyerekek nem tesznek különbséget szeretet és szeretet között mindaddig amig erre nem befolyásolják és alattomos modon nem terelgetik őket...mitöbb amig nem zsarolják és bántalmazzák őket....csak azért mert akit én már nem szeretek és elváltam tőlle....a gyerekek mégis szeretik!

Egy gyerek elvesztéséért csak a felelőség a szülőké....és nem azért veszit el egy szülő sem gyereket...,mert öszinte és mindent megtesz a gyerekéért!
egy gyerek elvesztésének okát ugyan senki jobban nem tudhatja.... mint maga egy anya-apa!...és azt gondolom a gyerek lelkének és bizalmának elvesztését soha semmilyen körülmények között nem szabad senki kedvéért-szeretetéért-békéjéért és önmagunk nyugalmáért kockáztatni!

Tudjátok ha meghallgatnánk azokat a gyerekeket ahol felbomlott egy családi közösség akár békés uton....akár durvaságok kiséretében....hát bizony lenne szörnyüség amivel szembesülni kellene némelyeknek!

evapatocs írta:

Mostmár tudom,hogy mit jelent,és élek is vele!!

Lehet,hogy önös egyrészt,mert minden ember reménykedik az utólsó leheletéig,és nem adja fel..,hátha másképp jobb lesz..és igazad van,hogy nem,igy nem lesz jobb!!
De azért ne mondd azt nekem,hogy Te rögtön tudod,hogy ebből igy nem lesz semmi.
Az esélyt megadja az ember,mert mindenki tévedhet,és változhat,illetve változtathat viselkedésén.Ha akar!!


..meg én iskiss ,amikor véleményt nyilvánitok más dolgáról,
És mennyivel könnyebben teszem!!
Sőt még jól is érzem magam (lehet,mert nem én vagyok benne?),hogy milyen okos vagyok..

Kattints a kibontásához...

Barátosném való igaz nem hordok összecsukhatós kissámlit....basszus pedig mi jó ötlet és pénz lenne gyártani
mennyivel kevesebb emberke "sérülne" meg....,ha előre védekezhetne az eséstől....
nem nem tudok előre semmit...,de a kezdetektől figyelek és az érzéseimre támaszkodom no meg az érzékeléseimre....azért csak ki lehet szürni doldokat az elejétől...és a felém való tálaláson is lehet érzékelni amit estleg el kivánok fogadni...avagy már elsőre negativumokat kelteget-ébresztget bennem....
igen esélyt kell adni...csak az esélyek latolgatása nem mindegy...
változtatni valóban tud mindenki...csak akkor ugye már az érdeknélküli öszinte és tisztaság kilőve....vagy tévedek?
Barátosném oszt aki esetleg még változtat is nagy kérdés kiért?...önmagáért vagy érted és ugyan meddig?...sokan változnak és változtatnak...oszt ékesitik a tollaikat mint a mutógatos páva....és amikor célba érnek...no tollak össze oszt kezdődik-folytatodik minden onnan ahonnan...

Sztem csak azért érzed hogy könnyebben teszed amit...,mert megtapasztaltál ellendolgokat és csak mert a pozitivumiok vezérlik gondolataidat!!!...egyfajta önzetlen segitség másoknak!
ez szép és tisztelendő tulajdonsága egy embernek!

TH6777 írta:

"Ha lépsz kérdés hogy hogy mikor és hogyan , van olyan ember kitől nem könnyű "megszabadulni"!!

miért is??? könnyebb elviselni a fájdalmakat....a bántalmazásokat...a megaláztatásokat stb...,mint egyszer határozottan dönteni és ha fájdalmas is a döntés,de csak egyszer lépni és változtatni amig a fájdalom áldozatokat nem követel és maradandóvá nem vállik?????

Kattints a kibontásához...

Talán könnyebb mert ha lépsz akkor fog áldozatokat követelni, olyanokat akiket szeret az ember, s azt hogy az ember lelkén száradjon a családja (fizikai vagy lelki) bántalmazása sohasem bocsátaná meg magának.

TH6777 írta:

Bocsi Gabi és mindenkitől....,de nem osztom azt hogy 2 gyerekkel kiszolgáltatottan....
ilyen nincs...,mert ugye azt azért senki nem hiszi és hiteti...,hogy egy gyermek teremt meg egy kiszolgáltatotságot egy családon bellül...illetve ugye csak nem egy gyerek teremt kiszolgáltatottságot két felnőtt-SZÜLŐ kapcsolatában??????

Kattints a kibontásához...

Tudod baromi nagy erő kell ahhoz, hogy egy gyesen levő anyuka eljusson a váláshoz. Főleg ha nincs is munkahelyed, ahova visszamehess, esetleg szoptatsz még, és agyilag-testileg egész mással vagy elfoglalva, nem tudsz kilépni a cici-pelus-bölcsőde-ovi ördögi köréből.
Nem maga a gyerek teremt kiszolgáltatottságot, hanem az anya anyagi helyzete, aki ösztönösen arra gondol, hogy ha elválik és nincs munkája, esetleg elveszi a bíróság a gyerekeit, mert nem tudja ellátni őket, vagy csak egyszerűen attól fél, hogy nem lesz miből kifizesse a bölcsit meg az egyebeket...
És sajnos vannak társadalmak, ahol az átlagemberek kiközösítik az elvált anyukákat, jobb esetben sajnálják és lesajnálják, inkább felvállalnak egy rossz kapcsolatot, mint egy válást. A fizetések eleve kicsik, az árak nagyok, tehát az ember már az anyagiak miatt is úgymond a társadalom szélére szorul... más gyerekek az ilyen társaikkal szemben ellenségesek, kiközösítik őket... és ilyenkor már nem csak a szenvedő anya harca ez, hanem a gyerekeké is, nekik is be kell vállalni azt, ami a szétköltözéssel meg a válással jár...

kgabi0507 írta:

Tudod baromi nagy erő kell ahhoz, hogy egy gyesen levő anyuka eljusson a váláshoz. Főleg ha nincs is munkahelyed, ahova visszamehess, esetleg szoptatsz még, és agyilag-testileg egész mással vagy elfoglalva, nem tudsz kilépni a cici-pelus-bölcsőde-ovi ördögi köréből.
Nem maga a gyerek teremt kiszolgáltatottságot, hanem az anya anyagi helyzete, aki ösztönösen arra gondol, hogy ha elválik és nincs munkája, esetleg elveszi a bíróság a gyerekeit, mert nem tudja ellátni őket, vagy csak egyszerűen attól fél, hogy nem lesz miből kifizesse a bölcsit meg az egyebeket...
És sajnos vannak társadalmak, ahol az átlagemberek kiközösítik az elvált anyukákat, jobb esetben sajnálják és lesajnálják, inkább felvállalnak egy rossz kapcsolatot, mint egy válást. A fizetések eleve kicsik, az árak nagyok, tehát az ember már az anyagiak miatt is úgymond a társadalom szélére szorul... más gyerekek az ilyen társaikkal szemben ellenségesek, kiközösítik őket... és ilyenkor már nem csak a szenvedő anya harca ez, hanem a gyerekeké is, nekik is be kell vállalni azt, ami a szétköltözéssel meg a válással jár...

Kattints a kibontásához...

sajnos a társadalmi "hangulatok" nem arra irányulnak...,hogy könnyebb legyen az embereknek...pláne nem arra vannak a törekvések...,hogy gyermeket vállaló családok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe....bizony ezeket kénytelenek vagyunk betudni...de azért vannak olyan helyzetek amikor nem lehet bizonyos nehézségeket a társadalomra háritani....,mert az a baj...,hogy sajnos sokan az emberi együttélésünk alapvető törvényszerűségeinek sem akarnak eleget tenni a saját "portájukon" bellül sem....hivatkozván mindenféle nehézségekre...
és itt most azokra gondolok...amiknek kialakulásához ők maguk tettek...nem a társadalom hibája...,ha egy kapcsolatban problémák vannak....ugy a szeretet-megértés-becsület terén például...
sztem nagyon fontos lenne...,ha az emberek megtanulnák valahol és valamely szinten...ugy a társas kapcsolatok....,vagy a gyermekvállalás értékének elsajátitását....kinek kinek a sajátjára értve.....
sztem azért egy kis odafigyeléssel és "átformálással" ugy egy anyuka...,egy gyerek is....,mint egy ember....aki hatása alatt vagyunk mindannak...,amivel sajnos körülvesz minket a mai világ....lehet alakitgatni mégha nehezen is azokat a problémáinkat amiket most itt felsoroltál Gabi!
ezzel nem azt mondom...,hogy a gyerekeknek fals modon kellene idealizált képet mutogatni....,de csak akarat kérdése...,hogy sokkal fontosabb volna....,azzal foglalkoznia egy anyának-apának is pláne ha már bajok vannak...,hogy arra törekedjenek... hogyan lehet elkerülni a konfliktusokat..., megoldani a nehézségeket...és felkésziteni egy gyereket az esetleges gunyolodásokra és egyéb atrocitásokra...ami elkerülhetetlen hogy érinti Őket ugy az óviba...,mint a suliba és egyéb helyeken....hiszen minden gyerek és felnőtt is véleményem szerint...a konfliktusmegoldásokat és azok kezelését...otthon a családban sajátíthatja-sajátitja el!
ha mi magunk folyamatosan a társadalom hibáira...a pénztelenségre...a külső körülményekre....a másik negativumaira hivatkozunk...és ez ugye az otthonunkba csapodik le igazán...vagy amikor is ugye azt látja a gyerek...,hogy az anya-apa az agyonhajszolt szülők..., akik este éppen csak beesnek az ágyba...,és ezért bizony elég keveset tudnak adni a gyereknek..., ahol is gyerek is jelen van és érintett...akkor ugye csak a rossz fog mintaként megragadni benne és bennünk is...ami sajnos a későbbiekre baromi káros és ártalmas lesz...amit megint csak önmagunk idézünk elő....
azt gondolom és mondom is...,hogy a problémák megoldhatóak...,ha olykor nehezen is....,de a legfontosabbnak kell lennie... ahol már problémák vannak és Gyerek-Gyerekek vannak...,hogy gyerek és a gyerekkel való jó kapcsolat kialakitása és fentartása legyen az elsődleges... ugy az anyák-apák számára...,mint egyéb intézményekben és magában a társadalomban!
senkit nem kényszeritenek válásra és senkinek nem irják elő törvények,hogy vállni kell egy bizonyos idő után....aki e sajnálatos helyzetbe került-kerül-fogkerülni...az nem csak a társadalmat és a külvilágot hibáztathatja!...mert a hiba mindenkiben ott a bensőjében ered....,mint ahogy a sok sok pozitivum is...csak tudni kell mindennel élni és hasznositani az önmagunk értékeit....

A férjem 3,5 éven át csalt a legjobb barátja feleségével gyakorlatilag az orrunk előtt. Úgy tudtam meg, hogy telefonba azt mondta, hogy ne menjünk haza többet. Aztán természetesen mnident rámvert a tárgyaláson és azóta is élnek mint hal a vízben . Hát nem hiszem, hogy valaha is meg tudnám bocsájtani.

Ha megbocsájtás akkor feltételezem megcsalás.
És akkor pedig a tanács felejtős sosem szabad.
Én meg próbáltam... Természetesen az az ingen kedves megbízható (ide írhatnám a többi hazugságot) hölgyemény ismét megtette!
Úgyhogy asszem igaz a mondás kutyából nem lesz szalonna...
Mondjuk ezt régen a férfiakra mondták, de úgy gondolom nagyott változott a világ ilyen téren különösen a fiatalok között, ahogy ezt a legtöbb kutatás felmérés is bizonyítja.

A NŐK ELFÉRFIASODNAK A FÉRFIAK ELNŐIESEDNEK!!!!!!!!!!!

De azt hiszem eltértem a témától úgyhogy be is fejezem...