Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!

T

TH6777

Vendég
Ebben tökéletesen egyet értek! Csak akkor tudja meg az ember, hogyan reagál dolgokra, mennyi mindent tud megbocsátani, ha megtörténik vele is. De. Tapasztalatom szerint, csak akkor maradjon utána a társával, ha annyira meg tud bocsátani, hogy "meg sem történt"!!!! Ha megbocsátottam, akkor viszont ne is említsem fel soha többet!

sztem mindenkinek éreznie kell a helyzet súlyát...és nem különböző.... valós vagy vélt összefüggéseket keresni.... és felhánytorgatni a másik felé...,hiszen egy kapcsolat megromlása után is megbocsájthatóság lenne a fontos...két egykor szerető ember között....,mert egy estleges hiba-válás is bizony megosztott felelőség....és nem csak egyoldalu terhelése-hibáztatása a másiknak...,véleményem...,hogy megkell tudni probálni...mégha fájdalmak is uralják lelkünket...a dolgok és történtek helyes realizálását illetően....hiszen az érzelmeink ugye nem egyből pörögnek fel...oszt meg ha megtörtént ami...akkor sem szabad elkapkodni semmit...se a megbocsájtást...se a "fogd a cuccod és tünj az életemből" cimű tralalát....
pláne nem feltétlen kell még dafke.... ingerelni a hibátlan könnycsatornáinak túlmüködését....oszt estleg még tetézni amit...no ezek is a reakciók "tartozékai" közé sorolhatóak...
a magam részéről max.elitélem azon embereket...bocs magát a reakciójukat...akik egy estleges megbocsájtást követően...biza válogatott és gusztustalan modon...egy idő elteltével...vissza élnek a másik ember lelkével-érzelmeivel és összeségébe mindenségével....teszik ezt ama "tudatukban"...,hogy kihasználják a másik érzelmi töröttségét és lelki labilitását...
no szóval lehetne ragózgatni még e témát...

Ui: sztem akik már jártak abba a bizonyos cipőbe...,hogy megbocsátották hibáikat-hűtlenségüket...azok sajnos sokszor tévednek...,mert azzal hogy megbocsájtunk...közelsem jelenti azt...,hogy ujra ugyan ugy tudnánk szeretni akit...,inkább az történik...,hogy elmullik bennünk a haragunk iránta...
 

rita.g.kiss

Állandó Tag
Állandó Tag
...
De bármennyire is furcsa, én nem tudok haragudni. Én annak tulajdonítom, hogy olyan "intenzív tanfolyamot" végeztem "élet" nevű tantárgyból, álltam annyiszor a sír szélén, hogy nem pocsékolom a jókedvemet haragra, vagy gyűlöletre. :D[/QUOTE]

BRAVO!!!!
kedves istenajàndèka9, csak elismerèsem tudom kifejezni!

hozzààllàsod, èletszemlèleted - követendö!

èn is àlltam màr a sir szèlèn..., d a leckèt mèg nem tanultam meg ilyen jol...
csak igy tovàbb!!
 

atomvakond

Kormányos
Kormányos
Ebben tökéletesen egyet értek! Csak akkor tudja meg az ember, hogyan reagál dolgokra, mennyi mindent tud megbocsátani, ha megtörténik vele is. De. Tapasztalatom szerint, csak akkor maradjon utána a társával, ha annyira meg tud bocsátani, hogy "meg sem történt"!!!! Ha megbocsátottam, akkor viszont ne is említsem fel soha többet!

Valóban a személyes érintettség esetén, talán jobban megítélhető a reakció,..de az is lehet hogy pont az homályosítja el az ember látását...túl közelről nézve sok minden kikerül a látómezőből, szemben mondjuk egy baráttal aki messzebbről nézi a dolgokat, ..és lehet hogy ő jobban ítéli meg a helyzetet..úgy megbocsájtani mintha meg sem történt volna, ?...kedves Barátom ez csak Neked és nagyon keveseknek sikerül ..:lol:...ismered a véleményem, van akkora bántás, vagy sértés amit nem lehet meg nem történtté tenni..sajnos..
 

istenajandeka9

Állandó Tag
Állandó Tag
Valóban a személyes érintettség esetén, talán jobban megítélhető a reakció,..de az is lehet hogy pont az homályosítja el az ember látását...túl közelről nézve sok minden kikerül a látómezőből, szemben mondjuk egy baráttal aki messzebbről nézi a dolgokat, ..és lehet hogy ő jobban ítéli meg a helyzetet..úgy megbocsájtani mintha meg sem történt volna, ?...kedves Barátom ez csak Neked és nagyon keveseknek sikerül ..:lol:...ismered a véleményem, van akkora bántás, vagy sértés amit nem lehet meg nem történtté tenni..sajnos..

Tény, és való, hogy a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni! De minek cipeljem magamon fölöslegesen? Miért betegítsem magam a negatív gondolatokkal, és érzelmekkel? El kell engedni! Nagyon egyszerű, és hatékony praktikák vannak az elengedésre, hogy a lelked megszabaduljon a ránehezedő terhektől.
Pontosan ezért teszem meg minden este a következőket. 3 kérdés:
1.Milyen értékeket adott nekem a mai nap? Mit tanultam belőle?
2.Megbántottam e valakit a mai napon? Ha úgy érzem igen, akkor megbocsátok magamnak, mert szeretem magam.
3.Megbántott e engem valaki a mai nap folyamán? Ha úgy érzem igen, akkor megbocsátok neki, mert szeretem őt.-bárki legyen is az.
Így tudom egyenlíteni minden nap az egyensúlyt magamban, és nem terhelem a lelkem fölöslegesen.
Megy ez másnak is, nem csak nekem! Nem olyan nehéz ez!kiss
 

atomvakond

Kormányos
Kormányos
Tény, és való, hogy a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni! De minek cipeljem magamon fölöslegesen? Miért betegítsem magam a negatív gondolatokkal, és érzelmekkel? El kell engedni! Nagyon egyszerű, és hatékony praktikák vannak az elengedésre, hogy a lelked megszabaduljon a ránehezedő terhektől.
Pontosan ezért teszem meg minden este a következőket. 3 kérdés:
1.Milyen értékeket adott nekem a mai nap? Mit tanultam belőle?
2.Megbántottam e valakit a mai napon? Ha úgy érzem igen, akkor megbocsátok magamnak, mert szeretem magam.
3.Megbántott e engem valaki a mai nap folyamán? Ha úgy érzem igen, akkor megbocsátok neki, mert szeretem őt.-bárki legyen is az.
Így tudom egyenlíteni minden nap az egyensúlyt magamban, és nem terhelem a lelkem fölöslegesen.
Megy ez másnak is, nem csak nekem! Nem olyan nehéz ez!kiss

Jaaa..? ha ilyen egyszerűen fogod fel a dolgokat ,akkor az mingyár más :p ezeket e dolgokat csak leírni ilyen egyszerű,...ez a hozzáállás már megbocsáss,szinte a nemtörődömség határait súrolja,...mondhatni lexarok mindenkit alapon, kivéve magamat...megbocsájtani nem csak annak lehet akit szeretek, és csak azért mert szeretem,...én nem könnyen bocsájtok meg bizonyos dolgokat, viszont magamnak sem adok olyan könnyen "búcsúcédulát "...ha megbántok valakit, és rájövök nem volt igazam, nem teszem túl magamat egy vállrándítással, mondván szeretem magamat,...akkor bizony bocsánatot kérek az általam megbántottól....a dolgok ilyentén felfogása szerintem eltávolodás a valóságtól, más emberektől, befelé fordulás..persze ez lehet önvédelem, de az énközpontúságot nagyon felerősíti...
 

istenajandeka9

Állandó Tag
Állandó Tag
Jaaa..? ha ilyen egyszerűen fogod fel a dolgokat ,akkor az mingyár más :p ezeket e dolgokat csak leírni ilyen egyszerű,...ez a hozzáállás már megbocsáss,szinte a nemtörődömség határait súrolja,...mondhatni lexarok mindenkit alapon, kivéve magamat...megbocsájtani nem csak annak lehet akit szeretek, és csak azért mert szeretem,...

Eléggé félreértettél ezek szerint. Ez így, ahogy leírtam valóban nagyon egyszerűnek tűnik. De ahhoz, hogy ezt úgy tudd megtenni, hogy valóban azt érezd, hogy megbocsátottál, azt rendesen gyakorolni kell, ha ezt lehet így mondani. Ez nem lesz..ság. Amikor én először átestem az első nagy lelki szemetelésen, akkor magamnak bocsátottam meg a legnehezebben. Mindenki másnak már megbocsátottam, de magammal még mindig hadilábon álltam.


"én nem könnyen bocsájtok meg bizonyos dolgokat, viszont magamnak sem adok olyan könnyen "búcsúcédulát "...ha megbántok valakit, és rájövök nem volt igazam, nem teszem túl magamat egy vállrándítással, mondván szeretem magamat,...akkor bizony bocsánatot kérek az általam megbántottól....a dolgok ilyentén felfogása szerintem eltávolodás a valóságtól, más emberektől, befelé fordulás..persze ez lehet önvédelem, de az énközpontúságot nagyon felerősíti...

Ha megbántok valakit akaratomon kívül, /szándékosan soha nem teszek ilyet./ természetesen én is bocsánatot kérek, annyira vagyok gerinces én is. Ez természetes számomra. Az viszont, hogy ő megbocsát e, az ő dolga, nem az enyém. Nem távolodtam el a valóságtól, sőt, befelé sem vagyok fordulva, rengeteg barátom van, szívesen ismerkedek emberekkel, az életem másról sem szól, csak arról, hogy önzetlenül segítek vad idegen embereken. Szóval énközpontú sem vagyok. Csak egyszerűen könnyen megbocsátok MINDENKINEK!kiss
 
T

TH6777

Vendég
Jaaa..? ha ilyen egyszerűen fogod fel a dolgokat ,akkor az mingyár más :p ezeket e dolgokat csak leírni ilyen egyszerű,...ez a hozzáállás már megbocsáss,szinte a nemtörődömség határait súrolja,...mondhatni lexarok mindenkit alapon, kivéve magamat...megbocsájtani nem csak annak lehet akit szeretek, és csak azért mert szeretem,...én nem könnyen bocsájtok meg bizonyos dolgokat, viszont magamnak sem adok olyan könnyen "búcsúcédulát "...ha megbántok valakit, és rájövök nem volt igazam, nem teszem túl magamat egy vállrándítással, mondván szeretem magamat,...akkor bizony bocsánatot kérek az általam megbántottól....a dolgok ilyentén felfogása szerintem eltávolodás a valóságtól, más emberektől, befelé fordulás..persze ez lehet önvédelem, de az énközpontúságot nagyon felerősíti...

no Barátom azé csak sokat számit az egonk...valóban nagy súllya van a hozzáállásnak...de azért ugye az is biztos...,hogy nagyon sokan tul generálják azokat a dolgokat amiket...a tipikus bolhából elefánt "mono dráma"...no meg azért némi tudatos önsajnálat...meg csipetnyi mártiromság is igen igen belekeveredik a saját főztjibe mindenkinek...sztem egyáltalán nem mindegy hogy kit xarunk le...ha valami gikszer történik...csak azt szoktam semmisnek venni...amiben kizárolagosan megvagyok győzödve önmagam hibátlanságáról...ami ugye ippeg egy bármilyen kapcsolatnál kizárható...hiszen egy kapcsolat nem egyemberes találmány...
már pedig..,hogy fenn tudj maradni.... és mi is... milliónyi átlag ember... ebbe a mesterségesen egyre nővekvő fertőben... amiben kénytelenek vagyunk élni...és sajnos elfogadni...bizony nagyon sokszor az akaratunk és tudatalattink elenére ...vállat kell ránditanunk a fentmaradásunk érdekében...
oszt azé szted ugyan hány olyan ember van és szűkitsünk...pl100ból...akinek valamiért megbocsájtottak...oszt lelkiismeret furdalása lenne a hibázásáért?...no ez a lényeg...azok élnek vissza zömében és xarnak le mindent akiknek megbocsájtanak...,mert ugye csak a magas pacira kerülnek egy idő után...mondván ugy is megbocsájt az a hülye nekem...,mert ha nembiza elhagyom...meg jönnek ám a retorziok...
nincs eltávolodás a valóságtól...a valóságnak mindig ott az alapja...maga a megtörtént....véleményem szerint biza Barátom...mindennél fontosabb ha hibázunk...saját magunkkal elszámolni...takaritgatni...mielőtt még bocsánatért kellene "esdeznünk"...,mert ehez valamilyen szinten ugye ismernünk kellene a másikat...,hogy meddig is mehetünk el...ami neki még belefér és nem bántásként-sértésként csapodik majd le...hisz egy idegennél is ez leszürhető...nem csak a kapcsolatainkba....,legalább is én ezt vallom...nem megyekoda az utcán valakihez oszt leköpdösöm csak mert uri kedvem ugy kivánja...no ez csak pl...,ha viszont minket bántanak meg...igen fontosnak tartom.... magának a megbántásnak ugy mond analizálását...ki bántott meg...miért...hogyan...mennyire volt tudatos.... avagy csak egy spontán reakció volt amit és ahogy közvetitett felém...és éppen egy rossz hangulati miatt stb...
szóval Barátom ez a megbocsájtosdi is megér egy-két misét még...,de igazságot tenni és adni nem lehet...,mert mindenkinek más a tolarenciával kapcsolatos indexe...oszt mindenkinek más az egoja arra nézve is,hogy milyen érzelmek és tudatalattiság él benne egy bocsánatkérést illetően...ugye sokan inkább sunnyognak és nem merik kimondani amit...hol ott attól is ember az ember...ha kimondja bocsánat...
azé én a magam részéről előbb magamnak bocsájtok meg...mert csakezzel hasonlulva tudok másnak is megbocsátani...hisz a megbocsájtás is egyfajta szeretet érzése....oszt azé tudok bocsánatot is kérni ha kell ippeg....mert feltudom vállalni önmagam a hibáimmal is...szemben sokakkal akik nem....és ezt tartom nagyon fontosnak...ugy kell magunkat felvállalni és olyannak amilyenek vagyunk valójában...oszt nem mindig farsangolni...oszt az "álarc" előnyeit kihasználva...amik nem is mi magunk vagyunk...
no akkor mindenki bocsájson meg önmagának...,hogy másoknak is megtudjon bocsájtani...és neki is megbocsájsanak...
 

Szulmi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ahány ember, annyi féle "tűrőképesség". Szerintem a fizikai bántalmazáson kívül minden megbocsájtható. De kérdés, hogy utána újra tudunk-e bízni a másikban.
 
T

TH6777

Vendég
szerintem a lelki bántalmazás sokkal rosszabb tud lenni, mint a fizikai bántalmazás

sajnos és szomorú,hogy akár az egyik...akár a másik belesimult az életünk mindenségében....hisz negativum mindkettő....
iszonyatos palettája alakult ki az emberiség világába....a kölcsönös fájdalomokozásnak...ugy a nőkben...,mint a ffiakban és sajnos már a gyerekekben is....sztem mindegy is hogy akár lelki akár testi bántalmazást emlitünk...,mert egyedi eset mindegyik..., mint maga az ember is egyedi....
az a baj véleményem szerint...,hogy mai felgyorsult világunknak "köszönhető"...,hogy a tolarencia egyre szükebb "teret" alkot az életünkben és igy szükitve a kapcsolatainkban-családjainkban is...vagy is a megbocsátási index igen lefelé halad a képzeletbeli skálán...
azt gondolom...,hogy a bántalmazások hátterébe azért a "trendik" egynémelyike is alapként motiválja azon embereket...akiknek a bántalmazása a másiknak...."élvezet és öröm"....egyfajta viselkedési forma...
csak gondoljunk az oly sokszoriba: "majd-én-megmutatom"...és ugye ez a habizti stilus már hozza is magával az ellenreakciót: a "szemet szemért, fogat fogért".... ősi törvényt előráncigálva...oszt rögvest olyan lépéseket megtéve a másikkal szemben...., (testi-lelki bántalmazás)....aminek a kimenetele a legoptimálisabb helyzetben is végzetes lehet....ugy egy emberre...mint egy kapcsolatra-családra....és azért ugye a hab a tortán...a "ha te úgy...én is úgy" cimű elv megnyilvánulásai....és sztem azért a konfliktusok és meglévő problémák sajnos csak klonozodnak egyre inkább...amik a bántalmazásokhoz vezetnek sajnos....hiszen ugye emberek vagyunk....és igy a fájdalom gyökere mélyebbre kapaszkodik belénk....,lelkünkig hat....,mint az örömé....
sokan azt gondolják és hiszik....,hogy az együttélés baromi könnyü...,mert kétfelé osztodnak a terhek stb...no ez baromi nagy hiba...hiszen az együttélés szinte az egyik legnagyobb feladat-kihivás az emberiség számára...
és véleményem szerint sajnos a kapcsolatokon bellüli....napirenden levő kötekedések....a másikon való "átnézés".....a másik folyamatos lelki piszkálása-zsarolása....a már már utálatba hajló közömbösség...stb,.... ami biza egy időután....változtatások és változások nélkül....lelkiterrorá és testi bántalmazássá alakul át-ki....amik sajnos csak egyre jobban ellehetetlenitik az együttélést egy kapcsolatban....és az meg 1000%...,hogy minden két emberen áll-bukik...,és ez alapján mondom és állitom is...,hogy mindig van egy főkolompos....,aki hosszas és kitartó ügyködése nyomán....simán és biza kiérdemelten helyet foglalhat a vádlottak padján....de remélve...,hogy még nem követett el soha az életben visszafordithatatlan tragédiát....egy ember....egy ártatlan gyermek életében!
Ui: sztem hogy elkerüljük a lelki és testi bántalmazásokat...nem szabad ugy tennünk...,mint ugye Allan Pease könyvillusztrációján a három majom:
lelki_terror.jpg

az egyik befogja fülét...., a másik szájára tapasztja kezét...., a harmadik a szemét takarja el....oszt ugye mindezt csak azért...,hogy csak ne halljak...., ne szóljak...., ne lássak semmit!... mert igy akkor nem lehet baj!....
de pedig pont igy lehetnek a bajok és bántalmazások lélekben és testben....
és igen is a félelmek ellenére kikell-lene alakitani önmagunkban egy védelmi stratégiát...oszt megtenni mindent önmagunk kiszabaditásáért....addig amig nem késő!
 

atomvakond

Kormányos
Kormányos
Ahány ember, annyi féle "tűrőképesség". Szerintem a fizikai bántalmazáson kívül minden megbocsájtható. De kérdés, hogy utána újra tudunk-e bízni a másikban.

Az ember néha nagyobbakat tudd ütni a szavaival és a tetteivel mint peldául ha vernék az illetőt.

szerintem a lelki bántalmazás sokkal rosszabb tud lenni, mint a fizikai bántalmazás

pedig van ám rosszabb is, mint a fizikai bántalmazás...

Gyerekek Ti elvagytok tájolva,...amiben benne van az hogy bántalmazás, az semmiképp sem megbocsájtható,..akár fizikai, akár lelki...mert a bántalmazás az szerintem szándékos, eltervezett, és ismétlődő...az nem holmi kis megbántás, akár akaratlanul is.. BÁNTALMAZÁS...már a szó is felháborító számomra...
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyerekek Ti elvagytok tájolva,...amiben benne van az hogy bántalmazás, az semmiképp sem megbocsájtható,..akár fizikai, akár lelki...mert a bántalmazás az szerintem szándékos, eltervezett, és ismétlődő...az nem holmi kis megbántás, akár akaratlanul is.. BÁNTALMAZÁS...már a szó is felháborító számomra...

Csak van ám különbség fizikai és lelki bántalmazás között.
A fizikai bántalmazás esetében ha már elcsattan egy pofon, akkor már konkrét tény van, felismerhető maga a bántalmazás.
A lelki bántalmazásnak viszont sokszor nincsenek jelei, olyan, mint a hínár... mire észreveszed, már meg is fulladtál. És észreveszed, tudatosítod magadban, felfogod - ez a legnehezebb, mert ha szereted a párodat, nehéz belátni, hogy a párod terrorizál... és már ha el is múlt a nagy szerelem, és kín az egész, és szenvedsz, mint egy kutya, akkor is nehéz kimondani azt, hogy ELÉG.
 

atomvakond

Kormányos
Kormányos
Csak van ám különbség fizikai és lelki bántalmazás között.
A fizikai bántalmazás esetében ha már elcsattan egy pofon, akkor már konkrét tény van, felismerhető maga a bántalmazás.
A lelki bántalmazásnak viszont sokszor nincsenek jelei, olyan, mint a hínár... mire észreveszed, már meg is fulladtál. És észreveszed, tudatosítod magadban, felfogod - ez a legnehezebb, mert ha szereted a párodat, nehéz belátni, hogy a párod terrorizál... és már ha el is múlt a nagy szerelem, és kín az egész, és szenvedsz, mint egy kutya, akkor is nehéz kimondani azt, hogy ELÉG.

Csak a megjelenésében van különbség ,..a bántalmazás az akkor is szándékos, és eltervezett, és ismétlődő...és aki ilyet tesz az a másikat soha nem szerette, még csak nem is tisztelte..ha a lelki terror mint írod annyira fáj hogy szenvedsz mint egy kutya, akkor nincs értelme gondolkodni, cselekedni kell...a bántalmazást soha nem szabad tűrni, mert abból már számtalan esetben történt tragédia..az hogy még szeretem a másikat, nem jogosítja őt fel arra hogy engem lábtörlőnek használjon...s ha meg már elmúlt a szerelem , könnyebb változtatni a helyzeten, és kell is..ennyi "önzés" minden emberben kell hogy legyen...
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak a megjelenésében van különbség ,..a bántalmazás az akkor is szándékos, és eltervezett, és ismétlődő...és aki ilyet tesz az a másikat soha nem szerette, még csak nem is tisztelte..ha a lelki terror mint írod annyira fáj hogy szenvedsz mint egy kutya, akkor nincs értelme gondolkodni, cselekedni kell...a bántalmazást soha nem szabad tűrni, mert abból már számtalan esetben történt tragédia..az hogy még szeretem a másikat, nem jogosítja őt fel arra hogy engem lábtörlőnek használjon...s ha meg már elmúlt a szerelem , könnyebb változtatni a helyzeten, és kell is..ennyi "önzés" minden emberben kell hogy legyen...

tudod van olyan, amikor ki vagy szolgáltatva, pl. friss házasként, kisgyerekesen... eleinte nem is figyelsz fel arra, hogy mi történik, mert a baba körül vagy állandóan... sajnos átmentünk ezen a gyerekekkel, és az elvesztegetett időt nem tudom visszafordítani. Nekik se, nekem se. Most utólag már nagyon okos vagyok, tudom mit kellett volna tennem. De ha akkor megteszem, akkor nem lenne most lányom... szóval mégis volt értelme tűrni:)
 
Oldal tetejére