A minden aron megbocsatas. Aki egyszer megtesz valamit valoszinuleg soha nem csinalja tobbet. De ha mar masodszor is, ott meg tobb is lesz
Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!
- Téma inditó vero17
- Kezdés dátuma
A minden aron megbocsatas. Aki egyszer megtesz valamit valoszinuleg soha nem csinalja tobbet. De ha mar masodszor is, ott meg tobb is lesz
A baj inkább a lelki megterheltség,ami csontig rágja magát.Amikor valaki visszaél a kiszolgáltatottal szemben.
Ha képes lenne önvizsgálatra rájönne,hogy maga is vétkezett és már nem olyan negatívan állna a másik félhez.
Főként férfiakra jellemző,a saját maguk önbecsapása miatt,dédelgetik a megatív gondolatokat és újakat gyártanak nap,mint nap.Egyszerű bármit megtenni,hisz feloldozták magukat,és a megkeményített szívük elzárásával biztosítják helyesnek vélt döntésük,lépésük megtételét.
Idővel azonban az érzések megkopnak, az eddig természetesnek vett különbözőségek már nem varázslatnak hatnak, hanem mérgezik a kapcsolatot.
Aki lelkisebb az iszonyúan megsérül, s nehéz kikecmeregni belőle.
Saját fal, ez ami talán megvéd,de a dolgok attól fájnak még.
S néha talán jobb a búcsú,hisz egy gőgős egotól duzzadó emberrel nem lehet megoldást keresni és találni.
A megalázottság rossz,lelkisérüléshez vezet,önbecsülési problémához,-rajtad áll,hogy felépíted-e magad,sok idő,de ennyit megérdemelsz önmagadtól önmagadért.
Persze mondani és tanácsot adni könnyű,kivitelezni már nehéz.
Harcra fel!
Ha képes lenne önvizsgálatra rájönne,hogy maga is vétkezett és már nem olyan negatívan állna a másik félhez.
Főként férfiakra jellemző,a saját maguk önbecsapása miatt,dédelgetik a megatív gondolatokat és újakat gyártanak nap,mint nap.Egyszerű bármit megtenni,hisz feloldozták magukat,és a megkeményített szívük elzárásával biztosítják helyesnek vélt döntésük,lépésük megtételét.
Idővel azonban az érzések megkopnak, az eddig természetesnek vett különbözőségek már nem varázslatnak hatnak, hanem mérgezik a kapcsolatot.
Aki lelkisebb az iszonyúan megsérül, s nehéz kikecmeregni belőle.
Saját fal, ez ami talán megvéd,de a dolgok attól fájnak még.
S néha talán jobb a búcsú,hisz egy gőgős egotól duzzadó emberrel nem lehet megoldást keresni és találni.
A megalázottság rossz,lelkisérüléshez vezet,önbecsülési problémához,-rajtad áll,hogy felépíted-e magad,sok idő,de ennyit megérdemelsz önmagadtól önmagadért.
Persze mondani és tanácsot adni könnyű,kivitelezni már nehéz.
Harcra fel!
Én meg tudnám bocsátani a megcsalást, ha lenne már gyerekem tőle. Ha nem lenne, soha!
T
TH6777
Vendég
Helytelennek tartom és egy szinten elitélem..,ha egy gyermek ezközként van jelen bármilyen formában...és kapcsolatban! Főképpen ne egy gyerek legyen...a villámháritó....és a feszültségeket okozók..."gyógyszere"....Naqgyon kifinomult érzékekkel...és érzésekkel birnak a gyerekek...akik igen hamar felismerik és megérzik...,hogy egy családon-kapcsolaton bellül kialakult konfliktus helyzetben...a szülők játszmájában...Őket ezköszként használja valamelyik szülő...,de ez vonatkoztatható más kapcsolatokra is...és kialakult helyzetekre...
Sztem sajnos nagyon sok gyermek megy tönkre...pont a szülők megromlott kapcsolatának játszmája miatt...ami lehet egy megcsalás is...nagyon jó a gyerekek univerzális képessége...rálátása a körülöttük zajlókra...igy arra is...,hogy az anyu...,vagy az apu között nincs rendben valami...és én csak eszköz vagyok nekik...
Amit irtál kicsit másként közelitem meg...bocsi ezzel senkit nem szándékozom megbántani!...
Sztem egy megcsalás...egy rossz kapcsolat helyre hozása...soha nem lehet gyerek függő...maximálisan gusztustalannak tartom...számtalan eset van sajnos...amikor is olyan nőkről tudunk..akik csak azért szülnek-szültek...,hogy a párjukat maguk mellé láncolják...pont egy gyermekkel...no ez a lehető leggusztustalanabb.....azokról a nőkről nem is beszélve...akik még ráadásul baromiul büszkék is magukra...egy ilyen "nemes" tettükért...
Meggyöződésem...,hogy egy gyerek...még egy stabil...,harmonikus..., kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban is...bizony megpróbáltatás mindkét fél számára..., noha az egyik legszebb dolog az életben....és akkor kizártnak tartom..,hogy egy születendő...vagy már megszületett kisemberke...egy gyerek az amúgy is döglődő...és megromlott kapcsolatot jobbá tehetné...főleg az által..,hogy Őt mint eszközt használnak-használnák fel a kapcsolaton bellül...
Sztem azért elgondolkodtató...,hogy vannak emberek akiknek sajnos egy gyermek csak eszköz...és akiknek megfordul a fejébeen...,hogy ha nem mennek jól a dolgaik a férjükkel-párjukkal...,akkor előveszik a "takarót"...mint eszközt...aki egy gyermek
Véleményem szerint sajnos azok a gyerekek nagyon sérültek mentálisan...stb...akik ugy nőnek fel...hogy az anyjuknak csak eszközök voltak...az apjuknak meg teher...
Sztem sajnos nagyon sok gyermek megy tönkre...pont a szülők megromlott kapcsolatának játszmája miatt...ami lehet egy megcsalás is...nagyon jó a gyerekek univerzális képessége...rálátása a körülöttük zajlókra...igy arra is...,hogy az anyu...,vagy az apu között nincs rendben valami...és én csak eszköz vagyok nekik...
Amit irtál kicsit másként közelitem meg...bocsi ezzel senkit nem szándékozom megbántani!...
Sztem egy megcsalás...egy rossz kapcsolat helyre hozása...soha nem lehet gyerek függő...maximálisan gusztustalannak tartom...számtalan eset van sajnos...amikor is olyan nőkről tudunk..akik csak azért szülnek-szültek...,hogy a párjukat maguk mellé láncolják...pont egy gyermekkel...no ez a lehető leggusztustalanabb.....azokról a nőkről nem is beszélve...akik még ráadásul baromiul büszkék is magukra...egy ilyen "nemes" tettükért...
Meggyöződésem...,hogy egy gyerek...még egy stabil...,harmonikus..., kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban is...bizony megpróbáltatás mindkét fél számára..., noha az egyik legszebb dolog az életben....és akkor kizártnak tartom..,hogy egy születendő...vagy már megszületett kisemberke...egy gyerek az amúgy is döglődő...és megromlott kapcsolatot jobbá tehetné...főleg az által..,hogy Őt mint eszközt használnak-használnák fel a kapcsolaton bellül...
Sztem azért elgondolkodtató...,hogy vannak emberek akiknek sajnos egy gyermek csak eszköz...és akiknek megfordul a fejébeen...,hogy ha nem mennek jól a dolgaik a férjükkel-párjukkal...,akkor előveszik a "takarót"...mint eszközt...aki egy gyermek
Véleményem szerint sajnos azok a gyerekek nagyon sérültek mentálisan...stb...akik ugy nőnek fel...hogy az anyjuknak csak eszközök voltak...az apjuknak meg teher...
Kérdezem...a megcsalás tényén mit változtatna Benned ,ha már gyermeked lenne a félrelépő párodtól?
Kinek is bocsájtanál meg?
Miért szükséges egy gyermek egy megromlott kapcsolat...egy megcsalás -megbocsájtáshoz?
Egy gyerek az gyerek...Hadd legyen a gyerek önmaga....és ne eszköze egy kapcsolatnak... Ne erőszakoskodjunk vele...Semmire se kényszerítsük....legfőképpen önös érdekeink miatt...
Kinek is bocsájtanál meg?
Miért szükséges egy gyermek egy megromlott kapcsolat...egy megcsalás -megbocsájtáshoz?
Egy gyerek az gyerek...Hadd legyen a gyerek önmaga....és ne eszköze egy kapcsolatnak... Ne erőszakoskodjunk vele...Semmire se kényszerítsük....legfőképpen önös érdekeink miatt...
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet colSpan=3 align=middle>"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik."</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Popper Péter</TD></TR></TBODY></TABLE>
TH6777
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik."
Popper Péter
Sok jó dolgot mond,érdemes elgondolkodni rajtuk,s ha felébreszti bennünk a szikrát akkor az úton előre haladunk,ha mindenben nem is egyezik a véleményünk.
Megbocsájtást is elemzi,érdekes teoriát tár fel több szempontból.
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem. Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik."
Popper Péter
Sok jó dolgot mond,érdemes elgondolkodni rajtuk,s ha felébreszti bennünk a szikrát akkor az úton előre haladunk,ha mindenben nem is egyezik a véleményünk.
Megbocsájtást is elemzi,érdekes teoriát tár fel több szempontból.
4teljes évig vártam egy pasira,ösze is jött a dolog 2 hétig tartott mert bejelentette hogy menyasszonya van aki az ő volt barátnője.
a 4 év alatt alig alig találkoztunk,de én minden egyes nap gondoltam rá vele keltem vele feküdtem,és amikor 4 év után összejött nagyon boldog voltam.mai napig beszélünk és mindig azt kérdezi tőlem haragszom -e rá?
ő akkor amikor megcsalt azt mondta nem tudja miért tette,én meg azt mondom neki nem tudom hogy haragszom e még.mai napig nem tudom,miért lett vége.de néha az az érzésem bármennyire szemét is volt még mindíg őt keresem mindenkiben.
a 4 év alatt alig alig találkoztunk,de én minden egyes nap gondoltam rá vele keltem vele feküdtem,és amikor 4 év után összejött nagyon boldog voltam.mai napig beszélünk és mindig azt kérdezi tőlem haragszom -e rá?
ő akkor amikor megcsalt azt mondta nem tudja miért tette,én meg azt mondom neki nem tudom hogy haragszom e még.mai napig nem tudom,miért lett vége.de néha az az érzésem bármennyire szemét is volt még mindíg őt keresem mindenkiben.
Nagyon igazad van.de sokan nem igy gondoljak ezt!Miert?
Erre mondjak,hogy se vele,se nelkule??kiss
Mit gondolsz errol??
udv.piroska13
igy vagyok vele En is,de sokan megbocsajtanak,mert talan muszaj is megbocsatani!! sok oka lehet!!
Erre mondjak,hogy se vele,se nelkule??kiss
Mit gondolsz errol??
udv.piroska13
Csald meg Te is!!De mi lesz ebbol a vegen??
Ebben nem hiszek,ez egy rossz trefa mindket reszerol.
Busszut allni a masikon nem szep dolog,ugye?
szia piroska13
Ebben nem hiszek,ez egy rossz trefa mindket reszerol.
Busszut allni a masikon nem szep dolog,ugye?
szia piroska13
Egy gyerek eszköz ilyen esetben, de nem a feleségnek, hanem a férjnek.
A megcsaló férj pontosan tudja, hogy a neje úgyse hagyja el, több okból:
-fontos neki a családanya-státusz a gyerek miatt
-fél, hogy az ő korában, gyerekkel/gyerekekkel úgyse kap mást, akkor inkább a félrelépegető férj, mint senki
-sajnos a gyerekes anyák nagy része sokkal kevesebbet keres, mint a férje, és ha munkát keres, sokkal kisebb esélyekkel indul, mint egy férfi vagy egy gyermektelen nő. Tehát fellép nem utolsósorban az anyagi kényelem is megbocsátási indokként.
-fél, hogy válás esetén elveszítheti a gyerekeket
És ha a gyerek szereti az apját, akkor még nehezebb, mert ilyenkor a gyerek is közbeszól, hogy anyu, maradj együtt apuval, mert olyan jó fej...
T
TH6777
Vendég
Mindegy..,hogy mit gondolunk s irunk e témában...sajnos a lényeg...,hogy iszonyatos és beláthatatlan lelki sérülést szenvednek a GYerekek...akik nem mindig emberként "vannak" jelen egy megromlott kapcsolatban...felbontott házasságban!
Sztem annak a nőnek...igen igen leértékelődő az önbizalma...önbecsülése...értékeinek ismerete....,és gyermekének szeretete....aki csak azért maradna a gyermekével-keivel egy pasi mellett...aki megcsalta...vagy "terorba" tartja a családját....,mert attól tart...kinek is kell majd Ő egy,vagy több gyerekkel....vagy anyagi és kényelmiek elvesztése miatt....és inkább válassza a mindennapos konfliktusokat...megaláztatotságot és sajnos az estleges fizikális bántalmazásokat is...ami netán és mind a gyermekeik szeme előtt zajlik...
No akkor milyen is egy ilyen nő?...akkor nem egy nő használja ezközként a gyermekét?...akkor egy ilyen nőnek ki is a fontos?...az Ő késöbbi boldogsága...vagy nem boldogsága mert gyerekkel nem kell esetleg senkinek?....vagy szépen ezközként használva gyermekét... elvan és eltüri amit... a langy xarba...
Kérdezem....a nők ha továbbra is együtt maradnak hütlen...vagy a kapcsolatukat mérgező párjukkal...ráadásul még gyerek is van és közös az a gyerek...akkor bizony csak ezköz az az ártatlan gyermek...akit az anyja is ugyan ugy használ...mint egy apa történetesen...vagy tévedek?
Minden felbontott házasságnak és bármilyen párkapcsolatnak ha vége....csak egy nagy vesztese van...és ez a GYEREK-Gyerekek!
Azt gondolom...és állitani is merem..,hogy csak a teljes valóság tudomásul vételével...és ez nőre -ffira is vonatkoztatva....adunk magunknak és Gyermekünknek egy esélyt.....a jóra..., a jobbra...és persze nem utolsó sorban... esetleg csak arra..., hogy ne legyen rosszabb....
Sztem nagyon nagyon fontosnak kellene lennie...,hogy ugy egy nő..mint egy férfi...szülők...igen is tudjanak emberek-szülők maradni egy kapcsolat végén is...és határokat szabni pont a gyermekük miatt...és persze soha ne egy gyerek legyen az ütközési pont és annak ezköze!
T
TH6777
Vendég
Sajnos..,hogy főszereplői a gyerekek a drámának...mert ők semmit nem tettek a dráma forgatókönyvéhez...csak részeseivé vállnak a drámának...és mint hallgatóság...,mint nézők..akik nem az anyú és apú drámájára szerettek volna matinéra érkezni e világukban!
Ezzel a véleményeddel nagyon egyet tudok érteni,de néha ellent mondassz önmagadnak,mert nem rég olvastam tőled (talán a másik topic-ban 40 fölött?),hogy mit kezd egy 40 éves,elvált nő,mert ugye nem kapkodnak ilyen után a férfiak,sőt kevés,aki felvállalja más gyerekét,valahogy igy irtad..
Ez igaz egyrészt,még sem alkudhatunk meg mindenáron -nekem meg ez a véleményem röviden.
De mégegyszer hangsúlyozom,hogy ez utóbbi irásodról én is igy vélekedem.
-Remélem nincs harag ezért?! kiss
egyetlen kor sincs a gyermekekért kipárnázva ... ez az élet ... van aki háborúba születik van aki családi háborúba emberek vagyunk ezért fontos h valóban felnőjjünk , a kamaszkor mindent leromboló nihilizmusa a gyerekkori rossz minták miatt - életkori sajátosság ,génjeinkben van , de kevés ... felnőttnek lenni azt is kell jelentse hogy megbirkózunk saját démonainkkal.. megismerjük magunkat...
ám ennek sem kultúrája sem társadalmi elvárás sem rituáléja nincs evvan .. mostanra sérült gyermekek alkotnak sérült kapcsolatokat ....
természetesen továbbadják sérüléseiket....
de gyermekeinek ugyanaz a dolguk kell felnőtté válni
ám ennek sem kultúrája sem társadalmi elvárás sem rituáléja nincs evvan .. mostanra sérült gyermekek alkotnak sérült kapcsolatokat ....
természetesen továbbadják sérüléseiket....
de gyermekeinek ugyanaz a dolguk kell felnőtté válni
A barátnőmnek nem tudom megbocsátani azt ahogy korábban bánt velem. Bár az egész viselkedéséről nem tehetett, mert a személyisége nem működik normálisan, egy korai erőszak miatt, amit ellene követtek el 14 éves korában.
Magamra is haragszok mert hagytam. Teljesen leengedett pajzsokkal álltam vele szemben és tűrtem a hisztijeit, a lelki zsarolásait a terrorját és az indulatos kitöréseit.
Bármennyire is szeretném elfelejteni, ha újra hasonló viselkedést tanúsít előjön belőlem az iránta érzett rejtett gyűlöletem. Nem tudom, hogy valaha is meg fogja annyira bánni, hogy meg tudjam bocsátani és ha elfeledni nem is, de ne tudjam gyűlölni miatta.
Magamra is haragszok mert hagytam. Teljesen leengedett pajzsokkal álltam vele szemben és tűrtem a hisztijeit, a lelki zsarolásait a terrorját és az indulatos kitöréseit.
Bármennyire is szeretném elfelejteni, ha újra hasonló viselkedést tanúsít előjön belőlem az iránta érzett rejtett gyűlöletem. Nem tudom, hogy valaha is meg fogja annyira bánni, hogy meg tudjam bocsátani és ha elfeledni nem is, de ne tudjam gyűlölni miatta.