Angyalok

Etusmama témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2007 Január 18.

  1. Etusmama

    Etusmama Kitiltott (BANned)

    Kedves Fehérlófia!

    Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, s megosztottad velünk ezt a gyönyörű, tanulságos történetet.

    Fogadd szeretettel:
     
  2. Etusmama

    Etusmama Kitiltott (BANned)

    Kedves Ancsa!

    Köszönöm, hogy jelenléteddel, s munkáddal gazdagítod az oldalt.

    Fogadd szeretettel:
     
  3. Etusmama

    Etusmama Kitiltott (BANned)

    Ma találtam, megosztom Veletek, érdemes elgondolkodni rajta!



    Angyalok, nem csak karácsonykor
    Szalai Krisztina, 2006. december 20. szerda

    Valahol mindenki érzi, hogy segítséget kap láthatatlan lényektől, s ha nagyon kéri, jó ügyben mellette áll Valaki, aki személyesen az ő gondjait ismeri. Az angyalokat nem csak a szentképekről, a karácsonyi díszekről, hanem egyre inkább a spirituális szakirodalomból is ismerhetjük.

    Választ adnak az angyalok
    Nem csak a zsidó-keresztény világkép ismer ilyen segítőket, de mindenütt ott vannak a gyermekek mellett, az anyák gondoskodásában, a férfiak munkaerejében: olyan erők állnak mellettünk, akikre csak legbensőbb tudatunkban tudunk figyelni. Mégis segítenek. S ha képesek vagyunk megszólítani, hívni őket, a megnevezéssel pontosan konkretizálhatjuk is jelenlétüket: megkapjuk a választ is.

    Segítenek az angyalok
    A Bibliában és a távoli népek mitológiájában az embernél magasabb szellemiségű lényeket előbb teremtették, mint magát a bűnökkel telített gyarló embert. Ha tehát eltekintünk a vallási különbségektől, és pusztán az emberi tudat teremtő erejét vesszük számításba, akkor is megtalálhatjuk azokat az emberfeletti nemes tulajdonságokat, melyek a napi szenvedélyeinkből kiemelhetnek magasabb régiókba. Érdemes tehát megkeresni azokat a segítőket, akik az egyetemes kultúrában már megmutatkoztak munkájukkal. Ámde nem érdemes magasabb segítőkhöz fordulni, mint a saját szintünk - a csakrák közül is azoknak a szerepét ismerjük leginkább, amelyek természetes vágyainkhoz legközelebb vannak - sokkal ritkábban dicsérjük a Teremtőt, figyelünk a harmadik szem intuitív üzeneteire -, az angyalok közül is leginkább azokat szeretnénk megszólítani, akik földi céljainkban segíthetnének.

    Ezek a segítő angyalok, vagyis őrangyalok.

    A vallások szertartásain hallhattunk másokról is, Dantét olvasva is megismerhettük az angyalok rendjeit. "Kerubok és szeráfkarok" Gábriel járt Máriánál, stb.

    Röviden az angyalok rendjéről:
    Őrangyalok, arkangyalok, Fejedelemségek, Hatalmasságok, Erősségek, Uraságok, Királyi székek, Kerubok, Szeráfok; ez utóbbiak már csak Isten szeretetét tükrözik, az isteni rendről elmélkednek.

    Maradjunk tehát itt a Földön, és szólítsunk meg olyan magasrendű lényt, aki éppen szeretetével, jóságával segítheti a bukdácsoló, gyarló embert.

    Ízisz a család, a nők védője. Gyönyörű nő, aki a főistentől kapta bölcsességét, ámde mindig megmaradt nőiesnek. Széth megölte Ízisz férjét, Oziriszt. Ízisz megkereste férje holttestét, összerakta, megtermékenyült tőle, és fiút szült: Hóruszt. (Ozirisz feltámadt az összerakás és temetés után)
    Ízisz tanítása: "Legyetek türelmesek magatokhoz. Ez a tanulás időszaka. Mindig van mit tanulni. Minden lépésnek örvendjetek. Soha ne különüljetek el Istentől, mert a teremtésben való szorgalmas részvétel az a varázslat, amellyel úrrá lehettek az évszázadokon, az időn."
    Megszólíthatjuk Íziszt megfelelő tisztelettel, ahogyan egy királynő segítségét kérnénk.

    - Gyönyörű Ízisz, a nyugodt energiák istennője, kérlek, hass át kegyes erőddel és magabiztos szereteteddel. Segíts hozzád hasonlóvá válni. Könnyed, kifinomult, magabiztos és szeretetteljes szeretnék lenni. Segíts magasra szállni, és minden téren a sasokhoz hasonló bátorsággal viselkedni. Egyben segítsd ihletett cselekvéshez a többi embert.
    Köszönöm.

    Ízisz helye minden bizonnyal a szívünkben van. Azon a helyen, ahol emlőinkkel táplálhatunk egy másik embert, magunkéból adunk másnak.
    A megszólított angyali lény magasabb rendű nálunk, kár lenne olyan kéréssel fordulni hozzá, melyben lehetetlen szeretnénk kérni. Intuícióból ismeri képességeinket, ránk pillantva tudja, hogy erőnkön felüli eredményt akarunk megvalósítani. Jobb, ha az ember először saját szorgalmát, erejét, képességeit veszi számba, aztán kéri a segítőket.

    - Ennyit vagyok képes megtenni, ennyire vagyok fáradékony, eddig ilyen hibaszámmal dolgoztam, kérlek, segíts, hogy valamivel nagyobb eredményt érjek el, áraszd rám nyugalmadat, légy mellettem, amikor a szenvedély magával ragad és többnek szeretnék látszani, mint ami vagyok, ne engedd, hogy káoszt teremtsek magam körül.
    Ha tiszta, jóindulatú angyalok segítségét kérjük, akkor mindig saját képességünket használjuk felerősítve az ő segítségükkel.

    Ha igazságra törekszünk, hívhatjuk az egyiptomi Maat-ot, aki Ré napisten lánya, férje pedig Thot, az írás és számolás bölcs istene.

    Maat a becsületesség, az egység, az adott szó, az igazság és rend megtestesítője. Ha tehát magunk hazugsággal szeretnénk előbbre jutni, kár ilyen segítőket keresni, vegyük tudomásul, hogy csak fekete mágusok segíthetnek, ők pedig keményen megadóztatnak mindenért.

    Maat ismeri az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit. Igaz, gyakran kemény tisztítótűzön kell átmennie annak, aki hozzá fordul, mert átlát a kérelmezőn. Maathoz is fordulhatunk saját szavainkkal:

    - Kérlek, Maat, légy mellettem, hogy értelmed fénye rávilágítson ügyem részleteire (pontosítsuk, mit szeretnénk megtudni). Kérlek, világíts rá az igazságra, tisztítsd meg elmémet a szűklátókörűségtől, segíts az igazságot alapul véve cselekednem.
    Köszönöm.

    Hogy kérhetünk segítséget?
    Fontos, hogy ha meghívtunk egy szellemi lényt, köszönjük meg a segítségét, legyünk tisztában magunk is azzal, mikor, milyen helyzetben kértünk segítséget. A magasabb tudattal való kapcsolatunkban helyes, ha magunk is igyekszünk a tőlünk telhető legkoncentráltabb állapotba kerülni. Vészhelyzetben ez nyilvánvaló, hiszen a veszélyre koncentrálunk, egyébként pedig a szétszórtság állapotában tudatosan kell megteremteni ezt a körülményt.

    S ha válaszolt az angyal, figyeljünk rá, ne felejtsük el, mert azzal saját tudatunkat tágítjuk.

    SzerzőDobosy Ildikó
    Forrás: harmonet
     
  4. Brigi

    Brigi Állandó Tag

    Az angyalok ruhája
    Azt már a legtöbb gyerek tudja egészen kicsi korában, hogy honnét van az emberek ruhája. A boltból. Elmegyünk, fölpróbáljuk, megvesszük. Az már nehezebb kérdés, hogy honnan szerzik az égben az angyalok azt a ragyogó fehér ruhájukat. Elárulom a titkot: abból, ami az égbolton látható, a felhőkből. Egy sereg angyalnak az a munkája, hogy időnként összegyűjtse a felhőket az égen. Ilyenkor a földön hétágra süt a nap, és egy csepp eső sem várható. Aztán az angyalok csoportosítják a zsákmányt. A habkönnyű kis bárányfelhőket berakják a raktárba, a nagy ólomszürke és fekete viharfelhőket pedig ledobják a pokolba, hogy az ördögöknek is legyen mibe öltözniük. Utána jön a másik csoport angyal, akik mutatós kis ingeket, szoknyákat szabnak a lágy felhőanyagból. Ha valakinek elhasználódik a ruhája, Cirbolya, a kulcsos angyal kinyitja a ruhatárat, s ad neki egy méretére való új öltözéket. Cirbolya nagyon szigorú. Minden reggel szemlét tart az angyalok között, végigmustrálja a gallérokat, az ingek nyakát, vajon tiszták-e vagy folt éktelenkedik rajtuk. Amelyiknek gyűrött a ruhája vagy bepiszkolódódott, alapos szidásra számíthat.
    Egy reggel nagy csetepaté támadt. Cirbolya, szokása szerint belefújt a sípjába, az angyalok szaladtak, sorba álltak, ő pedig összevont szemöldökkel körbe járt, hibát akart keresni, s egyszer csak azt látta, hogy ott egy pici kis angyal, s a hajában benne van egy pipacs, ott piroslik, mint egy pántlika.
    -- Picike angyal, mit keres ez a pipacs ott a te hajadban? [FONT=&quot]�[/FONT] kérdi Cirbolya.
    Az apróság nem ijedt ám meg. Kihúzta magát, s így válaszolt: -- Ajándékba kaptam.
    -- Ajándékba??? Kitől?
    -- Gábriel angyaltól. Mostanában annyit jár-kel a földön, megkértem, hogy hozzon nekem valamit. Ezt hozta. Azt is mondta, hogy odalent seregestől nyílnak hasonlók. Szép, ugye?
    Cirbolyát azonban nem lehetett ilyen könnyen levenni a lábáról. Csak állt ott morcosan. -- Vedd le azonnal! [FONT=&quot]�[/FONT] szólt szigorúan.
    -- Aztán miért? [FONT=&quot]�[/FONT] kérdezte a pici angyal.
    -- Mert ez a házirend. Nem hallottad még, hogy az angyalok csak abból az anyagból öltözködhetnek, ami az égen található? Szép is lenne, ha itt egyik napról a másikra mindenki elkezdene divatozni.
    Pici angyal toppantott egyet még picibb lábával. -- Márpedig én le nem veszem! Én kaptam, nem te, és különben is, azt tűzök a hajamba, amit akarok.
    Cirbolya szemei szikráztak a méregtől, dühösen rázta a kulcskarikáját. -- No, akkor gyerünk az Úristen elé! Ő majd ellátja a bajodat! Leküld Luciferhez kondérzsírozónak.
    Ezzel megragadta a kis pipacsos angyal kezét és vitte magával föl a kacskaringós mennyei lépcsősoron, egyenesen az Úr trónusáig. Az Úr éppen a földet szemlélte a nagy látcsövén keresztül, nézte, hogy érik-e már odalent a ribizli, ezért kissé bosszankodott is, hogy bejelentkezés nélkül megzavarták.
    -- Mondd, mi a baj, Cirbolya? [FONT=&quot]�[/FONT] szólt kedvetlenül [FONT=&quot]�[/FONT], mert hogy már megint valami baj van, azt látom az arcodon.
    -- Nézd csak meg, Uram! [FONT=&quot]�[/FONT] hadonászott Cirbolya. [FONT=&quot]�[/FONT] Vess egy pillantást erre a kis rendbontóra! A földről magának pipacsot hozatott, s beletűzte a hajába. Majd nemsokára itt is úgy fognak divatozni az angyalok, mint odalent az emberek. Más se hiányozna nekünk! Tegyél valamit!
    Az Úr barátságosan pislogott busa szemöldöke alól a pici angyal felé.
    -- Szép kis virág [FONT=&quot]�[/FONT] dörmögte, és szemével pajkosan hunyorgott. -- Jól áll a szőke hajához.
    Cirbolya csak hápogott meglepetésében.
    -- De a házirend, Atyám! Mi lesz velünk, ha mindenki kénye-kedve szerint felrúgja a szabályokat?
    -- Ej, ej, Cirbolya, ne légy már olyan szigorú! Vess rá még egy pillantást! Hát nem aranyos? Úgyis csak egy napig tart. A pipacs gyorsan elhervad.
    -- Na de mi lesz itt, kérdezem én, mi lesz itt, ha ezt megengedjük [FONT=&quot]�[/FONT] fortyogott Cirbolya. [FONT=&quot]�[/FONT] Ma az egyik virágot tűz a hajába, holnap a másik levág tíz centit a szoknyája hosszából, jövő héten pedig Mihály arkangyal fülbevalóval indul a Sátán seregei ellen a harcot megvívni. És különben is, a szabály, az szabály. Te hoztad a törvényt, Uram, rád is érvényes. Egyetlen angyal sem hordhat más öltözéket, mint ami az égen található anyagokból készült. Ez a hajdísz pedig a földről való. A földről, ismétlem, és nem az égből, tehát szabály- és rendellenes. Keresztül akarod húzni a saját törvényedet?
    Az Úristen felsóhajtott.
    -- Nem, Cirbolya, nem akarom keresztülhúzni. [FONT=&quot]�[/FONT] Majd a kisangyalhoz fordult. -- Tudod mit, Pici angyal? Add nekem ajándékba azt a pipacsot! Vázába teszem, hálószobám dísze lesz.
    A kisangyal, szegény, lógó orral matatott a masnival, kioldozta a virágot és lábujjhegyre állva betette az Úr hatalmas tenyerébe.
    -- Tessék [FONT=&quot]�[/FONT] mondta. [FONT=&quot]�[/FONT] De vigyázz rá!
    Az Atya most először mosolyodott el.
    -- Légy nyugodt! Friss vizet kap, mert kicsit bágyadt szegény. Attól úgy feléled, mintha a mezőn lenne a társai között.
    Visszafelé menet Cirbolya elégedetten lépkedett a lépcsőkön. Élvezte a győzelmét. Azonban még nem ért le az aljáig, amikor rettenetes vihar tört ki a fejük fölött. Cikáztak a villámok, mennydörgött, nyakukba zúdult az eső. És tombolt, tombolt az orkán egész délelőtt. Mindenki a hajlékába húzódott:, tudták, hogy ilyenkor az Urat nem tanácsos zaklatni. Déltájban azonban ismét előbújt a nap, s előszállingóztak az angyalok is.
    Ekkor dörgő hang hallatszott a mennyei trón felől. [FONT=&quot]�[/FONT] Cirbolya! Cirbolya! Merre kószálsz? Gyere a színem elé, beszédem van veled!
    A kulcsos angyal szaladt, majd nyakát törte nagy igyekezetében.
    -- Hívattál, Uram [FONT=&quot]�[/FONT] szólt akadozó lélegzettel, mikor végre fölért.
    -- Hívattalak, igen [FONT=&quot]�[/FONT] szólt szigorúan az Atya. Hogy is szól a házirend?
    -- A házirend[FONT=&quot]�[/FONT] Uram[FONT=&quot]�[/FONT] a házirend[FONT=&quot]�[/FONT] -- hebegte Cirbolya [FONT=&quot]�[/FONT] a házirend
    úgy szól, hogy az angyalok csak az égbolton található anyagokból öltözködhetnek.
    -- Ezt jól mondtad [FONT=&quot]�[/FONT] bólintott az Úr, és mintha valami különös mosoly játszott volna a szája szögletében. Most pedig indulj, és szedd össze a ruhának való anyagot.
    Elindult Cirbolya, gyűjtötte a fehér felhőket az angyaloknak, a fekete felhőket az ördögöknek, egyszer csak lát valamit, amit még sohase látott: az ég egyik aljától a másik aljáig ott egy színes csík. Kék, zöld, sárga, piros. Még nem ismerte a szivárványt. Csak nézte.
    -- Hát ez meg mi a csoda? Mit kezdjek vele? Se a fehér szobába nem tudom berakni, se a feketébe.
    Odament az Úrhoz, mutatta.
    -- Nézd meg, Uram, mit találtam az égen, ilyet én még sosem láttam.
    -- Ez a szivárvány [FONT=&quot]�[/FONT] mondta az Atya. [FONT=&quot]�[/FONT] Ugye, Cirbolya, csak abból az anyagból lehet ruhát szabni, ami az égen van?
    Cirbolya érezte, hogy besétált a zsákutcába, csak állt ott, vöröslő fülekkel. Talán még a pipacsnál is jobban vöröslöttek. Azért még megpróbált taktikázni.
    -- De Uram! [FONT=&quot]�[/FONT] ravaszkodott. [FONT=&quot]�[/FONT] Ezt nem lehet berakni egyik raktárba sem. A fehérbe se, a feketébe se.
    -- Akkor most az a feladatod [FONT=&quot]�[/FONT] felelte az Atya --, hogy szépen szétszeded a szivárványt: külön a kék csíkot, a zöld csíkot, a piros csíkot, a narancssárga csíkot, még az ultraibolya csíkot is külön szeded, és nyitsz nekik szobákat. Tudod: kék szoba, zöld szoba, piros szoba[FONT=&quot]�[/FONT] Ezek a csíkok ahhoz vékonyak, hogy ruhát lehessen varrni belőlük, de arra kitűnően alkalmasak, hogy az angyalok masnit kössenek belőle a hajukba, ugye, Cirbolya?
    Cirbolya csak állt lehorgasztott fejjel.
    [FONT=&quot]�[/FONT] Igenis, Uram, megértettem. Futok és engedelmeskedem.
    Attól a naptól kezdve az angyaloknak nem kellett minden reggel szemlére sorakozniuk, viszont szokásba jött a színes pántlika, hordták a fiatalok és az idősebbek, pici angyalok és arkangyalok, az Atya pedig gyönyörködik bennük, amikor trónszékéről végigtekint a szivárvány minden színében pompázó szolgaseregén.
    Forrás:ferences-sze.sulinet
     
    ezoka kedveli ezt.
  5. Kate25

    Kate25 Állandó Tag

    Angyali baby
     
  6. Táltos

    Táltos Vendég

    Szia Kate!

    Tündéri a baba.:)
     
  7. Kate25

    Kate25 Állandó Tag

    Szia Táltos! Édes az angyalkád, de legyen itt az ellentétük is: egy édes, angyali ördög. Vagy ördögi angyal?
     
    ezoka kedveli ezt.
  8. Táltos

    Táltos Vendég

    Itt meg a párja.;)
     
  9. Kate25

    Kate25 Állandó Tag

    Huh, ez már krampusz!
     
  10. Kate25

    Kate25 Állandó Tag

    Néhány különleges angyal
     
    ezoka kedveli ezt.
  11. Ancsa8

    Ancsa8 Vendég

  12. Ancsa8

    Ancsa8 Vendég

    Nekem ezek a kedvenceim... :D
     
  13. Brigi

    Brigi Állandó Tag

    P.Szecsődi Leó

    <center>[SIZE=+1]A kis Gábriel[/SIZE]</center> Aki ismer olyan plébániát, ahol sok gyerek megfordul, jól tudja, hogy elsőáldozás idején megbolydul a méhkas. Izgalom, készület, szertartás, próba, vizsga, az első gyónás: mindez együtt zsibong a folyosókon, hittanteremben.
    Azt már viszont kevesebben tudják, hogy ilyenkor Isten országában is nyüzsög a sok őrangyal. Amint a gyerekeknek, nekik is ez az első nagy próbatételük. Az Atya maga köré gyűjti őket, eligazítást tesz nekik, mondván:
    -- Aztán alaposan odafigyeljetek mindenre! Álljatok készen, hogy ha védenceitek eltévednek az előkészületek nagy forgatagában, segíteni tudjatok nekik a továbbhaladásban. Aki pedig a legnagyobb örömet szerzi a rábízott gyereknek, azt az elsőáldozási ünnepről hazatérve asztalomhoz hívom és lesz nagy lakoma.
    Hű, a kis őrangyalok izegtek-mozogtak ám, mindegyik erősen elhatározta, hogy ő lesz az, aki a jutalmat elnyeri. Törték a fejüket erősen, milyen ajándékot készítsenek.
    Az egyikük, akit úgy hívtak: kis Gábriel, különösen be volt sózva. Az Atya befejező szavaira oda sem bírt már figyelni, annyira meglódult a fantáziája. A szomszédai összesúgtak mögötte.
    <dir> <dir>-- Te nézd csak, Gábriel már megint belelkesedett! -- Valamit ki kellene találnunk, hogy pórul jártassuk.
    -- Figyelj csak, van egy ötletem! Ha beválik, odalent a földön jót szórakozunk.
    </dir> </dir> Az angyal súgott valamit a társának, aki hevesen bólogatott és fülig ért a szája. Már adta is tovább az �ötletet� a szomszédoknak. Ezalatt a cselszövő benyúlt a szárnya mögötti zsebébe és egy tablettát húzott elő. A kis Gábriel annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, amint a kis kapszula a kakaós csészéjében landol és lemerül az aljára. Felhajtotta az italt, majd a közös imát követve csomagolni indult. Két napra lemennek a földre, hogy az előkészületekkor és az ünnepen, védencük közelében legyenek. <center> ***
    </center> Hosszú sor a folyosón. Gyerekek ülnek a padokon, kezükben kis cetlikkel és szemlátomást derekasan izgulnak. Hja, az első gyónás! A többi se könnyű, de az első� A cédulákon összeírva áll, amit mondtunk, tettünk, bár nem kellett volna. Leírva áll még a bánatima szövege, hogy vészhelyzetben el ne felejtsék.
    Az őrangyalok is ott ülnek, lebegnek a közelükben, s a fejükbe minduntalan visszagyömöszölik a drukk miatt elillanni készülő tudást.
    Ebben a pillanatban történt. A kis Gábriel, aki védence, Peti mellett ült a padon, mintegy varázsütésre láthatóvá vált, szakasztott úgy nézett ki, mint egy földi kisfiú a többi között.
    -- Az a fránya tabletta! -- Persze ő arról mit sem tudott, csak az eredményét észlelte és rettenetesen zavarba jött. Peti meglepődve tekintett rá.
    <dir> <dir>-- Hát te ki vagy és hogy kerültél ide? Az előbb itt még nem ült senki.</dir> </dir> Az őrangyal tátogott, meg hápogott, meg hebegett-habogott. <dir> <dir>-- Ö� ö� Gábriel vagyok � nyögte ki végül. -- Te is most leszel elsőáldozó? � kérdezte Peti.
    </dir> </dir> Gábriel kínban volt. Őrangyaltársai (csak számára hallhatóan) hahotáztak a jól sikerült tréfa fölötti örömükben. <dir> <dir>-- Ne izgulj olyan rettenetesen, menni fog ez a gyónás � biztatta Peti. � Látod, én is egész nyugodt vagyok. -- Az átváltozott angyal üldögélt hát és próbált nem izgulni. Tudta már, hogy kibabráltak vele, és lassan föltámadt benne a düh. Próbálta azt sem kimutatni.
    </dir> </dir> A gyerekek pedig fogyatkoztak. Ki-ki elvégezte a gyónását és indult hazafelé, nyomában vígan repkedő őrangyalával. Most Peti került sorra. Gábriel egyedül maradt a folyosón. Múltak a percek. -- Mitévő legyek? � töprengett. -- Csak azt tudnám, meddig hat ez a vacakság!
    Ekkor újabb rémes dolog történt. A gyóntatószék ajtaja kinyílt és Petivel együtt a pap is kijött.
    <dir> <dir>-- Nincs már több várakozó? � nézett végig a folyosón, majd észrevette Gábrielt. -- Hát te ki vagy? Nem emlékszem rád. Jártál a hittanórákra?
    </dir> </dir> Gábriel gubbasztott. Szinte föl sem mert nézni. Az atya kedélyesen megpaskolta a vállát. -- Nem kell úgy remegni, még nem ettem embert. Látod, a többiek is túlélték. Gyere csak be, meglátod, utána megkönnyebbülsz � és betuszkolta a kisangyalt a gyóntatószékbe.
    <dir> <dir>-- Sikerült a bűneidet összeírnod? � kérdezte óvatosan. -- Nekünk nincsenek bűneink � felelte a megszeppent Gábriel.
    A pap sóhajtott egyet � Tyű, � -- gondolta �, ez nehéz eset lesz.
    -- Merrefelé laksz? Indított aztán más oldalról. � Kik a szüleid?
    -- Nekünk szüleink sincsenek � mondta erre a szerencsétlen őrangyal, holott már sejtette, hogy ez a válasz sem könnyíti meg a további beszélgetést.
    Valóban így történt. De erre már borítsuk a feledés jótékony fátylát.


    </dir> </dir> <center>***</center> Peti szülei egy kicsit késve érkeztek. A két fiút a folyosón ülve, beszélgetés közben találták.
    -- Bemutatom nektek a barátomat. Képzeljétek, Gábrielnek hívják, és azt mondja, nem fognak érte jönni, hogy hazavigyék. Ugye, feljöhet egy kicsit hozzánk játszani?
    Peti édesanyja kissé tanácstalanul állt.
    -- Hogyhogy nem jönnek? � gondolta. -- Talán közel laknak és egyedül is hazatalál? Vagy elhanyagolják, és nem figyelnek rá� no de nem szabad egyből a rosszat feltételezni. -- Így hát csak ennyit mondott: -- Jöjjön csak fel, szívesen látjuk. Itt hagyunk a plébánián egy üzenetet, hogy a szülei nálunk keressék.
    Együtt indultak haza. Petiéknél nagyszerű játékok voltak a gyerekszoba polcain, és rejtett szekrényfiókjaiban. Játékok, amik mellett röpült az idő, elsuhant a délután, rájuk esteledett, vacsorához ültek, s Gábriel szülei még mindig nem jelentkeztek.
    -- Nem gondolod, hogy ez mégiscsak furcsa egy kicsit? � kérdezte apa anyától a konyhában, amikor kettesben maradtak. -- Nem tűnt még fel otthon náluk, hogy a gyerek hiányzik?
    -- Magam sem értem � anya elgondolkodva dörzsölte a mosogatóronggyal a már régen tiszta bögrét � a plébánián sem jelentkezett senki. Aludjon itt a gyerek, holnap úgyis vasárnap, elsőáldozás, ott a templomban csak kiderül minden.
    -- Nem tiszta dolog ez, én mondom neked � ingatta a fejét apa. Talán már a rendőrség is keresi a kis fickót.
    Odabent a gyerekszobában nagy kártyacsata folyt. De valahogy egyre fogyott a lelkesedés. Peti egyszercsak lerakta a lapjait a szőnyegre.
    -- Hagyjuk abba! � szólt. � Aludni kellene.
    Gábriel � aki látható alakban sem szűnt meg őrangyal lenni � fölkapta a fejét. Peti szavaiból szomorúság szivárgott felé.
    <dir> <dir>-- Baj van? � kérdezte csöndesen. -- Á, semmi � legyintett a másik. � Csak izé� -- és ült sírásra görbült szájjal.
    </dir> </dir> Gábriel hallgatott. Nézte a kezében levő piros Ferrarit, Peti kedvenc lapját. -- Csak az � bökte ki Peti --, hogy apa nem akar holnap eljönni. Azt mondta, hogy kényelmetlenül érezné magát, azt sem tudja, mikor kell leülni, meg felállni, meg mikor mire mit kell válaszolni, így hát ő majd itthon megfőzi az ebédet. Anya próbálta rábeszélni, hogy ez az egész család ünnepe, meg hátha hall valamit Jézusról, ami esetleg tetszik neki� á� hiába� Csak rázta a fejét, hogy nem és nem� -- és itt elfogyott az erő, Peti pityeregni kezdett.
    Gábriel arcára piros foltok ültek ki. � Várj itt! � mondta. � Majd én beszélek a fejével.
    Kiment a konyhába. A szülők meglepetten néztek rá.
    -- No, itt a kis elveszett bárány � szólt kesernyés mosollyal apa. � Eszedbe jutott már, hogy hol laknak a szüleid?
    -- Nekem nincsenek szüleim, mert én angyal vagyok, a Peti őrangyala, és csak azt akarom mondani, hogy a Peti most odabent sír, mert maga nem akar elmenni az elsőáldozásra, ami pedig neki nagyon fontos, mert ünnep, és sokat készült rá, és egyáltalán nem mindegy, hogy az édesapja mellette ül-e a padon, vagy pedig ebédet főz otthon � darálta le egy szuszra Gábriel.
    Most apa arcára ültek ki a piros foltok.
    -- No nézd csak, az elveszett gyerek, akiért senki sem jelentkezik, akinek a szülei még csak annyi fáradságot sem vesznek, hogy keresni kezdjék, angyalt játszik. És hogy tudod ezt az elképesztő mesét valahogy hihetőbbé tenni? Nem látom, hogy szárnyaid lennének, kisangyal!
    -- Igen, mert a�-- hadarta a kis Gábriel, de tovább nem jutott. Megszűnt a tabletta hatása, és ő visszanyerte láthatatlanságát.
    A szülők elsápadtak. Anya megkapaszkodott a szék karfájában. Apa nyelt egyet. Jó egy percen át csak a falióra ketyegése hallatszott. Aztán az asszony ennyit szólt.
    -- Talán be kellene néznünk a fiunkhoz.
    És benéztek.
    <center> ***
    </center> Zsúfolásig telt templom, fehér ruhába öltözött lányok, a fiúk kis öltönyben, itt-ott egy-egy csokornyakkendő is villan a fehér ingeken. A szertartás elkezdődött.
    Angyalok lebegnek a légtérben láthatatlanul, védenceik feje fölött. Közöttük egy különösen ragyogó arccal. A kis Gábriel pimaszul fürkészi társai tekintetét.
    -- Velem akartatok kiszúrni, pupákok? Nos, kinek sikerült a legnagyobb örömet szerezni? Kit hív meg az Úr ünnepi ebédre a mennyei trónterem asztalához?
    Peti ott ült az egyik padban, mellette a szülei. Apa is eljött és szinte észre sem lehetett venni, hogy egy fél másodperccel mindig később állt fel vagy ült le, mint a többiek.


    forrás: ferences-sze.sulinet
     
  14. VaZsu

    VaZsu Állandó Tag

    Az angyalok fénye.

    Az angyalok Isten alakokba sűrített energiái a túlvilágon. Ők testesítik meg Isten fényét és sugarait bennünk és körülöttünk. Ők az univerzum szellemi törvényeinek őrzői és hordozói. Energiájuk és erejük végtelen. Az angyalok a menny különböző területein működnek.
    Az arkangyalok a <ST1:p</ST1:pvilág és galaxis, valamint az elemek: a levegő, a tűz, a víz és a föld őrzői. Ezen kívül ők kötnek össze a tökéletes léttel, az egységgel és a teljességgel.
    Az angyalok az emberben színek, fények és energiák formájában működnek. Egyben ők az energiatestek, a tudati síkok és a csakrák őrzői is. A keresztény hagyományban a <ST1:p</ST1:pspirituális úton járó embert angyalok kísérnek. A világ többi nagy vallásában is érzékelték ezeket az energiákat, és különböző nevekkel illették.
    <O:p</O:p
     
  15. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Köszönjük szépen Brigi, hogy megosztottad velünk ezt az aranyos törénetet:)
    csipkebogyó
     
  16. Brigi

    Brigi Állandó Tag

    Nagyon, szívesen!!!
    Valóban kedves ez a történet!:00::)
     
  17. VaZsu

    VaZsu Állandó Tag

    Etusmama nagyon szép ez a topic de mi van a tündérekkel azonkívül, hogy a gyermekeink is azok ( vagy voltak amikor megszülettek. )
     
  18. Táltos

    Táltos Vendég

    Ez jobb?
     
  19. Etusmama

    Etusmama Kitiltott (BANned)

    Kedves Brigi, Ancsa, Kate, VaZsu!

    Köszönöm, hogy gazdagítottátok az oldalt. Fogadjátok szeretettel:

    Angyal vigyázza léptetek!
     
  20. Etusmama

    Etusmama Kitiltott (BANned)

    Bocsi, lemaradtak a virágok;) Egypár tavaszi Nektek szeretettel.
     

Megosztás