Aprosagok amik boszantanak

Bosszant, ha az emberek panaszkodnak, siránkoznak, majd miután végighallgattam őket és ötleteket adok a lehetséges megoldásra (akár tapasztalatból, vagy egy éppen elolvasott könyv alapján), a reakcióik a következők: kinevetnek, egyik fülükön be, a másikon ki, vagy ami a legrosszabb, letorkolnak.
Persze legközelebb megtartom a véleményemet magamnak. Kivéve, ha a családtagjaimról van szó, mert bosszantó ugyan, de szeretném őket boldognak látni

apali írta:

Bosszant, ha az emberek panaszkodnak, siránkoznak, majd miután végighallgattam őket és ötleteket adok a lehetséges megoldásra (akár tapasztalatból, vagy egy éppen elolvasott könyv alapján), a reakcióik a következők: kinevetnek, egyik fülükön be, a másikon ki, vagy ami a legrosszabb, letorkolnak.
Persze legközelebb megtartom a véleményemet magamnak. Kivéve, ha a családtagjaimról van szó, mert bosszantó ugyan, de szeretném őket boldognak látni

Kattints a kibontásához...

Viszont elfelejted, hogy a legtöbb ember nem azért panaszkodik, mert mástól várja problémáinak a megoldását, hanem csak szimpatizáló fülekre vágyik. Ennek tudatában én pl. nem adok tanácsot csak annak, aki ezt tölem határozottan kéri.

Judith írta:

Viszont elfelejted, hogy a legtöbb ember nem azért panaszkodik, mert mástól várja problémáinak a megoldását, hanem csak szimpatizáló fülekre vágyik. Ennek tudatában én pl. nem adok tanácsot csak annak, aki ezt tölem határozottan kéri.

Kattints a kibontásához...

Talán igazad van. Csak nehéz megállni, ha az ember nap, mint nap ugyanazt a panaszt hallgatja, és közben látja, hogy az az ember csak panaszkodik, de nem próbál segíteni magán, pedig tudna.
Csak egy egyszerű példa a sok közül: itt fáj, ott fáj, évek óta fáj, vajon mitől fáj? De könyörgöm, én nem vagyok orvos! Ötlet: Menj el dokihoz kivizsgálásra! - Válasz: jó, majd valamikor. (és persze a valamikor az soha). Ez egy valódi, ismétlődő forgatókönyv.

Nem olyan panaszkodásra gondoltam, amikor valakivel hirtelen valami szörnyűség történik. Akár ő lesz nagy bajban, akár elveszített valakit. Természetes, hogy meghallgatom, nekem kiöntheti a szívét. Többször is akár, mert elfogadom, hogy nem egyszerű az ilyesmit feldolgozni.

Én hétköznapibb és egyszerűbben megoldható panaszokra gondoltam, amik állandósultak egy ember életében pedig nem kellett volna.

apali írta:

Talán igazad van. Csak nehéz megállni, ha az ember nap, mint nap ugyanazt a panaszt hallgatja, és közben látja, hogy az az ember csak panaszkodik, de nem próbál segíteni magán, pedig tudna.
Csak egy egyszerű példa a sok közül: itt fáj, ott fáj, évek óta fáj, vajon mitől fáj? De könyörgöm, én nem vagyok orvos! Ötlet: Menj el dokihoz kivizsgálásra! - Válasz: jó, majd valamikor. (és persze a valamikor az soha). Ez egy valódi, ismétlődő forgatókönyv.

Nem olyan panaszkodásra gondoltam, amikor valakivel hirtelen valami szörnyűség történik. Akár ő lesz nagy bajban, akár elveszített valakit. Természetes, hogy meghallgatom, nekem kiöntheti a szívét. Többször is akár, mert elfogadom, hogy nem egyszerű az ilyesmit feldolgozni.

Én hétköznapibb és egyszerűbben megoldható panaszokra gondoltam, amik állandósultak egy ember életében pedig nem kellett volna.

Kattints a kibontásához...

Mintha magamat hallanám 40 - 50 évvel ezelőtt!
Ma már tudom, hogy ha egy panasz, amin lehetne segíteni, állandósul, akkor annak állandósulnia kellett. Ehhez jön az a tapasztalás, hogy magamnak is vannak dolgaim, amelyektől szenvedek, mégsem teszek egy lépést sem a megoldás felé. Talán annyi a különbség, hogy én megtartom magamnak, a világért sem panaszkodom. A világot nem tudom megváltoztatni, csak magamat. Ha feleslegesnek, időtrablónak, energialeszívónak érzem valakinek a panaszait, akkor azt leépítem. Marad pont elég panaszos, akit szeretetből meghallgatok.

Ha beleszólhatok így újoncént: szerintem a legtöbb ember szimplán "csak" beszélgetni akar, és úgy érzi a legjobban úgy tudja maga iránt fenntartani az érdeklődést, ha vmilyen módon elesettnek mutatja magát. Mint a kisgyerekek, akik éppen ki akarnak harcolni vmit a szüleiktől - tudom, mert néha én is bevetettem

szabina713 írta:

Ha beleszólhatok így újoncént: szerintem a legtöbb ember szimplán "csak" beszélgetni akar, és úgy érzi a legjobban úgy tudja maga iránt fenntartani az érdeklődést, ha vmilyen módon elesettnek mutatja magát. Mint a kisgyerekek, akik éppen ki akarnak harcolni vmit a szüleiktől - tudom, mert néha én is bevetettem

Kattints a kibontásához...

Hát nálam próbáld csak bevetni. Elárulom,hogy hatástalan lesz nálam.

Janika! igen kedves barátomtól idézekukkadj meg!

atomjani írta:

Hát nálam próbáld csak bevetni. Elárulom,hogy hatástalan lesz nálam.

Kattints a kibontásához...

Én sem hatódom ám meg mindenféle nyafizástól. és szerintem, aki csak panaszkodik, de nem tesz gondjai megoldására semmit, az szeret szenvedni és ki vagyok én, hogy valakit megfosszak attól, amit szeret csinálni. Meg különben sem szeretem a mártirókat, már többször kijelentettem, hogy glóriát semmiképpen sem fényesitek senkinek.

Nekem van egy sokszor használt mondásom: "A feladat adott, meg kell oldani." Lehet, hogy bennem van a hiba, de ha én erre képes vagyok, akkor más is. Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhet tőlem tanácsot senki, de a panaszáradatot nem viselem el, mert amíg valaki nyávog, az idő alatt lehet, hogy meg tudná oldani bajait.

Nagyon bosszant, ha tőlem kérdeznek valamit és más válaszol helyettem.

Hát ez is nagyon érdekes téma! Érdemes lesz végigolvasnom!

szevasz béla4

Az bosszant, ha olyan dolgot kell tennem, amihez nem értek, mindezt mosolyogva. Mostanában csak ilyen dolgokat teszek, és már az arcomra fagyott a vicsor.

Sziasztok!

Nagyon bosszant, hogy az emberek egyáltalán nem törődnek egymással. Ma leginkább azon húztam fel magam, hogy amikor 2 gyerkőccel állok a járdán, hogy átkeljek a kijelölt zebrán, akkor egyik autós sem állna meg azért, hogy az esőben hamarabb átérjünk.

De sajnos ez biztos mással is így van.

engem az bosszant, ha valaki beleszól egy nem nekiszánt beszélgetésbe és még sértegeti is az embert utána

Olyan jó ez a téma! Csak elolvasok néhány hozzászólást, és látom is, hogy nincsenek problémáim. Azért keveredtem ide, mert ma (tegnap) elég erőteljesen jelentkezett az, hogy a magam tulajdonságait utáltam másban. Nem is ez a rossz, hanem az, hogy mások helyzetére tudnám a megoldást, míg a magaméval nem igazán foglalkozom. Tehetnék bármit, csak nem látom értelmét semminek. Ugyanakkor vágyom valamire/sokmindenre. Tudom, nincs mitől félni. Azt is tudom, nem vagyok sem rosszabb, sem jobb, mint mások. Viszont valamiért szeretnék jobb lenni, és ettől rosszabb leszek... Ááá! Legyen szép napunk! Mosoly!

Bosszant az, hogy a kistelepülések hivatalaiban egy csomó olyan ember dolgozik köztisztviselői fizetésért, aki nem a tudása/képesítése alapján került od, továbbmegyek, a tudása alapján ott sem lhetne! Ez sem apróság, szerintem, mert biztosan mindenki találkozott már ezekkel a sógorokal-komákkal-jóbarátokkal...

Botrányos királynőválasztás!

MAGYARORSZÁG – Csalódtam! Csak a szponzorok jártak jól a Miss Bikini World döntőjén – fakadt ki Piros Adrienn (24), aki harmadmagával képviselte hazánkat a június 24-i máltai világversenyen.
– Rémes egy hét volt, pedig azt hittem, nyaralni fogok. Ehelyett minden este hajnali 2-ig, 3-ig kötelezően „mulatnunk” kellett mindenféle szórakozóhelyeken csak azért, mert az adott hely is támogatta a versenyt. A buli vége előtt senki nem mehetett haza, és persze csak az első italt kaptuk ajándékba, a további fogyasztást mindenki maga fizette. Napközben sem lehetett kimenni a városba egy rendes ebédért, amit kaptunk, az viszont ehetetlen volt – kesergett a magyar szépség, aki máig nem tudja, hanyadik lett a versenyen, mert csak az első három helyezettet hirdették ki. De nyerni ők sem nyertek semmit. – A győztes venezuelai lány kapott valami trófeát, amit, úgy tudom, haza sem vihetett. Még csak szerződés sem járt az első helyezéssel – mesélte Adrienn. – Semmi kivetnivaló nincs abban, ha a lányok ingyenes kiutazását és ott-tartózkodását fizető cégek cserébe elvárják a szponzorációs esteken való részvételt – nyilatkozta Répás Lajos, a hazai Miss Bikini szervezője, hozzátéve, hogy egy vetélkedés nem a nyereményekről szól, hanem a megmérettetéstől.

Blikk.hu

Én csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni...ugyan mit kellett volna adni???Toronyórát láncostul??Holnap lessz Miss meleggatya holnapután Miss lakkoscipő.Őket mivel kellene jutalmazni??
Szerintem többet érne ha tanulnának és tudásukkal tünnének ki nem a bikinijükkel.Semmi bajom a Misszekkel de többre tartom a tudást.

sziasztok.
engem a munkahelyi pletyka tud bosszantani nagyon.felőlem beszélgethetnek bármiről,de az már durva hogy milyen dolgokat képesek kitalálni.

hmm, benézek mindenhova ismerkedem