Olvastam egy érdekes dolgot és kíváncsi vagyok,h ki mit szól hozzá.Én személy szerint el tudom fogadni,annak ellenére,h az asztrológiában is hiszek.Bár modjuk a cikk az nem az asztrológia ellen szól,de éredekes megvilágításba helyezi.
"Szellemileg azonban alig tud hatni a lélek természetére, a lélek hajlamaira valamely bolygónak természete, amelynek éppen a hatása alá kerül a föld, ha az az egyén nem annak a bolygónak a fluidáris természetével bír. Ezért van, hogy nem mindegyik lélekre egyformán hat ugyanaz a bolygó, hanem az egyikre erősebben, a másikra gyengébben, még akkor is, hogyha ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben születtek. Ez az oka annak, hogy az asztrológiát mint fix tudományt a földön sohasem lehet teljesen megrögzíteni. Éppen azért nem lehet mint végleges tudományt megállapítani, mert, amint említettem, minden egyes szellemnek, aki a földön testet ölt, másmás iránya van és mert a föld ilyen sokféle fluidokból és sokféle természetből van összeállítva.
Nagyon erős hatással vannak az egyes bolygók az ő uralkodó állásukban azokra a szellemekre, akik annak a bolygónak természetéhez tartoztak, illetőleg tartoznak. Ezeknél a hatás 90%-ig mehet; ezek azok a hatások, amikre azt szokták mondani, hogy végzetszerűek. Azonban még itt is fenn kell hagyni tíz százalékot a szellem szabad akarata részére.
Vannak azonban a földön olyan testöltések is, az ú. n. determinált sorsok, amelyek nem mindig az illető egyén érdekében valók, mint ahogyan azt a lerögzített karma törvénye előírná, hanem amelyek egy másik embernek, vagy esetleg egy egész csoportnak az érdekében jönnek létre. Ilyen esetben az illető egyén sorsa nem az ő okozati törvénye szerint alakul, nem azt tölti be — tehát az asztrológiai meghatározások és konstellációk itt egyáltalán nem válnak be — hanem annak a csoportnak, vagy annak az egyénnek az okozati törvényébe kapcsolódik bele, akiknek vagy akinek érdekében testet öltött.
Ezért intelek én titeket, hogy soha egy-egy fix, lerögzített pontból, vagy dogmából ki ne induljatok ilyen dolgok megítélésénél. Mert ha az ilyen dolgokat lerögzítenétek, akkor meg volna kötve a felfogásotok, és nem volnátok képesek még annyira sem szabaddá tenni magatokat a természeti hatásoktól, mint amennyire így képesek vagytok, amikor nem láttok semmi bizonyosságot, hanem a nem tudott, bizonytalan eshetőségekben mozogtok.
Tényleg van befolyásuk a bolygóknak, csakhogy nem mindegyik lélekre egyformán.
A valóság és az igazság egy nagy, tiszta tükörlap, ami Isten képét tükrözi vissza. Az egyes emberek és szellemek pedig apró, kicsiny üvegszilánkok csupán, amelyek közül az egyik piros, a másik sárga, vagy kék stb. Ezek az üvegdarabok — apróbbak-nagyobbak — össze-vissza vannak keverve egymással. Felülről a világosság (mondjuk a bolygók hatása) sugárzik alá ezekre a tört üvegcserepekre, amelyek közül a fényt mindegyik más- és másképpen veri vissza és mindegyik üvegdarab más és más képet tükröz.
A legnormálisabb eset a földkörüli szférák javuló szellemeinek az esete, akik kb. ugyanannyi időt élnek a szférákban, pihenő állapotban, mint amennyi ideig a földön éltek, úgy, hogy kb. minden 100—150 évben testet öltenek. Vannak azonban gyorsabb tempójú testöltések is, 30, 40, 50 év múlva. Ebből is látható, hogy miután minden szellemnek más és más a feladata, amit el kell végeznie az anyagon, el kell végeznie az erőkön és az ő szellemében, ennél fogva mindegyiknek más és más sorsa alakul ki, még ha ugyanaz alatt a csillagzat alatt született is meg.
Tehát lehet az asztrológiát tanulmányozni, sőt helyes és jó dolog az, de a nélkül a bizonyos megérzés nélkül, amit ti médiumitásnak neveztek, nem sok eredményt lehet vele elérni. Sokszor vannak sorsok, amelyek azért alakulnak kedvezően, mert az illető lélek időközben 'megtért, és ezáltal belépett egy kedvezőbb eshetőségbe, bár az ő csillagzata ezt nem mutatta ki.
Így annak a konstellációnak a behatása és természete már nem érinti közvetlenül a lelki természetét s ennél fogva azok az eshetőségek, amelyek ebből az érintkezésből származtak volna, nem állnak fenn többé az ő számára. És vannak kedvezőtlenné vált eshetőségek, holott az illető csillagzata azokban a pillanatokban talán éppen a legjobb eshetőséget mutatta neki, azonban elmulasztotta azokat a jó hatásokat, azaz elmulasztotta a kedvező alkalmakat megragadni, és vagy az ő lelkében rejlő rossz tanácsra hallgatott, vagy tétovázón és bizonytalansággal indult az ő szerencséjének és boldogságának keresésére és Így eltért az ő csillagzata által mutatott iránytól. Most azt mondhatnátok: hogyan tudja az ember kihasználni az alkalmakat? Az egyik embernek anyagilag kedvez a sors, a másiknak lelkileg. Van idő, hogy mind a kétféleképpen, de ez nagyon ritka eset.
De a bizonytalanságban élő ember — és ilyen az óriási többség — aki sohasem tudja, hogy mit kezdjen, mert vagy annyira tévelygő lélek, hogy nem bír magának szilárd lelki alapot teremteni, amelyen megállhasson és maga elé határozott irányt tűzzön, amelyet következetesen kövessen, vagy a más emberek befolyása olyan erős felette, hogy nem bír ellenállni. Elsodródik- az áramlattal úgy, hogy sem lelkileg, sem anyagilag nem tudja megragadni és megtartani magának azokat az előnyöket, azaz eshetőségeket, amelyeket számára az ő csillagzata biztosított volna. Mert a csillagok állása az egyik időpontban nagy előmenetelt mutat az egyiknek, a másik időpontban pedig a másiknak. Ezeket a pillanatokat megragadni tudni az embernek finom megérzéssel kell bírnia, amit ő magától sohasem tudna kifejleszteni.
Vannak fordulók az emberek életében, amelyek bizonyos számokhoz vannak kötve (évek, hónapok, esetleg csak hetek), amelyeket ha keresztül böjtölnek, azaz az ezekbe elhelyezett szenvedéseket és megpróbáltatásokat türelemmel kiböjtölik, akkor egyszerre kedvező helyzetbe kerülnek. Mert minden lélek számára van az életben olyan eshetőség, amikor megnyugodhat és megpihenhet. Ezeket az eshetőségeket kell kiaknáznia az embernek akként, hogy amikor kedvezően megy a dolga, vagyis az Isten áldásával van körülvéve, ezeket az eshetőségeket megbecsülje és a bennük rejlő áldásokat a maga részére felszaporítsa.
Mikor aztán lejár az enyhet adó pihenési idő, akkor mindenkinek meg kell próbálnia a nehéz böjtnapokat is és pedig annál keservesebben, minél nagyobb volt az áldások eltékozlása, minél több helytelen dolgot cselekedett az alatt az idő alatt, amíg a pihenő időszak tartott. És annál nehezebben is tudja visszaszerezni azokat. Míg, akik jól használták fel a kedvező napokat a saját és a mások javára, a szellemi haladás előmozdítására, (nem szükséges, hogy nagy dolgokat cselekedjenek, csak másokban a jó és szép iránt való érzést felkeltsék és másokban hálaérzést ébresszenek) azok a megpróbáltatás periódusa után ismét magukhoz vonzhatják az áldások maradékait, akármilyen volt is az ő karmájuk, azaz okozati törvényük.
Itt érvényesül az a bizonyos szabad akarat, amellyel az ember az ő élete során a jót felhasználhatja, és magát a rossztól távol tarthatja.
Az embernek
nem szabad ellanyhulnia abban a gondolatban, hogy „úgysem ér semmit, úgyis hiábavaló
minden”, mert aki nem küzd, az nem is érhet el eredményt. Azért is nem lehet nektek azt
mondanunk: „Ez és ez — mondjuk valami jó — fog benneteket érni ebben és ebben az időben”,
mert akkor azt gondolnátok magatokban: Hiszen úgyis meg van jósolva, hogy ez fog
történni, minek küzdjek érte, hiszen úgyis el fogom érni! Ezzel a lanyhasággal elodázhatjátok
az időt, mert nem fejtitek ki a lelketekben azt az érzést és erőt, ami szükséges ahhoz, hogy
megközelítsétek azt a jót annyi idő alatt, amennyit mi a mi számításunk szerint látunk annak
bekövetkezéséig. Mint az úszó, aki rábízza magát a hullámokra, és erélyes mozdulatokkal
nem töri át magát azon a víztömegen, ami még elválasztja őt a céljától, később ér oda, mint
hogyha teljes erejével küzd a cél eléréséért. Természetesen én ezt nem úgy gondolom, mint
ahogy ti emberek sokszor felfogjátok, hogy mindent a ti akaratotokkal és érdemeitekkel értek
el, hanem úgy, hogy mindent Istennel és mindent Isten törvénye szerint végezve."
