Az élet (azért is) szép !

Jó regelt és szép napot Mindenkinek !​

Nevedre ébredtem!​

Nevedre ébresztett a reggel,

Nevedre ébresztett a reggel,

egyetlen pillantás

egyetlen pillantás csupán
csak ennyi volt a múlt
egyetlen pillantás
felvillant és elsimult

mintha semmi nem lett volna
nyoma sincs sehol
csak akkor éled újra
ha valami suhanó emlék átkarol

nincs egyetlen kép sem róla
csak néhány versbe szedett sorom
nem álmodom már a percekről
nem azt a nevet mormolom

bár ifjú még a szív
de elmúltak már az őszülő évek
bár új szavakra várok
de elhaltak a reménykedések

egyetlen pillantás csupán
meddig őrizzem? mondd!
azt az egyetlen pillantást
Te is felejtsd el… Te bolond!

"Koma"
​

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> [FONT=&quot]Vilcsek Adrienne
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->[/FONT]
​

Csokits János

Némafilm

Romváros kőtömbjei közt
penészes falak porában járva
próbálom megérteni: hol vagyok,
mit keresek?
Dohos csönd.
Az álom filmje most se válaszol.
​

Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem, hogy minden lépést élvezz míg odaérsz.

Wayne Dyer
​

Szabó T. Anna

Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárcsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját engemet.​

Kormányos Sándor

Régi sírások könnyei

Azt hihetnéd, már elsírtad mind,
de adj csak okot a vágynak,
s a régi sírások könnyei
majd újra rád találnak.

Hazudhatsz, hogy régen elmúlt,
s ma már miért is várnád?
De éjszakánként ha eszedbe jut,
könnyes lesz megint a párnád.
​

"...Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek...."

Babits Mihály: A dal
​

Sárközi György

Virágok beszélgetése


Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

Balla Vilhelmina

Az üveghegyeken túl

Életem könyve végtelennek tűnik,
A lapokat össze, könnyeim fűzik.
Nincs más benne csak könnyeim,
A semmivé foszló gyötrő álmaim.

Holló szárnyon repült sóhajom,
Hogy teljesítetlen maradt minden óhajom.
Szél fújta messzire minden gondolatom,
S nehéz szikla zúzta szét minden akaratom.

Az üveghegyeken a messzi tengeren túl,
Hol a fájdalom gyilkos hercege az úr.
Minden mi vagyok én, ott van,
Minden amit én sohasem akartam.


Egyet kértem a tündéri mesevilágtól,
Segítsen megszabadulni e kalitkából.
S tudjam hogy valaki szeret,
S szeretni mint rég, el ne feledjek.

De az üveghegyeken túl nincs irgalom,
Megdermedek még most is a jég hideg szavadon.
Amit akkor mondtál mielőtt ide zártad volna szívem,
Mért mondta ki hogy vége-óhh istenem!!!
​

Gergely Ágnes

Tünemény

Lakhatsz leomló házban,
léphetsz kút peremén,
az örökkévalóságnak
mindkettő tünemény.

Felfedezés, bűnvallomás,
kisodródó levél,
a forrás nem nézi, kell-e,
kitör, csapódik, él.

Vízfényű labirintus
vastagodó sebek,
megrázhatod az oszlopot,
ha vérig sértenek.

Meghalni, megvakulni,
míg dőlnek a falak,
az örökkévalóságnak
ez is egy pillanat.

Vésheted kőbe, elhull
ház, kút, bűn, út, erény.
Egy pillanatig éltem,
akár a lámpafény.​

Dalos

Megkövülök önmagamban

barlang mélyén eldobott faág
nemrég éltette a fény, a nagyvilág
most ott fekszik eldobva, elhagyatva
lassan, parányi cseppenként
lerakódik rá a hegy mészkő-burka

én és az ág! sorsunk egy már
őt hívja a fény, talaj, mi televény
engem hív, éltet egy vaksi remény
hull, hull, egyre hull rám
a mindent elnyelő, végtelen idő

lerakódik rám az idő vastag kérge
nincs senki, aki széttörje a kérget?
én csak várok, s lassan megkövülök önmagamban
a súly nő, én eldőlök csendben, halkan...​

Zimonyi Zita

Bűvöletben

valahol
e világon kívül
valamikor
az időn túl
valami
köröttünk vagy bennünk
megállt
összefogództunk
érintések nélkül
percek kövein
jártunk
léptek nélkül
és egymáshoz jutottunk
utak nélkül
​

Lator László - ÁLOMBAN UTAK​

Álomban utak fényesedtek.
Sokáig bűvöletedben éltem.
Emléked galamb és virág,
virágok szirma a szélben.​

Szél és folyó sodorta fényed,
magukba zártak a hegyek.
Indás feledés font körül,
vad fű, burjánzó rengeteg.​

Bőrödre rátapadt a táj,
hogy önmagába szívjon át.
Így élsz e mohó pusztításban
megfoghatatlanul tovább.​

Ezer formában itt lehetsz,
mert őriz minden, mint a mag,
s hogy szirmos létedet kibontsd,
elég egy párás pillanat.

​