Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · 2010 Március 26

Kiáltás a semmibe....

Jéghideg tekintet,
Idő véste arc.
Minden óra és perc,
Önmagunkért harc.

Minden lépésünket
Belepi a kvarc,
Minden közeledés,
Végzetes kudarc.

Összeráncolt homlok,
Mereven lógó kar,
Egyedül te tudod,
Lényed, mit takar!

Én vagyok, déli oldal,
Te északi moha,
Köztünk; márványkőfal…
Nem omlik le soha?...

Hiába kopácsol
Gyémántfejsze, csákány,
Egyre erősebb lesz,
Mindentől a márvány!

Égeti a nap,
Belepi a moha,
Az idő halad,
Te és én, két mostoha!
A tekintet nem olvad!
Hiába tűzi nap,
Jéggé fagynak
A napsugarak!

Lassan, lassan,
Körbeér a moha.
Fagyos tekintetek,
Rőt arcok mosolya.

Mi, egyhelyben állunk,
Gyökeret vert lábunk,
A föld forog velünk,
A sötétség nyeli,
Kérdő tekintetünk.

Te nem látsz engem,
Én is csak nézlek.
Ha kérsz, adok,
Többé sohse kérek!

Márványkőbe vésett
Két hideg szempár,
Mohával borított
Törékeny porcelán!

***

Írta: "Biborka"

zsuzsanna03 · 2010 Március 26

Fernando Pessoa

Az ég nyugodt...

Az ég nyugodt, csendes az este,
Az éj közel, ha nem is sejteném,
Magamon töprenkedem egyre,
Lássam, mi volnék, s mi volna enyém.
Múltamon végignézve láttam,
Nem voltam más, mint mások körülem,
Magam utáni kusza vágyam
Adott csak ezt-azt lényemből nekem.
Régi magam tárt könyv előttem,
Forgatom, mint már olvasott lapot,
Az igazság kihalt belőlem,
Vége-hossza nincs, fájó vágy vagyok.
Utas, ki útján elmerengett -
Két úton jártam párhuzamosan,
Része voltam tájnak, tereknek,
Emléktelenül, vakon, társtalan.
Helyemre értem, már ma sejtem:
Formátlanságom más és más alak.
Saját utam keresztbe szeltem,
Nem látom magamban múlt-magamat.
Én lennék - hisz nincs lehetetlen -
E száz világból jött százféleség
Egy érző pontba sűrítetten,
Mely én vagyok, lévén, hogy élek épp?
Én lennék az agy, mely a létet
Felfogja, s csak sustorgó, mind nagyobb
Perce az időbeli létnek,
Melynek elevensége én vagyok?

***

<CENTER></CENTER><CENTER>Lackfi János fordítása</CENTER>

Ile57 · 2010 Március 26

Harsányi Lajos:

Legenda

„Egy szép napon az Úr
Hivatta angyalát.
– Eredj, szolgám, hamar
Ugord a holdat át.
Repülj a földre, hol
Oly rengeteg a kincs,
Válassz olyat, minő
Talán a mennyben sincs.
Királyi koronáról
A legszebb ékkövet,
Vagy mit a föld fia
Leghívebben követ.

Az angyal elrepül. Három nap oda volt.
Lesték az angyalok, a csillagok, a hold.

Az angyal összejárt
Sok országot hamar.
(A Tisza-tájat is,
Hol szánt a kis magyar.)
Megnézte mind a föld
Szikrázó kincseit,
Páncélszekrényeket,
Hogy a kincs nincs-e itt.
Minden világcsodát
Megnézett hirtelen,
Meglelte végül is
A kincset idelenn.

Örömsikollyal érkezett harmadnapon az égbe:
Búzakalászt és szőlőfürtöt tett az Úr elébe.

gyöngyesz · 2010 Március 27

Tóth Juli : Március

Könnyű, hűvös szellő simogatja arcodat,
S bátortalan márciusi fénnyel
csókolgatja meg a nap;

Szíved dobbanására, egy kismadár felel.
Tavasz úszik a levegőben
áradó derűt énekel.

Engedd be lelked ajtaján a reménykedő holnapot!
Fakadó rügyek mámoros illatából,
lélegezz boldog pillanatot!

zsuzsanna03 · 2010 Március 29

Szabó Lőrinc

Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom.
Minden gondolat, minden fuvalom
kivert magamból. És a képzelet -
mint valami állandó szédület
kísért, lengetett sok káprázatom:
mintha hullámzó üvegormokon
lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett,
ami csak tetszett vagy keseritett,
úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány
bomlott, szó és kép megnőtt, valahány,
mihelyt éreztem, csodálkoztam (és
mindig éreztem! csodálkoztam!) és
egyszerre minden árnyalatokat
kapott, melyek nem voltak benne, vad,
lelkendező színeket, lobogást
- én meg kapkodást tőle, dadogást,
s mivel mindez csak zavarba hozott,
mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.

zsuzsanna03 · 2010 Március 30

FREDERICO GARCIA LORCA

TALÁLKOZÁS

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én ,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

***

Illyés Gyula fordítása

gyöngyesz · 2010 Április 3

Somlyó Zoltán V. [REGGEL VAN...]

Reggel van.

Most minden ház terített fehér asztal,
üdén kacagnak a hálószobák.
A lomha párnák ráncait a lányok
királyfiakkal teliálmodák.

A színes szőnyegen mezítlen lábak,
lecsúszva batisztholmik, mint a hó,
S a frissen ébredt emberek szivébe
belézümmög a kedves kandalló.

A tiszta fehérbóbitás cseléd
dalol s asztalt terít a nagy szobában.
Ezüstcsészék és apró kanalak
állnak sorba piros keze nyomában.

Párolgó kávék és kövér tejek
himbálóznak az ajkak bágyadt szélén. -
Ó, istenem, most reggel van megint,
csak én állok az éjszakában. Én... én...

zsuzsanna03 · 2010 Április 6

Li Sang-jin

A NÉVTELEN KEDVESNEK

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs semmi jel se fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém.
De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.

***
fordította: Kosztolányi Dezső

zsuzsanna03 · 2010 Április 6

Imre Flóra

Ki nem mondani

a szavakat ki nem mondani könnyebb
könnyebb nem írni le a sorokat
félig olvasva becsukni a könyvet
kihúzni azt, ami még megmaradt

nem járni végig ezt a hosszú völgyet
és félrehúzódni a gondolat elől
mielőtt testet ölthet
hunyt lélekkel várni az ég alatt

mert ismertünk minden történetet
bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni
hogy milyen úton és merre vezet

nem tartani már számon azt, hogy mennyi
indulat nélkül nézni, hogy pereg
perc, nap és év, minden és semmi, semmi

ancsek13 · 2010 Április 7

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

ancsek13 · 2010 Április 7

Ahogy itt ülök, csak a tegnap szele simogat,
Megérint melege...
Egy illat, egy íz, egy csésze tea.
Mind csak egy pillanat.
Az idő elfut, De számban jelenem
S múltam íze megmarad..."

Oscar Cochoir
/Kocsor Zsolt/

zsuzsanna03 · 2010 Április 7

Somlyó Zoltán

Hazudj és kábíts

Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked is.
Már csak a hazugságtól ég a vérem.
És néked is.

Az álom már csak nagynéha vendégem.
És néked is.
És testem romlása a menedékem.
És néked is.

Rohanjunk össze. Kurta vágy a vágyam.
És néked is.
Előbb-utóbb úgyis megöl az ágyam.
És téged is.

zsuzsanna03 · 2010 Április 7

Török-Zselenszky Tamás

Az a néhány tegnapi perc

Nem tudni, miért van
az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam.
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök,
ami a fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol,
plédként engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
és egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! - rég volt,
s most ismét jó lenne
Az a néhány tegnapi perc!

Most vagyok Angyal...
szép öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopóddz be hozzám;
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
s évek múlva majd nézünk bután, hogy
Miért így volt, és égő folt lesz ez a perc,
ha nem szeretkezzük el!
Csodás élet törlődik el,
hát miért ne intézzük el, hogy
láthassuk évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent, az tudja, hogy
mit jelent a tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
a lelki szépet és a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
s egy egész más nap jön el.
A múlt már nem érdekel, rég volt
s most ismét jól jönne
Az a tegnapi néhány perc!

gipsi queen · 2010 Április 10

Valóban

Mi van a fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,

és nem felel a nappal
és nem felel az éj,-

de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?

***

Szabó Magda

zsuzsanna03 · 2010 Április 11

jozsef%20attila%20szobor%20ali%20047.jpg

József Attila

IRGALOM

Bizony nem voltam én sem az,
akit a családfők kegyelnek.
És időm sem volt - az igaz -
kikönyörögnöm a kegyelmet.

S bár hűvös, örökkévaló
dolgok közt muszáj őgyelegnem,
a palánkok közt szárnyaló
munkát nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,
azt most már támadóink védik.
Elejtem képzelt fegyverem,
mit kovácsoltam harminc évig.

És hallgatom a híreket,
miket mélyemből énszavam hoz.
Amíg a világ ily veszett,
én irgalmas leszek magamhoz.

Jégkirálynő · 2010 Április 12

A kórházfolyosón

- A való élet írta - valódi dráma

Tudod, azóta minden
szürreális és irreális:
ferdén kel fel a nap,
szédül a hold is,
kuszán állnak a fák
és eldőlt a domb.

***

Összetört arcod
szelíden simítnám
- de NEM lehet
Megroppant hátad
lágyan karolnám
- de NEM szabad
Zúzódott kezed
óvón kulcsolnám
- de TILALMAS
Fényes hajadba
rejteném magam
- de HASZTALAN
Mélykék szemed
csókkal vigyáznám,
- de nekünk EZ SEM jár.

***

Egészen megnyertelek
és azonnal -------------
egészen elvesztettelek
amikor minden történt
- és semmi sem.
Óhajtom, ami nincs,
mégis van, volt és lesz.

Nincs már üvegfal,
a fátyol is elszáll...
Kettőnk között
csak az Isten áll.

De Ő NAGYOBB önmagunknál.

2009. október 19. 13:50-15:00

Ile57 · 2010 Április 13

Keresztury Dezső

[FONT=verdana,geneva]Mindig velem vagy[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Elküldelek s követlek: újra elhagy[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kalóz kedvem s hiányod visszaszív.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ugy élsz bennem, mint kezemen a néma[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]vonások, gyors madárban röpte célja,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]kút mélyén tiszta víz.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]vágyad tündér játékát őrizem meg,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szemedből a tekintetet,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]bőröd meleg színéből, szád izéből,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]ölelésedből, csípőd halk ivéből[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]újrateremtelek.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mély álmomban csókodra ébredek fel,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]minden nap újra és új értelemmel[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]fogalmazlak meg: így élsz igazán![/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]ha arcom lengeti a víz, szinéről[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]szemed néz vissza rám.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mint tükörben a tükör tükörképe:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]végtelen arc fonódik egy füzérbe:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]melyik vagy te? és én melyik vagyok?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]s bennünk a világ. Vagy a végtelenben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]valami még nagyobb. [/FONT]

zsuzsanna03 · 2010 Április 13

Szabó Lőrinc

Kérdezhetek?

Kérdezhetek? Kérdezzek? Fényre, bús
lepkék, tódultok? Vággyal koszorús
árnyak, gyúltok még, lelkek? Tégedet,
míg éltél, sajnos, nem szerettelek,
nem eléggé: fájt, ugye? Villan a
ligeti ablak; de a lakosa,
hol a görög lány? Büszke, nagy szeme
már csak könnyes dac? És te, tudod-e,
hogy elárultál? S te, az a titok -
óh, elfordulsz? Még mindig úgy sajog
a régi önvád? Te a lényeget:
mondd, így jobb lett, jobb így az életed?
Nem? Igy is gyász? S te ki vagy? Oly kevés
a legtöbb is? Hát minden tévedés?
Nyáréji hold, szivek zűrzavara,
óh égő avar esti illata,
s ti, sorsok, álmok: csak sírnunk lehet?
Kérdezzek? Vége?! Hát kérdezhetek?!

zsuzsanna03 · 2010 Április 13

Bolond álmodozó vagyok

Bolond álmodozó vagyok.
Hiszek abban, miben
más már rég nem hiszen.
Hiszem az őszinteséget,
s hogy van, aki
nem csap be sosem.

Bár százan ostromolták
e hitet,
én akkor is hiszek,
még hiszek!

Hiszem, hogy van
igaz szerelem,
és semmit sem ér
a vagyon.
Hát így vagyon!

Bolond álmodozó vagyok.
S tán már örökre az is maradok…

***

Írta: *Fili* - Szlovákia
amatormuveszek.hu

http://href.hu/x/bcsd

NGza · 2010 Április 13

Áldás...

Sík Sándor

Áldás

Költemény az Istenről és lélekről
(1921)

I. Kisgyerek

Amikor kicsi voltam,
Amikor ajkam mondani tanulta
Az első szót esetlenül,
És amikor merészke lábam
Először indult lépni botladozva,
És gyermek voltam, meleg homlokú,
Akarattermő és igent kiáltó,
Búgó visszhangja minden messzeségnek:
Akkor jöttél elém.
Hozzám jöttél és jó voltál velem.
Felém nyújtottad lágy, erős kezed
S hívtál öledbe, hogy tipegni merjek,
És járni tanítottál.
És mondtál szót előttem
És türelemmel százszor újra mondtad,
És utánad dadogtam és beszélni tanultam.
És a kezeden nőttem, egyre nőttem.
Atyát ha mondtam, atya voltál
S komolyan, bölcsen, vezető-keményen
Jártál fiad előtt.
Anyát ha mondtam, puha kisgyerek,
Öledbe vettél, simogattál
És nyugtalan szememre
Álomhozó meleg csókot leheltél.
Falánk fiúnak, bőven adtál lágy fehér karajt
És bögreszám meleg kövér tejet,
És mézet adtál nyalakodni sokszor.
Ostorkát fontál és sípot faragtál,
És mindent-mindent megmondtál nekem:
Nem volt előttem kulcstalan fiókod.
És hogyha kértem, adtál titkokat,
És boldogságot belsejükbe látnom.
És engedtél ujjongva játszanom
Színes kövekkel és kagylókkal egy nap,
Máskor Magaddal és a Rejtelemmel.
És enyém voltál mindig, szüntelen,
Egyetlenül, elevenül,
És láttalak és tapintottalak.

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák