Búcsúzunk.......

Meghalt Székely Magda költő
2007. április 30.<O</O
Elhunyt Székely Magda Kossuth-díjas költő hétfőn - tájékoztatta a költőnő családja az MTI-t. Székely Magdát rövid betegség után, hétfőn hajnalban érte a halál. Székely Magda 1936-ban született, 1959-ben magyar-bolgár szakos diplomát szerzett az ELTE-n. Ezután a Magvető Könyvkiadó, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. Költészetére jellemzők a biblikus és mitologikus jelképek, a szókincs redukciója, a végletes tömörítés. Többek között orosz, német, cseh nyelvből fordított. A költőnőt 1984-ben József Attila-díjjal tüntették ki, majd Füst Milán-díjban részesült. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.<O</O
2002-ben Balatonfüreden ő vehette át a világhírű olasz költőről, Salvatore Quasimódóról elnevezett nemzetközi költőtalálkozó és -verseny emlékdíját.<O</O
/Forrás: MTI/<O</O
<O</O

Székely Magda (Budapest, 1936. július. 28. – 2007. április 30)
költő, műfordító
1944-45 családjával, később unokahúgával együtt bujkálni kényszerül, elveszíti édesanyját. 1959 magyar-bolgár szakos diplomát szerez az ELTE-n, 1959-69 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, majd 1969-90-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, s végül 1992-től a CET főszerkesztő-helyettese.
Költészetére jellemzők a biblikus és mitologikus jelképek, a szókincs redukciója, a végletes tömörítés. Többek között orosz, német, cseh nyelvből fordított.
Főbb díjai 1973 Graves-díj, 1977 Füst Milán-jutalom, 1984 József Attila-díj, 1997 Déry Tibor-jutalom, 1998 CET Irodalmi Díj, 2000 Arany János-díj, 2002 a Salvatore Quasimodo verseny f&otilde;díja, 2005 Kossuth-díj
<O</O
Megjelent kötetei: Kőtábla (versek, 1962); Átváltozás (versek, 1975), Ítélet (versek, 1979), Kőre követ (összes versek, 1984), Összegyűjtött versek (versek, 1992), Éden (interjúregény, 1994), Túl a testen (versek, 1996), Sz. M. Összes versei (versek, 2001)

Emlékezések:

Fotók Bubik Istvánról
Május 10-én nyílik kiállítás az Örökmozgó Filmmúzeum galériájában: Az Új Színház színpadán, az öltözőben és a folyosókon, próbákon és előadás előtt, a büfében és kutyasétáltatás közben is látható Bubik István a fotókon - tájékoztatták a szervezők az MTI-t. A tárlatról szóló ismertető szerint Izsák Mária fotográfus két sorozatot is készített a három évvel ezelőtt autóbalesetben elhunyt színművészről. Az első fotósorozatot még 1994-ben középiskolai feladatként, Alkotó címmel fényképezte a fotográfus, aki - mint írja - véletlenül találkozott Bubik Istvánnal.



Szakácsi Sándorra emlékezve: Bartók rádió - Mi hárman
Kompozíció Szabó Lőrinc, Szabó Lőrincné Mikes Klára és Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet levelezéséből
Km. Szakácsi Sándor, Ráckevei Anna, Takács Kati
Dramaturg: Lóránd Lajos
Rendező: Varsányi Anikó (1990)
A Művészeti Produkciós Szerkesztőség műsora

Aki valaha is olvasott Szabó Lőrinc verseket, azt bizonyára tudja, hogy a "Huszonhat év" című szonett-ciklus Korzáti Erzsébethez íródott, kettejük több, mint két és fél évtizedig tartó szerelmük elsiratása. A Lóci és Kisklára verseket pedig már gyermekkorunkban hallottuk aputól-anyutól, szavaltuk óvodai-iskolai ünnepségeken, így többé kevésbé azzal is tisztában lehettünk, hogy ezeknek a gyerekeknek volt egy Klára nevű édesanyjuk, a költő felesége.
Erről a furcsa, szenvedéssel és szenvedéllyel teli szerelmi háromszögről szól a rádiókompozíció, amelyet a három ember egymáshoz írott leveleiből és Szabó Lőrinc verseiből állítottunk össze. A levelekből kirajzolódik az Erzsébet-szerelem születése és története egészen a tragikus végig. Tanúi lehetünk egy pokollá váló házasságnak, amit azonban mégis elszakíthatatlanul erős szálak fűznek össze.
Sajnos, a műsor alkotói közül Lóránd Lajos dramaturg tavaly hunyt el, csaknem ötven éves rádiós alkotó tevékenység után. Szakácsi Sándor pedig, aki nemcsak kiváló tehetségű színpadi és filmszínész, hanem utánozhatatlanul hajlékony és minden érzelmet kifejezni tudó hangjával az egyik legszebben beszélő rádiós színészünk is volt, nemrég távozott rettenetesen fiatalon. Az adást az ő emléküknek ajánljuk.

http://www.frajt.hu/szakacsi/Szakacsira_emlekezve-Mi_harman.mp3

Ez utóbbit sajnos nem tudom feltölteni ide, pedig 4 db 11 Mb-os mp3-ra szedtem szét... - ha valaki tud, segítsen. aki meg szeretné hallgatni, még 10 napig a Bartók rádió archivumában megtalálja a 2007. május 2.-ai a 14.05 -kor kezdődött műsorban.
/-> a link-lehetőséget köszönöm a Szakácsi Sándor oldal készítőjének! (http://www.frajt.hu/szakacsi/szakacsi.html)/

emlékezés

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="97%" border=0><TBODY><TR><TD style="FONT-WEIGHT: bold; FONT-SIZE: 14px; TEXT-TRANSFORM: uppercase">Nagy Gáspárról </TD><TD style="VERTICAL-ALIGN: middle; TEXT-ALIGN: center" width=30 rowSpan=2></TD></TR></TBODY></TABLE>
[FONT=Verdana,arial,helvetica]Megjelenés dátuma: 2007. május 08. 04:29.00 [/FONT]
[FONT=Verdana,arial,helvetica]Szerző: Merklin Tímea [/FONT]

[FONT=Verdana,arial,helvetica]Kőszeg - A költő nevének megyei fenntartására alapította az Életünk a Nagy Gáspár-díjat, amelyet pénteken adtak át Zalán Tibornak. A folyóirat másik díjazottja, a nívódíjas, Buji Ferenc lett. [/FONT]

[FONT=Verdana,arial,helvetica]A Sgraffitós házban nemcsak az Életünk rendezkedik be, hanem egy olyan intézet is, amely a megyei irodalmi kultuszokat kívánja ápolni Berzsenyi Dánieltől Nagy Gáspárig. Amikor felmerült, hogy az Életünk Nagy Gáspár-díjat alapít, a megyei közgyűlés is azon nyomban a kezdeményezés mellé állt, és Nagy Gáspár felesége, Szabó Márta is. Amint az özvegytől megtudtuk: szeretné megvásárolni a bérbaltavári szülőházat, hogy abban emlékszobát rendezzenek be, és hogy élő legyen, talán olvasótáborokat is rendeznének benne. Nagy Gáspár sírja Nagytilajban van, ahol a szüleié, de ez a falu csak három kilométerre van Bérbaltavártól, így aki egyik helyre ellátogat, biztosan elmegy a másikra is; a két falu összefogásával lehetne méltóképpen ápolni Nagy Gáspár emlékét.[/FONT]

[FONT=Verdana,arial,helvetica]Az emlékezésnek és a díjátadásnak a pénteki nap, május 4. kiváló alkalomként szolgált, hiszen Nagy Gáspár születésnapjára emelhették poharukat a résztvevők. Majthényi László megyei alelnök elmondta, hogy többen is szeretnék megörökíteni Nagy Gáspár szellemiségét névadással: van olyan település, amelyik a művelődési házát szeretné róla elnevezni, van olyan ötlet, amely megyei szavalóversenyt kíván létrehozni, ahol Nagy Gáspár verseit mondják, és pártolják azt a kezdeményezést, amely szeretné, hogy a bérbaltavári szülőház részese legyen a Nagy Gáspár-kultusznak, szellemi monostora legyen a vasi-zalai határvidéknek. [/FONT]


[FONT=Verdana,arial,helvetica]- Aki ismeri a lapunkat, tudja, hogy nem a talmiság, a kurzus művei szoktak megjelenni nálunk. Díjainkat egy független zsűri ítéli oda, ez nagyjából a szerkesztőség tagjaiból áll - mondta Alexa Károly, az Életünk főszerkesztője, amikor a folyóirat nívódíja mellett első alkalommal átadták a Nagy Gáspárról elnevezett díjat is. [/FONT]
[FONT=Verdana,arial,helvetica]- A nívódíjat Buji Ferenc kapja, akit ritkán látni tévécsatornákon, és még a Friderikusz-show-ban sem szerepelt. Nyíregyházán él. Radikális gondolkodó, esszéket ír, a tradicionális gondolkodás továbbépítője, aki a közhelyszerű témákban is megtalálja, ami magyarázatra szorul. Az Életünk Hamvas-számában (2007/2-3.) is publikált A görögségtől a kereszténységig címmel. Van egy könyve, ami pár oldalas értekezésekből áll; vizsgálja például Krisztus azon szavait, amelyeket az egyházak nem szívesen használnak, amelyek a híveket leckék elé állítják, feladatokat adnak nekik - fűzte Buji Ferenc bemutatását Alexa Károly, kiemelve továbbá, hogy a szerző olyan keresztény gondolkodó, akinek nem sekrestyeszagú fogalmazványai vannak, hanem valóban elgondolkodtatóak.


Buji Ferenc a köszönetnyilvánításában kiemelte, hogy különösen fontosnak látja, hogy a nívódíjat a Hamvas-tanulmányért kapta.

- Nehezen írtam róla, mert belém szervesült, belső barátom lett, akit nem szívesen tárgyiasítottam. Hamvas egész életében magáról írt, nem rosszul. Aki róla ír, összeméri magát vele. Olvasni sem szerettem róla. Szerintem csak Kemény Katalin tudott írni róla, ő rendeltetett arra, hogy egy géniusz mellé kerülve írásaival is őt szolgálja - mondta. - E tanulmány előtt csak egyvalamit követtem el vele kapcsolatban, érdekes módon az is Szombathelyhez kötődik. Épp 25 évvel ezelőtt itt voltam katona a Hotel Garasinban . A szabadidőmet a könyvtárban töltöttem, ott olvastam végig az életművet. Társszerkesztője voltam az Aknavető Híradó című faliújságnak, így elhelyeztem ott egy Hamvas-írást, szerencsére a tisztikarból a faliújságot senki nem olvasta.


Az esten a Nagy Gáspár-díjat (a Blaskó János szobrászművész alkotta plakettet) Zalán Tibor kapta, akinek laudációját Bokányi Péter mondta el. Arra emlékezett, ahogy Zalán húszévesen hozzászólt az irodalmi élethez Arctalan nemzedék című röpiratával, ma pedig ötvenegy évesen a Berzsenyi Hegyhátszentmártonban című verssel szól hozzá a létszakmai vitához. Zalán Tibor felolvasta ezt a verset (ami az Életünkben jelent meg); azzal: Fáj és örülök, hogy Nagy Gáspárról nevezték el a díjat, amit kaptam. Ő szerkesztette az első könyvemet. Ritkán találkoztunk, de a barátom volt. Ma megint találkoztunk. Köszönöm nektek is, neki is.
/ Forrás: http://www.vasnepe.hu/kultura_oktatas/20070508_nagy_gasparrol /




Zalán Tibor
Berzsenyi Hegyhátszentmártonban

A nagy vizek felé kapadozva el
s hogy pennájával épp szöszögélt az úr
jutott eszébe Rába-parton
nézni a hajnali nap kelését

Fogatja gyorsan két pihenő lovát
szekér elé míg bent elemózsiás
kosárba kolbászt és szalonnát
tesz ropogós kenyeret s még hagymát

hozzá az éhség ott ne gyötörje majd
no persze pálinkát s borokat se rest
a pincéből szuszogva hozni
készen is áll a nagy útra immár

A bakról a lovakat maga hajtja
elhagyva így a zöld Hetye víg körét
a celli domb hátáról lustán
pára gurul le a víg szekérhez

Még tart az ősz ám karmait unt idő
nevetve vájja az utazóba már
meleg pokrócokkal borítva
alkaiosz-dalokat fütyörész

meghúzva butykosát Dani úraság
s a jambus néha félreszalad de nem
zavarja tág az éj s az erdők
ritmusait susogással töltik

Mormogja hervad lám ligetünk Lollim
a szilvalekvárt télre kifőzte rég
üvegbe zárva vár a szekrény
legtetejére pakolva a nyár

Az éjszakában bőgnek a szarvasok
vaddisznó horkan csörtet a sűrüben
milyen más volt ez – emlék-forgás:
izzada arca a nap hevében

amíg a sűrűt körbebolyongta és
veresbe vonta fűtakarót a friss
meleg vér és a tisztást végig
béboritotta a sok lelőtt vad

A Rába-parton néma a hajnal még
foltokban áll a köd szaladó vizen
mederbe dőlt mázsás fatörzsek
rejtik a mélyben a rablók fészkét

s a víz hogy itt-ott csobban a part mentén
lehetne hinni harcsa vadászatát
ám sóhajt Dani úr és érzi
más aki itt a folyót zavarja

emberhalász jár végig a víz fölött
horgára épp nem márna akadt a súly
alatt az ég meghajlik szürkén
míg kiragadja a földről terhét

A Nap kel és a szembeni lombokat
arannyal s vérrel megszinesíti már
arany s vörös fénypászmák zúgnak
fentröl alá a kanyargó vízbe

Akár ha minden hullana szét s azon
nyomban már más formára találna rá
sugár-cécóban hangzavarrá
rendezi újra magát az élet

Csak ül nem mozdult az uraság soká
delej forgatja elnehezült szívét
miközben minden könnyűvé vál
lét lebeg el tova pókfonálon

Fölengedend a föld-gravitáció
egy pillanat s merő lebegés a part
bukdácsolnak majd lassan szállnak
fönt a magasban a párás dombok

csakúgy hegyhátszentmártoni udvarok
kapirgáló csirkékkel az égben fent
lebegnek mintha délibábot
játszana hajnali istenszándék

magát meglátja fönt a szalonnáját
kenyérhez éppen hogy katonázza ott
vöröshagymát rá s a butykosból
buggyan a mézszinű celli áldás

Mit tudna erről Kölcsey és a sok
magát meghordó pesti fafűz poét
a kávéházi olcsójankók
kiknek az ő dala csak parasztos

Ám ettől fázás rázza a testét át
elönti váratlan remegés belűl
azon tűnődik így lesz végül
persona non grata önsorsában

Mozdulna nem tud fogja a pillanat
a szállás és kötés heve-kínja még
Aztán a reggel bársony ujja
játszva szemébe az álmot hinti

Későre jár a Nap delelőre ért
mikor felébred parton az útazó
szemét törölve körbe néz és
látja az égbe merült nagy fákat

s a Rábát mely a lába alatt fürgén
iramlik hordva mélyben a sok halát
s eszébe jut hogy várja már a
kemenesaljai békés szállás

A butykos alján vékonyan űl a bor
behúzza ébredésre való e korty
Szentmártonon a négy kerék át
zörgve-nyikorgva dalolja magát [/FONT]

Emlékezés


2007. május 22. kedd 20:20 - 22:00
IN MEMORIAM MADARAS JÓZSEF <O</O
Ménesgazda<O</O
magyar játékfilm (1978.)<O</O
Az ötvenes évek elején, egy határmenti ménestelepen az iskolázatlan, de megbízható, szegényparaszti származású Busó Janit nevezik ki ménesgazdának. A szakmailag képzett méneskari tisztek folyton megalázzák Busót, aki pedig rájön, hogy a ménes érdekében össze kellene fogniuk. Nehéz helyzetbe kerül: a tisztek elutasítják a vele való együttműködést, ugyanakkor felettesei sem fogadják el felmentési kérelmét. A politikai helyzet kiéleződésekor a tisztek menekülni akarnak a végső leszámolás elől. Mivel Busó Janiban nem bíznak, az altisztjük leszúrja.

Szereplők: Bács Ferenc, Csíky András, Fábián Ferenc, Horváth Sándor, Madaras József, Sinka Károly
<O</O

Rendezte: Kovács András<O</O
Operatőr: Koltai Lajos<O</O
Gyártás éve: 1978
<O</O
<O</O

2007. május 24. csütörtök 23:00 - 00:25<O</O
HELYEK A MARGÓN - DUNA MŰHELY<O</O
A másik ember iránti féltés diadala<O</O
magyar játékfilm (2000)<O</O
Az angyalok vedlenek, az ördögök köpnek, az embereknek gyermekeik már nem köszönnek. Dühösen fekszenek és sértődötten kelnek. Egy a valóság, ezer a ruhája. A film egyik főszerepét a májusban, hetven éves korában elhunyt Madaras József alakítja.

Szereplők: Bujdosó Ági, Madaras József, Márkus Judit, Vasile Croat

Rendezte: Igor Buharov, Ivan Buharov, Nyolczas István, Vasile Croat <O</O
Író: Igor Buharov, Ivan Buharov, Nyolczas István, Vasile Croat<O</O
Operatőr: Igor Buharov, Ivan Buharov, Nyolczas István<O</O
Zeneszerző: Bujdosó János, Ivan Buharov, Vasile Croat
Gyártás éve: 2000<O</O

Elhunyt Nagy György koreográfus

<TABLE><TBODY><TR><TD>

Életének negyvenkilencedik évében, május 12-én elhunyt Nagy György magántáncos, koreográfus, rendező, a Csokonai Színház örökös tagja, aki csaknem négy évvel ezelőtt, sikeres művészként végeztes balesetet szenvedett.</RTE>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Napjai azóta kerekesszékben teltek. Nagy Györgyöt családja élete utolsó pillanatáig szeretettel vette körül, s gondoskodott ellátásáról. Felesége a Debrecenben emlékezetes alakításairól jól ismert színművész, Majzik Edit.
Nagy György a körülményekhez képest e vert helyzetben is aktív volt. Ha másként nem, akkor telefonon, interneten tartotta a kapcsolatot a külvilággal. A Napló értesülése szerint vasárnap reggelre agyvérzés végzett vele.

A nevéhez fűződik
Nagy György alkotó éveiben olyan sikeres produkciókhoz készített koreográfiát, mint példál A dzsungel könyve, A Kid, az Übü király, az Operett (Gombrowitz), az Özvegyek (Mrozek). Rendszeresen dolgozott a határon túli magyarlakta területen is.
Koreografált Szatmárnémetiben (Leányrablás, János vitéz), Nagyváradon ( Szabó Magda: Fanni hagyományai), Sepsiszentgyörgyön és Szabadkán (Godspell).
Rendezései között szerepel A dzsungel könyve (Csíkszereda), a Godspell (Debreceni Nyári Színház), valamint az elmúlt évek legsikeresebb és leglátogatottabb debreceni vígjátéka, a Senki sem tökéletes.

Nagy Györgyöt a Csokonai Színház saját halottjának tekinti– adta hírül az intézmény sajtóreferense, Markovits Zita:
http://www.szinhaz.hu/index.php?id=1296&cid=24334




Nagy György (1958 - Debrecen, 2007. május 12)
magántáncos, koreográfus, rendező
1978-ban az Állami Balettintézetben végzett Forgách József növendékeként. Még abban az évben mint magántáncos szerződött a Csokonai Színházhoz. Operák és operettek táncbetétein kívül önálló balettek főszerepeit táncolta. A legjelentősebbek: a Carmen Escamillója, Variációk táncosokra és ütőhangszerekre, a Csodálatos mandarin csavargója, Liszt etüdök.
Utolsó táncos szerepét, a Diótörő herceget a Miskolci Nemzeti Színházban táncolta. Ezután négy évig volt a debreceni balettkar vezetője, ekkor kezdődött koreográfusi pályafutása is.
Renszeresen dolgozott a határon túli magyarlakta területen is.


Koreográfiái:
Móricz-Kocsák-Miklós: Légy jó mindhalálig (Szeged, Esztergom, Tatabánya, Székesfehérvár, Révkomárom, Marosvásárhely, Jyvaskyla)
Schwartz-Green-Tebelak: Godspell (Sepsiszentgyörgy, Monte Carlo,Szabadka, Kecskemét, Nyíregyháza)
Kipling-Dés-Geszti-Békés: A dzsungel könyve (Csokonai Színház)
Coover-Kocsák: A Kid (Csokonai Színház)
Gombrowitz: Operett (Csokonai Színház)
Jarry: Übü király (Csokonai Színház)
Parti Nagy Lajos: Ibusár (Csokonai Színház)
Mrozek: Özvegyek (Csokonai Színház)
Kacsóh P.: János vitéz (Szatmárnémeti Színház)
Horváth Károly: Leányrablás (Szatmárnémeti Színház)
Szabó Magda: Fanni hagyományai (Csokonai Színház, Nagyváradi Állami Színház)
Móricz: Kismadár (Révkomáromi Jókai Színház)
Terajama Sudzsi - Kurita Nobuo: A félnótás legény (Csokonai Színház)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Kecskeméti Katona József Színház, Budapesti Operettszínház)
Budapest, te csodás! (József Attila Színház)
Eisemann Mihály: Hippolyt, a lakáj (Szolnoki Szigligeti Színház)
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (Csokonai Színház)
Békeffi-Bakonyi-Kaszó-Verebes: Mágnás Miska (Budapesti Operettszínház)
Shakespeare: Othello, a velencei mór (Csokonai Színház)
Senki sem tökéletes avagy nincs, aki hűvösen szereti (Békéscsabai Jókai Színház)
Shakespeare: Szentivánéji álom (Csokonai Színház)
Fielding: Tom Jones (Kisvárdai Várszínház)
Lehár: A víg özvegy (Szegedi Nemzeti Színház)


A Marica grófnő-ben

Regebben elt szineszek

<CENTER>Szathmáry Papp Károly: Déryné Széppataky Róza - litográfia </CENTER>

<CENTER>Füredi Mihály mint Figaro </CENTER>

<CENTER>Schodel Rozália mint Báthori Mária </CENTER>

<CENTER>Lonovicsné Hollósy Kornélia - litográfia </CENTER>

<CENTER>Kovács Mihály: Hollósy Kornélia, a Bánk bán els&otilde; Melindája, 1860</CENTER>

<CENTER>Aranyvári Emilia primabalerina </CENTER>

<CENTER>Roskovics Ignác: Rehákné Moór Anna </CENTER>

<CENTER>Szerdahelyi József képmása </CENTER>

<CENTER>Id. Lendvay Márton - litográfia </CENTER>

<CENTER>Lendvayné Hivatal Anikó - litográfia </CENTER>

<CENTER>Jókainé Laborfalvi Róza - litográfia </CENTER>

<CENTER>Schodel Rozália mint Báthori Mária </CENTER>

<CENTER>Szigligeti Ede portréfotója </CENTER>

<CENTER>Füredi Mihály mint Figaro </CENTER>

<CENTER>Egressy Gábor - litográfia </CENTER>