Búcsúzunk.......

Elhunyt Osztojkán Béla

Hosszan tartó súlyos betegség után, életének 61. évében elhunyt Osztojkán Béla író, költő, újságíró. A roma közéleti személyiséget vasárnap érte a halál.





Osztojkán Béla (, 1948. február 8.- 2008. június 22.)
író, költő, újságíró. A roma közéleti személyiség

Osztojkán Béla 1948. február 8-án, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerben született. 1966-76 között a Ganz-Mávagban esztergályos, marós volt, majd 1977-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, emellett újságíróként is publikált.
Első generációs roma értelmiségiként részt vett a roma civil önszerveződés első, máig meghatározó szervezete, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége megszervezésében. 1989-ben megalapította a Phralipe Független Cigány Szervezetet, amelynek elnöke lett, majd a Magyarországi Roma Parlament szóvivője, később főtitkára lett. A rendszerváltozás után, 1990 és 1993 között az SZDSZ tagja volt.
1994-ben a Magyarországi Cigányok Szolidaritási Pártjának szóvivője lett, 1994-1995 között a Cigány Kisebbségi Önkormányzati Képviselők Országos Szövetségének elnöke volt.
Osztojkán Béla 1994-től a mezőladányi kisebbségi önkormányzat tagja lett, 1995-ben képviselőjévé választották az akkor megalakult Országos Cigány Önkormányzatnak (OCÖ), amelynek a második ciklusban, 1999-től alelnöke volt.
Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő, a Lungo Drom elnöke, az OCÖ korábbi elnöke részvétét fejezte ki Osztojkán Béla családjának, és arra emlékezetett, hogy az általa irányított OCÖ volt alelnöke nemcsak a roma érdekképviseleti szervezet tagjaként, hanem írói és újságírói munkásságával is példát mutatott Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének. Írásaival olyan értéket és színvonalat teremtett, amely ma is követendő példa lehet az új generáció számára, politikai szerepvállalása pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kialakulhatott egy olyan elit, amely - identitását megőrizve - szakmai alapokon is képviselni tudja a romák érdekeit - monda a roma vezető.
Osztojkán Béla politikusi szerepvállalásait méltatva Teleki László MSZP-s parlamenti képviselő, romaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott azt mondta: Magyarország mellett az európai roma közösség olyan pótolhatatlan embert veszített el, akinek már a rendszerváltozás előtt is európai léptékű gondolatai voltak, és ezt a szellemiséget képviselte az OCÖ-ben is.
Alapító főszerkesztője volt a Világunk, az Amaro Drom és a Phralipe című lapnak, amelyekbe haláláig rendszeresen publikált. A Phralipében közölt írásaiért 1997-ben Bezerédj-díjat kapott.
Zsigó Jenő, a Magyarországi Roma Parlament elnöke azt mondta: Osztojkán Béla hirtelen halálával nagy veszteség érte a roma költészetet és irodalmat, de művei fennmaradnak, alkotói erejéből generációk sokasága táplálkozhat. Megemlítette, írói, költői tevékenysége mellett a cigány közéletben is jelentős feladatokat látott el, de mint mondta, számára maradandót mégis az irodalom területén alkotott. Zsigó Jenő az Amaro Drom lap felelős kiadójaként és a Magyarországi Roma Parlament elnökeként részvétét fejezte ki elhunyt volt munkatársa családjának.
Báder Csaba, a RomNet Média Alapítvány elnöke úgy fogalmazott: Osztojkán Béla - amellett, hogy cikkeiben a romákat érintő legfontosabb történések háttereit felgöngyölítette - olyan elemző és tényfeltáró írásokat is publikált, amelyek alapolvasmányai a roma politikai és civil önszerveződés-történet megismerésének.
A romnet.hu főszerkesztője azt mondta: újságírói tevékenysége és politikai nézetei miatt az ezredforduló után "a politikai süllyesztőbe" taszították Osztojkán Bélát, majd betegsége után egyre többen elfordultak tőle, míg végül kisemmizve és ellehetetlenítve, magányosan érte a halál. Erre utalt, hogy idén februárban, amikor a neves író, költő, újságíró 60 éves lett, sem politikusok, sem pályatársak nem köszöntötték - fűzte hozzá.
A roma internetes oldalon többször publikáló újságíróról szólva Báder Csaba megjegyezte: Osztojkán Béla életútja nemcsak munkásságával, hanem erkölcsi tartásával és politikai pályafutásával is példa lehet az új értelmiségi generációnak.
A magyarországi cigány irodalom kiemelkedő alakjaként is számon tartott Osztojkán Béla verseiben a cigány és a magyar hagyományok, legendák, mítoszok keveredtek. A Halak a fekete citerában című önálló kötete 1981-ben jelent meg, amelyet a Hóesés hűségben (1983), a Nincs itthon az Isten (elbeszélések 1985), az Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény, 1997; idén augusztusban megjelenik franciául is) és a Bölcsek napkeletről (színpadi meseköltemény, 1998.) követte.

Elhúnyt Varnusz Egon


A sakkozás színházának színészei, primadonnái kétségkívül a nagymesterek. De ahogy egy színház sem működhet háttéremberek közreműködése nélkül, úgy a sakkozás világát is számos háttérben dolgozó szakember mozgatja. Szükség van bírókra, edzőkre és persze sakkírókra, sőt még sakktörténészekre is. A közelmúltban egy sokoldalú sakkszakember, Varnusz Egon (1933-2008.) hagyott itt minket, aki nélkül elképzelhetetlen lett volna a hetvenes-nyolcvanas évek magyar sakkozása.

Egon mesteredző volt, 1969-től kezdve ifjúsági szakfelügyelőként és trénerként évtizedeken át segítette a tehetséges fiatalokat. Emellett hihetetlen, de 54 népszerű, több nyelven is sikeres könyvet hagyott ránk, melyek közül különösen emlékezetes saját kedvence, Keresz nagymesterről szóló monográfiája, valamint Flórián Tiborral együtt írt "Fischer és Szpasszkij" című műve.

Varnusz Egon azonban nemcsak szakemberként, hanem főszereplőként, azaz sakkmesterként is kiváló volt. Többször játszott a Magyar Bajnokság döntőjében, ahol érdekes, elfogulatlan stílusával számos maradandó játszmát alkotott. Ezek közül kiemelkedik 1961-es Szabó László elleni győzelme. Már csak azért is, mert Szabó László kora legjobb magyar sakkozója, 9-szeres magyar bajnok és többszörös világbajnokjelölt volt. Szabó Lászlót mindenki a legnagyobb tisztelet hangján csak "Nagymesternek" merte szólítani. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy ellene valaki cseljátékkal próbálkozzon...

SKÓT CSEL - nol.hu







Varnusz Egon (1933. november 15., Budapest - 2008. június 26.)
FIDE sakkmester, sakk mesteredző, neves sakk szakíró, mintegy 50 művét ismerjük

1933-ban született Budapesten. Aránylag későn, 14 évesen kezd el versenyezni, két évvel később, a Kőbányai Sörgyár éljátékosaként mesterskalpokat szerez! Az indulás lendületéhez képest későn, 23 évesen lett mester. Hétszer került a magyar bajnokság döntőjébe, legjobb eredménye 6. helyezés. Eredményesebben vitézkedik a vegyes mesterversenyeken - közel egy tucatot nyert meg. 1969-ben kinevezik a Magyar Sakkszövetség ifjúsági edzőjének, ezzel számára az intenzív versenysakkozás befejeződik. A ritkább versenyzés mellett is sokáig 2400 fölötti az ÉLŐ-pontja. 1977-ben - jó mezőny előtt - megszerzi a Budapest-bajnoka címet. 1978-ban óriási csatában második a Salgó'78 vegyes mesterversenyen (Meleghegyi győzött). A verseny az utolsó forduló kilencedik órájában dőlt el. 1983-ban FIDE-mester lett. Néhányszor játszott a magyar válogatottban, általában pozitív százalékkal. 1957-től 1980-ig a Bp. Spartacus többszörös bajnokcsapatának tagja, majd az MTK játékosa. Eddig 50 könyvet írt, ebből 46 jelent meg, négyről CD is készült. A szigorú szakfelügyelő 1987-ben megnyerte a BEAC-kupát. Csillogó játéka nagy közönségsikert aratott. Ugyanitt Haág Ervin csak hatodik lett. Jónéhány nemzetközileg is elismert fiatal fejlődéséhez járult hozzá. Ezt a munkát a sporthatóság mesteredzői címmel ismerte el. 1994-ben német nyelven adta ki az "Aljechin a legnagyobb" című művét (1111 játszmával!). Magyar nyelvű könyvei: Spanyol megnyitás (1968.), Magyarok a dobogón (1970), Fischer és Szpasszkij (1972), Tematika kezdők oktatásához (1973), A sakkvilág trónusáért I. (1974), A sakkvilág trónusáért II. (1977), A Caro-Kann védelem (1981 - három nyelven is megjelent!), Lajos Portisch - Mr. Hungarian Chess (2001), A rejtéjes budapesti sakkvilágbajnok (2001) Egyetlerikában is publikált: "Selected Games of Lajos Portisch". Legjobb művének az Angliában és Németországban megjelent Keresz-monográfiát tartotta.

Elhunyt Soós Edit

Hetvennégy esztendős korában, Budapesten, elhunyt Soós Edit színésznő. A művésznő évek óta az Ódry Árpád Színészotthonban élt. Játszott a Mese a 12 találatról című filmben, de legismertebb szerepe a négy évtizeddel ezelőtt forgatott Ismeri a szandi-mandit? volt.

Soós Edit 1934. augusztus 7-én, Budapesten született; 1956-ban a miskolci teátrum, egy évre rá a Nemzeti Színház, majd több fővárosi és vidéki játszóhely társulatának tagja volt, 1969-ben a Filmszemle díját, 1993-ban pedig a Színikritikusok díját vehette át. Olyan nagy szerepekben nyújtott kiemelkedő teljesítményt, mint Puck, Kocsma Jenny, Eliza, Kleopátra vagy a Bolond lány.

Tizennégy évvel ezelőtt lépett legutoljára színpadra, a Katona József Színházban. Az utóbbi években ugyanakkor több filmrendező is dolgozott vele, 2004-ben például Ragályi Elemér hívta meg a Csudafilmbe, ahol egy hajléktalan öregasszony szerepét bízta rá.



Soós Edit (1934. augusztus 7-én, Budapest - 2008. augusztus 6, Budapest)
színésznő

afca írta:

Elhunyt Kolonics György

36 éves korában elhunyt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus. Baráth Etele, a sportági szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, Kolonics edzés közben rosszul lett egy résztáv végén, rádőlt a kísérő motorcsónakra, majd elvesztette eszméletét. A parton rögtön megpróbálták újraéleszteni, de nem sikerült, a kiérkező mentők pedig már nem tudtak segíteni rajta. A szövetség információja szerint az első diagnózis alapján hirtelen szívhalál vezetett a tragédiához.
</BEVEZETO>

Kattints a kibontásához...

Kolonics György (becenevén: Koló; Budapest, 1972. június 4. - Budapest, 2008. július 15.)
kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok magyar kenus


1972-ben született. A budapesti Spartacusban adta a kezébe a kenulapátot Nótárius József, de még ifjúsági korában átigazolt a Csepelbe. A világbajnokságon 1991-ben, Párizsban mutatkozott be, ahol a két kenu négyesben indult, s vb-újoncként ötödik és hatodik helyen végzett. Egy év múlva már kiharcolta az olimpiai indulás jogát is, ekkor a két páros számban - mindkettőben Pálizs Attilával - versenyzett, s ötödik, illetve hetedik helyen végzett. Egy év múlva talált rá partnerére, Horváth Csabára, akivel szinte évről évre maguk mögé utasították a világ legjobbjait.
Diadalsorozatuk 1993-ban kezdődött, amikor 500 párosban először győztek együtt, de Kolonics tagja volt a győztes négyesnek is, s egyes kenuban 500 méteren ezüstérmet is nyert. 1994-ben három számban is együtt indult Horváthtal, a két rövidebb párosban és a 200-as négyesben összesen három ezüstöt nyert, aranyérmet pedig az 1000 méteren induló négyes győzelme után.

Az legnagyobb sikert az 1995-ös vb hozta számára, Duisburgban ugyanis ötször állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Az atlantai olimpián pedig az 1000-en megszerzett bronzérem után, állandó partnerével 500 méteren sikerült elsőként áthaladni a célvonalon.

"Koló" tizenhárom világbajnoki arany után 1999-ben, az egyesben is próbára tette magát, de a kísérlet nem járt sikerrel. Sydney-ben azután a hullámzó vízen mégis egyesben szerezte újabb olimpiai bajnoki aranyát. Ezt követve a fiatal Kozmann György személyében újabb társat választott. Athénban kellemes meglepetésre az értékes harmadik helyen végeztek, majd 2006-ban, a hazai világbajnokságon a legjobbak voltak.

Kolonics ezek után harmincévesen abba akarta hagyni a lapátolást, de végül úgy döntött, megpróbálja még Pekinget. Ezúttal Kozmann Györggyel párosban indult volna 500 és 1000 méteren.

(Forrás: InfoRádió, MTI, Hírszerző, Független Hírügynökség)

Elhunyt Dénes József, "Dönci"
Index - 2008. 07. 16., 16:27


zene.hu

A Balaton ás az Európa Kiadó egykori szólógitárosa 51 évesen halt meg. A legendás gitáros családjának megsegítésére emlékkoncertet rendeznek a Gödörben.

Dénes Józsefet (Döncit) évek óta súlyos cukorbetegséggel kezelték, halálát a Hírszerző információi szerint szívroham okozta.

Dénes József Víg Mihállyal és Hunyadi Károllyal együtt alapító tagja volt a nyolcvanas évek magyar undergorund zenei életét meghatározó, először 1979-ben fellépő Balatonnak, és játszott az 1981-ben alakult Európa Kiadóban is.

A Balaton a nyolcvanas években fellépett a BME Bercsényi kollégiumában, a Kassák klubban, közös koncertet adtak az akkor bemutatkozó URH-val a Kulich Gyula téri pszichiátrián, majd sokszor léptek fel együtt a Trabant együttessel is.



Dénes József (1957 - 2008. július 15.)

Dénes József 1957-ben született. Zenei pályafutását az Európa Kiadó zenekarban kezdte. 1987-ben a Hit Gyülekezetének tagja lett, majd Pajor Tamás - megtérése után alakított - Ámen zenekarában gitározott, 1993-ig. Játszott Kamondy Imre Vad Chanson nevű zenekarában, és a Vidámpark együttesben. Néhány Neurotic-számot zeneszerzőként jegyzett.

A 90-es évek végétől kiválásáig a Balaton zenekarban, majd alakulásától 2008 februárjáig Legát Tibor Lidérc nevű formációjában játszott. 2004-ben, az uniós csatlakozás alkalmából rendezett EK-koncertsorozat meghívott fellépője volt.

2002-ben zeneszerzőként közreműködött a Várszegi Tibor rendezte Hírnökök című előadás létrehozásában, majd Oláh Lehel 2003-as Dixi-filmjének szereplője volt.

Játéka hallható az Európa Kiadó 1987-ben kiadott Popzene című albumán, s még társszerzőként jegyzi az együttes 1989-ben megjelent lemeze, a Szavazz rám dalait is. Játszott a Balaton 1996-os A fény közepe a sötétség kapujában című stúdióalbumán is, legnagyobb zenei vállalkozása azonban 2006-ban kiadott, Gémes Jánosnak (Dixie) emléket állító első és egyetlen szólóalbuma volt, amely Dönci Projekt név alatt jelent meg.

STOP.hu

Elhunyt Pék Pál

Pék Pál, a kortárs költészet kiemelkedő zalai alakja július 24-én elhunyt Nagykanizsán. Testét felőrölték a betegségek, de verseivel örök értéket hagyott ránk.
kanizsalap.net



Pék Pál (Nagykanizsa, 1939. július 26. - Nagykanizsa, 2008. július 24.)
magyar költő, irodalomkritikus, tanár


Nagykanizsán született, 1939. július 26-án. Pécsett, majd az ELTE-n szerzett diplomát. 1956-os szerepe miatt a DKG szerszámkészítő lakatosaként is dolgozott, 1982-től a Dr. Mező Ferenc Gimnázium tanára volt.

Első publikációi a Zalai Hírlapban jelentek meg, rendszeres szerzője volt versrovatunknak. A Pannon Tükör kulturális folyóirat első, alapító főszerkesztőjeként nagy szerepe volt a zalai irodalmi élet szervezésében. Tizenegy önálló verseskötete jelent meg, az utolsó, Az elmerült sziget 2008-ban. Fontosabb kitüntetései: Zala Megye Alkotói Díja (1997), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1999), Nagykanizsa Megyei Jogú Városért díj (2008.).
gyertyagyujtas.hu



Jussa sincs

Ahogy ott vár, tudja rég, hogy
jussa sincs. A csonka szél
verdes csak, hol nem tanyázik
álmok népe, hol a tér
földsüketen tartja még, de
foghatóknak tébolya,
isten gyújtja rá a házat,
s didergető, holt szava
lobog át az idő gödrén,
át a porló koponyán,
útvesztők közt önsorsát is
fölfalón, s mint néma gyász
kánta habzik túl a szétdult
testen, s amit maga ás,
lakályossá lakja vermét;
benne él a pusztulás.

Elhunyt Tuza József kenus
(1926. június 03. – 2008. július 27.)
VB ezüstérmes kenus

Sporttársunk az 1954-es, Maconi Világbajnokságon Bodor István nevű párjával C-2 1000 méteren ezüstérmet szerzett.
82 évesen érte a halál.
Ravatalánál az MKKSZ Hagyományőrző Bizottsága elhelyezte koszorúját. Emlékét megőrizzük.



kajakkenusport.hu

Elhunyt Seprődi Kiss Attila
2008.08.01. péntek 12:04 - dunatv.hu


Szinte minden romániai magyar színházban rendezett. Kísérletező alkat volt, ugyanakkor mindig figyelt a szerző eredetei eszmekörének megtartására. 1986-tól a kecskeméti Katona József Színház rendezője lett.


Seprődi Kiss Attila Sepsiszentgyörgyön született 1941. február 17-én. Édesapja református lelkész volt, anyai nagyapja Seprődi János, híres erdélyi népzenekutató és tanár. Eredeti neve Kiss Attila volt, a Seprődi nevet nagyapja iránti tiszteletből vette fel.

Seprődi Kiss Attila a marosvásárhelyi színművészeti intézetben színészként végzett, majd Bukarestben rendezői diplomát szerzett. Pályafutása során szinte mindegyik romániai magyar színházban rendezett.

A nyolcvanas években települt át Magyarországra, előbb Kecskemétre, ahol a Katona József Színház munkatársaként dolgozott, majd utolsó lakhelyére, Budatéténybe. A rendszerváltás után rendezett felvidéki színházakban, hazajárt szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre is, de soha nem költözött vissza Erdélybe.

Nevéhez fűződik csaknem két tucat dokumentum-, portré- és kisjátékfilm. Egyik legismertebb televíziós alkotása a Fischer István helyszínei című munkája, amelyet a 2006-os filmszemlén dokumentumfilm-kategóriában jelöltek. Alkotásai a Duna Televízióban láthatók rendszeresen.

Utolsó műve, Ion Luca Caragiale román író életművének magyar fordítása nemrég jelent meg Erdélyben, de a kötetet betegsége miatt már nem tudta kézbe venni.

Czegő Zoltán tájékoztatása szerint Seprődi Kiss Attila temetéséről a család később intézkedik, búcsúztatása valószínűleg házuk kertjében lesz.



Seprődi Kiss Attila (Sepsiszentgyörgy, 1941. február 17. - 2008. augusztus 1.)
színész, televíziós és színházi rendező

Elhunyt Gerevich György
FH - 2008-08-02 14:05


Súlyos betegség után, 62 éves korában elhunyt a magyar vívósport kiemelkedő alakja, Gerevich György - adta hírül a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) hivatalos honlapja.

A Vasas kardvívóinak mestere még részt tudott venni a júliusi, kijevi Európa-bajnokságon, azt követően azonban betegsége miatt kénytelen volt lemondani a pekingi utazást. Minden idők legeredményesebb vívójának, Gerevich Aladárnak a fia már nem láthatja, hogyan teljesít az olimpiai játékokon két legeredményesebb tanítványa, az Athénban ezüstérmet szerző Nemcsik Zsolt, valamint Szilágyi Áron, aki döntő szerepet vállalt a tavalyi moszkvai világbajnoki cím kivívásában.


Gerevich György (1946 - 2008. augusztus 2.)
vívó, a Budapesti Vasas SC vívóedzője

Elhunyt Győrvári János
2008. 08. 06. 15.05 Hírextra

Gyászol a Gárdonyi Géza Színház társulata. Győrvári János augusztus 5-én hajnalban végleg lelépett a világot jelentő deszkákról.1921-ben született Tényőn. 1946-ban az Országos Színészegyesület színiiskolája elvégzése után vidéki társulatoknál dolgozott. Játszott a Szegedi, a Pécsi Nemzeti Színháznál, a győri Kisfaludy Színháznál és a Soproni Petőfi Színháznál.


Volt az Állami Déryné Színház, a Békés Megyei Jókai Színház, valamint a Miskolci Nemzeti Színház színésze. 1957-től, majd Gali László hívására 1986-tól ismét az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja.

Emlékezetes alakítást nyújtott Vörösmarty: Csongoraként, Ádám szerepében Madách: Az ember tragédiájában, Ottó megformálójaként a Bánk bánban.

Színházi szerepei mellett szívesen mondott verset is. Előadóesteket tartott Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós műveiből. Munkásságát Eger városa Pro Cultura Agriae-díjjal ismerte el, a Gárdonyi Géza Színház társulata pedig a 2006/2007-es évadban választotta örökös tagjává.Kérésére temetését szűk családi körben tartják.Szeptemberben lett volna 87 éves

Forrás: MTI



Győrvári János (Tényő, 1921. szept. 16.– 2008. augusztus 5.)
színész.

Győrvári János Tényőn látta meg a napvilágot, 1921. szeptember 16-án. Az Országos Színészegyesület színiiskolája elvégzése után 1946-tól vidéki társulatoknál játszott. 1951-től a Déryné, 1957-től az egri Gárdonyi Géza, 1959-től a Békés megyei Jókai, 1960-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1986-ban Gali László direktor hívására tért vissza Egerbe, a Gárdonyi Géza Színházhoz.
A számára is mindent, a világot, az élet teljességét jelentő deszkákon a Kőszívű ember fiai öreg Baradlayjaként láthatta utoljára a közönség Egerben. Színházi munkái mellett tartott előadóesteket is, például Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós műveiből. Szívesen vállalt az utolsó időkben is fellépéseket különböző rendezvényeken, ahol versmondó talentumát megcsodálhatták hallgatói. Másfél éve vehette át választott városa elismerését, amikor Eger városa a Pro Cultura Agriae-díjjal tüntette ki a Magyar Kultúra Napján. Színháza pedig a 2006–2007-es színházi évad végén örökös tagjainak sorába választotta. S mostantól tagja lett a színházi emlékezet földi léten túli örök társulatának.
HEOL.hu

1946-ban az Országos Színészegyesület színiiskolája elvégzése után vidéki társ.-oknál játszott. 1951-től a Déryné, 1957-től az egri Gárdonyi Géza, 1959-től a Békés Megyei Jókai, 1960-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt.
1986 óta ismét az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepel. Előadóesteket tartott Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós műveiből. F.Sz. Csongor (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Wiggham (Dreiser–Piscator: Amerikai tragédia); Priamosz (Giraudoux: Trójában nem lesz háború).
mek.oszk.hu

Meghalt Rédei Károly,
a mindenkori uralisztika legeredményesebb mővelıinek egyike.


Évek ótasúlyos kór kínozta. Akik közelrıl követték küzdelmét, nem kételkedhettek a végben, de mégismegrendítette ıket a hír, hogy 2008. augusztus 17. napjának hajnalán a budapesti KorányiSzanatóriumban „bevégeztetett”.


Rédei (eredetileg Radanovics) Károly (Kiskanizsa, 1932. április 11. - 2008. augusztus 17.)
nyelvész, finnugrista, az MTA tagja.


1932. április 11-én látta meg a napvilágot az akkor még önálló községként létezettKiskanizsán (amely ma már Nagykanizsa városának része) egy egyszerő iparos családban. A jóeszőgyerek a nagykanizsai piarista gimnáziumnak köszönhette, hogy megnyílt elıtte az egyetem világa,a tudás birodalma. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalomtanulmányozása során került anyanyelve rokonságának bővkörébe. Szerencse kísérte életútján: aMagyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársakéntaspirantúrát kapott, amelynek eredményeként megírhatta disszertációját a zürjén nyelv névutóiról,amelyben a votják nyelv ugyanezen kategóriáját is tárgyalta, s egyúttal a nyelvcsaláddal kapcsolatosfontos hang-, alak- és mondattani, valamint etimológiai következtetéseket fogalmazott meg. Anyelvtudomány doktora titulusát megszerzendı a vogul nyelv zürjén jövevényszavait dolgozta fel.Egész tevékenységének középpontjában a „mi nyelveink” és a szomszédaik közti kapcsolatokvizsgálata állott, lett légyen szó akár „uráli–uráli”, akár „uráli–szláv”, „uráli–germán”, „uráli–törökségi” lexikális, morfológiai, szintaktikai kapcsolatokról. E széles skálán a legfontosabb elemtalán mégis a szókészlet eredetének kutatása volt. Ebbéli tevékenységét a szakterület egyikmeghatározó jelentıségő magyar képviselıje, Hajdú Péter egy recenzióban úgy fogalmazta megtalálóan, hogy Rédei „Berufsetymologe”. Széleskörő nyelvismerete, páratlan szakirodalmitájékozottsága, élénk, ám fegyelmezett alkotói fantáziája tette lehetıvé, hogy e tudományterületlegeredményesebb mővelıjévé lett az uralisztikában. Miután a Lakó György kezdeményezteetimológiai szótár („A magyar szókészlet finnugor elemei. I–III.” Akadémiai Kiadó, Budapest.1967–1978.) társszerkesztıjeként a kollektív munkálatok vezetésében is kellı tapasztalatokatszerzett, tudományterületünk legnagyobb etimológiai munkálatát indította útjára, amelynek aMagyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete osztályvezetıjeként irányítója ésszerkesztıje volt: „Uralisches Etymologisches Wörterbuch. Band I–III.” (Akadémiai Kiadó – OttoHarrassowitz, Budapest – Wiesbaden. 1988–1991).Szinte mellékes e gazdag életmőben, de mégis említésre érdemes, hogy a nyelvhasonászok,azaz a nyelvhasonlítással bajlódó botcsinálta nyelvészek népbutító tevékenysége mellett sem mentel szó nélkül, két kiadásban is hozzáférhetıvé tette a nyelvészeti csodabogár-tenyésztık termékeitpellengérre állító és tudomány-népszerősítı, felvilágosító jellegő könyvecskéjét: „İstörténetünkkérdései. Magyar İstörténeti Könyvtár 11.” (Balassi Kiadó, Budapest. 1998.), „İstörténetünkkérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája.” (Második, bıvített kiadás. Magyar İstörténetiKönyvtár 18. Balassi Kiadó, Budapest. 2003).A tudományos kérdésekrıl folytatott írás- és szóbeli vitáknak mindig szenvedélyes hangú,de mértéktartó résztvevıje volt.Tudományos eredményeinek töredékes felsorolása után tudományszervezıi tevékenységét isérdemes ugyancsak röviden feleleveníteni: a Magyar Tudományos Akadémia NyelvtudományiIntézetének osuztályvezetıje volt, tudományos disszertációk vezetıjeként tevékenykedett, a BécsiEgyetem Finnugor Tanszékének és az ott kialakult, idıközben legendás hírővé vált szakkönyvtármegalapítójaként is ismertté vált, Európa második legrégibb nyelvtudományi szakfolyóiratának, aNyelvtudományi Közleményeknek éveken át technikai szerkesztıje, majd társszerkesztıje ésszerkesztıbizottsági tagja volt, több tudományos társaságnak, szervezetnek (pl. a MagyarTudományos Akadémiának, a Finn Akadémiának) tagja vagy tisztségviselıje volt; magyar éskülföldi kitüntetések is jelzik, hogy a legszőkebb diszciplínán kívül is ismert és megbecsült atevékenysége.A tudományos utánpótlás nevelésének kevésbé látványos formája is szívügye volt, ti. azMTA Finnugor Osztályának kezdı kutatóit heti rendszerességgel vezette be egy-egy általa is kutatott uráli nyelv rejtelmeibe és türelmesen magyarázgatta e nyelvcsalád jelenségeit, kutatásuknak esetleg sikerrel kecsegtetı módjait. A jelenlegi magyarországi finnugristák jórésze közvetlenül vagy közvetve kapott tıle nélkülözhetetlen útravalót.
Sokan szerették, tisztelték, s akik személyesen is ismerték, szívesen fognak rá visszaemlékezni, amíg élnek, a késıbbi utókorban pedig már csak nézetei és eredményei fogják éltetni.

Honti László - Magyar Tudományos Akadémia, Nyelvtudományi Intézet

Elhunyt Schäffer Judit

Meghalt Schäffer Judit jelmeztervező. A Jászai Mari- és Kossuth-díjas művész 78 éves volt. Több színház és az Operaház után a kilencvenes évek végén tért vissza a Hevesi Sándor térre, az akkori Nemzeti Színházba, de dolgozott sok más teátrumnak és külföldi operáknak is.

Rendszeresen tervezett magyar filmek, tv-játékok számára és négy éven keresztül az Iparművészeti Főiskolán tanított. Komoly szerepe volt a hatvanas-hetvenes évek magyar jelmeztervező iskolájának kibontakozásában. Schäffer Juditot a Pesti Magyar Színház saját halottjának tekinti.

(radio.hu)





Schäffer Judit (Budapest, 1931. január 25 - 2008. augusztus 27.)
Jászai Mari- és Kossuth-díjas jelmeztervező kiváló és érdemes művész


A gyermekévek boldogan indultak, már négy éves korában elválaszthatatlan társa lesz a ceruza. Nővére, Mária felnőve a kreativitás egy más formáját választotta hivatásául, újságíró lett.
Édesapját, aki a szobi Kőbánya Részvénytársaságnál tisztviselőként dolgozott, a második világháború alatt deportálták. Többé nem látta őt családja. Ekkor édesanyja, aki a háború előtt nem dolgozott, adminisztrátorként helyezkedett el a Jointnál.
Az örökké rajzoló kislány a Szépmíves Líceum (mai nevén Képzőművészeti Gimnázium) elvégzése után a Magyar Iparművészeti Főiskola Színpad és jelmeztervező szakán kezdi meg tanulmányait.

Eredetileg grafikus vagy színésznő szeretett volna lenni.
„Ugyanis meglepően jó utánzó voltam, de később rájöttem, hogy ez csupán a nemesen egyszerű majomösztön.”1
A grafikus szak jelentkezési határidejét éppen lekéste. Talán a sors akarta így, ugyanis akkor indult a jelmeztervező szak, amely valahol egyesíti a két elképzelést. 1949-ben Nagyajtay Teréz tanítványaként kezdte meg tanulmányait.
Itt ismerkedett meg Kézdi Lóránttal, aki díszlettervezőnek tanult. A szerelemből 1955-ben házasság lett. A szertartáson rajtuk kívül csak a két tanú vett részt (Kézdi Lóránt tanúja a bábfilmrendező Foky Ottó volt). Még Schäffer Judit édesanyja is csak utólag értesült róla, ugyanis a nagy napon éppen nyaralni volt.

1954-ben, frissen végzett jelmeztervezőként a Magyar Néphadsereg Színházának (ma Vígszínház néven ismerjük) ösztöndíjasa lett két éven keresztül, Láng Rudolf vezető tervező mellett dolgozott.
1956-ban a Vígszínház kamaraszínházából megalakított József Attila Színházba magával viszi Fodor Imre, az új színház igazgatója. A Sinkovits Imre parádés jelmezváltásai révén legendássá vált A három testőr mellett a Beckett, avagy Isten becsülete, az Üvegfigurák, és a Chailott bolondja című darabok ruhái is az ő keze alól kerültek ki.
1966-ban, tíz év után szerződött át a Nemzeti Színházhoz vezető jelmeztervezőnek. Az itt eltöltött huszonegy év repertoárjában Az utolsó utáni éjszaka, a Csongor és Tünde, a Kényeskedők, az Advent a Hargitán, A velencei kalmár, a Galilei, a Rosencrantz és Guildenstern, A szuzai mennyegző, a Szép Heléna és a Kranyóné is megtalálható, de a sort még sokáig folytathatnánk.
A tervezés mellett a hatvanas években tanított az Iparművészeti Főiskolán. Olyan nevek kerültek ki a keze alól, mint Vágó Nelli vagy Jánoskuti Márta.
A Nemzeti Színházban töltött idő nem csak munkában bővelkedett, hanem elismerésben is. 1971-ben Jászai Mari díjjal jutalmazták, 1975-ben Érdemes Művész címet kapott, és szintén ebben az évben a Prágai Quadriannálén (nemzetközi szakmai kiállítás) ezüst díjat nyert az Utolsó utáni éjszaka (Maróti Lajos) című darabhoz tervezett jelmezeivel.
1977-ben a Nemzeti Galériában kiállítás nyílt munkáiból. 1979-ben ismételten ezüst díjat kapott, ezúttal az Újvidéki Nemzetközi Szcenikai Kiállításon.
1984-ben a Várszínházban kiállításra kerültek jelmezei, majd a rákövetkező évben Kiváló Művész elismerésben részesült.
1987 és 1991 között az Operaházhoz szerződött. Opera és balettjelmez egyaránt került ki keze alól. Tervezett Nabuccót, Háry Jánost, Traviátát, Gounod Rómeó és Júliáját, Hunyadi Lászlót, Salomét, Anna Kareninát, Tisztán és Izoldát, Tannhäusert, A próbát és A velencei mórt is.
1991-ben a Budapesti Kamaraszínház társulatának lett tagja. Ugyan ebben az évben elnyerte az Erzsébet díjat, majd 1997-ben a Kossuth díjat is megkapta.

1997-től a Nemzeti Színház előadásaihoz tervez jelmezeket, melyet 2002-től Magyar Színház néven ismerhet a közönség.
1998-as Vár Galériában megrendezett kiállítása után 2003-ban a Magyar Színházban láthattuk munkáit. E legutóbbi alkalommal négy, Iglódi István rendezte előadáshoz (Az ember tragédiája, Rómeó és Júlia, A nagymama, Vízkereszt, vagy amit akartok) készült összesen harmincnyolc rajzot állítottak ki.

Mindeközben más színházak vendégművészeként is tervezett (pl. Moliere: Tudós nők című klasszikusát a Művész Színházban), és több filmben és televíziós produkcióban (Pál utcai fiúk, 20 óra, Csipkerózsika, Tévedések vígjátéka) is részt vett.

Pinkóczi Júlia

Emlékezés - Latinovits-kiállítás

Latinovits-kiállítás a Budai Klub Galériában
2008-09-11, MagyarHirlapOnline

Egy kis terem, tele emberekkel, tele egy fiatalember mosolygós fényképeivel. Ismerősek ezek az arcok, ismerősek a jelenetek. A legendás színészkirály, Latinovits Zoltán mosolyog ránk a falakról.

Az emlékkiállítás a Budai Klub Galériában nyílt meg születése hetvenhetedik évfordulóján, kedden Szigethy Gábor író, színháztörténész és Kovács Ákos énekes közreműködésével. Rövid időre visszaidézték a nagyszerű színész, a kedves barát, a kitűnő kolléga szellemét. A Kossuth-díjas színész játszott többek között Rómeót, IV. Henriket, Őrnagyot, Cipollát, Ványa bácsit és Szindbádot is.

Kicsi volt a terem, sok volt az érdeklődő. Valószínűleg maguk a szervezők sem gondolták, hogy a kiállításhoz kapcsolódó emlékest ennyi Latinovits-barátot vonz majd.

Az ülőhely már az első percekben elfogyott, de azok sem kedvetlenedtek el, akik az utcára szorultak: türelmesen megvárták a megnyitó végét, majd végigjárták a kiállítást. A tárlaton láthatunk már ismert és eddig ismeretlen dokumentumokat, pár soros szerelmes üzeneteket, kedves baráti és rajongói leveleket, kéziratokat, hangfelvételeket csakúgy, mint újságcikkeket, fényképeket, filmjeleneteket – és még Aczél György levelét is olvashatjuk.

Ne várjunk sokáig a kiállításlátogatással, mert a hónap végén, szeptember 30-án bezár a színészkirály emlékére rendezett tárlat.

Szeredi Helga



Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.)
magyar színész.

Tiszta szívből sajnálom, a Kozmann - Kiss párosnak nagyon örülök, remélhetőleg erőt ad nekik túlvészelni a tragédiát
Nyugondjon békében!

Nyugodjék Békében!

Sajnos a gond és fájdalom nem is csak az hogy elment, hanem nincs aki a helyébe lépne.... :-((

Én is 1. osztályban sportoltam és a hajtás az tényleg eszméletlen....power nélkül nem megy... csak kinek mi a power?

Kedd hajnalban, 86 éves korában elhunyt Illovszky Rudolf, a Vasas legendája, a labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya, akinek az irányításával olimpiai ezüstérmet és Eb-negyedik helyet szerzett a nemzeti együttes.

<!-- .article_lead -->

Elhunyt Jászai Joli színművésznő


<!-- /#content-header -->2008, szeptember 29 - 20:00
Életének 102. évében elhunyt Jászai Joli színésznő.

2000. augusztus 20-án a rábatamási szülőházában
MTI


A csaknem százéves koráig aktív művésznőt pénteken Piliscsabán érte a halál - tudatta a család hétfőn az MTI-vel. Jászai Mari színész unokahúga 1907. május 21-én született a Sopron vármegyéhez tartozó Rábatamásiban, a helyi kántortanító kilencedik gyermekeként. 1950 és 2004 között Pécsett élt, az elmúlt években pedig a piliscsabai Nagyboldogasszony Ház lakója volt.
Nyugdíjazásáig tanítónőként dolgozott, túl a hetvenen került színpadra. Előadói képességét és egyéni humorát Jászai Mari szobrának avatóünnepségén a győri színház igazgatója, Bor József fedezte fel, aki szerepet kínált neki Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjában.
Jászai Joli ezután fellépett Veszprémben és több televíziós műsorban, illetve nyugdíjas esteken. Számos filmben is láthatta a közönség, szerepet kapott egyebek mellett a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig, a Csók, anyu, az Édes Emma, drága Böbe, a Napló apámnak, anyámnak, a Hetedik szoba és a Sztracsatella című alkotásokban is.
A kilencvenes években televíziós talk show-k szívesen látott vendége volt. Verseim címmel 1992-ben önálló kötete jelent meg.
MTI

nyugodjon békében nagyon szerény,kedves ember volt és kár hogy már nincs közöttünk............