Búcsúzunk.......
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
reveteg
Kitiltott (BANned)
Csatolás megtekintése 546369
Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest[1], 2009. augusztus 7.) magyar zeneszerző, énekes, előadóművész.
Elhunyt 2009. augusztus 7.(66 évesen)
Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest[1], 2009. augusztus 7.) magyar zeneszerző, énekes, előadóművész.
Elhunyt 2009. augusztus 7.(66 évesen)
Ezt az egy dalát mindenki hallgassa meg:http://www.youtube.com/watch?v=IEnCKP1qXLA
Kovács Ákos - AZ ÉJ FELÉN TÚL
Kovács Ákos - Az éj felén túl (részlet).mp3
"Ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet
az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok"
Kovács Ákos : Hét Parancsszó 1.
Kovács Ákos - Hét Parancsszó - részlet.mp3
"Szeretni, küzdeni, nem volt elég?
Nem pusztít el száz vereség?
Röhögnek a gyávák, ha nem leszel bátor
Te, arénába tévedt, kóbor gladiátor.
Tudd: Csak a harc. Csak az éri meg.
Jelzi a válladban rángó ideg.
A világ mocskát, hogy eltöröld.
Míg el nem nyel az anyaföld."
Kovács Ákos: Hét Parancsszó 2.
Kovács Ákos - A Hét Parancsszó 2.mp3
Szeresd az Istent, Teremtődet. Égnek,és Földnek Úrát!
Tudd,hogy teremtmény vagy,és legyél hálás,hogy ittlehetsz, szeretni mindeneket!
Szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad!
Ez a Szeretet Parancsszava.
Legyél gyenge,és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik.
Soha ne mutasd,soha ne használd, soha ne pusztíts.
Szabad vagy! Emeld fel magad, emeld fel a földet!
Ez az Erő Parancsszava.
Nincs megismerés, nincs tökéletesség!
De a megismerés,és a tökéletesség vágya mindenkinek kötelező.
Nincsa találás,csak keresés van, de kutatni és tanulni kell! Nyújtózni kell a Fény felé!
Ez a Bölcsesség Parancsszava.
Új, és tiszta légy minden nap. Ne tűrd a bűnt,és a mocskot,
Számoltasd el magad. Ne emlékezz,és ne felejts. Karnyújtási körben felelős vagy a világért,
Önmagadért és önvalódért.
Ez az Erény Parancsszava.
Most kell élned! Most élned kell! Hited az őseredet gyökerén növekszik,ha hagyod. Hagyd hát!
A férfi Istent keresse, a nő az Istent kereső férfit.
Ez a Hit Parancsszava.
Egyetlen igazság van! Nincsenek nézőpontok. Ne pazarold a kiszabott idődet,
Tudván tudd a teremtés törvényeit,és ne harcolj ellenük.
Tanulj meg örülni korlátaidnak.
Ez az Igazság Parancsszava.
Szárnyalj szabadon! Lázadj,és élj! Keresd a szerelmet, serkentsd alkotásvágyadat,
Ne félj semmitől, menj el a szakadék széléig, add magad, olvadj fel, teremts!
Ez a Szerelem Parancsszava.
A Hét Parancsszó egyetlen hanggá olvad össze: Szeress!
forrás: minden, ami HANGOS PRÓZA
szia mindenkinek!
mivel nem vagyok nagyon régi tag, teljesen az első oldaltól nézegetem a bejegyzéseket. nagyon sok verset kimásoltam már Word doc.-ba, amit el fogok juttatni nekem kedves embereknek, mert nagyon felemelő idézeteket, verseket, gondolatokat írtatok ide. nagyon köszönöm Nektek, és kívánom minden egyes leendő CanadaHun tagnak, hogy találjon olyan örömet ezen/ebben a fantasztikus oldalon/ban, amilyet Ti, és amilyet most már én is találok!!!!
kiss:88: mindenkinek nagy ölelést küldök!
Fogadja a családja legőszintébb együttérzésemet! csodálatos perceket szerzett sokunknak, felnőtt fejjel is visszavarázsolt bennünket a gyermekkorunkba..... Szaffi; Ludas Matyi; és még mennyi.......
nagyon megható és nagyon szomorú....
nagyon sok ismert és ismeretlen ember, családtag, rokon, barát távozásáról olvastam ezen az oldalon. mind mind nagyon megható és kegyelettel teljes volt. köszönöm az információkat, a szép gondolatokat, és hogy milyen részletességgel búcsúztok..... szeretnék egy pár sort hozzátenni, és remélem olyan mély érzelmeket fog bennetek is megmozdítani, amit a Ti írásotok idézett fel bennem. egy cursillo-s mise utáni beszélgetésen olvasta föl egy nagyon kedves ismerősöm....
"Keresztet a földön minden ember kap.
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban, avagy palotába,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki se látja
Mint vérzik a válla, s hogy sebes a háta.
Van, ki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét Krisztusi erővel.
Van, ki könnyen hordja s még nevetni is tud.
Míg a másik zokog és le a földre rogy.
Van, ki büszkén viszi, hisz más úgyse látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva, zúgolódva viszi
Minden sarkon megáll, s ha lehet, leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják!
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját!
Van, aki keresztjét más vállára rakja,
Abban a hiszemben : vissza már nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra hol balra!
És segít társain, segít, mert akarja!
Én a keresztemet fiatalon kaptam!
Elfogadni nem, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
S oh csodák csodája, újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztem s meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem. Így ment éveken át.
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Akartam feledni napsütötte tájon,
De a keresztem fája, ott is énvelem volt.
És akik ismernek, szinte egytől-egyig
Mind-mind kigúnyolnak, s lettek csúfolóim.
Töviskoszorúmat jól fejembe nyomják,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Így hát a keresztem nehéznek tartottam,
Azért hozzá sok más kis keresztet kaptam.
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Így szaporodott meg hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, életem elröppent,
De az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik szívemen a súlya,
Vagy én lettem gyöngébb?
S vállam már nem bírja?
Ó, sokszor, de sokszor szeretném letenni,
Azt hiszem, hogy tovább már nem tudom vinni.
Vérzik a szívem is, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg, jóságodért Téged!
Tudom, ha meghalok, eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom:
Én Uram Jézusom!
Nehéz keresztemet, most már visszaadom.
Esdve kérem Tőled édes jó Istenem:
Üdvözítsd az égben, az én szegény lelkem!
Boldogítsd örökre, az én fájó szívem!
Amen "
nagyon sok ismert és ismeretlen ember, családtag, rokon, barát távozásáról olvastam ezen az oldalon. mind mind nagyon megható és kegyelettel teljes volt. köszönöm az információkat, a szép gondolatokat, és hogy milyen részletességgel búcsúztok..... szeretnék egy pár sort hozzátenni, és remélem olyan mély érzelmeket fog bennetek is megmozdítani, amit a Ti írásotok idézett fel bennem. egy cursillo-s mise utáni beszélgetésen olvasta föl egy nagyon kedves ismerősöm....
"Keresztet a földön minden ember kap.
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban, avagy palotába,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki se látja
Mint vérzik a válla, s hogy sebes a háta.
Van, ki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét Krisztusi erővel.
Van, ki könnyen hordja s még nevetni is tud.
Míg a másik zokog és le a földre rogy.
Van, ki büszkén viszi, hisz más úgyse látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva, zúgolódva viszi
Minden sarkon megáll, s ha lehet, leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják!
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját!
Van, aki keresztjét más vállára rakja,
Abban a hiszemben : vissza már nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra hol balra!
És segít társain, segít, mert akarja!
Én a keresztemet fiatalon kaptam!
Elfogadni nem, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
S oh csodák csodája, újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztem s meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem. Így ment éveken át.
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Akartam feledni napsütötte tájon,
De a keresztem fája, ott is énvelem volt.
És akik ismernek, szinte egytől-egyig
Mind-mind kigúnyolnak, s lettek csúfolóim.
Töviskoszorúmat jól fejembe nyomják,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Így hát a keresztem nehéznek tartottam,
Azért hozzá sok más kis keresztet kaptam.
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Így szaporodott meg hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, életem elröppent,
De az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik szívemen a súlya,
Vagy én lettem gyöngébb?
S vállam már nem bírja?
Ó, sokszor, de sokszor szeretném letenni,
Azt hiszem, hogy tovább már nem tudom vinni.
Vérzik a szívem is, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg, jóságodért Téged!
Tudom, ha meghalok, eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom:
Én Uram Jézusom!
Nehéz keresztemet, most már visszaadom.
Esdve kérem Tőled édes jó Istenem:
Üdvözítsd az égben, az én szegény lelkem!
Boldogítsd örökre, az én fájó szívem!
Amen "
Elhunyt Bánffy György
Életének 84. évében elhunyt Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház művésze - tudatta a budapesti teátrum.
Bánffy György közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást.
A magyar nyelv szerelmese volt, színészek generációit oktatta a szép kiejtésre.
Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.
A színész Hunyadi-Buzás György néven született és 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulója volt. 1950-től a Nemzeti Színház, 1953-tól az Állami Bábszínház, 1954-1960 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1960-ban Pécsre szerződött, 1971 óta a József Attila Színház tagja.
Életének 84. évében elhunyt Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a József Attila Színház művésze - tudatta a budapesti teátrum.
Bánffy György közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást.
A magyar nyelv szerelmese volt, színészek generációit oktatta a szép kiejtésre.
Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.
A színész Hunyadi-Buzás György néven született és 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulója volt. 1950-től a Nemzeti Színház, 1953-tól az Állami Bábszínház, 1954-1960 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1960-ban Pécsre szerződött, 1971 óta a József Attila Színház tagja.
Életének 87. évében elhunyt Szenes Iván író, dalszövegíró, zeneszerző, érdemes művész - tudatta a család.
10 fontos Szenes-dal
1. Kicsit szomorkás a hangulatom máma
2. Próbálj meg lazítani
3. Minden asszony életében
4. Nemcsak a húsz éveseké a világ
5. Isten véled édes Piroskám
6. Úgy szeretném meghálálni
7. Kislány a zongoránál
8. Minek él az olyan
9. Tölcsért csinálok a kezemből
10. Nehéz a boldogságtól búcsút venni
Szenes Iván minden idők legtermékenyebb magyar szövegírójaként csaknem kétezer dalszöveget írt, az egész ország, különböző korosztályok ismerik és dúdolják a Nemcsak a húszéveseké a világ, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma, a Kislány a zongoránál, a Találkozás egy régi szerelemmel, az Úgy szeretném meghálálni, a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Mindenkinek van egy álma című örökzöldeket.
Ő volt a szövegírója és a zeneszerzője a legnagyobb magyar slágerek egyikének, a Kovács Erzsi által sikerre vitt Hosszú az a napnak. Évekig együtt dolgozott Hofi Gézával, e munkakapcsolat eredménye többek között a Macskaduett, a Söprik az utcát, vagy a Lazítani című szám. Sokoldalúságát, ráhangolódó és rímfaragó képességét bizonyítja, hogy több mint száz színdarabot, filmet, rádió- és tévéjátékot mutattak be verseivel, illetve az ő átdolgozásában.
Szenes Iván temetéséről később intézkednek.
10 fontos Szenes-dal
1. Kicsit szomorkás a hangulatom máma
2. Próbálj meg lazítani
3. Minden asszony életében
4. Nemcsak a húsz éveseké a világ
5. Isten véled édes Piroskám
6. Úgy szeretném meghálálni
7. Kislány a zongoránál
8. Minek él az olyan
9. Tölcsért csinálok a kezemből
10. Nehéz a boldogságtól búcsút venni
Szenes Iván minden idők legtermékenyebb magyar szövegírójaként csaknem kétezer dalszöveget írt, az egész ország, különböző korosztályok ismerik és dúdolják a Nemcsak a húszéveseké a világ, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma, a Kislány a zongoránál, a Találkozás egy régi szerelemmel, az Úgy szeretném meghálálni, a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Mindenkinek van egy álma című örökzöldeket.
Ő volt a szövegírója és a zeneszerzője a legnagyobb magyar slágerek egyikének, a Kovács Erzsi által sikerre vitt Hosszú az a napnak. Évekig együtt dolgozott Hofi Gézával, e munkakapcsolat eredménye többek között a Macskaduett, a Söprik az utcát, vagy a Lazítani című szám. Sokoldalúságát, ráhangolódó és rímfaragó képességét bizonyítja, hogy több mint száz színdarabot, filmet, rádió- és tévéjátékot mutattak be verseivel, illetve az ő átdolgozásában.
Szenes Iván temetéséről később intézkednek.
A szeretet virágai Polgár András sírján
Ma 14 órakor mély megrendüléssel eltemettük Polgár András írót, szívbéli jó barátunkat a budapesti Megyeri úti temetőben.
Közel 30 éves barátság fűzött Andráshoz. Több mint barátság. Igazi szeretet volt a miénk, szép és emlékezetes emberi kapcsolat.
Emlékezzünk Polgár Andrásra - tisztelettel fejet hajtva páratlanul gazdag munkássága előtt; emlékezzünk alázattal a kedves, a nagyszerű és kivételes emberre, az Örök Barátra.
Hogyan gondolkodik ma Polgár András író?
Részlet a 2008 májusában készült interjúból
- Régen, nagyon régen ismerkedtünk meg. Hogy is történt?
- Nem tudom, közös barát mutathatott be, Te ismert könyves voltál, tán Gondolat kiadó, már nem tudom. Megragadott, hogy mennyire szereted az irodalmat, és mennyire értesz hozzá. Szerettem, hogy mindig, mindenkivel törődsz, aki csak a látókörödbe kerül, és akit szimpatikusnak találtál. Nem voltál „közömbös ember"! Gyűlölöm a közömbösöket!
- Mi változott azóta?
- Minden. Az életünk, a politika, a kultúra, a gazdaság. A kultúra árú cikk lett, Hernádi Gyula szegény megmondta előre.
- Mit jelent Polgár Andrásnak ez a szó: élet?
- Egy fogalmat. Már látom és érzem, csak egy van belőle, s ha lehet, elszúrjuk. Nem élünk okosan. Vagy nem is lehet? Hogyan kell okosan élni? Hogyan lehet megélni?
- Mire emlékszel vissza a legszívesebben életedből?
- Lányom születésére, aki ma anya. Hihetetlen, milyen rövid minden.
- Miért pont az írás? Miért éppen a szó?
- Mert máshoz nem értek. Próbálkoztam a televíziózással, a játék- és dokumentumfilmmel, a színházzal, de az igazi a könyv. Amit odatehetünk az ágyunk mellé. Ami megmarad.
- Hogyan lettél író? Mesterek?
- Megrázkódtatás adta a kezembe a tollat. Behívtak katonának, Orosházára, határőr lettem, és láttam egy szobrot a laktanya udvarán, Bolváry Imre alhadnagy szobra volt. Elesett, mert sorkatona létére, bevetették '56-ban. Amikor felszálltak a teherautóra, azt mondták nekik, "van valami balhé Pesten, holnap jövünk haza." Naponta bejött a szoborhoz a menyasszonya és az anyja. Mindig a megrázkódtatás, a megrendülés indított meg. Amikor elolvastam a "Mengele boncoló orvosa voltam" c. könyvet. Még előbb is ért. Amikor kisgyerek voltam, és anyám keresztény udvarlója letépte rólunk a sárga csillagot, és kihozott a csillagos házból. Mindenki elvittek Auschwitzba, az összes velem egykori gyereket is beleértve. Aztán, 1945 után visszatértünk ebbe a házba. Senki sem maradt meg. Ezek után nem kellene írónak lenni? Vagy legalábbis próbálkozni? Szerencsém volt. Persze, voltak mestereim, Mándy Iván, Gyurkó László, Illés Endre, Réz Pál. Az ÉS-től szerkesztők, Kardos G. György, filmesek, dramaturgok. Zimre Péter. Szabó György. Ők sokat segítettek. De legfontosabb az indíttatás. És ezt egy belső katarzis idézi elő. Egy váratlan fájdalom. Egy szorongás valamiért. Egy erős nosztalgia. Egy visszahozhatatlan, elszállt érzés.
- Legkedvesebb könyved?
- Az Apuka. 35 éve jelent meg, egy gyilkosról szól. Ez egy dokumentum regény akart lenni, egy erőszakos apáról, aki a lánya mentett meg a kötéltől. Aki leülte helyette a büntetést. Nem sokkal később, a lány, akit gyilkosnak tartottak, a börtönben elolvasta a regényt, és beperelt. Most újra kiadják, egy kötetben. A pert is, és az Apukát is.
- Színház? Tv? Könyv? Melyik az igazi?
- Próbálkozások. Összevissza nem sokat, száznál eggyel több filmet írtam, és tizennégy drámámat mutatták be. Élvezem. Nem szólok bele. A próbákon, forgatáson ott vagyok, ha kérdeznek, megpróbálom megfogalmazni, mit is akartam a művel, ha már annyira rossz, hogy eltévednek a szövegben.
- Egy szót még a színházról... A Csendkúra drámád bemutatóján ott lehettem a kecskeméti Katona József Színházban. Az előadás végén szűnni nem akaró vastapssal és vörös rózsákkal köszöntötték a méltán ünnepelt szerzőt, Polgár Andrást. Melyik premieredre gondolsz vissza a legszívesebben?
- A Kettős helyszínre, 100-szor ment a Madách Színházban. Ez igen-igen nagy szám. Senki nem jósolt neki sikert, premier előtt pár nappal bukásra állt. A rendező (Szirtes Tamás) elkedvetlenedett, a színészek összevissza bóklásztak. És akkor lejött a direktor, megnézte a próbát. Ádám Ottó a neve. Egy csoda ez az ember. Számomra különösen, amit tudok a drámaírásról, azt mind tőle tanultam. Színházában négy darabomat segítette színpadra, egyiket sem Ő rendezte, de valamennyi előadáson éreztem "tenyere lenyomatát..." Nem méltatnám a rendezéseit, az igazgatását, ez nem az én dolgom. A hozzáértéséről ennyit: Halkan azt mondta Horesnyi Lászlónak, a főszereplőnek: "Játszd komikusra!" Horesnyi epizodista volt a színházban, élete első főszerepét kapta. Sokszor, a próbák alatt, a sírás fojtogatta, annyira nem ment. És megpróbálta komikusra venni az ártatlanul megvádolt, felakasztás árnyékában lézengő figurát, Mihalikot. Frenetikus siker lett. Több mint száz, telt ház.
- És... melyik könyvbemutatód volt a legemlékezetesebb?
- Amit a Kassák Kiadó rendezett. 60 évesen kezdtem novellákat írni, Ti adtátok ki legelső novellás kötetemet, az Évszázad betegét. Ott álltam a Vörösmarty téren a sátratokban, és nem értettem az egészet.
- Hiszel Istenben? Hiszel a halhatatlan lélekben?
- Végre valami, amiben nem értünk egyet! Még azt gondolná az Olvasó, túlságosan egy húron pendülünk! Ateista vagyok. Szikla szilárdan. Nem vagyok büszke rá, nem is szégyellem. Tény.
- Mesélnél nekünk a barátságról?
- Tudod, az öregedésben az a legrettenetesebb, hogy az embernek elmennek a barátai. Elmennek a szülei. Elmennek a kollégái. És már nem jönnek új barátok. Barátságokat lehetetlen máról-holnapra kötni. A barátsághoz távlat kell. Megélt közös élmények. Arcok.
- Írók, színészek, rendezők? Hol találta meg Polgár András az igazi barátságot?
- Koncz Gábor, Rofusz Ferenc, néhai Katkó István és Herczenik Miklós, Békés József igazi, ősi barátaim voltak.
- Van igazság a földön?
- Nincs. Az igazság konkrét. Az igazság bennünk van. Mai életünkben nem lelem.
- Hogyan él ma egy magyar író Magyarországon? ... És külföldön?
- Külföldön nem tudom. Hála Istennek, akiről tudok, az jól, mert befutott. Itthon nagyon nehezen. Ha ma lennék fiatal, és az írásból kellene megélnem, családot eltartanom, talán fel is adnám. Lehetetlen! A kiadók padlón vannak, a színházak a zenés és a bulvár felé fordultak, magyar bemutató alig-alig. Vannak kis színházak, pl. a Budaörsi Játékszín, amely bestsellereket írat színpadra, szerencsére, többnyire velem, (John Steinbeck: Az édentől keletre , Eugén O'Neill: Vágy a szilfák alatt, Móra Ferenc: Aranykoporsó, Hunyadi Sándor: Júliusi éjszaka és Mészöly Miklós: Az atléta halála), de ez a kicsit színház is fuldoklik, levegő után kapkod. Ebből megélni nem lehet. Egy nyugdíjasnak, cigaretta pénz, mondanám, ha nem szoktam volna le a bagóról.
- Mi a legnagyobb kitüntetés egy magyar író számára?
- Az olvasók, a nézők szeretete. Olykor ez megadatik. Nagy boldogság.
(A részletet Vágó Gy. Zsuzsanna és a Kassák Kiadó engedélyével tettem közzé.)
Most nehezen tudnék beszélni bármiről is. Ezért idéztem egy régebbi beszélgetésünkből.
Annyi mindenről mesélhetnék. Még nem tudom megtenni. Ő megérti ezt. Egyszer újra végiggondolok mindent, akkor elmesélem barátságunk történetét a Kassák Kiadó lapjában.
Isten Veled, András! Drága Barátom! Kedves Barátunk!
Ma 14 órakor mély megrendüléssel eltemettük Polgár András írót, szívbéli jó barátunkat a budapesti Megyeri úti temetőben.
Közel 30 éves barátság fűzött Andráshoz. Több mint barátság. Igazi szeretet volt a miénk, szép és emlékezetes emberi kapcsolat.
Emlékezzünk Polgár Andrásra - tisztelettel fejet hajtva páratlanul gazdag munkássága előtt; emlékezzünk alázattal a kedves, a nagyszerű és kivételes emberre, az Örök Barátra.
Részlet a 2008 májusában készült interjúból
- Régen, nagyon régen ismerkedtünk meg. Hogy is történt?
- Nem tudom, közös barát mutathatott be, Te ismert könyves voltál, tán Gondolat kiadó, már nem tudom. Megragadott, hogy mennyire szereted az irodalmat, és mennyire értesz hozzá. Szerettem, hogy mindig, mindenkivel törődsz, aki csak a látókörödbe kerül, és akit szimpatikusnak találtál. Nem voltál „közömbös ember"! Gyűlölöm a közömbösöket!
- Mi változott azóta?
- Minden. Az életünk, a politika, a kultúra, a gazdaság. A kultúra árú cikk lett, Hernádi Gyula szegény megmondta előre.
- Mit jelent Polgár Andrásnak ez a szó: élet?
- Egy fogalmat. Már látom és érzem, csak egy van belőle, s ha lehet, elszúrjuk. Nem élünk okosan. Vagy nem is lehet? Hogyan kell okosan élni? Hogyan lehet megélni?
- Mire emlékszel vissza a legszívesebben életedből?
- Lányom születésére, aki ma anya. Hihetetlen, milyen rövid minden.
- Miért pont az írás? Miért éppen a szó?
- Mert máshoz nem értek. Próbálkoztam a televíziózással, a játék- és dokumentumfilmmel, a színházzal, de az igazi a könyv. Amit odatehetünk az ágyunk mellé. Ami megmarad.
- Hogyan lettél író? Mesterek?
- Megrázkódtatás adta a kezembe a tollat. Behívtak katonának, Orosházára, határőr lettem, és láttam egy szobrot a laktanya udvarán, Bolváry Imre alhadnagy szobra volt. Elesett, mert sorkatona létére, bevetették '56-ban. Amikor felszálltak a teherautóra, azt mondták nekik, "van valami balhé Pesten, holnap jövünk haza." Naponta bejött a szoborhoz a menyasszonya és az anyja. Mindig a megrázkódtatás, a megrendülés indított meg. Amikor elolvastam a "Mengele boncoló orvosa voltam" c. könyvet. Még előbb is ért. Amikor kisgyerek voltam, és anyám keresztény udvarlója letépte rólunk a sárga csillagot, és kihozott a csillagos házból. Mindenki elvittek Auschwitzba, az összes velem egykori gyereket is beleértve. Aztán, 1945 után visszatértünk ebbe a házba. Senki sem maradt meg. Ezek után nem kellene írónak lenni? Vagy legalábbis próbálkozni? Szerencsém volt. Persze, voltak mestereim, Mándy Iván, Gyurkó László, Illés Endre, Réz Pál. Az ÉS-től szerkesztők, Kardos G. György, filmesek, dramaturgok. Zimre Péter. Szabó György. Ők sokat segítettek. De legfontosabb az indíttatás. És ezt egy belső katarzis idézi elő. Egy váratlan fájdalom. Egy szorongás valamiért. Egy erős nosztalgia. Egy visszahozhatatlan, elszállt érzés.
- Legkedvesebb könyved?
- Az Apuka. 35 éve jelent meg, egy gyilkosról szól. Ez egy dokumentum regény akart lenni, egy erőszakos apáról, aki a lánya mentett meg a kötéltől. Aki leülte helyette a büntetést. Nem sokkal később, a lány, akit gyilkosnak tartottak, a börtönben elolvasta a regényt, és beperelt. Most újra kiadják, egy kötetben. A pert is, és az Apukát is.
- Színház? Tv? Könyv? Melyik az igazi?
- Próbálkozások. Összevissza nem sokat, száznál eggyel több filmet írtam, és tizennégy drámámat mutatták be. Élvezem. Nem szólok bele. A próbákon, forgatáson ott vagyok, ha kérdeznek, megpróbálom megfogalmazni, mit is akartam a művel, ha már annyira rossz, hogy eltévednek a szövegben.
- Egy szót még a színházról... A Csendkúra drámád bemutatóján ott lehettem a kecskeméti Katona József Színházban. Az előadás végén szűnni nem akaró vastapssal és vörös rózsákkal köszöntötték a méltán ünnepelt szerzőt, Polgár Andrást. Melyik premieredre gondolsz vissza a legszívesebben?
- A Kettős helyszínre, 100-szor ment a Madách Színházban. Ez igen-igen nagy szám. Senki nem jósolt neki sikert, premier előtt pár nappal bukásra állt. A rendező (Szirtes Tamás) elkedvetlenedett, a színészek összevissza bóklásztak. És akkor lejött a direktor, megnézte a próbát. Ádám Ottó a neve. Egy csoda ez az ember. Számomra különösen, amit tudok a drámaírásról, azt mind tőle tanultam. Színházában négy darabomat segítette színpadra, egyiket sem Ő rendezte, de valamennyi előadáson éreztem "tenyere lenyomatát..." Nem méltatnám a rendezéseit, az igazgatását, ez nem az én dolgom. A hozzáértéséről ennyit: Halkan azt mondta Horesnyi Lászlónak, a főszereplőnek: "Játszd komikusra!" Horesnyi epizodista volt a színházban, élete első főszerepét kapta. Sokszor, a próbák alatt, a sírás fojtogatta, annyira nem ment. És megpróbálta komikusra venni az ártatlanul megvádolt, felakasztás árnyékában lézengő figurát, Mihalikot. Frenetikus siker lett. Több mint száz, telt ház.
- És... melyik könyvbemutatód volt a legemlékezetesebb?
- Amit a Kassák Kiadó rendezett. 60 évesen kezdtem novellákat írni, Ti adtátok ki legelső novellás kötetemet, az Évszázad betegét. Ott álltam a Vörösmarty téren a sátratokban, és nem értettem az egészet.
- Hiszel Istenben? Hiszel a halhatatlan lélekben?
- Végre valami, amiben nem értünk egyet! Még azt gondolná az Olvasó, túlságosan egy húron pendülünk! Ateista vagyok. Szikla szilárdan. Nem vagyok büszke rá, nem is szégyellem. Tény.
- Mesélnél nekünk a barátságról?
- Tudod, az öregedésben az a legrettenetesebb, hogy az embernek elmennek a barátai. Elmennek a szülei. Elmennek a kollégái. És már nem jönnek új barátok. Barátságokat lehetetlen máról-holnapra kötni. A barátsághoz távlat kell. Megélt közös élmények. Arcok.
- Írók, színészek, rendezők? Hol találta meg Polgár András az igazi barátságot?
- Koncz Gábor, Rofusz Ferenc, néhai Katkó István és Herczenik Miklós, Békés József igazi, ősi barátaim voltak.
- Van igazság a földön?
- Nincs. Az igazság konkrét. Az igazság bennünk van. Mai életünkben nem lelem.
- Hogyan él ma egy magyar író Magyarországon? ... És külföldön?
- Külföldön nem tudom. Hála Istennek, akiről tudok, az jól, mert befutott. Itthon nagyon nehezen. Ha ma lennék fiatal, és az írásból kellene megélnem, családot eltartanom, talán fel is adnám. Lehetetlen! A kiadók padlón vannak, a színházak a zenés és a bulvár felé fordultak, magyar bemutató alig-alig. Vannak kis színházak, pl. a Budaörsi Játékszín, amely bestsellereket írat színpadra, szerencsére, többnyire velem, (John Steinbeck: Az édentől keletre , Eugén O'Neill: Vágy a szilfák alatt, Móra Ferenc: Aranykoporsó, Hunyadi Sándor: Júliusi éjszaka és Mészöly Miklós: Az atléta halála), de ez a kicsit színház is fuldoklik, levegő után kapkod. Ebből megélni nem lehet. Egy nyugdíjasnak, cigaretta pénz, mondanám, ha nem szoktam volna le a bagóról.
- Mi a legnagyobb kitüntetés egy magyar író számára?
- Az olvasók, a nézők szeretete. Olykor ez megadatik. Nagy boldogság.
(A részletet Vágó Gy. Zsuzsanna és a Kassák Kiadó engedélyével tettem közzé.)
Most nehezen tudnék beszélni bármiről is. Ezért idéztem egy régebbi beszélgetésünkből.
Annyi mindenről mesélhetnék. Még nem tudom megtenni. Ő megérti ezt. Egyszer újra végiggondolok mindent, akkor elmesélem barátságunk történetét a Kassák Kiadó lapjában.
Isten Veled, András! Drága Barátom! Kedves Barátunk!
Elhunyt Tony Curtis
Elhunyt Tony Curtis
A magyar származású 85 esztendős filmszínész halálhírét lánya, Jamie Lee Curtis erősítette meg.
A 130 alkotásban szerepelt, 1959-ben Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar származású hollywoodi színészlegenda halálát egyelőre nem tudni mi okozta.
Tony Curtist olyan vígjátékokban láthattuk, mint a Minden lében két kanál és a Van, aki forrón szereti. Az amerikai filmszínész, a magyar újságírók kérdéseire magyarul adott választ, hiszen családja innen települt ki az USA-ba.
A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag eredetileg Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Családja Mátészalkáról származik, ahonnan New Yorkba emigráltak és Emanuel és Helen Schwartz néven folytatták életüket.
Amikor Tony 18 éves lett 1943-ban, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében.
A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, mellyel később bevonult a filmtörténelembe.
1951-ben feleségül vette a közelmúltban elhunyt ismert színésznőt, Janet Leigh-et (1951-1962), mely házasságból 2 lány született. Kelly és Jamie Lee Curtis. Utóbbi apja nyomdokaiba lépve elismert színésznő lett. Curtis házassága 1962-ben válással végződött, kapcsolatuk megromlása következtében.
Válása nem okozott törést filmes pályafutásán. Olyan remek filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban szerepelt a Trapéz című szerelmi történetben, ahol fiatal artistát alakított. Ezzel felhívva a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, mely filmben Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, mint szökésben lévő rab. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben láthattuk, melyben szaxofonistát játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.
Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva azt, hogy sokkal többre is képes, és így volt ez A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel forgott. Az elmúlt években kevés filmben láthattuk. Felbukkant az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben.
A hollywoodi sajtó Tony Curtis válása utána is hangos volt magán- és nőügyeitől. Notórius nőcsábászként volt ismert. Szinte minden 10 évben új feleséggel láthattuk az újságok címlapján: Christine Kaufmann (1963-1967), Leslie Allen (1968-1981), Lisa Deutsch (1993-1994), Andrea Savio (1984-1992) és Jill Vandenberg (1998.-). Curtis úgy véli, a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő. Utolsó felesége és közte 45 év korkülönbség volt.
A filmezést az utóbbi években lecserélte a festészetre. Festményeit híres galériákban láthatjuk. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.
A magyar származású 85 esztendős filmszínész halálhírét lánya, Jamie Lee Curtis erősítette meg.
A 130 alkotásban szerepelt, 1959-ben Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar származású hollywoodi színészlegenda halálát egyelőre nem tudni mi okozta.
Tony Curtist olyan vígjátékokban láthattuk, mint a Minden lében két kanál és a Van, aki forrón szereti. Az amerikai filmszínész, a magyar újságírók kérdéseire magyarul adott választ, hiszen családja innen települt ki az USA-ba.
A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag eredetileg Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Családja Mátészalkáról származik, ahonnan New Yorkba emigráltak és Emanuel és Helen Schwartz néven folytatták életüket.
Amikor Tony 18 éves lett 1943-ban, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében.
A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, mellyel később bevonult a filmtörténelembe.
1951-ben feleségül vette a közelmúltban elhunyt ismert színésznőt, Janet Leigh-et (1951-1962), mely házasságból 2 lány született. Kelly és Jamie Lee Curtis. Utóbbi apja nyomdokaiba lépve elismert színésznő lett. Curtis házassága 1962-ben válással végződött, kapcsolatuk megromlása következtében.
Válása nem okozott törést filmes pályafutásán. Olyan remek filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban szerepelt a Trapéz című szerelmi történetben, ahol fiatal artistát alakított. Ezzel felhívva a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, mely filmben Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, mint szökésben lévő rab. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben láthattuk, melyben szaxofonistát játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.
Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva azt, hogy sokkal többre is képes, és így volt ez A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel forgott. Az elmúlt években kevés filmben láthattuk. Felbukkant az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben.
A hollywoodi sajtó Tony Curtis válása utána is hangos volt magán- és nőügyeitől. Notórius nőcsábászként volt ismert. Szinte minden 10 évben új feleséggel láthattuk az újságok címlapján: Christine Kaufmann (1963-1967), Leslie Allen (1968-1981), Lisa Deutsch (1993-1994), Andrea Savio (1984-1992) és Jill Vandenberg (1998.-). Curtis úgy véli, a hosszú élet titka a fiatal nőkben keresendő. Utolsó felesége és közte 45 év korkülönbség volt.
A filmezést az utóbbi években lecserélte a festészetre. Festményeit híres galériákban láthatjuk. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.
Mennyország
Köszi!
Most böngésztem ezeket az oldalakat, s jó volt visszaemlékezni azokra, akiket én is ismerek.
Eddig is tudtam, h kellemes világ lesz OTT, de most megerősödött bennem.
Köszi!
Most böngésztem ezeket az oldalakat, s jó volt visszaemlékezni azokra, akiket én is ismerek.
Eddig is tudtam, h kellemes világ lesz OTT, de most megerősödött bennem.
Elhunyt Szeifert Ferenc 2010. november 5-én 81 éves korában. Ő nem színész volt, hanem egy sokoldalú, "hétköznapi" ember volt...
Saját költségén könyveket adott ki:
Saját költségén könyveket adott ki:
Kedvenc színészem Kaszás Attila (volt). Mikor meghalt, nagyon megrendültem.
Halálának 3. évfordulóján adtam életet fiamnak. Bár nem arra napra voltam kiírva, mégis. Véletlen? Nem tudom....de mikor erre rádöbbentem, libabőrös lettem.
----------------
Ma halt meg Leslie Nielsen (Csupasz pisztoly, Air plane stb) Már fent a felhők közt tréfálkozik tovább...
Halálának 3. évfordulóján adtam életet fiamnak. Bár nem arra napra voltam kiírva, mégis. Véletlen? Nem tudom....de mikor erre rádöbbentem, libabőrös lettem.
----------------
Ma halt meg Leslie Nielsen (Csupasz pisztoly, Air plane stb) Már fent a felhők közt tréfálkozik tovább...
T
TH6777
Vendég
Felavatták Kolonics György síremlékét
2010. 12. 01. 19.56
<RIGHT>
Szerdán délután a Farkasréti temetőben méltóságteljes ünnepség keretében felavatta a 2008-ban elhunyt legendás kenus síremlékét a Kolonics György Alapítvány.
Angyal Zoltán volt szövetségi kapitány, a kuratórium elnöke rövid beszédben méltatta a népszerű sportembert, majd a sírt felszentelték, a megjelentek pedig koszorúkat helyeztek el.
A Magyar Olimpiai Bizottság részéről Gyulay Zsolt alelnök, kétszeres ötkarikás bajnok kajakos, valamint Molnár Zoltán főtitkár, az olimpiai bajnokok nevében pedig Dömötör Zoltán és Foltán László emlékezett. Az ünnepségen ott volt Kolonics György edzője, Ludasi Róbert és több egykori versenyzőtárs is.
A kétszeres olimpiai bajnok kenus 2008. július 15-én, alig három héttel a pekingi olimpia előtt, edzés közben halt meg. A sírkő szülei elképzelései szerint készült el, és látható rajta az olimpiai öt karika, valamint egy kenulapát.
<CENTER></CENTER>2010. 12. 01. 19.56
<RIGHT>
Szerdán délután a Farkasréti temetőben méltóságteljes ünnepség keretében felavatta a 2008-ban elhunyt legendás kenus síremlékét a Kolonics György Alapítvány.
Angyal Zoltán volt szövetségi kapitány, a kuratórium elnöke rövid beszédben méltatta a népszerű sportembert, majd a sírt felszentelték, a megjelentek pedig koszorúkat helyeztek el.
A Magyar Olimpiai Bizottság részéről Gyulay Zsolt alelnök, kétszeres ötkarikás bajnok kajakos, valamint Molnár Zoltán főtitkár, az olimpiai bajnokok nevében pedig Dömötör Zoltán és Foltán László emlékezett. Az ünnepségen ott volt Kolonics György edzője, Ludasi Róbert és több egykori versenyzőtárs is.
A kétszeres olimpiai bajnok kenus 2008. július 15-én, alig három héttel a pekingi olimpia előtt, edzés közben halt meg. A sírkő szülei elképzelései szerint készült el, és látható rajta az olimpiai öt karika, valamint egy kenulapát.
Ha jól tudom ,ő írta a kedvenc gyerekkori regényemet, Családom rémtettei.Akkoriban szerintem legalább 30szor elolvastam
Hasonló témák
