A Magyar Olimpiai Bizottság weboldaláról...
Vitorlázás, mint olimpiai sportág
Eredete
A szállítóhajók felgyorsítására már az ókori egyiptomiak kitalálták a vitorlát a Kr. e. 4. században – a megoldást aztán a rómaiak, görögök, kínaiak tovább tökéletesítették. Itt nem voltak kimaradások: minthogy a tenger állandó csatazajtól volt hangos, mindig újabb és újabb találmányok segítették a vitorlázás fejlődését, spanyolok, portugálok, olaszok, britek, hollandok jóvoltából (a modernkor vitorlásainál is ügydöntő jelentőséggel bírnak a technikai újdonságok).
Versenyszerűen II. Károly király korszakában bontottak vitorlát hajókon: mégiscsak jobb volt így vetélkedni York hercegével, mint a csatamezőn – ne feledjük, néhány évvel korábban, a forradalom és polgárháború idején az angol főurak egymást akasztgatták szakmányban. Károly hollandiai száműzetése idején szeretett bele a vitorlázásba: a „yachting”-nak is hívott sportág minden bizonnyal a holland „jaght” szónak köszönheti nevét, ami az egyik könnyű, gyors hadihajót takarta.
Két évszázaddal később már nemzetközi viadalt rögzített a krónika: a New York Yacht Club több tagja egy 30 méteres schoonert épített, amelynek az America nevet adta, átzúdult vele az óceánon, hogy részt vegyen a Hundred Guineas Cup nevű versenyen – ennek során egy kört kellett megtenni a brit és az ír sziget között elhelyezkedő Wight-sziget körül. Az America győzött, a legénység magával vitte a serleget, amelyet átkereszteltek America Cupra – azóta az ezért folyó verseny a leghíresebb valamennyi közül. (A kupa egyébként egészen 1983-ig az amerikai indulók kezében maradt, ekkor döntötte meg uralmukat egy ausztrál óriásyacht.)
Olimpiai múlt
Először 1900-ban dagadtak vitorlák az olimpián – igaz, a yacht-kategória kapcsán mindjárt felvethetünk néhány kérdőjelet. Először is, az amatörizmusra oly érzékeny olimpiai mozgalomban legalábbis fura, hogy a győztesek pénzdíjat kaptak a játékokon elért helyezésért. Meg aztán a nyílt kategóriában hendikepes viadalt tartottak, azaz a hajó súlyától függően plusz perceket adtak az eredményhez tonnánként – márpedig az olimpiai szabályok nem tolerálják a hendikepes versengést; így aztán a sporttörténészek többsége az 1900-as viadalt nem tekinti a játékok részének.
Ez esetben az igazi rajt 1908-ra tehető, arra azonban nem vállalkoznánk, hogy végigtekintsük a hajóosztályok kavalkádját: bár a vitorlázás ettől fogva folyamatosan szerepelt a programban, szinte egyetlen olimpia sem akadt, amelyiken ugyanazok a hajóosztályok sorakoztak fel, mint a megelőző alkalommal. Az egyes típusok aszerint váltakoznak, hogy éppenséggel melyik került hullámhegyre, illetve hullámvölgybe a népszerűség tekintetében – a tendencia azonban folyamatosnak tetszik, azaz: egyre kisebb hajók, egyre kisebb legénységgel. Míg a régi szép időkben 10-12 ember húzta a köteleket a fedélzeten, a sydneyi olimpián már csak egy háromfős csapatot felvonultató osztály maradt (a solingosoké – ők ezzel búcsúztak is a játékoktól), ugyanakkor hat olyan akadt, amelyben egyetlen ember irányította a vitorlást.
Verseny, szabályok
Az olimpiákon jelenleg 11 hajóosztályban rendeznek versenyeket – igaz, ebbe beletartoznak a szörfösök is, akiket külön, alább tárgyalunk.
A vitorlás hajóknál az az elv, hogy mindkét nemnek legyen egy-egy hajóosztálya egyfős és kétfős legénységekkel, további egy két- vagy háromfős hajó, és e három műfajban egy-egy nyílt kategória, amelyben férfiak és nők vegyesen, egymás mellett és ellen versenghetnek.
Férfiak.
-Finn dingi . Az urak klasszikus, egyfős vitorlása, 1952 óta szerepel az olimpiai programban, hossza 4.5 méter, 10 négyzetméteres vitorlájának mozgatásához igen jó erőnlét kell, azaz megtermett uraknak való, akiknek súlya 70-100 kiló között mozog. Aki itt győzni akar, annak egyszerre kell kiváló fizikummal, remek taktikai érzékkel és elsőrangú vitorlázó-technikával bírnia.
-470-es . Elsősorban a könnyebb testsúlyú vitorlázók számára ideális: ez a leginkább elterjedt, legnépszerűbb páros hajóosztály, minthogy a hajókat relatíve könnyű kezelni.
-Csillaghajó (Star) : a legrégebbi, ma is versengő olimpiai hajóosztály. Az első hajót 1911-ben bocsátották vízre, 1932 óta szerepel a programban, s bár Atlanta után ki akarták rakni, végül a NOB közbenjárására megmenekült a Star. Szintén kétfős legénység dolgozik a fedélzetén, a kormányos 70-100 kiló, a mancsaftnak viszont mázsa fölött kell nyomnia a mérlegen – a 6.5 méteres hajóhossz és 22 négyzetméteres vitorlafelülethez kell is az ellensúly nagyobb oldalszélben.
Nők.
-Laser Radial : az Európát felváltó új hajóosztály a fiatal egyéni vitorlázók kedvelt „iskolája” a gyorsabb osztályokba lépés előtt – egyszersmind a hölgyek új hajóosztálya a 2008-as olimpiára. A vitorlája 19 százalékkal kisebb, mint a Laser hajóosztályé, azaz könnyebb bírni vele – a versenyző ideális súlyának 60 és 75 kiló közé „illik” esnie.
-470-es . Akárcsak a férfiaknál, a hölgyeknél is a 470-esekben lehet párban megvívni a többiekkel.
Yngling. Az Athénben bemutatkozott új, háromfős legénységet felvonultató hajó megtervezésekor a Solingot vették mintának, ugyanakkor az új „bárka” sokkal fordulékonyabb, mint az előd, még ha nem is tud akkora sebességre felgyorsulni.
Nyílt kategóriák.
Laser . Az egyik legnépszerűbb egyeshajó, általában ez vonzza a legnagyobb mezőnyt a játékokon. 4.2 méter hosszú, vitorlafelülete 7 négyzetméter.
49-es. Az átlagosnál valamivel könnyebb súlyú kormányost és mancsaftot igénylő hajó (mindkettő a 63-75 kilós sávba tartozzék), amely rendkívül gyors, akár 25 csomóval is haladhat. Igen szigorúan szabályozzák a hajó és a vitorla alakját, anyagát, így az uniformizált mezőnyben valóban a vitorlástudás és nem a technika dönt elsősorban.
Tornádó
Az egyetlen katamarán (kéttestű) hajótípus – kialakításának köszönhetően persze a leggyorsabb valamennyi olimpiai hajó között. A fedélzetén ketten küzdenek az elemekkel: nagy szélben óriási erőfeszítést igényel a hajó kordában tartása, különösen, hogy 2002 óta egy plusz orrvitorla (spinakker) és egy plusztrapéz felszerelését engedélyezte a nemzetközi szövetség.
Meg kell még emlékeznünk a versenyek rendjéről is:
Eszerint valamennyi hajóosztályban 11 futamot rendeznek (remélhetőleg a szélviszonyok ezt lehetővé teszik), kivéve a 49-eseket, amelyeknél 16-ot. A versenyeken az elért helyezés alapján pontokat kapnak a vitorlázók: mindenki annyit, ahányadik helyen végez – akinek a végén a legkevesebb pontja van, az nyeri az aranyérmet. A 49-es osztály itt is kivétel: a régi, bónuszpontos rendszer szerint osztják a pontokat (amint az összes másik osztályban 1968 és 1992 között), amely az első hét helyezettet külön díjazza teljesítményéért. Eszerint az élboly a következő pontszámokat kapja: első 0; második 3; harmadik 5.7; negyedik 8; ötödik 10; hatodik 11.7; hetedik 13, minden további helyezésenként plusz 1 pontot kap.
Ha 10 vagy 11 futamot sikerül befejezni, a két legrosszabb eredmény kiesik – ha 9 vagy annál kevesebb futamot rendeztek meg, akkor csak a legrosszabb.
Szörf, mint olimpiai sportág
Eredete
A szörfdeszka és vitorla keresztezéséből született „windsurfing”, más néven „sailboarding” két amerikai fiatalember, Hoyle Schweitzer és James Drake édesgyermeke – ők gondolták azt, hogy a hullámlovasok sporteszközét meg lehetne fejelni egy vitorlával. Az 1968-as idea a nyolcvanas években vált igazán életképessé, amikor megjelentek a rövidebb, sokkal jobban kezelhető felszerelések – ettől kezdve lett igazán népszerű világszerte, ma már több mint 15 millióan hódolnak e szenvedélynek.
Olimpiai múltja
Hol másutt, mint a szörfösök paradicsomában debütált az ötkarikás játékokon: az 1984-es Los Angeles-i olimpián vághattak először neki az óceánnak a versenyzők – nyolc évvel később a hölgyek is bekapcsolódhattak. Rendre egy hajóosztály szerepel a műsoron, az azonban leginkább a sportszergyártók akaratán múlik, éppenséggel melyik a kiválasztott. Los Angelesben a Windglider, Szöulban és Barcelonában a Lechner Division II, Atlantában, Sydneyben és Athénben a Mistral volt a győztes, Pekingre viszont új termékkel rukkolnak elő: a NeilPryde RS:X fantázianevet viselő deszka egyetlen korábbira sem hasonlít, így mindenkinek újra kell tanulnia a kezelését.
Verseny, szabályok
Férfiak és nők külön versengenek, azonos típusú deszkán – a versenyeken a helyezéseket ugyanazon az alapon döntik el, mint a vitorlázóknál.
vaszaryvilla.jpg
vaszaryvilla2.jpg
vaszary.jpg
