Lesencetomaj
Lesencetomaj
A Lesence ma már inkább csermely, mint patak, de évmilliókkal eszelõtt sodrásával és üledékével a balatoni torkolatánál kialakított egy mintegy 50 km² nagyságú területet. Így jött létre a festõi
Tapolcai medence, amit keletreõl 5 millió éves vulkanikus kúpok, úgy nevezett „
tanúhegyek”, nyugatról pedig a Pannon-tenger üledékébeõl 6 millió éve képezõdött mész kõhegyek, a
Bakony hegység nyúlványai szegélyeznek.
A település neve eredetileg csak
Tomaj volt - mely valószínűleg István király sógorától, Tomaj vezértől származik. Legkorábban 1121-ben, az
Almádi Apátság alapító levelében említik. A községen átfolyik a Lesence-patak, a XVI. századtól kezdődően e megkülönböztető előtaggal Lesencetomajnak hívják.
1343-ban említik templomát, mely a török korban elpusztult. Ekkor maga a település is eltűnt, a vidék lakatlanná vált.
A falu akkor kezdett újra fejlődni, amikor a XVIII. században házasság révén
Tóti Lengyel Krisztina kezével - Nedeczky Károly kancelláriai tanácsos birtokává vált.
A faluban több
régi kőkeresztet és
népies stílusú építészeti emléket is találunk.
Érdemes a temetőbe is kilátogatni, melynek sírjai között
megelevenedik a múlt: itt nyugszik Hertelendy Károly (Lesencetomaj, 1784. - Lesencetomaj, 1861. nov. 5.)
alispán, országgyűlési követ és fia Hertelendy Kálmán (Lesencetomaj, 1820. márc. 28. - Lesencetomaj, 1875. nov. 18.)a
budai vár visszafoglalásában jeleskedő honvédszázados, későbbi fõispán, továbbá
a szabadságharcban ellenkező oldalon szolgáló Gróf Deym Ferentz cs. kir. kamarás és altábornagy, akit 1849-ben a branyiszkói-hágón lezajlott csatában megvertek Guyon Richárd ezredes katonái.
Láprét
1990-ben
védetté nyilvánították a lesencetomaji láprétet, hogy a fokozottan védett lisztes kankalin (továbbá abuglyos szegfű, illatos hagyma, mocsári nőszőfű, vitézvirág)termőhelyét megóvják. Területe: 84,9 ha.
A község déli részén fekvő Csertetőn 1901-ben szőlőforgatáskor római urnatemetőből bronz serpenyőnyél került elő.
E lelet korát megelőzőleg is letelepedtek itt
különböző kultúrák, de a bornak való szőlőt a rómaik telepítették meg a környéken.
11 évszázaddal ezelõtt a honfoglaló magyar törzsek életében a bor fontos szerepet töltött be, mind egészséges italként, mind hitük, szertartásaik jelképeként.
A letelepedett és keresztény hitre térõ magyarok bortermelési szokásait folyamatosan külsõ hatások gazdagították, így a térítõ bencések és más szerzetesrendek, valamint a nagy számban betelepülõ olasz, francia és német telepesek eltérõ ízlésvilága, mûvelési szokásai.