Balaton mindenes

Káli medence, ismertető film

A jellegzetes Balaton-felvidéki táj "mintaterületét" nyilvánították védetté azzal, hogy a Káli-medencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült - talán az utolsó pillanatban - létrehozni.

<iframe width="260" height="220" src="http://www.youtube.com/embed/9zHgRl0dvjI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Áttelepített ürgék - Diákok segítettek a természetvédőknek

Tihany - A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai több éves program részeként idén júliusban is folytatták az ürgék védelmében végzett áttelepítéseket. A szakemberek nyári gyakorlaton lévő diákok segítségével öt alkalommal 352 állatot fogtak be és helyeztek át két telepítési helyszínre.



Az akcióra részben a Keleti-Bakony Life+ program keretében került sor. A pályázat a Keleti-Bakony tervezett Natura 2000 terület természeti értékeinek védelmét és fenntartását is szolgálja.

- Az igazgatóság a működési területén élő ürgeállományok hosszú távú fenntartását és fejlesztését, azon túl, hogy védett és fokozottan védett ragadozómadarak és emlősök tápláléka, önmagában is fontos feladatának tekinti, mivel a működési területén él a hazai ürge állomány egyik meghatározó része - mondta dr. Nagy Lajos természetvédelmi terület-felügyelő.

- Az ürgéknek olyan alacsonyfüvű gyepterületekre van szükségük, ahol még biztonságban szemmel tarthatják a környezetüket, üregrendszerük kialakításához megfelelő minőségű talaj áll rendelkezésükre és a legelő növényösszetétele alkalmas a táplálkozásukra.

Ezt korábban az extenzíven legelő juhnyájak és szarvasmarha csordák évszázadokon át önmagukban biztosították. Napjainkban azonban a legelő háziállatok állományainak drasztikus csökkenése sajnos maga után vonja a legelőkön élő ürgék életfeltételeinek beszűkülését is.

A hajdani hajtóutak megszűnésével élőhelyeik összeköttetése is eltűnt, ezért az ürgék már nem képesek elfoglalni a számukra alkalmas vagy ismét alkalmassá vált élőhelyeket sem.

Ezen igyekeznek segíteni az igazgatóság munkatársai, akik évről-évre olyan területekre telepítenek ürgéket, ahol az állatok számára hosszú távon biztosított a fennmaradásuk.

A 2004-ben Tihanyba telepített ürgék napjainkra már olyan életképes és magas egyedszámú kolóniát hoztak létre, hogy lehetőség van évente az állatok egy részének áttelepítésére. Azon túl, hogy az ürgék járataikkal hozzájárulnak a legelők talajának egészséges átszellőztetéséhez is, igen kedves állatok.

Ha megszokják az emberi jelenlétet, akár néhány méterről is megfigyelhetjük serénykedésüket. Tihanyban, a Belső-tó partján március közepétől szeptember végéig gyönyörködhetnek a látogatók a legelő szürkemarhák és a táplálékot gyűjtögető ürgék békés együttélésében.

Szerző: Nagy Terka

Magyar Posta, Balaton



A Magyar Posta hagyományai szerint két címletű bélyegsorozatot és feláras bélyegblokkot bocsátott forgalomba a
bélyeggyűjtők ünnepén. A 84. bélyegnap eseményeinek 2011. április 8–10. között Balatonfüred adott otthont. A bélyegnapi blokk felárából származó összeget – értékesített blokkonként 200 Ft-ot – a Magyar Posta a hazai szervezett bélyeggyűjtés támogatására utalja át a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége számára.


A sorszámozott feláras blokk bélyegképén a balatonfüredi Vaszary-villa épülete, a keretrajzon a balatoni tópart,
illetve a város köztéri szobrai közül A halász és a révész, Rabindranath Tagore, Kisfaludy Sándor, Szent István, A
gyík, Széchenyi István, Jókai Mór és Blaha Lujza látható. A blokkhoz tartozó borítékot a balatonfüredi kikötő díszíti. A bélyegsorozat 90 Ft-os címletére a Balatonfüredi Anna Grand Hotelt, a 115 Ft-os címletére pedig a Balatonfüredi Állami Szívkórház épületét nyomtatták. A hozzá tartozó alkalmi borítékon a balatonfüredi Kerektemplom és
Galéria, illetve a római katolikus (Vörös) templom található. Az alkalmi bélyegzőn a 800. évfordulóhoz kapcsolódó rajz szerepel.

Tervezőművész: Baticz Barnabás, fotó: Hajdú József; megjelenik: 2011. április 8-án; össznévérték: 600+200 Ft; gyártó: Pénzjegynyomda.

A niklai remetelak: Berzsenyi Dániel kúriája (és sírja)

A niklai remetelak: Berzsenyi Dániel kúriája (és sírja)

Nikla

Nikla településtörténete

A település első izben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, mint plébániás hely. 1395-ben Nikala, 1454-ben Nikla alakban említik az oklevelek. 1536-ban Miklay Ferenc volt a földesura.

1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István jószágai közt sorolják fel. A hagyomány szerint a középkori falu nem a mai helyén, hanem Nikla és Hódoshát között a Kosztorica-ér mentén feküdt. A Balaton vize akkoriban idáig felért, azaz nyilván kihasználták a nádas vízi-világ nyújtotta természeti előnyöket is. Nincs bizonyíték rá, hogy a község mai közigazgatási területén több más falu is lett volna a középkorban, a lehetőség azonban nem zárható ki, miután a középkori településhálózat lényegesen sűrűbb volt a mainál. 1701-1703. körül kelt összeírás szerint puszta /azaz lakatlan helye/ és a Csoknay család birtoka.

1715. évi összeírásban új telepítvényként szerepel. Telepesei a későbbi adatok szerint tótok, de nem felvidékről. hanem a mai Horvátország és Bosznia vidékéről jöhettek. Szlavóniát még a XIX. Század elején is Tótország-nak emlitik. Hasonló telepítésű volt Somogyszentpál, Táska, Buzsák, Pusztakovácsi és Somogyfajsz is. 1726-1733-ban a Thulmon családé. 1767-ben özv. Káldy Jánosné Enessey Rozália és Thulmon Zsigmondné Arumpruster Julianna birtoka. 1773-1776-ban a Thulmon és Kály családon kivül megjelenik a községben a Berzsenyi és Barcza calád is. A XIX. században a nemesi birtokok tovább aprózódnak. A néphagyomány szerint "kurta uraságok" laktak a faluban, kisebb kúriákban, mint a Jónás, a Gálovics, a Viktor, a Rajcs, a Fischer, a Körmendi, a Laipzig és a Berzsenyi család.

A Berzsenyieknek három kúriája ma is áll a faluban. A Fischer család kúriája Fischer pusztán volt, míg a Laipzig kúria helyén épült az iskola. A községben 1831. óta működik elemi iskola. A falu római katolikus temploma a XVIII. Században épült, egyszerű, klasszicizáló későbarokk építmény. A községben átvezetett a XIX. század elején kiépült postaút Budáról Siófokon, Balaton-Szemesen, Balatonbogláron, Lengyeltótin, Marcalin és Nemesviden át Kanizsára, illetve tovább az Adria felé.

E fontos országút Niklát is bekapcsolta az ország vérkeringésébe, így például Berzsenyi Niklai "remete élete" a mai divatos felfogás szerint erős túlzás. Nikla csak a vasúthálózat kiépítése után veszítette el addigi jelentőségét, mivel a vasútvonalak elkerülték a települést. A XIX. században a mezőgazdasági tevékenység mellett halászattal, méhészkedéssel, nádaratással, kendertermesztéssel foglalkoztak az itt élő emberek.A XX. Század elején 212 házában 1466 ember élt, ekkor több család kivándorolt. A Horty rendszerben özv. Berzsenyiné és Leipzig voltak a legnagyobb birtokosok. Önkéntes Tűzoltó Egyesület, levente egyesület, Polgári Lövészegylet működött ebben az időben. A II. világháború végén a falu sokat szenvedett, mivel a front közelsége miatt a falu lakosainak nagy részét kitelepítették Nágocsra, Gamásra és Somgyvámosra.

1944. december 6-6ől 10 hónapon keresztül oroszok tartózkodtak a faluban, minden 10. ház lakója maradhatott, a többieknek el kellett hagyniuk a települést. A 38 háborús áldozat nevét a temetői út mellett 1993-ban állított, Szanyi Péter szobrászművész alkotása örökíti meg. A niklai körjegyzőséghez tartozott 1950-ig Csömend és Boronka. A közös tanácsok létrejöttével Niklához csatolták Csömendet, majd később Táskát is. A tanácsi rendszerben Nikla mindvégig önállóan vagy székhelyközségként működött. A rendszerváltást követően Nikla székhellyel Csömend és Táska társulásával körjegyzőséget hoztak létre, melyből 1994. január 1-el Táska kilépett. A környező falvak termelőszövetkezetei /Nikla, Pusztakovácsi, Somogyfajsz, Libickozma/ 1969-1970-ben egyesültek.

Az "Egyesült Erő" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet központja Pusztakovácsiban volt. A termelőszövetkezet 1999-ben felszámolásra került. A termelőszövetkezet összevonásakor a niklai tsz. a pusztakovácsiba olvadt be. Az új általános iskola 1960-ben, a művelődési ház 1961-ben épült, a községháza 1971-ben, ezt követően 1998-ban majd 2003-ban került átalakításra, bővítésre ill. felújításra.

Forrás: Marcali Portál

Érdekes adatok a Balaton élővilágáról

Érdekes adatok a Balaton élővilágáról


Nem gondolná az ember, hogy egy 1928-ban a Balatonra átszállított dunai uszályra tapadt kagylók és rákok adják ma a tóban élő állatfajok 90 %-át.
Az emberi behatások előtti állapothoz képest betelepített vagy behurcolt fajokat tekintik idegeneknek – mondta G. Tóth László kutató. Az 1928-ban Siófokra szállított uszály alját gondosan lekaparták, mégis bejutottak a Balatonba a vándorkagylók és tegzes bolharákok. 1950-ben egy biológus öntött pár vödörrel a tóba egy rákfajtát, amely elszaporodott azóta. Az utóbbi húsz évben is bejutottak ritka élőlények. 2008-ban amúri kagyló jutott a Balatonba, feltehetően valamilyen hal bőre alatt hurcolta oda a lárváit. 2009-ben pedig Tihanyban találtak ázsiai ehető kagylót.

Visszatért a balatoni sügér

Bertha Bulcsu: Sügéremlékek

Bertha Bulcsu
Sügéremlékek

Már alkonyodik, amikor a 71-es útról Kenesénél, majd a fűzfői öbölben is megpillantom a horgászokat. Tíz-tizenöt csónak horgonyoz a vízen, kilométernyi távolságra a parttól. Süllőkapásra várnak. Lassacskán felpislognak a régi viharlámpák fényei. A víz mozdulatlan, az este nyirkos és puha. Másnap délelőtt én is megpróbálkozom Szepezdnél. A pára még takarja a boglári dombot s a túloldali nádasokat, de a révfülöpi móló s a reggeli átkelőhajó kontúrjai kirajzolódnak a fényben. Üldögélek a csónakban és várok. Nézem a mozdulatlan úszót, a közeli hínárszigeteket, a bukdácsoló vadkacsákat. Semmi sem történik. Sirályok keringnek körülöttem, néha lecsapnak a vízre. Csodálkozom, amikor csőrükben megcsillan egy-egy küsz vagy keszeg, mert néha már úgy érzem, a víz üres, élettelen. Süllőzni inkább alkonyattal, az éjszakai órákban vagy kora hajnalban ajánlatos, de a délelőtti órákban sem reménytelen. A horgászat így gyakorta eseménytelen, de a vízen mindig akad valamilyen látványosság, ami leköti az ember figyelmét. Tűnődni is lehet az 1965 előtti időkről, amikor a Balaton tele volt hallal, de a peszticidek és a klórozott szénhidrogének váratlanul végeztek a tó süllő- és keszegállományával. Az elmúlt tizenöt évben a süllő és a keszeg törzsállománya regenerálódott, viszont teljesen eltűnt a tóból a sügér és a durbincs.
Az ötvenes években a györöki mólóról másfél-két óra alatt fogtunk pár kiló kősüllőt. Ha nem jött a süllő, a horgászat akkor sem vált eseménytelenné. A sügér és a paptetű kapásai csaknem olyan erőteljesek voltak, mint a süllőé. Sügér nélkül nem lehetett hazatérni a horgászatból. A sügér szálkás húsa csaknem olyan ízletes volt, mint a kősüllőé. A sügérrel, a durbincshoz hasonlóan az angolna végzett, de az is lehet, hogy megszűntek természetes ívóhelyei, és fokozatosan kipusztult a Balatonból. Hajdan a nádöblökben, a kikötő hullámtörő kövezése mentén, mindig lehetett látni párban úszkáló naphalakat. Most évek múlnak el, mire az ember egy naphalat megpillant. De az angolna devizát hoz, a naphal és a sügér viszont semmit. Így beteljesedett a sorsuk, eltűnésükkel szegényebbé vált a Balaton halfaunája. De országosan a kipusztulás szélén tengődnek a csíkfélék, a lápi póc és a galóca, s még vagy tíz halfaj. Madarakról is beszélhetnénk, a rétisasról, parlagisasról, melyekből már csak öt-tíz pár fészkel az országban.
A balatoni sügér csak azoknak hiányzik, akik harminc-negyven évvel ezelőtt is horgásztak a tóban. Akik az utóbbi években váltottak horgászjegyet, azt sem tudják, hogy a balatoni sügér létezett. Ha emlegeti valaki, vállat vonnak vagy csodálkoznak. Így tűnt el az utolsó százötven esztendőben a földön élő emlősök rendjéből száz, a madarak rendjéből pedig kettőszáz faj. A pusztítás legtöbb esetben az embertől ered. Ezt jól bizonyítja a cethalak, fókák, afrikai elefántok vagy az indiai bengáli tigrisek szomorú sorsa. A nagy pusztítás most az Amazonas medencéjében folyik, elsősorban Peruban, Bolíviában és Brazíliában. Termőföldben reménykedve hatalmas területeken égetik fel az erdőt, de a humuszréteg csak néhány centiméteres, a fák gyökérzete nélkül néhány hónap alatt lemosódik a talaj. Utakat, városokat, gyártelepeket építenek az őserdőbe, s az első lépés mindig az erdő letarolása vagy felgyújtása. A tudósok vizsgálatai szerint az élővilágból jelenleg hetenként két fajt pusztítanak ki az Amazonas völgyében. Az erdők kiirtása a föld légkörének oxigén-utánpótlását is veszélyezteti.
A „csak” egy sügér, „csak” egy erdőrész kipusztítása végül az ökológiai egyensúly felbomlásához vezet, s az ember saját magát sodorja végveszélybe.
Ülök a nedves csónakdeszkán, s a páraködből kibontakozó somogyi partokat nézem. Az úszót nem érdemes. Süllő nem jön, a balatoni sügér pedig csak az emlékeimben létezik.

Kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum L.)

A Balaton-felvidéki Nemzeti park védett növénye


A kígyónyelvfélék (Ophioglossaceae) családjába tarozó, 5-25 cm-es, apró termetű harasztféle. Föld alatti gyöktörzséből hajt ki június-augusztus hónapokban az egyetlen hosszúkás-tojásdad alakú, asszimiláló (meddő) és spóratermő karéjra (sporofillumfüzér) tagolódott levél, amely némileg a kiöltött kígyónyelvre emlékeztet (innen ered a népies elnevezése). Az asszimiláló levélkaréj osztatlan, épszélű, bőrnemű villás erezetű és világoszöld színű. A termő levélkaréj hosszú nyelű, amelynek csúcsán hosszában kétoldalt ülnek a spóratartók.

Besnyő Éva: Cigányzenész fiú a Balaton partján

Éva Marianna Besnyő (1910. Budapest-2003. Hollandia)
Zsidó származása miatt a II.Világháború idején menekülésre kényszerült.

Még ma is érzelmi hullámokat keverő kérdést: magyar-e a húsz évesen Berlinbe, majd Amszterdamba költöző és ott megszakítás nélkül hetven évet élő Éva Besnyő. Ha igen, miért? Ha nem, akkor kicsoda ő, mely náció tagja? Mondhat ki-ki bármit, vérmérsékletétől, politikai hozzáállásától, meggyőződésétől függően, én csak azt tudom, amit Éva talán egy évvel ezelőtt mondott a telefonba, amikor Helmondból, Atától felhívtuk őt. Csengő, hibátlan akcentusú magyarján ezt mondta: Nézze, én Magyarországon születtem, az anyanyelvem magyar. Hollandiában élek és sokat köszönhetek a hollandoknak, de remélem a fotóim az egész világnak szólnak. Hát így kell ezt valahogy.
(Kincses Károly fotomuzeológus)

Látogatható a Balaton-felvidéki katonai kutyatemető

Itt nyugszik Vulkán kutya őrnagy, kit szolgálatteljesítés közben vandál személyek orvul meggyilkoltak" - olvasható a legrégebbi sír feliratán. A négylábú őrnagy 1973-tól 1976-ig védte a hazát és bajtársait. Cigány, Kevin és Cézár mellett Néró bátyó és Boby, valamint Brúnó és Ali hadnagy végső nyughelye is ez a sírkert, amely a bükkerdő csak nehezen megközelíthető helyén terül el.

"Évtizedeken át a Varsói Szerződés katonai bázisa, egy légvédelmi szerepet is betöltő átjátszó állomás működött a Keszthelyi-hegységnek ezen a részén, amely így a civilek számára elzárt területnek számított. Néhány évvel ezelőtt szervezhettünk ide először gyalogtúrát, akkor fedeztük fel a furcsa sírokat és rajtuk a fejfákat" - idézte fel Seffer Imre.

A vonyarcvashegyi polgárőr és egyben természetbarát a környékbeli települések önkormányzatainak segítségével próbálta kideríteni a titokzatos sírkert történetét, ami végül a helyi napilap egyik cikke révén sikerült is. A rejtélyes sírokról megjelent írásra jelentkezett a katonai bázis egykori parancsnoka, ő mesélte el a négylábú őrnagy és a hadnagyok történetét.
Vulkánról például az a történet maradt fent, hogy egy havas téli napon az erdőben eltévedt egyik katonát úgy mentette meg a kihűléstől, hogy ráfeküdt, és testével melegítette, míg társai rá nem találtak. S hogy miként pusztultak el az ebek, arról csak találgatások vannak, valószínűleg orvvadászok vagy vadászok terítették le őket a közelben.


A felújított kutyatemető Vonyarcvashegytől mintegy 10 kilométerre, már Vállus közigazgatási területén található. A Büdös-kúti pihenőházig kiépített erdei aszfaltút vezet - autóval azonban nem lehet ráhajtani, mert természetvédelmi terület -, a pihenőháztól pedig további 10-15 percnyi séta után érhető el egy enyhe domboldalon lévő, messziről látható kanyarulatban. Innen még öt perc séta a tiszta vizű Szent Miklós-forrás, amelyet a GPS-készülékkel rendelkező kirándulók is gyakran felkeresnek.

Fenékpuszta madárgyűrűzés

Október eleje az " Európai madármegfigyelések napja"

Fantasztikus élményben lesz része annak aki a természetet és a madarakat szereti.

<iframe width="420" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/uhfB4tTF8bM" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Háry Gyula metszete, Balaton



„Csodálatos tájképi szépség például a Lesence völgye különösen két állópontról.” Az egyik szerinte ott van „ahol a Keszthelytől napkelet felé vezető út Balatongyörök mellett derékszögben északra fordul… előttem a szigligeti öböl… egykori híres várával, szemközt bezárja a látást a méltóságos Badacsony hegye,… attól mindig észak felé… a gulácsi és káptalantóti csúcsok, és Csobánc várának hatalmas tömegű bérce,… minden érzésünk megakad Szent-György hegyén,… s mögötte Haláp őskori tűzhányója szépen,… E határok közt középen a völgy folyóival, s ragyogó jegenyefasoraival…. E táj lerajzolását se merném tanácsolnia világ legnagyobb festőművészének se. Ligeti se kisérlette meg, a Balaton legnagyobb, s igazán remek festője. Mészöly se, aki egyébkén is csak apró balatoni részleteket örökített meg ecsetével.”-Eötvös Károly: Balatoni utazás

Ide kívánkozik ezek után bemutatni egy korabeli metszetet a leírt látópontról (Háry Gyula munkája).

Nedeczky kastély Lesencetomaj

Nedeczky kastély



A falu egykori birtokosa, Nedeczky Károly építtette 1752-ben a barokk stílusú kastélyt. A főbejáraton latin nyelven felirat hirdeti, hogy ő és felesége, Tóthi-Lengyel Krisztina az építtettők. A kastély és a birtok a XIX. század elején Deym Ferenc altábornagy tulajdonába került, aki az 1848-as szabadságharc idején az osztrák oldalon harcolt, de veszített Guyon Richárddal szemben. 1849 után nyugdíjazták, sírja a tomaji temetőben van. A kastélyt 1854-ben bővítették, majd 1953-ban és 1984-ben is hozzáépítettek. Ma fogyatékosoknak és pszichiátriai betegeknek az otthona. Nagyon szép a parkja. A Nedeczky-kastély parkjában 1800 körül ültetett fák is élnek, köztük mamutfenyő is. Az otthon vezetőjének engedélyével tekinthető meg a kastély és a park.

Lesencetomaj

Lesencetomaj

A Lesence ma már inkább csermely, mint patak, de évmilliókkal eszelõtt sodrásával és üledékével a balatoni torkolatánál kialakított egy mintegy 50 km² nagyságú területet. Így jött létre a festõi Tapolcai medence, amit keletreõl 5 millió éves vulkanikus kúpok, úgy nevezett „tanúhegyek”, nyugatról pedig a Pannon-tenger üledékébeõl 6 millió éve képezõdött mész kõhegyek, a Bakony hegység nyúlványai szegélyeznek.



A település neve eredetileg csak Tomaj volt - mely valószínűleg István király sógorától, Tomaj vezértől származik. Legkorábban 1121-ben, az Almádi Apátság alapító levelében említik. A községen átfolyik a Lesence-patak, a XVI. századtól kezdődően e megkülönböztető előtaggal Lesencetomajnak hívják.


1343-ban említik templomát, mely a török korban elpusztult. Ekkor maga a település is eltűnt, a vidék lakatlanná vált.
A falu akkor kezdett újra fejlődni, amikor a XVIII. században házasság révén Tóti Lengyel Krisztina kezével - Nedeczky Károly kancelláriai tanácsos birtokává vált.

A faluban több régi kőkeresztet és népies stílusú építészeti emléket is találunk.


Érdemes a temetőbe is kilátogatni, melynek sírjai között megelevenedik a múlt: itt nyugszik Hertelendy Károly (Lesencetomaj, 1784. - Lesencetomaj, 1861. nov. 5.)
alispán, országgyűlési követ és fia Hertelendy Kálmán (Lesencetomaj, 1820. márc. 28. - Lesencetomaj, 1875. nov. 18.)a budai vár visszafoglalásában jeleskedő honvédszázados, későbbi fõispán, továbbá a szabadságharcban ellenkező oldalon szolgáló Gróf Deym Ferentz cs. kir. kamarás és altábornagy, akit 1849-ben a branyiszkói-hágón lezajlott csatában megvertek Guyon Richárd ezredes katonái.


Láprét







1990-ben védetté nyilvánították a lesencetomaji láprétet, hogy a fokozottan védett lisztes kankalin (továbbá abuglyos szegfű, illatos hagyma, mocsári nőszőfű, vitézvirág)termőhelyét megóvják. Területe: 84,9 ha.


A község déli részén fekvő Csertetőn 1901-ben szőlőforgatáskor római urnatemetőből bronz serpenyőnyél került elő.


E lelet korát megelőzőleg is letelepedtek itt különböző kultúrák, de a bornak való szőlőt a rómaik telepítették meg a környéken.
11 évszázaddal ezelõtt a honfoglaló magyar törzsek életében a bor fontos szerepet töltött be, mind egészséges italként, mind hitük, szertartásaik jelképeként.
A letelepedett és keresztény hitre térõ magyarok bortermelési szokásait folyamatosan külsõ hatások gazdagították, így a térítõ bencések és más szerzetesrendek, valamint a nagy számban betelepülõ olasz, francia és német telepesek eltérõ ízlésvilága, mûvelési szokásai.

Lesencetomaj

Vakolatdíszes oromzat évszámmal és névvel. Lesencetomaj (Veszprém megye). Lantos Miklós felvétele, 1978 (Lantos Miklós gyűjteménye)



2010-es fotó csatolva.

Molnár József: Balatonpart Boglárnál

Molnár József (Zsámbék,1821-Budapest,1899)
Magyar festő, grafikus. Művészete az érzelmesen lágy festéstől haladt a romantikus témaválasztás és előadásmód felé. Számos munkájában a biedermeier romantikus elemekkel keveredik. Velencében, Rómában, Münchenben végzett tanulmányok után Stuttgartban telepedett le, ahol főképp arcképfestészetből élt. 1853-ban hazatért s a fővárosban történeti és tájképfestészettel foglalkozott.

Pleidell János: Balatoni táj, Zöld Balaton

Pleidell János (1915-2007)
Az 1915-ben született Pleidell János a római iskolának nevezett művészeti irányzat egyik utolsó, jeles képviselője. 1935-ben Prágában, 1938-ban Párizsban a Julian Akadémián, majd 1938 és 1940 között Budapesten végezte tanulmányait. Önazonosságának megőrzésében, tehetségének kibontakoztatásában mesterre, segítőtársra talált Aba-Novák Vilmosban, a római iskola egyik legnagyobb alkotójában. 1947-ben római ösztöndíjat kap, majd 1962-ben az Olasz Állam ösztöndíjasa, 1961-63 között Olasz-országban élt. Magyarországon az 50-es és 60-as években a római iskola, a polgári törekvések képviselőit a perifériára szorították a szocialista realizmus ideológiai és politikai szempontjait érvényesítők. A hazai kultúrpolitika megtűrt-mellőzött művésze lett, mint a "római iskolások" többsége. Művészete azonban már ekkor túlmutatott az ideológiák korlátoltságán, a XX. századi hazai festészet fontos, meghatározó személyisége lett.

Pleidell János a Balaton festője is, balatoni képei a táj és az ember közvetlen kapcsolatát, a lélek lírai rezdüléseit érzékeltetik - a festészet nyelvén.





A Balaton----------------Horgász-----------------Balatoni halász

Szentgál, Tiszafás erdő

Szentgál

Tiszafás erdő Az egykor királyi vadászterület Európa jelenleg legnagyobb őshonos tiszafása. A tiszafa kiválóan alkalmas bútor- és szerszámkészítésre, ezért nagyon megritkult a vidéken. Így a 213 hektáros erdő teljes területét fokozottan védett természeti értékké nyilvánították 1951-ben. Megtalálható itt a tiszafák valamennyi korosztálya a csemetétől a famatuzsálemig. A tiszafák mellett az erdő növényritkaságai közé tartozik a nádtippan, a babérboroszlán, a medvefű kankalin, a mezei len és a medvehagyma is.

Szentbékkálla, Balaton-felvidéki népi építészet

Szentbékkálla, Balaton-felvidéki népi építészet