Haza és otthon
1993. A pécsi diákkollégium barátságos portása érdeklődik:
- Meddig marad nálunk, kedves?
- Holnap délután indulok haza.
- Mondja kedves, az hol van?
- Kanadában.
- Kanadában? Hát, az hogy lehet? Akkor mi magának Magyarország? reagál megrökönyödve.
Nagyot nyelek. Könnyek szöknek a szemembe. Vajon van-e fogalma ennek a barátságos bácsinak, hogy kérdése már másoktól és többször is elhangzott, és minden alkalommal sebeket szaggatott?
Egy embernek lehet egyszerre két otthona (hazája) is, amennyiben az megfelel az én definíciómnak. Haza, háza, otthona? Az enyém ott van: ahol vár a család. Ahol magamért szeretnek. Ahol bármikor be- vagy vissza-fogadnak, még akkor is, ha rossz vagyok. Ahol elő- és utó ítélet nélkül valósíthatom meg önmagam. Ahol nem kell félnem és családtagjaimat féltenem.