Ne búsúljatok, beszélgetni a legnehezebb, de egyben legnemesebb feladat. Mert ugye van, aki szeret szövegelni, van aki szereti azt hallgatni. Ez még a szerencsésebb felállás. Az ideális az lenne, mikor mindkét félnek van közölnivalója, és meg is hallgatják egymást. Sajna az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalom, hogy csak az a fontos, amit a másik önt magából, én meg legfeljebb levegőhöz jutok, a válaszomra már nem kíváncsi (mint a friss szomszédasszonyomnál) a "partner". Kicsit bosszant, hogy ezt a műfajt elfelejtjük, pedig ezért másztunk le egykor a fáról is (szegény Darwin forogna a sírjában, ha ezt most olvasná)....
