JÓ reggelt és szép hetet kivánok mindenkinek, de különösképpen a régi ismerősöknek
Egyik helyi rádiónkban minden reggel elmondanak egy gondolatot, a ma reggeli nagyon tetszett:
<TABLE class=szoveg cellSpacing=0 cellPadding=0 width=516 background=kepek/szoveg_hatter.jpg border=0><TBODY><TR><TD width=516 background=kepek/szoveg_felso.jpg colSpan=3 height=34><TABLE class=szoveg cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left>[FONT=\"arial]A Reggel Gondolata[/FONT]
</TD><TD vAlign=center align=right>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD width=5></TD><TD width=506>
Mert az emberrel nem csak történnek a dolgok, az ember csinálja is azt, ami történik vele. Csinálja, hívja magához, nem engedi el azt, aminek meg kell történni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha rögtön első pillanattól érzi és tudja, hogy amit tesz, végzetes. Tartják egymást. Az ember és sorsa idézik és alkotják egymást. Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe. Nem, a végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet. Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt a balsorsot, amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Egyik helyi rádiónkban minden reggel elmondanak egy gondolatot, a ma reggeli nagyon tetszett:
<TABLE class=szoveg cellSpacing=0 cellPadding=0 width=516 background=kepek/szoveg_hatter.jpg border=0><TBODY><TR><TD width=516 background=kepek/szoveg_felso.jpg colSpan=3 height=34><TABLE class=szoveg cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left>[FONT=\"arial]A Reggel Gondolata[/FONT]
</TD><TD vAlign=center align=right>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD width=5></TD><TD width=506>
Mert az emberrel nem csak történnek a dolgok, az ember csinálja is azt, ami történik vele. Csinálja, hívja magához, nem engedi el azt, aminek meg kell történni. Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha rögtön első pillanattól érzi és tudja, hogy amit tesz, végzetes. Tartják egymást. Az ember és sorsa idézik és alkotják egymást. Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe. Nem, a végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet. Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt a balsorsot, amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből.
</TD></TR></TBODY></TABLE>