TE döntesz!
Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott örjíteni. Mindig jókedvü volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettö lenne belölem." Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
"Ezt egyszerüen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?" Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetöseged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvü akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok,
hogy elszenvedöje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belöle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerü" - szóltam közbe.
"De, egyszerü" - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetoségbol áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözö helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idövel késobb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elöl tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
Néhány évvel késöbb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mütét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettö lenne belölem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában. "Nos, az elsö, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetöségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgösségire, láttam az orvosok és növérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
"Mit csináltál?" -kérdeztem töle. "Nos, mikor egy felvételis növérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és növérek csöndben várták a válaszom. Mély levegot véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élö lennék és nem halott ." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetöen maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.
Töle tanultam meg, hogy mindennap lehetoségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.