Beszelgeto topic
- Téma inditó goyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Üdv Mindenkinek!
bamboocha25
Új tag
Sziasztok!szeretettel üdvözlök mindenkit Magyarorszagrol! Nagyon örültem mikor megtaláltam ezt a fórumot, nagyon szimpatikusnak találtam már elsőre. Még új vagyok itt, és örültem,mikor felfedeztem a beszélgető topicot, ugyanis régóta motoszkál bennem egy kérdés, amire nálatok jobban nem is tudhatná más a választ, vagy legalábbis tanácsokat adni. A férjem kanadai, a szülei a kb. 40 évvel ezelőtt mentek ki Kanadába. Most Magyarországon élünk, de fennáll a lehetőség, hogy kiköltözzünk. Én 25 éves vagyok, a párocskám pedig 30. Többször voltunk már kint Kanadában, és én nagyon szerettem, gyönyörű ország. szeretek utazni, elég jól viselem az új dolgokat, mégis sokat gondolkodom rajta, hogy vajon hogyan fogom megszokni az ottani kulturát, az emberek stílusát, az ottani életvitelt. A nyelvtudáson annyira nem aggódom, mégis félek, hogy ne érezzem magam kilógónak. hogy hiányoznak e majd az itthoni utcák, az itteni mindennapok, és a kultúra, az élet amiben felnőttem, amibe beleszülettem. Közületek már sokan átmentek hasonló időszakon, úgy vélem. Ha van időtök, és kedvetek, segítsetek nekem néhány hozzászólással. Nagyon köszönöm! További gyönyörű vasárnapot mindenkinek!!!
petra lány
Új tag
köszi vöry ....nektek is......
Szép napot mindenkinek!
Talán ez a tündéri kép mosolyt csal a komoly arcokra is
Kedves Vöry,
Már egy ideje nem jártam erre, de most belátom hogy igazad volt.
Jó látni a fényképeden hogy boldog vagy. Tényleg néha jó ha valaki kitesz képeket magáról. Igazad volt.
Szeretettel : András
Szép napot mindenkinek!
Talán ez a tündéri kép mosolyt csal a komoly arcokra is
Kedves Vöry,
Már egy ideje nem jártam erre, de most belátom hogy igazad volt.
Jó látni a fényképeden hogy boldog vagy. Tényleg néha jó ha valaki kitesz képeket magáról. Igazad volt.
Szeretettel : András
Kedves András!
Nagyon örülök, hogy végre nem azt kérdezik tőlem miért vagyok olyan szomorú a képeken. Nem vagyok egy pesszimista befelé forduló ember, de a fotókon tényleg mindíg olyan keserves fejet tudok vágni mintha szomorkodnék. Talán azért mert utálom ha fényképeznek. Az viszont igaz hogy az ember szeme nem hazudik, és ha nem is a szomorúság, de a másik felem hiánya talán látszott a tekintetemen. Ezt a felet sikerült pótolni és ez nyilván látszik is.
Köszönöm, a nap máris egy mosollyal kezdődött az írásodnak köszönhetően
- Státusza
