Az alábbi kérdést kaptam (a Nem csak nőknek magazin Gyermek- és ifjúsági szakértőjeként), ami közzétennék, hiszen gondolom, hogy többen szenvednek ettől a korszaktól, mint szülők, hiszen mindenki félti gyermekét
„Kedves Lívia! 13 éves kislányom szerelmes lett egy fiúba a suliban. El kell mondani, hogy a srác nevelhetetlen, hazugságokba keveri a lányt. Beszéltek már a testi kapcsolatról is.”
Kérdésére a választ az alábbiakban tudnám összefoglalni, röviden:
Nehéz helyzetben van ilyenkor egy szülő, de a legfontosabb mindvégig a következetesség!
Én szeretem a konkrétumokat az életben a nevén nevezni az ilyen helyzetekben, ez az Élő etika erkölcsnevelési módszerem alapja is. Tehát itt, ebben az esetben azt mondom el először, hogy én mit tennék: ebben az esetben fokozza a hatást, hogy ön az apa.(ne hagyja magát azzal eltávolítani, hogy „apa hagyjál már, ezt én már tudom…”) El kellene vinni a kislányt egy moziba vagy DVD-n megnézni, de kettesben (mondjuk egy olyan filmet, amiben testi kapcsolat is van: Amerikai pite…) Utána van apropó a beszélgetésre: milyen érzés a szerelem: lehet jó (ismérvei) is és elhamarkodott (hátrányai) is. Mindenképpen! - kitérnék ezzel kapcsolatban a nemi betegségekre: tünet és fájdalom, plusz megalázódás érzet, feltétlenül szóba hoznám azt, hogy a szüzesség egy érték a nőben. Nem pazarolhatjuk el bárkire (annál is inkább, mert fájdalommal is jár, és életre szólóan károsodhat a lelke, ha kinevetik vagy nem a helyén kezeli ezt a másik fél). Továbbá sikkből nem fekszünk le senkivel, mivel ezzel csak saját magunkat értékeljük alá: vagyis, hogy nincs önálló akarata, mások értékrendje szerint cselekszik. Viszont, ha itt „nagy a szerelem”, lehetne egy közös beszélgetés a fiúval, hármasban, és a fiút férfias kérdésekkel kényszeríteni arra, hogy színt valljon, mit is kar ő egy 13 éves leányzótól, mit tud neki nyújtani. A „hazugság” kérdés, szintén önbecsülési oldal: nincs benne annyi tisztesség, elsősorban magával szemben, hogy fel merje vállalni a tetteit, gondolatait? Hol marad a büszkeség? Ebben a korban hogyan, mire fel várja el másoktól, hogy tiszteljék, ha saját magát sem tartja megfelelőnek az igazság vállalására, és ezzel mások megtisztelésére. Hozzá lehet tenni, hogy ha az iskola keretein belül zajlik ez az egész, akkor kivívhatja a fiú miatt maga ellen is a tanárok ellenszenvét, márpedig ez az iskolaválasztás előtt nem feltétlenül ésszerű dolog. Nem utolsósorban a nem várt gyerek érkezéséről is kell néhány szót ejteni. ( nem mellékes, hogy ön, mint férfi azt is elmesélhetné egy-két saját sztorin keresztül, hogy hogyan csábította el ön vagy a haverok, annak idején a lányokat, addig, amíg nem fordult komolyra a dolog.)
…és nevelhetetlen ember nincs: legfeljebb nem szeretik eléggé környezetében, nem ismeri a felelősségvállalás intézményét, és ezért folyamatosan kompenzál, különféle renitens dolgokkal hívja fel magára a figyelmet, nem veszi figyelembe, hogy a szabályokat, amiket megszeg, rá is vonatkoznak, és ha vele szemben tesznek olyasmit, amit ő másokkal, ő lesz a leginkább kiborulva.
Ha nem tudják távol tartani a kislánytól, akkor olyan helyzetbe kell őket hozni, hogy felügyelhető legyen a kapcsolatuk.
Nos ezek azok az elméleti gondolatok, amelyeket én innen távolról tudok adni. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy az én kisebbik fiam most nyolcadikos. Mindig következetesen szidom meg, ha valamit nem csinál jól (következetesen, tehát egyszer sem nézem el neki, ha butaságot cselekszik: szóvá teszem, de úgy, hogy elmondom azt is, hogyan kellett volna jól csinálni). Persze öntudatos, ezt figyelembe kell vennem. A büszkeségre apellálva jól tudok (általában) hatni! Nagyfiam, pedig már! megszokta, hogy rendszeresen megkérdezem, hogy van-e nála óvatosság, és vigyáz-e nagyon…?
Megkérdeztem a férjemet is kíváncsiságból: Nos, ő férfiasabban tartaná távol a lánytól a fiút (mint én, az etikus), ha szép szóval nem menne; az ő szeme előtt egyetlen mondat lebegett végig, amíg erről beszéltünk: hiszen a kislány még gyerek! (lélekben mindenképpen) – így mellette az ágyban maximum egy kabalaállat fekhet(ne).
Ami nagyon fontos ebben a korban, hogy legyenek célok, amiket jó lenne elérni: sport, zene, tanulás, írás stb. terén, mert akkor van hasznos időtöltés, és az erények is fontos szerepet kapnak az életben.