Azert annak orulok,hogy megmozgattam a kedves forumozok fantaziajat,es vitakezseget.Kedves Melitta tovabbra sem erted mondanivalomat,de nem baj.En most Torontorol beszelek.Hala istennek en nem azok kozott a viszonyok kozott elek,mint amit leirtam,viszont valos teny,hogy a lakasok es lakhatasi korulmenyek ha nem a sajatod akkor nem rozsas.Az utobbi 10 evben minosegi romlas kovetkezett be.Kar nem eszrevenni.Viszont ott tevedsz Kedves Melitta,hogy minimalis beugroval....Ket embernek kell dolgozni ahhoz,es meg hozza irto sokat,hogy egy haromszobas kis hazat fizessen...o persze azt is megemlihetnek az uj bevandorloknak,hogy ne szamitsanak merry christmas-ra.Azt ugyanis nem szabad hangosan kivanni a nyilvanossagban.
Bocsánat, hogy ilyen régi (márciusi) témához szólok hozzá, csak hát olvasom itt az elmúlt évek termését, és néha nem tudom, hogy sírjak, vagy mosolyogjak. Inkább utóbbi, az egészségesebb
Szóval:
Kedves Fruzsina!
Ma Magarországon - lehet, hogy mi vagyunk a bénák - azt látom, hogy nemcsak mi, hanem barátaink, ismerőseink NAGYobbik része éjjel-nappal dolgozik, de nem a 3 szobás házért, hanem a megélhetésért! Ha meg valaki néhány éve, 2000-2001 körül úgy gondolta, hogy fejlődik a gazdaság (akkor tényleg fejlődött és a lehetőségek is kezdtek jobbak lenni), szóval akkor esetleg belevágott egy lakás vásárlásba (nem ház, csak lakás!!!), mert az akkor létrehozott állami támogatás tényleg nagy segítség volt a kispénzűeknek is. Azóta eltelt 4 év. A helyzet úgy megromlott (akkor se volt fenékig tejfel, csak éppen valami fejlődés kezdődött), szóval a gazdasági körülmények (oldalakon keresztül lehetne részletezni, hogy mi és miért) mostanra olyan rosszak lettek, hogy mi és ismerőseink jelentős része is gyakorlatilag egyik napról a másikra élünk, venni már csak ennivalót veszünk, mert azt muszáj, ruha, cipő... évek óta óta még az ilyen boltokat is elkerüljük, nem bírjuk fizetni a vizet, gázt, villanyt...szégyellem magam, de köztartozásaink vannak. Ja igen, mind diplomás, több diplomás, nyelveket beszélő emberek vagyunk, magyar és külföldi szakmai tapasztalatokkal, ösztöndíjakkal, csupa olyan ember, aki az elmúlt évek alatt "tett le valamit az asztalra", és az elmúlt 10-15 évben messze nem napi 8 órát dolgoztunk, hanem ennél jóval többet, millió éjszakán és hétvégén is dolgoztunk, (az elmúlt 7 évben 1x nyaraltunk, amikor is nászútra mentünk, de nézhetjük az elmúlt 15 évet is: összesen 3 nyaralás, az említett nászúttal együtt!), persze az éjjel-nappali munkától nem kaptunk több fizetést (ez csak természetes, mondta volt igazgatóm), ja, és mindegyik családban TERMÉSZETESEN mind 2 szülő dolgozik a már említett napi tizenx órában, és mégis kilátástalan a helyzet, most jön szeptember, és az iskolakezdés, főleg ahol több gyerek is van, kész anyagi csőd (már ahol még van miből fizetni...)
Persze bizonyára mégis mi vagyunk a bénák, mert vannak emberek, akik a méregdrága boltokban vásárolnak ma is, és nemcsak ennivalót, és szuper autókon furikáznak... Való igaz, a foglalkozás sem mindegy, mert pl. közgazdászként, bankárként valószínüleg sokkal könnyebb lenne, de ilyen az ismeretségi körünkben nincs, itt csupa kedves, aranyos, szakmailag nagyon tehetséges orvos (aki nem hajlandó borravalót elfogadni), mérnök, tanár stb. van, akik - úgy látszik - hiába okosak, tehetségesek, szorgalmasak, és hiába végzik szívvel-lélekkel a munkájukat, hiába elismertek, hiába végeztek és végeznek olyan munkát, ami esetleg országos szinten is fontos és szükséges és segítség a fejlődéshez, mégis ezek az emberek életképtelenek.
Félreértés ne essék, senkitől nem irigylem a pénzét, aki
megdolgozott érte, sőt, nagyon örülök, ha valaki nemcsak küzd, de honorálják is a munkáját. Mert ezt tartom normálisnak. Azon vagyok felháborodva - de hát ezen az itt lévők nem tudnak segíteni - hogy a nem pénzvilággal kapcsolatos hivatások sem társadalmilag, sem anyagilag nincsenek megbecsülve, hogy az eredetileg az államtól (minisztériumok, kormányhivatal) kiinduló tartozásokból mostanra az egész országot behálózó és megbénítő körtartozások lettek, amik a kis és mikrovállalkozókat - legalábbis a becsületeseket, akik mindent hivatalosan végeznek, minden után fizetve és adózva dolgoznak, és nem menekítették ki anno rendszerváltáskor az állami vagyont a saját zsebükbe - megfojtják... pl. Magyarországon - a lakosság számához viszonyítva - évente közel 4-szer annyi vállalkozás megy tönkre, mint pl. Lengyelországban. De bármelyik másik volt szocialista országot nézhetjük, közel egy szintről indultunk, most meg... És a hab a tortán, amikor mélyen NEM tisztelt miniszterelnökünk bejelenti, hogy akinek nem tetszik, az mehet külföldre... No comment... Ja, és nagyobb nálunk a korrupció, mint sok "elhíresült" afrikai orszában...
Na, itt a vége, fuss el véle.
Nem tudom, jelenleg hol tart a topic, nem szeretném offolni a témát ezzel a hosszúra sikerült megjegyzéssel, csak már nagyon gyűlt itt bennem sok minden, amikor Fruzsina írását, meg más hasonló tartalmú írásokat olvastam.
És izé, remélem nem bántottam meg senkit, nem volt szándékom, ha mégis ezt tettem, akkor bocsánat, bocsánat, bocsánat...