Ezt a kérdésedet nem is értem. Mi közük volt a rómaiaknak, azon a ponton a történethez, amikor Jézust elfogták?
Ezt a részt meséld már el lécci!
Mert ugye hogyan is nézne ez ki? Júdás, aki egy senki, elmegy a főpapokhoz elárulja mesterét 30 pénzért és utána bemegy a rómaiak laktanyájába, és ott bejelenti, hogy gyertek már velem, mert el kéne fogni a Názáreti Jézust. Hát szerintem úgy rugták volna ki páros lábbal, hogy Galilleáig repült volna.
Kedves Atman!
Júdea ebben az időben római megszállás alatt volt. A rómaiaknál volt a fegyver, ők ügyeltek a rendre, kiváltképp, ami az esetleges lázongásokat illeti. Egyáltalán nem voltak behúzódva a laktanyájukba, bizonyítja ezt az is, hogy egy római százados is felkereste Jézust, és megkéri, hogy gyógyítsa meg a szolgáját.
Az ominózus Húsvéton különösen buzgón járőrözhettek, mivel korábban már elmérgesedett a viszony a helybeli lakosság és a rómaiak között. Ráadásul a megszállók - okkal - állandóan tartottak egy lehetséges zsidófelkeléstől, és - mint az evangéliumok hangsúlyozzák - a város nagy ünnepre készült, teli volt az ország különböző részeiből érkező zarándokokkal. Ezek pedig nyilván vidékről sem a rómaiak iránti elégedettség hangulatát hozták a városba.
Tehát nem kellett a laktanyába menni egy római osztagért.
Júdás pedig nem intézkedett, ő csak egy feljelentést tett országa politikai vezetőinél (akik ebben az időben vallási vezetők is voltak), és a továbbiakban nyilvánvalóan ők jártak el a feljelentett elkövető elfogásának ügyében, megfelelő fegyveres kísérettel, tekintve, hogy a nép lázadásától is tartottak. Ezért is fogták el Jézust éjjel.
Tehát Jézus elfogására Júdás vezetésével elmentek a főemberek fegyveres római katonákkal megerősítve, plusz még vittek magukkal egy csomó felbérelt pecért.
Erre utal alábbi igevers:
Mát. 26.47
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
Luk. 22.52
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Nyilvánvaló, hogy a fegyverek nem a főpapoknál és a templom szolgáinál voltak, hanem a katonáknál.
A római helytartók rendelkeztek katonai erővel, vezették és ellenőrizték a pénzügyeket (adók és vámok) s tartották kezükben a pallosjogot. Hozzájárulásuk nélkül halálos ítéletet végrehajtani nem volt szabad. A nép saját bíróságai, városi és falusi közigazgatása továbbműködött a rómaiak alatt is, de fegyveres testületük nem volt.
Ha ez neked kérdéses, íme egy leírás a zsidó nép 66-os felkeléséről, amiben nyoma sincs semmiféle saját katonaságnak.
"A zsidó nép felkelése az őket megszállva tartó római hatalom ellen Kr. u. 66-77 (74) között. Júdea a Római Birodalom egyik tartományaként sok sanyargatást szenvedett a Kr. u. 1. sz.-ban. Amikor azonban 66-ban Florus prokurátor tizenhét talentum aranyat elvitt a jeruzsálemi templomból, ez a zsidók vallási érzékenységét oly súlyosan érintette, hogy a nép felkelt a rómaiak ellen. Az események történetét főként a kortárs Josephus Flavius Zsidó háború című művéből lehet rekonstruálni.
Josephus feljegyzi, hogy a templom kifosztására válaszul a nép gúnyolni kezdte Florust azzal, hogy adományokat gyűjtöttek a „szegény helytartó” számára. Florus katonákkal bevonult Jeruzsálembe, sok embert találomra elfogott és kivégzett. Ezután kényszerítette a papokat, hogy felvonuló katonái előtt tisztelegjenek. Ezt ők a nagyobb baj elkerülése érdekében meg is tették, de a nép szidalmazni kezdte Florust, mire a katonák vágni kezdték a népet.
Jeruzsálem utcáin küzdelmek kezdődtek, melynek során a nép megszerezte az uralmat a Templom-hegy felett. Florus visszavonult Cézáreába. A felkelők elfoglalták a maszadai erődítményt. Ráadásul Eleázárnak – Anániás főpap fiának tanácsára abbahagyták a jeruzsálemi templomban a császár tiszteletére bemutatott áldozatokat. Ez nyílt hadüzenetnek számított a rómaiak ellen.
A főpapok és a farizeusok megpróbálták lebeszélni a népet a felkelésről. Mikor látták, hogy ez hasztalan, Agrippa királytól kértek segítséget. Ő háromezer katonát küldött, de a nép náluk is erősebbnek bizonyult, s megtorlásként felégették Anániás és Agrippa palotáját. Néhány nappal később kivégezték Anániást, s ugyanígy bántak az elfogott római katonákkal is.
Miközben Jeruzsálemben így győzött a felkelés, sok más városban harcok folytak a zsidó és nem-zsidó lakosság között. Sok helyen a többség lemészárolta a kisebbséget – zsidó a nem-zsidót és viszont. Hosszas késlekedés után Cestius Gallus Szíriai kormányzó elhatározta, hogy véget vet a júdeai zavargásoknak. Jeruzsálemig elhatolt, de a felkelőktől ő sem tudta visszafoglalni a Templom-hegyet, s visszavonult Antiokhiába."
Ha lett volna egy Szanhedrin által irányított nemzeti hadsereg, nyilván az vette volna kezébe a dolgokat.
Szóval hagyjuk ezeket az abszurd feltételezéseket, hogy a zsidó népnek a római megszállás alatt saját nemzeti hadserege volt.
Ez a bibliai események fényében is értelmetlen feltételezés, hisz ebben az esetben nem tudom, mivel magyarázod, hogy a főpapok Pilátustól kértek őrséget a sírhoz. Bármit is felelt erre Pilátus, nyilvánvaló, hogy nekik erre nem volt megfelelő fegyveres kapacitásuk, és hogy a sírt mégis Pilátus katonái őrizték.
Ennek egyébként semmi jelentősége abból a szempontból, hogy Jézus sírját olyan katonák őrizték, akiknek a helytartó volt a parancsnokuk, és a helytartónak tartoztak engedelmességgel. A helytartó pedig a római Pilátus volt. Remélem, ezzel le is zárhatjuk a témát.
De mi köze van ennek Jézus feltámadásához?
</O
