"És kerestek engem és megtaláltok,mert teljes szívetekből kerestek engem" Jeremiás 29,13
Azt hiszem,ez a kiemelt rész fontos feltétel a kereső ember számára.
Többen kérdezhetik,hogy ők még miért nem találtak Istenre?Miképpen dönthetnének a helyes út felől?
Szerintem ezt a "teljes szívből"kritériumot komolyan kell venni.Persze nem akkor jutok el erre az alkalmasságra,mikor én azt eldöntöm,hanem csak akkor amikor erre "megérett" a helyzet.
Én úgy gondolom csak így lehet kiszabadulni a körkörös érvelések mókuskerekéből,amelyek nem vezetnek célhoz.
Istentől kell kérnem ,hogy belenyúljon az életembe ha végre meggyőződésre várok.
Amíg nem kérem Istent, hogy nyúljon bele az életembe,és adjon eligazító világosságot,addig csak a döglött macskát húzogatom egyik ablak alól a másik alá.(ahogy Fagyisszent is mondta)Vagyis a lényeg nem változik.
Szükséges az Ő beavatkozása,ami nem az én gondolkodásom,és lelkivilágom,hanem egy újszerűség,amely engem megváltoztat.
Mindezzel egyetértek, de szeretném kiegészíteni. A keresés választására, és magára a keresésre nem áll rendelkezésre korlátlan idő. Kicsit olyan ez, mint a mesében. Az ajtó nyitva van, de nem áll az ember hatalmában az, hogy meddig van nyitva, és mikor csukódik be. Ezért mondja a Biblia, hogy addig keressétek az Urat, amíg megtalálható. Addig hívjátok Őt segítségül, amíg közel van ( Ézs 55,6 ). Igyekezzetek bemenni az Úr nyugodalmába, amíg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által ( Zsid 3,13 ). A keresésre fordítható idő maximálva van a földi élet időtartamában, és ez csak rövidülhet. Sajnos, előfordul, hogy valaki, aki magabiztosan járja az útját, és félvállról, flegmán kezeli Istent, túlmegy azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. Mikor ez az ember észreveszi, hogy megszűnt az a vonzás, ami Isten felé próbálta terelgetni addigi életében, akkor kétségbeesetten kezdi keresni Istent, de nincs válasz. Jézus azt mondta, hogy aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem ( Jn 6,37 ). De azt is mondta, hogy senki sem tud hozzám jönni, csak az, akit az Atya vonz ( Jn 6,44:65 ). Akit már nem hív az Atya, az nem képes Jézushoz menni. Aki ebben kételkedik, az olvassa el a Példabeszédek Könyvének intelmeit. Amiről itt ír a Biblia, az egy lehetőség, ami bekövetkezhet, de nem vonatkoztatom senkire, mielőtt bárki ezzel vádolna.
" Mivelhogy hívtalak titeket és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette, És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő, az amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő tireátok a nyomorgatás és a szorongattatás.
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől." ( Péld 1,24-33 )
Érdekes, hogy ha a mindennapi életben figyelmeztetnek valakit, hogy ne másszon fel egy bizonyos háztetőre, mert nem bírja el a súlyát, hanem leszakad, vagy figyelmeztetnek valakit, hogy ne mászkáljon a lápos helyen, mert elnyelheti, ne menjen a bóján túl, mert ott már cápák vannak a vízben, akkor meg szokták köszönni a figyelmeztetést. Ha azonban szellemi dolgokról van szó, akkor sokan azonnal vádaskodni kezdenek, hogy ezt csak azért mondod, mert hátsó szándékod van, manipulálni akarsz, hogy azt csináljam, amit te mondasz. Aki így gondolja, az ne érezze feszélyezve magát, hanem csak menjen tovább úgy, ahogyan akar.
Végül, még annyi, hogy elsősorban nem azoknak szól a figyelmeztetés, akik hajlamosak arra, hogy az ilyesmit magukra vegyék, és azonnal önvizsgálatot tartanak. Sőt. Azoknak nem is szól. Akinek nem inge, nehogy már magára vegye!
