Én megértelek Pitti, drága! A legtöbb "hétköznapi" csodáról sokszor tényleg csak az tudja hogy csoda, aki átéli. A nem hívők számára nem mindig csoda, én ezt tudom, hisz minden részletében csak az ismeri a történetet, akivel megtörténik, és csak az tudja, valójában mennyi a valószínűsége az ő életében az adott eseménynek.
De azért vannak esetek, ami másokat is csodálkozásra késztetnek. Írok Neked gyorsan ilyenről is. Nem tartom magam túl jó sofőrnek, nem is vezetek sokat, ezért valahányszor a volánhoz ülök, pláne a családdal, mindig elrebegek egy imát előtte. 14 éve vezetek, de nem volt balesetem, ami önmagában véve is csoda, de nem erről akarok írni. Még a régi öreg autónkkal egyszer vidéken jártunk, ahol szervizelni kellett. Kihoztuk a szervizből, és hazamentünk vele, kb. 250 km-es úton, autópályán is. Kb 100-120-szal mentem, kanyarokon, emelkedőkön, bukkanókon, meg is álltunk itt-ott, szóval utaztunk. Aztán néhány utcával a hazaérkezésünk előtt, egy sima, nyílegyenes úton egyszer csak kiesett az autó kereke. Szerencsére lassan mentem, és nem járt más az úton, úgyhogy nem történt baleset. Ráadásul pontosan egy autószerelő műhely előtt esett ki a kerék. Úgyhogy beszóltam oda a szerelőknek, akik betolták az útról a kocsit a műhelybe.
Amikor megtudták, hogy több mint 250 km-t jöttünk az autóval, nem akarták elhinni. Egyáltalán nem volt rögzítve a kerék, a vidéki műhelyben nem csavarozták vissza. A fizika törvényei szerint már rég ki kellett volna esnie útközben. A gyerekek is benne ültek a kocsiban... és ha 100-nál esett volna ki, azt mondták, minimum felborultunk volna. De a kereket ott tartotta valami. Számomra ez csoda.
És ami a pláne, hogy ez kétszer is előfordult. Másodszorra egy fényezőműhelyben nem rögzítették vissza a kereket. Akkor is kiesett útközben, de akkor is kis sebességnél, egy csendes utcában, megint pont egy másik szerviz előtt. A végén már egész megszoktuk, hogy a kerekünk néhány méterrel előttünk gurul.
De ha már autózás, idős lelkész barátom mesélte, hogy egy alkalommal, amikor az országúton meg akart előzni egy teherautót, - már belekezdett az előzésbe, mert a szemből jövő autó még messze volt, - amikor hirtelen elsötétült előtte a világ, és elvesztette az eszméletét. Néhány pillanatig tarthatott az eszméletvesztés, de a kocsi közben 90-nel haladt a szemközti sávban. Amikor magához tért, újra a saját sávjában haladt, és a visszapillantóban látta, hogy maga mögött hagyta a teherautót, és a szembejövő autó is elhaladt már mellette. Biztos volt benne, hogy ő nem volt képes befejezni az előzést és visszakormányozni az autót az út jobb oldalára. De persze, erre is lehet mondani, hogy csak neki csoda.
Már írtam róla, de a fiam születése is olyan csoda volt, ami az orvost is csodálkozásra késztette. A fiam megszületése után vallotta be, hogy 10 Ft-ot sem adott volna azért, hogy ez a terhesség megmarad.
Egy hívő nap mint nap átél kisebb nagyobb csodákat, amikről tudja, hogy Isten keze van a dologban. Hisz az ő kérésére történtek meg. És nagyon jó ezeket átélni. Jó Isten kezében lenni.