Biztos, hogy ő volt a kedvenc?
Hogy ne érjen vád idézek a kanonizált iratból is:
Jn 21.20
Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi.
Jn 21.21
Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?"
Jn 21.22
Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!"
Jn 21.23
Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."
Jn 21.24
Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.
Sehol nincs megemlítve a neve, csak az, hogy az ő tanúsága igaz.
De az ő evangéliuma nincs a kanonizált Bibliában.
Ő az aki a vacsorán a keblére hajolt. Szerinted férfi volt?
Az apokrifek szerint nem.
Mióta soroltatik Mária Magdaléna a tizenkettő közé? Csak azért kérdezem, mert mind a három másik evangélium kiemeli, hogy Jézus azon a bizonyos utolsó vacsorán a tizenkét apostol társaságában volt, vagyis az a bizonyos tanítvány, akit Jézus szeretett, szintén apostol volt.
"
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem." ( Mt 26,20-21 )
"
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba." ( Mk 14,17-20 )
"
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?" ( Lk 22,14-23 )
"
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed." ( Jn 13,21-27 )
Az, hogy János nem mondja ki a nevét, hanem csak úgy utal magára, mint a szeretett tanítványra, csak azt jelenti, hogy nem akarta előtérbe tolni magát. A János leveleiben sem nevezi meg magát név szerint. Márk sem nevezi meg a nevét az evangéliumában, de azt mondják, hogy az a tanítvány, aki Jézust követte, miután elfogták, ő volt, vagyis Márk:
"
Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük." ( Mk 14,51-52 )
De az tuti, hogy amikor Jézus feltámadása után a tanítványok kint halásztak a Genezáreti tóban, az a tanítvány velük együtt halászott, és ő mondta Péternek, hogy az Úr az, aki a parton áll. Péter ekkor vette fel az ingét, mert addig meztelen volt. Persze, ez nem feltétlen anyaszült meztelenséget jelent, de aki a zsidó kultúrát, vagy a keresztényt ismeri, az tudja, hogy sem zsidók, sem keresztények nem mutatkoznak hiányos öltözékben a másik nem képviselői előtt, de még idegenek előtt sem. Péter nyilván tiszteletlenségnek gondolta volna, ha Jézushoz hiányos öltözékben megy oda, ezért gyorsan felöltözött. De abban biztos vagyok, hogy a magdalai Mária előtt soha nem mutatkozott volna félmeztelenül sem.
"
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! Ő pedig mondá nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe." ( Jn 21,5-7 )
Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy Jézus férfinek nevezte azt a tanítványt, akit szeretett, akinek a gondjára bízta az anyját, vagyis Máriát:
"
Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány." ( Jn 19, 26-27 )
Ami pedig azokat a vélekedéseket illeti, amelyek a Názáreti Jézust össze akarják boronálni Mária Magdalénával, merő kitaláció. A gonosz angyalokról van megírva, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek a csinosabb nőkkel, amiért is Isten ítélete érte őket.
"
És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta." ( Júd 6 )
Jézus megtehette volna, hogy feleséget keres magának, de nem ez volt Isten akarata, mivel azért jött, hogy megváltsa az emberiséget. Annak azonban meglett volna a maga rendtartása, legelőször is a házasságkötés. Maga Jézus is a házasságon belüli testi kapcsolatot tartotta elfogadhatónak, a többit pedig házasságtörésnek és paráznaságnak nevezi, még azt is, ha gondolati szinten jelenik meg. Még a válást sem fogadta el, hanem arra utalt, hogy kezdetben, vagyis a teremtéskor nem így volt:
"
És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy a válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő." ( Mt 19,3-9 )
Vagyis Jézus nem folytatott semmiféle romantikus viszonyt sem Mária Magdalénával, sem mással. Ha folytatott volna, akkor előtte házasságot kötött volna, de ilyesmi nem történt, és nem is lett volna logikus, hogy a Teremtő Isten, Aki testben eljött, a teremtményei közül feleséget válasszon magának. Még a felvetés is abszurdum. Erre vonatkozik az általam már beidézett, de ismét ide kívánkozó részlet:
"
Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök. Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok." ( Tit 1,15-16 )