Kedves Mindenki.
Találtam alapokat a tanuláshoz. Itt küldöm mindenkinek sosk szeretettel. jó munkát.
A vertcsipke készítéshez sajátos eszközök szükségesek:
Csipkeverőpárna, tartó talppal
verőkék (orsó, verőfa, batyikó, kölönc) mintalap, mintakiszúró tű
gombostű, nagytű, tűkiszedő, horgolótű fonal, olló, fonalfeltekerő
egyéb eszközök: lefogó gumipánt, táska, takarókendő, verőkedoboz.
A csipkeverő párna
Verőkék
Mintalap
Gombostű
Horgolótű
Fonal
Egyéb eszközök
Csipkeverőpárna talppal:
A párna alakja igen változatos; lehet lapos és hengeres alakú. A párna formájához igazodik a tartó talp is. Hazánkban a hengeres párna és az egyszerű talp terjedt el. Tanulóknak is ajánlom az alábbi méretű párna elkészítését:
Az elkészítés menete:
- A párna alapját a fent megadott méretek szerint anginból varrjuk meg.
- Átszitált fűrészporral, döngöléssel nagyon keményre tömjük. A keménysége akkor jó, ha ujjunkkal nem tudjuk benyomni.
- A párna két oldalát papírkoronggal befedjük és a huzatba varrt pertlivel szorosan bekötjük.
- A párnára egyszínű kartonanyagból huzatot varrunk, melynek felhúzásával a párna kész.
Fontos:
- Száraz és átszitált legyen a fűrészpor!
- Az alapanyag és a huzat olyan anyagból készüljön, amelybe a tű könnyen beszúrható.
- A párna felső huzata egyszínű és a szemnek pihentető legyen. Olyan színt válasszunk, melyen a fehér és az ekrű színű cérna jól látszik.
- A párna időnként megpuhul, olyankor után töltéssel ismét keménnyé kell tömni.
A laza párnában nem maradnak meg a tűk.
A talp fő feladata:
- Munka közben biztosan tartsa a párnát.
- A párna aljára kis gumidarabot ragasztunk, hogy ne csúszkáljon a munkaasztalon. És hogy a párna se csúszkáljon a talpban, belső felületét szintén gumidarabbal ragasztjuk le.
- Ideális ha a talp anyaga fa, de készülhet vesszőből, vagy háncsból is.
- A talp mérete és alakja minden esetben igazodjék a párna méretéhez és alakjához!
Verőkék:
Az ország különböző tájain más és más névvel ismerik. Pl.: verőfa, orsó, batyikó, kölönc.
A munkához használt fonalat meghatározott irány szerint rátekerve a verőkére könnyítjük a csipkeverést, egyben függésével feszessé teszi a fonalat ezáltal a munka egyenletessé válik.
Több féle forma terjedt el hazánkban és Európában is.
Hosszú évszázadokon át a díszes en megfaragott verőkék jegyajándékként is szerepeltek. Magyarország falvaiban, városaiban a verőkéket fából faragták vagy esztergályozták; de egy hagyatéki leírásban csontból készült csipkeverő orsót is találtak.
Általános a faverőke.
Ma már műanyag verőkékkel is dolgoznak. Véleményem szerint ember közelibb a fából készült verőke
Két fő típust különböztetünk meg:
- hüvelyes vagy szoknyás verőkét,
- hüvely nélküli verőkét.
Néhány díszesre faragott verőke bemutatásával érzékeltetem a jegyajándékok szépségét.
Ezeknek a verőkéknek a gyűjtését Bátki Zsigmond végezte.
Mintalap:
Előre megtervezett és megrajzolt mintát használunk. A tervezés szabályait későbbi tananyagban ismertetem.
A mintát rendszerint pauszpapírra rajzoljuk és másoljuk, majd prespánlemezre ragasztjuk. Ezzel biztosítjuk tartósságát. A mintarajzon a tűzéspontokat és a fonal irányát, valamint az alkalmazott technikai lépések egyezményes ábráit jelöljük!
Egyezményes jelek
Gyakorlati tanácsok:
- A mintarajzot filctollal vagy tusirónnal rajzoljuk meg mert a ceruzás, golyóstollas rajz összefogja a fonalat munka közben.
- A mintarajzot a párnára gondosan helyezzük fel. Ha gallért vagy terítőt készítünk minden esetben megfelelő méretű párnát válasszunk, hogy a rajz elférjen rajta.
- Amikor szél-, vagy betétcsipkét készítünk és a minta már körbeöleli a párnát fontos, hogy a két vége pontosan találkozzon. Csak így biztosíthatjuk a folyamatosságot.
- A minta feltűzésénél először a párna anyagába tűzünk, majd azt megemelve, visszafelé szúrunk a prespán-lemezbe, hogy a minta kiszakadását elkerüljük.
Mintalap feltűzése
- A feltűzésre a minta szélénél hagyjunk elegendő helyet.
- A minta tűzéspontjait előre is kiszúr hatjuk, speciális kiszúróval, hogy munka közben könnyen haladhassunk. Ha a karton ill. prespánlemez keményebb, akkor a gombostűt nem tudjuk beszúrni, az eltörhet, és sérülést okozhat.
Gombostű:
Legfontosabb kritériumai, hogy hegyes, vékony és rozsdamentes legyen. Több száz, ill. ezer darabra is szükségünk lehet, így a teljes készlethez a tűtartó párna, vagy tűtartó doboz is hozzátartozik.
- A gombostű legyen
hegyes, mert a mintaszerinti fonalkeresztezéseket rögzítendő, be kell szúrni a mintalapba és a párnába. Többnyire előre kilyuggatott mintát használunk, de akkor is fontos, hogy pontosan és könnyen szúródjon.
Legyen vékony, mert a fonalak keresztezésénél nem a tűzéspont a dísz; tehát a fonalaknak egymáshoz kell simulnia, amikor eltávolítjuk a tűt.
- Legyen rozsdamentes. A rossz gombostű okozta kiszedhetetlen rozsdafoltok, több száz órás munkánkat tehetik tönkre. Régen ezüst, ezüstözött, vagy rézgombostűt használtak a csipkeveréshez, amelyek igen drágák voltak. Ez hatással volt a mintaszerkesztésre, hiszen a parasztasszonyok nem tudtak sok ezüst gombostűt vásárolni, ezért olyan mintát találtak ki, melyben az egymás után történő fonalkereszteződések önmagukat rögzítették. Ezért ezek a szél-, és betétcsipkék tömött, erőteljes motívumaikkal sajátos stílust képviselnek. Valószínűleg ez is oka, hogy Magyarországon a hálós alapú vert csipkék készítése nem terjedt el. A háló készítéséhez igen sok tűzéspont tartozik, és sok gombostű kell ezek rögzítéséhez. Főúri viseleteken a gazdagság kifejezéseként bőven alkalmaztak vertcsipkét, sőt hálós alapú vertcsipkét. Ezek nem hazai készítésűek voltak, hanem külföldről vásárolták.
- Csipkeverést tanulóknak ajánlom az üvegfejű (gyöngyfejű) gombostűt, melynek tű része nem rozsdásodik és a feje kíméli kezünket.
- Ebben a fejezetben mutatom be a gombostű kiszedő eszközt, mely kettős célt szolgál. Villás végét használva megkönnyíti a gombostűk kiszedését; homorú vége a beszúrást segíti.
Tűkihúzó "villás" segédeszköz
Tű-benyomó, homorú eszközvég
Tűkiszedő
- Munka közben több száz gombostűre van szükségünk, melyeket készítsünk elő:
- tűpárnába tűzve a csipkeverő párna mellé,
- beletűzve a csipkeverő párnába,
- dobozba tárolva.
- Megemlítem még a különféle nagy tűket, melyek rendszerint díszesek. Részben a mintalapok rögzítésére használjuk, részben a verőke párok félretevésére. A több tíz párral készülő csipkéknél a mintát szakaszosan készítjük és a szakaszokhoz tartozó párokat hosszabb - rövidebb időre ezekkel a nagytűkkel félretesszük.
Horgolótű:
- A vert csipke készítés egyik technikája az úgynevezett bekötés, melyet horgolótűvel tudunk könnyen elkészíteni. Lényege, hogy a már letűzött fonalkeresztezésbe, az összekapcsolandó mintarész szálát áthúzzuk és ebbe a hurokba a szálat rögzítjük.
Lépései: az előzőleg tűzött kereszteződésből kihúzzuk a gombostűt.
A tűzésponton áthúzzuk a szálat horgolótűvel. Ebbe a hurokba húzzuk át a szálat tartó verőkét.
Horgolótűs bekötés
Fonal:
A bevezetőben már írtam, hogy a vertcsipke klasszikus fonala a finom len volt. Szívesen és sokszor használtak fém- (arany, ezüst) selyem- és gyapjú szálat.
Ma többnyire pamutszálból készül a vertcsipke. A növekvő cérnaszám a finomság vékonyság jellemzője. Tanuló időszakban elsősorban ideális " 60 "-as horgolócérna használata.
Színe: a történelmi korszakokban is elsősorban fehér volt a csipke, amelyet a kikészített természetes len fonal színe adott.
A magyar paraszti csipkék az utóbbi néhány száz évben pamutszálból készültek, melyekben elvétve ugyan, de használtak pirosra, zöldre, kékre festett szálakat is.
A gyapjúból készített vertcsipkék lehettek pirosak, kékek vagy feketék (torockó), de minden esetben egyszínűek.
Sóváron együtt használták a színesre festett pamutszálat az arany és ezüst szállal. Zobor vidéken az erőteljesebb kenderfonallal készítették a vertcsipkét, melyet fehér pamutfonallal és piros-zöld pamutszállal is díszítettek a hosszú- és rövid ingek ujjszélén.
Az elszakadt, vagy hosszabbítandó fonalvégeket takács-csomóval kötjük össze.
Takács-csomó
Egyéb eszközök:
Olló:
A takács-csomóval összekötött végeket igen rövidre vághatjuk éles ollóval. Így a kis csomó nem is látszik meg munkánkban. A szép, egyenletes munkánál ez nagyon fontos! A csipkedarab elkészítése után a lefonott szálakat az ollóval végzett takács-csomóval vágjuk le, így a párok együtt maradnak.
13. rajz: Párok levágása
Lefogó gumi pánt:
A készülő csipkét (verőkékkel együtt) néha szállítanunk kell. A szállítás alatt a készülő munka verőkékre tekert szálai komolyan összetekeredhetnek, melynek kibontása hasznos órákat vonhat el munkánktól és fogyasztja türelmünket. Ezt megelőzendő, széles gu*mipánttal a párnához szorítjuk a· verőkéket.
Táska letakaró kendő:
Ha csipkeverő eszközeinkkel többször utaznunk kell, érdemes speciális táskát készíteni, amelyben minden elfér és óvja, védi a készülő csipkét.
A készülő csipkét munkavégeztével mindig takarjuk le, hogy a por ne lepje, ne koszolódjon.
Verőtartó doboz:
A feltekert fonal színe és minősége szerint csoportosítva is tárolhatjuk verőkéinket. Ideális ha dobozban tartjuk, mert így kevésbé deformálódnak. Ha a doboz teteje átlátszó, a tárolás áttekinthetőbb.
Fonalfeltekerő:
Előkészítő munkánk nagy segítője. Igen hosszadalmas és unalmas több tíz, esetleg száz verőke feltekerése a mintához megválasztott fonallal. Asztalhoz erősített kerékáttételekkel működő orsózók külföldön készen kaphatók, de megcsináltathatjuk ügyes asztalos-, vagy faesztergályos mesterrel is.