Nem tudnám megmondani, hogy kevésbé/jobban megterhelő-e egy parser számára a div. Lehetségesnek lehetséges, mivel bizonyos fajta optimalizálások előfordulhatnak a parserek-nél, hisz egy div terjedelmileg sokkal változatosabb méreteket vehet fel (néha csak egy két elemet foglal keretbe, néha szinte az egész oldalt), míg egy "p" tag alapvetően egyetlen paragrafust tárol, aminek az átlagterjedelme szűk határokon belül mozog (egyszerűen azért, mert az életszerű paragrafusoknál az hogy nagy, körülbelül azt jelenti, hogy pár oldalas [sarkítva]). Emellett a "p" tag logikailag arra szolgál, hogy szöveget tároljon (+ pár másik tag-et, míg a div gyakorlatilag 1-2 kivételtől eltekintve bármelyiket, és ráadásul szélesebb formázási lehetőséget birtokol). Biztos lehetsz benne, hogy a jövőbeli parse-rek többé-kevésbé megfelelően értelmezik a dolgokat, mivel a "p" tag-nek ez a dolga.
Az én meglátásom szerint a vers sorait "p" tag-fel kellene körbezárnod, ami elég formázási szabadságot ad akár a vertikális pozicionáláshoz is (például ha egy mondat középső szava új sorban, egyedül és középen helyezkedik el, azt is meg tudod oldani). Vagy ahhoz, hogy sor természetes törésekor a fennmaradó rész kicsit beljebb kerüljön (a kiindulási probléma).
Az hogy raksz-e versszak köré egységbezárást? Ha szükséged van rá és könnyen meg tudod oldani, végülis miért ne. De jelenleg egyetlen felhasználási mód sem jut eszembe. Főleg mivel én is azokkal az emberekkel értek egyet, akik bekezdések közötti távolságra az üres sorokat preferálják (biztonságosabb információhordozó).
Köszönöm!
A versszakok egységbe zárása eszembe se jutott volna, csak a diás minta miatt írtam. De az értelmére az ő megoldásukban már rájöttem. Ugyanis szakaszok közti üres sort ők sem használnak, tehát a versszakok közti teret a stílus adja (igazad van abban, hogy előbbi biztonságosabb, másfelől ez meg ellenkezik az általánosan elfogadott elvvel, hogy minden ilyesmit a css-re kell bízni és lehetőleg csak valós tartalommal bíró egységeket használni). Mivel a verssorok behúzása eltérő, lehet, hogy a versszak közben van, lehet, hogy az utolsó sor, vagy éppen az első, gyakorlatilag minden behúzásméretet háromféleképpen kellett volna megcsinálniuk („sima” sor, meg olyan, aminek a tetején margó van, meg olyan, aminek az alján van). Ennél sokkal egyszerűbb, hogy a verssorra vonatkozó stílusban a margó 0, csak a behúzást állítja, és a versszak div stílusa meg megkapja a margókat. Legalábbis én így okoskodtam És ha így van, akkor ezt sokkal egyszerűbb megvalósítani, akár p-vel, akár div-vel. De persze újabb dobozokat jelent, már megint a parser teljesítménye a kérdés...
Mindenesetre a véleményed sokat segít, elvi szinten legalább értem, hogy mi a különbség, és mivel a szöveg megjelenítésére ezek szerint valóban a p a szabvány, nyilván igazad van abban is, hogy az semmivel sem igényel több erőforrást. Márpedig ha így van, jobban járok vele, merthogy mégiscsak igazodom az elméleti megfontolásokhoz.
Na majd kiderül, ha egyszer eljutok odáig. Egyébként meg arra is gondoltam, hogy nem nagy dolog kicserélni egy kész tartalomban a p-t div-re (vagy viszont), tehát akár az olvasón is lehet tesztelni majd. Csak mostanában nem sokat tudok ezzel foglalkozni, az egyéb dolgaink összesűrűsödtek.