Kedves Cat34!
Köszönöm, hogy leírtad. A történet jól példázza, hogy az együttélés és a problémák megoldása az emberségen és egymás tiszteletén alapszik. A jogszabályok az emberi mérlegelés nélkül nem működnek, gyárthatjuk őket tonnaszám. Ha szigorúan vizsgáljuk az esetet, egy illegális árus, megvesztegetett egy rendőrt, holott a valóságban nem ez a történet lényege. A paprikaárus az illegális árusítással szabálysértést követett el, viszont a kiszabható birság ezektől az árusoktól behajthatatlan. Ha leüli börtönben /ha megtalálják/, a járulékos költségek többe kerülnek, mint a szab.sértési birság összege. Egy ilyen intézkedés csak a bűnügyi statisztika kozmetikázására jó, semmi másra. A másik oldalról, nem hiszem, hogy a havi költőpénzt nagymértékben befolyásolta volna a pár darab paprika elfogadása. A történet valódi lényege sokkal több, mint a paprika forintra lefordítható összege. Élni és élni hagyni. A paprikaárus pedig nem akart lekötelezettje lenni a rendőrnek, megtarthatta méltóságát, a "számla" jelképesen rendezve. Ha a rendőr nem fogadta volna el a paprikát, az azt jelentette volna, hogy vagy már kapott információt, segítséget az árustól, vagy később fog kérni és ennek gyanuja a legnagyobb szégyen. Az ilyen dolgok mérlegelését viszont csak az életből lehet megtanulni, íróasztal mögül lehetetlen.
A gondolkodó rendőröket a renszer.vált utáni második kormány idejétől szisztematikusan elüldözték.... de ez egy másik téma.
Amikor kérdezik tőlem, hogy mi a bajom a liberalizmus jelenlegi formájával, csak annyit tudok mondani, hogy ez. Az alap célok elérését valóban nekik köszönhetjük, viszont azok elérése után új és új célokat tűztek ki maguk elé /ma már a konyhai maradék a disznótartásra alkalmatlan veszélyes hulladék
/ és egy olyan túlszabályozott, jogi rendszert hoztak létre, ami az élethelyzetek kezelésére alkalmatlan, viszont anyagilag belerokkan az ország.
